Sietnie kellett az öltözködéssel, ha időben oda akart érni. Dr. Hargitay Károly nem késhetett egyetlen percet sem, pedig a város reggel nyolc óra tájt menetrendszerűen bedugult a kritikus szakaszokon. Hargitay professzor azon a nemrégiben átadott magánklinikán dolgozott, melyet a Brain-Heart Technologies Inc. építtetett Pécsett. Még az első páciens megérkezése előtt be akarta állítani a Zee-01-et, az első olyan agyi képalkotó berendezést, mely a funkcionális MRI, a CT és a PET gépek sajátosságait kombinálta. A professzor kissé idegesen lépett be a vezérlőhelyiségbe és elindította a programot. Sok éves szakmai tapasztalattal a háta mögött könnyedén táplálta be első betege, Vándor Nóra adatait, aki Parkinson-kórban szenvedett. Amíg páciensére várt, dobolni kezdett ujjaival az asztalon. Remélte, élesben is minden rendben lesz majd az új géppel, a tesztek nagyon bíztatóak voltak. Fél kilenckor halk kopogásra lett figyelmes. Az idős hölgy és unokája várta a váróban. A vizsgálat hamar lezajlott. Hargitay professzor összevetette a képeket a régi CT és MRI felvételekkel, és örömmel konstatálta az eredményeket. Az elkövetkezendő napokban egyre többen jelentkeztek a klinikán. Karesz doki – ahogy munkatársai nevezték –, vizsgálat közben számos kérdést tett fel a pácienseknek, nagyobb betekintést nyerve agyfunkcióik működésébe. Néhány hét elteltével már egymásnak adták a kilincset az emberek, a doktor pedig egyre jobban élvezte a munkát az új géppel. Egyértelműen szakmája csúcspontjának tekintette állását. Egyik reggel éppen az aznapi betegek kartonjait tanulmányozta, amikor kollégája, Dr. Szabó Áron kopogtatott be irodája ajtaján. – Szervusz, Károly, zavarhatlak? – Szervusz, Áron, miben segíthetek? – Csak azért jöttem, hogy szóljak, a Zee-01-gyel vizsgált első beteged tegnapelőtt éjjel meghalt. – Pedig a kórképe alapján volt még néhány éve, de tekintettel a korára, bármi megtörténhet. Mindjárt előveszem az aktáját. – Azt jól teszed. – Ezt hogy érted? – Az idős hölgy bőrén pár nappal a vizsgálat után fekélyek jelentek meg, és rövid időn belül kihullott a haja. Két hét elteltével émelyegni, hányni kezdett, magas láz jelentkezett nála, ajka, torka erősen begyulladt, végül a súlyos folyadék-veszteség és a súlycsökkenés vitte el. – Azt akarod mondani, páciensem halálos dózisú sugárzást kapott? – Sajnos, igen. A hozzátartozók vizsgálatot követelnek. Pert indítanak ellened és a klinika ellen. Néhány órán belül megérkeznek Amerikából a cég emberei. – Biztos, hogy itt kapta a sugárzást? – Igen. De ez még nem minden. Számos beteged hasonló tünetektől szenved, és valószínű lesz még, aki nem éli túl. – Az lehetetlen! – Az előjegyzéseket törölték. Ha végeztem, visszajövök, és segítek kideríteni, mi ez az egész. – Köszönöm. Hargitay professzor pár percig mozdulatlanul nézett maga elé, majd, mint akit áramütés ért, magához tért. A rémálom nem akart elmúlni. Előkereste az aktákat, és módszeresen átnézte a felvételeket, de semmi gyanúsat nem talált. Hosszú önmarcangolásának Szabó doktor vetett véget, amikor ismét belépett az iroda ajtaján. – Jutottál valamire? – Nem. Átnéztem a kartonokat. Nincs bennük semmi. Számtalanszor végiggondoltam, hogyan állítottam be a Zee-01-et: minden az etikett szerint történt. – Tudod, éppen azon gondolkodom, ha beállítási hiba történt volna, akkor az összes páciensednek sugárfertőzésben kellene szenvednie, viszont megtudtam, jelenleg 15 emberről van szó. Mennyit vizsgáltál meg? – Pontosan százötvenhárom és felet. – Felet? – Igen. Az utolsó előtti betegem – egy fejfájásban szenvedő kisgyerek –, hisztérikus rohamot kapott. A vizsgálat felénél le kellett állítani a folyamatot, mert attól tartottam, komolyabb baja lesz. Azt hajtogatta, hogy a gép bántani akarja, és ki akar szállni. Csak akkor nyugodott meg, mikor édesanyja kivitte a váróba. Kénytelen voltam új időpontot adni. A gyermeki fantázia sok mindenre képes, néha olyat is láttat, ami torz tükre a valóságnak. – Mind a tizenöt sugárfertőzött felnőtt. Gyerek nincs közte, szerencsére. Van egy ötletem: menjünk a vezérlőbe és hívjuk oda az informatikust is. Hátha találunk valamit. – Az amerikaiak tudta nélkül kutassunk a programban? – Igen. Nem bízom bennük. Ha üzleti érdekük úgy kívánja, akár eltüntethetik a nyomokat, és hagyják, hogy téged csukjanak le. Arról nem is beszélve, hogy a Zee-01-gyel továbbra is vizsgálatokat fognak végezni. Ki tudja, még hány embernek kell meghalnia! – Ezért a fejünket veszik! – Szépen lemegyünk és bizonyítékot gyűjtünk, még mielőtt bárki megtudná. Eltesszük. Ha be akarnak mártani, akkor elküldjük valamelyik kereskedelmi csatornának. – Nem tetszik ez a nyomozósdi. Úgy csinálsz, mintha valami orvosi thrillerben szerepelnénk. Megvárjuk az amerikaiakat, ők majd kiderítik, hol volt a hiba. – Téged meg leültetnek harminc évre. Emlékszel az előző informatikusra? Valamilyen Gábornak hívták. – Igen. Azt mondták kiküldik továbbképzésre. – Minap találkoztam az édesapjával. Azt mondta, a fia egy hónapja nem adott hírt magáról. Nem tudták elérni se telefonon, se interneten. – Ugye nem gondolod, hogy eltették láb alól? Ugyan már, Áron! Bár a feleségemnek biztos tetszene a sztorid, úgyis krimifüggő. – Fél füllel hallottam, amikor az igazgatónak azt mondta, valami furcsát talált a Zee-01-es kódjában, utána meg eltűnt. Ezt minek nevezed? – Annak, hogy paranoiás vagy, némi üldözési mániával fűszerezve. – Túl jó orvos vagy ahhoz, hogy egy cellában végezd! Csak gyere velem, és majd rájössz, ez nem paranoia. – És az új informatikus? Bízhatunk benne? – Az unokaöcsém fia. – Vedd úgy, meg sem kérdeztem. Negyedóra múlva mindhárman a vezérlőben ültek a számítógép előtt. – Attila, meg tudnád nézni a gép programját? – kérdezte Szabó doktor. – Nem igazán. A programot jelszó védi, amit még én sem tudok. – Ez nem jelent neked problémát. – Nincs hozzáférésem a kódhoz. – Hát tegyél róla, hogy legyen hozzáférésed! – Már nem keresem a bajt. – Nem lesz baj, csak törd fel a jelszót. Nálad mindig van valami hasznos programocska. Egyszer megmentettelek a rendőrök karmai közül, most te is segíthetnél nekünk. Mi is a neved azon a hackeroldalon? – Oké! Rendben. Mit keressek? – Valamit, ami a röntgensugárzás mértékét szabályozza. Az informatikus ujjai gyorsan mozogtak a billentyűzeten. Aztán hirtelen megállt. – Mit találtál? – Ezt nem értem. A gépet elvileg vizsgálatok céljából készítették, de ez csak az egyik funkciója. Ha jól értelmezem, van valami olyasmi is: ha az fMRI kimutatja, hogy bizonyos agyterületeken – nem teljesen értem az orvosi részeket –, jobban áramlik át a vér, akkor a beteg hazudik. Ti értitek? – Igen. Ha valaki hazudik, az egyértelműen kimutatható az agyi aktivitásából. Kizárt, hogy bárki kijátsszon egy ilyen hazugságvizsgáló műszert úgy, mint a hagyományost. Már hallottam az ezen a téren történő kutatásokról. Amerikában több cég is ráállt erre, de nem gondoltam… – Ezért kellett kérdezgetnem a pácienseket. Pedig jeleztem az igazgatónak, szerintem zavarja a vizsgálatokat – motyogta maga elé Karesz doki. – Hoppá! Hoppá! – az informatikus arcán a meglepetés, a döbbenet és az öröm jelei keveredtek. – Ilyen adattömörítési technikát még nem láttam! Néhány megabájtba bele tudnak tömöríteni több millió terrabájtnyi adatot! Ha jól értelmezem a kódot, akkor a vizsgálat során, aki hazudik, annak testét letapogatják, ehhez kell a nagy dózisú röntgensugár és az információkat eljuttatják az anyacéghez. – A CT és MRI felvételek alapból néhány megabájtnyi nagyságúak, nem értem, miért kell ehhez a nagy dózisú röntgen, meg a sok adat – mondta Szabó doktor. – Én viszont sejtem. Minap erről beszéltünk néhány sör mellett a haverokkal. – A haverokkal? – Igen. Pont erről, a teleportálásról. – Miről?! – kérdezte a két orvos egyszerre. – A teleportálásról. Hogy teleportálni tudj, sejtszinten le kell tapogatni az élőlényt. Át kell változtatni adatokká – miközben az eredeti élőlény megsemmisül –, és az információkat el kell juttatni a célállomásba, ahol a kapott adatokból újra összeállítják az élőlényt. – Nézd, kölyök, nem érünk rá viccelődni, nekünk a bizonyítékok kellenek! – Ez nem vicc! Már teljesen világos minden. Tehát, Hargitay doktor a vizsgálat alatt kérdezgeti a betegeket, miközben a gép az agyi aktivitásukat figyeli. Aki hazudik, testét letapogatják, a sejtekről kapott információkat adatokká változtatják és az új technika segítségével eljuttatják e-mailen a központba. És még én nem értettem, miért kellett szélessávú internetcsatlakozás a Zee-01-hez! Viszont az embereknek meg kellene semmisülniük a letapogatás során. Lehet, hogy félresikerültek a kísérletek? – Azt akarjátok mondani, a betegeimet kísérleti nyúlnak használták! – kiáltotta hitetlenkedve Hargitay professzor. – Te belefeküdnél önszántadból egy ilyen szerkezetbe? Végülis az emberek megsemmisülnek, igaz, nem azonnal. – CT-nek álcázták a teleportáló gépet! Ha ezt a haveroknak elmesélem…– mondta izgatottan az informatikus, miközben folyamatosan a monitort bámulta. – Attila, ki tudsz másolni valamit a programból, ami terhelő lehet rájuk nézve? – kérdezte Áron doktor. – Naná! A programkód simán elfér egy pendrive-on. Máris másolom. – Siess, mindjárt itt lesznek! Miért nem küldjük el interneten keresztül valahová? – Már próbáltam, de a tűzfal letiltott. Meg kellene kerülnöm, de az időbe telik. Kész a másolat. – Gyorsan, add nekem, én kijuttatom innen! Nem sejthették, hogy az anyacég emberei megérkeztek és már az igazgatói irodában ültek. A két professzor és az informatikus feltűnés nélkül a maga irodájába sietett. Mielőtt hazaindultak volna, kihallgatták őket az amerikaiak, mely a késő éjszakába nyúlt. Németh Attila informatikus a közelben lakott. Éppen hazafelé tartott, amikor a zebrán egy fekete Audi halálra gázolta, majd segítségnyújtás nélkül továbbhajtott. Dr. Szabó Áron a 6-os úton hajtott Budapest irányába. Hirtelen piros Opel Astrája kormányozhatatlanná vált, áttért a szemközti sávba és frontálisan ütközött egy kamionnal. A balesetet nem élte túl. Dr. Hargitay Károlyt pedig felakasztva találták meg saját irodájában. A vizsgálat lezárultával a cég Hargitay professzort tette felelőssé a tizenöt beteg sugárfertőzéséért és bekövetkezett halálukért. A pendrive sosem került elő. Fél évvel később, Amerikában a Brain-Heart Technologies Inc. bejelentette, megtalálták a módját, hogyan lehet egy embert az egyik helyről a másikra teleportálni. *** Csengettek. A postás volt az. A fiatal nő álmosan, kissé kócos hajjal nyitott ajtót. Átvette a Vándor Katalin névre címzett borítékokat, aláírta a postai jegyzéket, majd egy halk „Viszlát!” kíséretében becsukta az ajtót. Katalin a leveleket egy laza mozdulattal a konyhaasztalra dobta és reggeli, életmentő italáért ment. Forró, gőzölgő kávéval a kezében tért vissza az asztalhoz. A számlák között hirtelen megakadt a szeme egy New Yorkból küldött képeslapon, melyen a következő üzenet állt:
„Kedves Unokám!
Nagyon jól érzem magam New Yorkban. Bár nem emlékszem, mikor és hogyan hozattatok ide, de gyönyörű ez a klinika és kedvesek az itteni emberek. Az orvos azt mondta, teljesen meggyógyultam. Remélem, nemsokára hazamehetek hozzátok Magyarországra.
Üdvözlettel: Nóra nagyi”
(Megjegyzés: „Ez egy kitalált történet, nem valós személyekkel és intézményekkel. Egy esetleges névegyezés csak a véletlen szüleménye lehet.”)
Maggoth kolléga: Először is még egyszer leszögezném, ez a tavalyi novellám. Nem ez kapott 39 (jó szagú kóla, már megint nem betűkkel írtam ki azt, amit azzal kellett volna ) pontocskát. Ez a novim volt az első sci-fik egyike. Az "Asztrocsibe" lehet, hogy bekerül (bár kétlem) ÚG-ba, ez tutira nem.
No, átolvastam a megjegyszéseidet, amiket köszökök szépen. Igazság szerint már rég hozzá kell volna nyúlnom a szöveghez. Szépen észrevetted a tipikus hibámat, a németes szórendet. Manapság igyekszek jobban odafigyelni, de még mindig előfordul.
Ami nehéz volt ennél a novellánál, hogy a szakmai részekből mennyit magyarázzak meg úgy, hogy érthető és élvezhető maradjon. Ha el kezdem magyarázni a CT, az MRI, meg a röntgen sajátosságait, akkor unalmas lett volna.
Minden olyan pontra rávilágítottál, ami gyengéje a történetnek. Átíráskor majd a te hsz-id is segítségemre lesznek.
A gyermeki fantázia sok mindenre képes, néha olyat is láttat, ami torz tükre a valóságnak. - élő ember, még ha orvos is, nem mond ilyen lírai pátoszokat - Te, bakker, szerintem csak képzelődött! - jóval hitelesebb lenne :D , de a kedvedért: - A gyerekek fantáziája gyakran eltorzítja a valóságot.
Mind a tizenöt sugárfertőzött felnőtt. Gyerek nincs közte, szerencsére - köztük
Van egy ötletem: menjünk a vezérlőbe és hívjuk oda az informatikust is. - Felszólító mondatok végére mindig tegyél felkiáltójelet! :D
Ha üzleti érdekük úgy kívánja, akár eltüntethetik a nyomokat, és hagyják, hogy téged csukjanak le. - döcögős - A saját érdekükben mindenre képesek. Könnyedén el tüntethetnek minden nyomot, aztán ölbe tett kézzel nézik, ahogy a hatóságok felelősségre vonnak. - ez csak egy példa :D
Úgy csinálsz, mintha valami orvosi thrillerben szerepelnénk. - ez egy csúnya kiszólás a történetből, hogy mégis mit olvasunk épp, amellett ki mondana ilyet, amikor azon fő a feje, hogy lehet, nemsokára az etikai bizottság elé kerül?
mint a hagyományost. - hagyományosat
és az információkat el kell juttatni a célállomásba - célállomásra
Hát, igen, a fő gond a párbeszéddel van, mindent dialógusokkal akarsz megoldani, még a történéseket is. A hacker például közli, hogy kész a letöltés, ahelyett, hogy leírnád. A végét nagyon eldaráltad, mondhatni lecsaptad, pedig az ötlet tényleg nem rossz. A cím pedig annyira sablon, hogy na. Remélem, nem veszed bántásnak a szavaimat.
Fél kilenckor halk kopogásra lett figyelmes. Az idős hölgy és unokája várta a váróban. - Miféle idős hölgy? Már Vándor Nóra nevének felbukkanásakor meg kellett volna említened, hogy benne jár a korban, akkor most nem lepődtem volna meg rajta
vizsgálat közben számos kérdést tett fel a pácienseknek, nagyobb betekintést nyerve agyfunkcióik működésébe. - érzed, hogy ez így úgy hangzik, mintha beszélgetés közben simán belelátna fejükbe, és szemmel tartaná az agyműködésüket? Akkor viszont minek a CT? :D
Egyértelműen szakmája csúcspontjának tekintette állását. - Új állását egyértelműen szakmai karrierje csúcspontjának tekintette.
Azt akarod mondani, páciensem halálos dózisú sugárzást kapott? - itt felesleges bele a páciensem, mivel eddig is róla beszéltek - Azt akarod mondani, halálos sugárdózist kapott?
Számos beteged hasonló tünetektől szenved, és valószínű lesz még, aki nem éli túl. - Számos beteged ugyanezektől a tünetektől szenved, vagyis várhatóan lesznek még halálos áldozatok.
majd, mint akit áramütés ért, magához tért - érdekes hasonlat, én eddig azt hittem, hogy akiket áramütés ér, azok elájulnak
Számtalanszor végiggondoltam, hogyan állítottam be a Zee-01-et: minden az etikett szerint történt. - értem én, de erről akaratlanul is különböző illemszabályok jutnak eszembe, amiket feltétlenül muszáj betartani, mielőtt a Zee-01-et beállítaná valaki. Mindent az előírások szerint csináltam, szerintem életszerűbb lenne.
jelenleg 15 emberről van szó - Mab, te már nem vagy kezdő, kikérem magamnak, hogy számnevet nem betűvel írsz ki :D
csak akkor nyugodott meg, mikor édesanyja - amikor az édesanyja
Sietnie kellett az öltözködéssel, ha időben oda akart érni. - drága, Mab, ugye tudjuk, milyen fontos a sztori kezdése. Nem kezdhetsz egy ilyen mondattal :) Hova kell időben odaérnie? Tessék leszögezni, hogy a munkahelyére.
Dr. Hargitay Károly nem késhetett egyetlen percet sem, pedig a város reggel nyolc óra tájt menetrendszerűen bedugult a kritikus szakaszokon. - szerintem más szórenddel jobban hangzana - Dr. Hargitay Károly egyetlen percet sem késhetett, márpedig reggel nyolc óra tájt a város menetrendszerűen bedugult a... csomópontokon? (szerintem jobban hangzik, mint a kritikus szakaszokon, az olyan túl izé. Oké, hogy ő egy prof, de ne legyen már ennyire tudományos :) )
Hargitay professzor azon a nemrégiben átadott magánklinikán dolgozott, melyet a Brain-Heart Technologies Inc. építtetett Pécsett. - azon? Ez így úgy hangzik, mintha a klinikán melózna nem benne, de szerintem a szórend átvariálásával, és a jelzők ritkításával orvosolni lehet a dolgot - Hargitay professzor egy vadonatúj magánklinikán dolgozott, amelyet a BHT Inc. Pécsett építtetett.
mely a funkcionális MRI, a CT és a PET gépek sajátosságait kombinálta. - amely, és hogy érted azt, hogy a sajátosságaikat kombinálta? Nem egyszerűbb lenne úgy, hogy a jellemző tulajdonságaikat? A sajátosság, az különlegességet feltételez. Mi a sajátossága egy CT-nek? Nem tudom érted-e, hogy értem...
Sok éves szakmai tapasztalattal a háta mögött könnyedén táplálta be első betege, Vándor Nóra adatait, aki Parkinson-kórban szenvedett. - ezt a sok éves szakmai tapasztalattal a háta mögöttet erőltetettnek érzem. Elég lenne annyi, hogy a középkorú tudós betáplálta az első betege, Vándor Nóra adatait - a középkorú orvosban simán benne van a sok éves szakmai tapasztalat
Amíg páciensére várt, dobolni kezdett ujjaival az asztalon - a páciensére, az asztalon
Csináljunk rá valamilyen közös pénzalapot! Mondjuk sorsolással választanánk ki, hogy abban a negyedévben kinek az alkotását fordíttatjuk. (Ez piramisjáték basszus...)
Köszi. Úgy legyen! Nem kaptam semmit az ÚG-tól, de már az eredményhirdetés után borítékoltam, hogy az én novellám nem fog a magazinban megjelenni. Előbb fognak megjelentetni egy 30 pont alatti novellát, mint az enyémet, hiába ért el a max 45-ből 39-et. Viszont köszi az infót, mert így most már tuti, hogy az enyém nem lesz bent. Lehet, kikacsintok vele külföldre, ha összejön. Tudod, ha kidobnak az ajtón, bemászok az ablakon vagy a kéményen.
Örülök, hogy őszinte vagy, és egyáltalán nem szoktam haragudni, ha valakinek nem jön be a sztori vagy a kivitelezés. Szóval, csak nyugodtan véleményezz, abból tudok tanulni. Talán a mentségemre legyen mondva, ez a novella tavaly íródott, az első sci-fi novelláim egyike. Eléggé bajban voltam, mert át kellett hozni a kemény fizikát az irodalomba. Hiába értem, miről szól Michio Kaku teleportálás elmélete, ha nem tudom lefordítani irodalmi nyelvre. Ráadásul ki kellett találnom egy eszközt, amiben a Kaku elmélet szerinti teleportálást meg lehet valósítani. Azt ne kérdezd, miért pont a CT gép ugrott be, de az elméletnek megfelelt. És ilyen kényszereszközként vetettem be a párbeszédet, hogy érthetően el tudjam magyarázni a Kaku féle teleportálást. Így sikerült. Az interneten történő adattovábbítás meg adta magát, mert ha már a sejtinformációkat lefordították számítógépes adatokra, azokat akár el is lehet e-mailezni. Tavaly ez volt az egyik, amit a Preyerre küldtem, és a 100 novellából az első 30-ba landolt. Amúgy is merész dolog volt elküldeni, de annyira nem rossz az első 30-ban bent lenni. A honlapomon kint van az idei Preyeres novellám. Abban már nincsenek követhetetlen párbeszédrészek. Idővel ide is felkerül, csak az Új Galaxis válogatást várom meg, (bár úgy sem fogják megjelentetni), akkor össze lehet hasonlítani őket. Öregem, hogy nekem megint mennyit jár a szám! Bocsi.
Őszinte leszek Mab. A sztori nagyon jó, tetszett. Viszont a párbeszédes rész nekem nem jött be. A komment hiányokra gondolok, valószínűleg direkt írtad így, de nekem akkor sem jött be. De ez az interneten keresztüli teleport jó ötlet!
) pontocskát. Ez a novim volt az első sci-fik egyike. Az "Asztrocsibe" lehet, hogy bekerül (bár kétlem) ÚG-ba, ez tutira nem. 
