Veszett vihar zúdult az askhaloni szegénynegyedre, és a düledező kunyhó
falait rázta. Utat nyitott a víznek, amely a toldozott-foldozott tetőn át a
döngölt földpadlóra csurgott. A fal résein keresztül a szél is bejutott a
házba, és az asztalon álló gyertya lángjába kapott, hogy kioltsa.
A viskó sarkában ülő kortalan férfi szenvtelenül a fény és a
sötétség harcát figyelte. Ajka vonallá préselődött, előreugró állkapcsa
megfeszült; a ház túlsó sarkában álló Gyűlöletoltárra meredt. A márványlapba ágyazott
kétkezes kard várakozóan csillogott.
A kunyhó ajtaján tompa ütések hallatszottak.
─ Lépj be! ─ kiáltotta a házigazda, és felállt.
A bejáratban tizenhárom év körüli, rongyos kamasz toporgott. Állán
mély vágás húzódott, amelyet nemrég kaphatott, mert a seb még erősen vérzett. Szemmel
láthatóan megérezte a házigazdából áradó földöntúli erőt, mert hosszú percekig
rámeredt, míg összeszedte magát, és megszólalt:
‒ Uram… fegyveresek törtek az otthonomra, és megölték a
családomat… üldöznek!
A férfi szeme összeszűkült, látszott, hogy vendége kilétén tűnődik,
akinek tekintetéből a gyermeki külső ellenére szokatlan érettség sugárzott.
─ Tudod, hogy kik támadtak rátok? ─ kérdezte a kamasztól.
─ Anak Hathor jelét viselték ‒ válaszolta a fiú.
A férfi félrehajtotta a fejét.
─ Ennek semmi értelme.
Hallott már a mercatorról, akinek emberei a Vörös Oroszlán címerét
viselték. Ő volt az utolsó Hathor nemes, miután a húsz évvel ezelőtt kirobbant Névfelkelés
során a lázongó parasztok az egész nemzettségét megölték.
─ A mercator idáig Északon élt ─ magyarázta a kölyöknek. ─ Csak
néhány hete költözött Askhalonba. Semmi oka Névtelen családokra vadászni.
A fiú lehajtotta a fejét.
─ Nem tudtam, hogy a fővárosba jött ─ mondta halkan. ─ Csak akkor
döbbentem rá, amikor megláttam a gyilkosok címerét… ha előbb értesülök a
jelenlétéről, kereket oldok… talán véletlenül meglátott a szegénynegyedben…
A férfi felvonta a szemöldökét.
─ Miféle rendezetlen ügyed van egy nemessel?
A suhanc dacosan a szemébe nézett.
─ Húsz éve Északon én is részt vettem a lázadásban. A saját kezemmel
öltem meg Anak Hathor öccsét. Aztán a király katonái mindenkit legyilkoltak. Magam
is súlyos sebeket kaptam, de annyi erőm maradt, hogy elvergődjek egy sikátorig megdögleni,
amikor…
─ Bolondnak nézel? ‒ csattant fel a házigazda. ─ Nem lehetsz több
tizenháromnál!
A fiú megrázta a fejét.
‒ Nem engedted, hogy befejezzem, uram! A híres Esendres magiszter
rám talált, és visszahozott a másvilágról. Adott pénzt is, aztán kijuttatott a
városból.
Esendres magiszterről különös legendák terjedtek: a szóbeszédek
szerint álruhában járta a Birodalmat, és ha szeszélye úgy diktálta, olykor-olykor
csodákat tett.
─ Tündearanyat használt ─ folytatta a kölyök. ─ Az oblast még
mindig a szívemben őrzöm. A magiszter azt mondta, megmenekülésem sokba fog
kerülni, mert többé egy napot sem öregszem. Hiába leszek lélekben a koromnál
idősebb, nem alapíthatok családot. Folyton vándorolnom kell, mert ha az emberek
felfigyelnek örökifjúságomra, boszorkánysággal vádolnak. Végül idevetődtem, és új
családra leltem. Nem gondoltam, hogy a sors a legnagyobb ellenségem is idesodorja.
A férfi visszaült a székébe, és az asztalon álló gyertya lángjába
bámult. Jól ismerte az Elveszett Nép varázserejű pénzérméiről szóló legendákat,
de az még Esendres magiszter részéről is szokatlannak tűnt, hogy oblasai egyikét
egy Névtelen parasztgyereknek adományozta. Mindez azonban nem számított, mert
az üldözők egyre közelebb értek; az üzlet nem várhatott. Szemét újra a
vendégére függesztette.
─ Tudod, ki hozott ide?
A fiú a fejét rázta.
─ A Bosszú Istene ─ vágta rá a férfi. ─ Egykor én is a halállal ölelkeztem,
akárcsak te. Shamael azonban kiválasztott, hogy a karja legyek. Új testet
adott, és kitörölte az emlékeimet. Egyetlen feladatom elégtételt szolgáltatni
azoknak, akik váltságot fizetnek.
A kölyök hátrább húzódott.
─ Nincs pénzem, nagyuram ─ tárta szét a kezét.
Vendéglátója felhorkant:
─ Akkor semmit sem tehetek!
A fiú arca megkövült. Odakint véget ért az eső, egy pillanatra a
szélfúvás is elült. A váratlanul beálló csendben fegyverek zörgése hallatszott.
─ Mindenképpen meghalsz ─ mutatott rá a házigazda. ─ Csak az a
kérdés, meg tudod-e venni Shamael kegyét, mielőtt megtörténne?
Csend feszült közéjük, amelyet végül a kölyök tört meg:
‒ Az életem már rég nem az enyém, talán csak azért kaptam vissza,
hogy feláldozzam. Fogadd el az oblast fizetségként!
Shamael választottja fagyosan elmosolyodott, majd a sarokban álló
oltárra mutatott.
─ Állj a kard jobb oldalára, ragadd meg a markolatot, aztán idézd
fel a támadást!
A kölyök engedelmeskedett, kezét behunyt szemmel a fegyverre
szorította. Kintről bezúzott ajtók reccsenése hallatszott, ahogy Hathor emberei
házról-házra jártak. A férfi az oltár bal oldalára állt, és ő is a márványba ágyazott
kard markolatára fonta ujjait.
A fiú újra átélte, ahogy az orgyilkosok utolsó otthonára törtek, kétségbeesetten
felüvöltött. Emlékei lavinaként a férfi elméjére zúdultak, de annak arcizma sem
rándult; Shamael fizikai megtestesüléseként hozzászokott az erőszakhoz.
A mercator szívből gyűlölhette öccse egykori gyilkosát, mert
ítéletvégrehajtói senkit sem kíméltek; a bölcsőjében alvó csecsemőt ugyanúgy kardélre
hányták, mint a kemence sarkában kuporgó öreget.
A férfi izmai megfeszültek, teste a bosszú serlegévé vált.A fiú mellkasa fülsértő reccsenéssel
megnyílt, az oltáron véres tündearany koppant. A kamasz életét vesztette, de az
alku megkötetett; Hathor bérencei elkéstek.
A kunyhó ajtaja elkínzott reccsenéssel kivágódott. A bejáratban
felbukkanó mestorok úgy meredtek az oltárnál álló feketeruhás férfira, mintha
maga a végzet elevenedett volna meg előttük.
─ Át kell adnotok egy üzenetet ─ csikordult fenyegetően a házigazda
hangja. ─ Mondjátok meg Anak Hathornak, hogy a Bosszú még ma éjjel utoléri!
Amikor a férfi kihúzta kardját a márványoltárból, érdes zaj
hallatszott. Mire a penge teljes hosszában előkerült, a fegyveresek rémülten
elmenekültek. A kunyhó lakója perzselő fájdalmat érzett; utoljára akkor élt át
hasonlót, amikor a Bosszú Istenétől új testet kapott.
Az északi hegyek keblén nyugvó nemesi
kúriát tűzvész emésztette. Köröskörül halottak hevertek, többségükben
felnőttek, de jónéhány gyermek is akadt közöttük. Ruhájukon a Vörös Oroszlán
címerét viselték. A feketeruhás férfi tanácstalanul körbeforgott a
lemészároltak között, miközben Shamael lénye vakító fénnyel betöltötte…
A kiválasztott a karddal a levegőbe suhintott, a teste köré fekete
páncél sűrűsödött. Végtagjai megvastagodtak, termete és ereje megnövekedett.
Átlátott a falakon, és képessé vált arra is, hogy a tudatát szabadjára eressze.
Shamael volt, a Bűntető, parázsló tekintete az alvilág démonait idézte. Lelke
Anak Hathor villájába repült, és a mercator hálószobájába robbant. Szenvtelenül
nézte a nemes testében vonagló húscsomót; a szívet, amelyet nemsokára kitép,
ahogy egykor tán az övét is kiszakították.
A férfi elvicsorodott, aztán kunyhója félig leszakadt ajtajára
meredt, amelyet a szél dühösen ide-oda lengetett. A zsanérok egyszer csak
engedtek, és a falap az éjszakába veszett. Shamael képviselője felemelte az
oltáron csillogó tündearanyat, aztán az öklébe zárta. Az oblas sisteregve a
tenyerébe égett. Amikor szétnyitotta az ujjait, az érme helyén sötét folt maradt;
a Bosszú Istene elfogadta a váltságot.
Kilépett az utcára, és az éjszakába merült. A szegénynegyed
mellékutcái agónia szorításában vonagló sárkány beleire emlékeztették. A sikátorok
szövevényében útonállók settenkedtek, ám több eszük volt annál, hogy
rátámadjanak.
Amikor Shamael megjelent neki a
Hathor-ház romjai közt, és elmondta, hogy eszközéül választotta, nehezen
törődött bele a sorsába, új urának döntése azonban megkérdőjelezhetetlennek
bizonyult. A megtorlásra vágyókat messzi földekről is hozzávezérelte; két
évtizede gyilkolt a Bosszú szolgálatában, ahogy a kötelesség parancsolta.
Halandók kovácsolta fegyver nem fogta, és bírta Shamael ígéretét az
újjászületésre, ha mégis meghalna. Hatalma letéteményeseként megtanulta: a
gyűlölet örök, és folyama a végtelenbe vész…
A sikátorok macskakövei engedelmesen simultak a talpa alá, és Anak
Hathor otthonához vezették. Az ablakszemek fényben úsztak, a ház ura éberen
várta a végzetét. Nyilván tisztában volt vele, hogy nincs értelme menekülni,
mert Shamael karja mindenhová elér.
A villát vaskerítés ölelte körbe, melynek tetején acélnyársak
ágaskodtak. Rajta kívül senki sem lett volna képes átjutni rajta, rá azonban a
halandókat irányító törvények nem vonatkoztak. Elrugaszkodott a talajtól, és egyetlen
lendülettel átugrotta a pengéket.
Nesztelenül talpra érkezett a vaskerítés túlfelén, majd várakozóan
körbenézett. Alig tett néhány lépést, vadállatok szaga szag csapta meg az orrát,
amely avas zsír és ázott szőrmebundák bűzére emlékeztette. Kifejlett gnarrak
vált ki a bokrok takarásából, és rávicsorgott. Hatalmas termete arra vallott, a
bestia a falka ura, és a férfi gyanította, hogy a társai is a közelben vannak.
Feltételezése beigazolódott, amikor újabb fenevadak bukkantak fel a sűrűből,
hogy lássák vezérük támadását.
Az éj harcosa a kardja markolatára csúsztatta a kezét, és az
északi ragadozó szemébe nézett. A torz pofa összerándult, aztán az állat
felpúpozta a gerincét, és a hátán meredező fullánkok a hívatlan vendégre
zúdultak. A behatoló kardot rántott, és félköríves csapással hárította a
méregtöviseket. A lövedékek egy része visszafordult a vezérhím felé, a maradék
pedig a férfi páncélján koppant. A gnarrak felvonyított, ahogy saját fullánkjainak
egyike a szemébe fúródott, majd némi rángatózást követően kiszenvedett. A falka
megértette, hogy az idegen túlságosan veszélyes; tagjai ─ talán életükben
először ─ visszavonultak. Ellenfelük hagyta meghátrálni őket, hisz csak
idomított házőrzők voltak, akiket a birtok védelmére korbács és regula kötelezett.
A férfi átvágott a kerten, aztán a villa bejáratához sietett. Az
ajtó mögött ötfős osztagot érzékelt. A mestorok szíve izgatottan dübörgött. Tudták,
hogy haláluk perce közeleg, de a bőrükbe égetett mágikus hűségbillog maradásra
kényszerítette őket.
Shamael küldötte berúgta az ajtót, és közéjük robbant; fekete
pengéje véres rendet vágott. Öt felfegyverzett emberrel elbánni nehéz feladat,
a testőrök mégis villanásnyi idő alatt elbuktak. Gyilkosuk átlépett a hullájuk
felett, aztán felsőbb emeletek felé tört. A ház védelmezői minden erejükkel
ellene fordultak, de képtelenek voltak feltartóztatni; vérük vörös patakként
csordogált az alsóbb szintekre.
A sötétség szülötte végül a mercator valódi felségterületére ért, ahol
üveggel védett tárlókban drágaságok ragyogtak. A vitrinekben értékes
tündeékszerek rejtőztek, az egyik fülkében groteszk ereklyeként mithriai
csokoládéban tartósított ork hadvezér díszelgett. A látogató a szőnyegre köpött,
aztán feltépte a hálószoba ajtaját. Anak Hathor ünneplőt viselt, arcán nyugalom
ült, miközben egy hintaszékben ringatózott.
─ Íme, Shamael küldötte, akit megvásárolt egy Névtelen!
Higgadtan a hívatlan vendégre nézett.
─ Tedd a dolgod, korcsfajzat!
A páncélt viselő gyilkos közönyösen előrelendült, és a mercator
mellébe mártotta a kardját. Az északi tébolyultan felkacagott, szája sarkán
vérpatak csorgott.
─ Magammal viszlek a pokolba, démonok fattya! ─ fröcsögte.
A betolakodó felnevetett.
─ Shamael védencének nem árthatsz!
Hathor elvigyorodott.
─ Tündefegyverrel magukat az isteneket is meg lehet ölni!
A haldokló mercator utolsó erejével a megtorló felé lendült, és az
ujjai közt felbukkanó mithrilltőrt a torkába döfte. A fájdalom a látogató idegeibe mart; döbbenten
érzékelte, hogy a vére gejzírként tör fel, aztán összerogyott.
Látta magát gyerekként, ahogy a
bátyjával játszik, ruhájukon a Vörös Oroszlán címerét viselték. Kergetőzés
közben egyszer csak komor tekintetű Névtelenekbe botlottak. A testvére
ráüvöltött, hogy meneküljön, de elgyengülő lába cserbenhagyta. Egy pillanatra még
látta a bátyja arcára kiülő kétségbeesést, aztán a felé lóduló parasztgyerek
szemébe nézett, aki a kezében tartott kaszával a torka felé vágott. Ugyanaz a
kölyök volt, aki alig egy órája gyűlölete oltárán végezte…
A szőnyegen térdelő küldött a karját erőtlenül a hintaszékben
vonagló férfi felé nyújtotta.
Testvérem ─ akarta mondani, de a torkából csak
vér bugyogott. A szemére boruló félhomályt vakító fény hasította át, Shamael
megjelent, hogy betartsa az ígéretét. A férfi aranyszínű örvények kavargásában
találta magát, aztán zuhanni kezdett…
Csattanva hasra esik a sárban, és
ráébred, hogy egy tizenhárom év körüli parasztgyerek testébe került, aki
rongyokat visel. Még emlékszik előző életeire, ám hamarosan a Névtelen fattyúval
azonosul. Mire feltápászkodik, agyából tökéletesen törlődik, ki ő, és honnét
jött, emlékei a kora esti szürkületbe hullanak.
Már csak annyit tud, hová tart… a sötétségbe...
Szemét a körülötte álló felnőttek
komor ábrázatára szegezi. Egyikük sem szól, de kérges tenyerükben hevenyészett
fegyvereket szorongatnak. Hirtelen megindulnak, és fiú tudja, azért mennek,
hogy nevet szerezzenek, amelyet egy sírkőre véshetnek…
A Hathor-ház felé igyekeznek, és ő
velük tart, ujjai kiegyenesített kaszára görbülnek. Alig várja, hogy valamelyik
nemesvérű ifjonc testébe mártsa, és lássa, amint annak tekintetében kihuny a
fény.
Fogócskázó úrfikat pillant meg,
mindketten a Vörös Oroszlán címerét viselik. A kisebbnek földbe gyökerezik a
lába, idősebb testvére hiába kiáltja, hogy meneküljön. A gyerek döbbenten bámul
elfutó bátyja után, aztán megfordul, és egyenesen az ő szemébe néz. Egy
pillanatra magát látja visszatükröződni az elkényeztetett fiú kitágult
pupillájában, aztán meglendíti a kaszát, és szabadjára ereszti elfojtott
gyűlöletét…
Jó kis novella! Egyrészt, tetszenek a leírások, másrészt jó a cselekményvezetés. Két dolog ütötte csak meg a szememet: "mert hosszú percekig rámeredt, míg összeszedte magát, és megszólalt:" - talán szerencsésebb lett volna, nem "hosszú perceket" inkább "hosszú másodperceket" - talán úgy életszerűbb lett volna. "de annyi erőm maradt, hogy elvergődjek egy sikátorig megdögleni, amikor…" - a "megdögleni" szó itt teljesen idegen számomra, mert elüt az eddigi fogalmazásmódtól... ennek ellenére jól összerakott novella! Grat
Mindenkinek mondom, aki az előző verziót olvasta, netán hozzá is szólt, hogy mostantól a végleges változat van fent. A legelsőt a már leírtak szerint hozzászólásban fogjuk Maggothtal együtt feltenni, utána szintén hsz-ban jön Profundis ahhoz kapcsolódó korrektúrája. Jól mondom urak? (Maggoth és Profundis urak.)
Nem, erről nem Te tehetsz, ez benne van az összemberi tudattalanban. Én például most erősen összpontosítok, egy gyümölcsre gondolok, vajon átmegy-e Neked? Tehát erősen vizualizálom az almát, kitalálod, milyen gyümölcsre gondoltam? ha kitaláltad, akkor bebizonyosodott, hogy minden írásodat én sugalltam! ÉN, ÉN,ÉN!!!
A dolog roppant egyszerű, Maggoth szenvedélyesen alkalmazza a szenvtelen szót. Novellánként két háromszor bedobja, valszeg perverz öröm tölti el, ha leírhatja és ki vagyok én, hogy felülbíráljam. Főleg nem úgy, hogy ő van hazai pályán.
A szenvtelen a szenves ellentéte, nem? A szenvesből pedig rengeteg összetett szót, és egyéb fogalmi egységet képzünk: szenves kémia, szenvesember (a szenvet viszi zsákban a pincébe, a szenvtüzelésű kazánokhoz), szenvdonor, farkasszenvet (néz), szenves ruha (ki kell mosni), szenvafor (vasúti jelzőber.), rendőri szenvek, szenvdvics, szenvmelverés (boszorkányügy), szenvfelszedő (harisnya, zoknistoppoló). Láthatóan nagy témába nyúltatok bele!
előbb befejezem, a Napbirodalmat, mert az idő szorít, aztán helyrepofom ezt, türelem :) A szenvtelen is magyar szó, mert szerintem a szenvedélytelenből származik. Mutass olyan idegen nyelvet, amelyikben szerepel a szenvedély szó :) Emellett egy átlagember tényleg csak egy dologra tud összpontosítani, na de egy avatár? Szerintem azt is megmondja, milyen minta volt a pillangó szárnyán, ami a háta mögött elrepült :) Az a mondat, amit Mivanma kiemelt pedig tényleg szájbarágós volt. Ami nem azt jelenti, hogy Prof marcangolásának nagy részével ne értenék egyet. De ahogy ő szokta mondani, a végső döntés az enyém, mert Én Vagyok Az Író :)
Szia mivanma! A közömbös magyar szó, a szenvtelen idegen eredetű. Nagyon hasonló a jelentése, de én szívesebben írok közömböst. Könnyebben megy át a hangulat. Majd Maggoth eldönti. Sztem nincs nagyobb jelentősége. A gyilkosnak nincs jelleme, hisz előző életére nem emlékszik, a jelenlegi pedig kizárólag bosszúállásról szól. Egy gépezet, egy imádkozó sáska. A figyel-nél fenntartom a véleményem, ugyanis az állandó éberségre éppen az a jellemző, hogy csak a lényegesre figyel, megtanulja, nem észrevenni az érdektelent. Pl. a kőtörő kalapács mellett nyugodtan szunyókáló kutya, aki egy alig észlelhető nyávogásra beindul. Ha a kalapácsra figyelne, nem venné észre a számára fontosat. Javaslok egy játékot. Fogadj valakivel 10 rongyba, hogy meghallod a közeledését 10 lépésen belül. Figyelj koncentráltan, majd válaszolj arra a kérdésre, milyen zene szólt a háttérben. Szerintem nem fogod tudni, ugyanis a háttérbe szorítottad, nem figyeltél rá mert nem az volt számodra a fontos. Tudomásul veszed, hogy van valamilyen zene, de semmiképpen sem figyelsz rá. Az általam javasolt szemlélte sem az igazi, inkább a tudomásul vette lenne a legjobb, de az hülyén festene ebben a mondatban. Sőt, merem mondani, hogy a gyilkos magasról tett a fény-árnyék játékára, viszont egy írónak bele kell ilyen marhaságokat írni, hogy elvarázsolja az olvasót. Egyébként az ilyen fajta elemzés jórészt szubjektív. Nem akarom meghatározni Maggothnak, hogy mit írjon, hanem arról mesélek, hogy rám hogyan hat, én mire asszociálok. Maggoth elolvassa és megírja a maga verzióját. A mi kettőnk véleménye is lehet eltérő, és mindkettőnk számára igaz. Az író dönti el mit ír, és az olvasó hogy fizet-e érte. Nyugodtan szedjétek szét a véleményem, kapkodva írtam, lehet, hogy becsúszott pár ostobaság. Andynak! Nekem minden megoldás megfelel, ahogy jónak látod.
A viskó sarkában ülő kortalan férfi szenvtelenül a fény és a sötétség harcát figyelte. Én nem bántanám ezt a mondatot. Szenvtelenül azt jelenti, hogy közönyös, érzéketlen, egykedvű, érzelmektől mentes. Ez itt tökéletesen jellemzi a fickót, nincsenek érzései a történésekkel kapcsolatban, belülről most üres. Előrevetít egy olyan jellemet, aki az átlagemberen felüli. Ha átlagember lenne, akkor szemlélődhetne közömbösen. Én hagynám a figyeli szót is. Ez sugall egyfajta éberséget. A pasas nem tesz semmit, csak ül, minden érzelem nélkül fogja fel,és figyeli meg a körülötte zajló valóságot. Figyelje csak a harcot, ne szemlélje, mert a szemlélődés távolságot tart. Ez az ürge meg főfoglalkozásként küzd, öl, mindig éber, nem nyugvó, tehát kell a közelebbi kapcsolat a harc szóval, amit a figyel szó tökéletesen kifejez. Mert a figyelem önmagában mindig aktív, a szemlélődés passzív. A figyelem energia, amely a figyelőt a megfigyelttel összekapcsol. Szerintem telitalálat ez a mondat. Az ezt megelőzőket viszont átírnám. Döcögnek.
Keskeny ajka egyszer csak vonallá préselődött, előreugró állkapcsa megfeszült. Úgy érezte, valaki közeledik, aki hamarosan megbízást hoz a számára, ami elégedettségre késztette. Fejét a kunyhó túlsó sarkába állított Gyűlöletoltár felé fordította, tekintetét a márványlapba ágyazott kard markolatára szegezte. A penge vérre szomjazott. A kunyhó ajtaján ökölcsapások puffantak.
A vastagan szedettet én kihagynám. Feleslegesnek érzem, mivel az ajakösszeszorítással és állkapocsfeszüléssel már tudom, hogy valamit érzékelt, amiről tudja mi lesz. Így ezt külön leírva szájbarágósan hat rám, a naív olvasóra. Nélküle meg erősödik bennem a fickó különössége. A kunyhó ajtaján ökölcsapások puffantak. Az ökölcsapások valóban puffannak, de nem egy tizenhárom éves test öklének csapásai. Ez itt engem becsap, mivel a puffanó ökölcsapások kifejezés miatt egy felnőtt érkezését várom, így megzavarodok mikor odaérek, ahol kiderül, hogy 13 éves kiskorú test a látogató. Oké, hogy a srác idősebb, mint aminek néz ki, azonban teste ennek ellenére 13 éves marad, az még nem ökölcsapkod puffogva.
Okés! A régi verziót kimásoltam, mielőtt kitöröltem, tehát megvan! Ilyesmit képzelek a novi elé írni: Akik "csak" olvasók itt az oldalon, azok egyszerűen élvezzék az alábbi történetet, akik viszont írótársaim, azoknak házi feladat a novella alatti hozzászólásokat elolvasni, azokban ugyanis közreadom a korrektúra előtti, kissé nyersebb változatot is, és barátaimnak azon korrekcióit, amelyek alapján a végleges változat megszületett. Tanulságos, és érdekes! Maggoth
Szerintem úgy kellene csinálni, hogy hozzászólásban beillesztem az eredeti verziót. A novella elején pedig egy rövid megjegyzésben jelezzük, hogy miért érdemes elolvasni a hozzászólásokat.Jó így Nektek? Mert akkor rögtön csinálom!
Köszönöm szépen az alkirály titulus! Ha lehetek őszinte, valami hasonlót szerettem volna áldozatos munkámmal elérni, bár valszeg jobban illik most rám a FikaMatyi, vagy a Kekec Kukac Farok név rövidítve ez utóbbit: KeKuki 12 000 karakterben elemeztem felszínesen egy 14 000-s novit. Miközben formáztam az oldalra, találtam néhány új hibát, és pár hibás javaslatot. Valszeg sok hibája van az elemzésemnek, de ennyi tellett. Most olvastam csak el az előző Hsz-eket. Ha javasolhatom, Maggoth tedd fel felülre a legutolsó javított verziót, alá a javítás nélkülit, és esetleg legalulra a javításom. Természetesen, csak akkor, ha kevés hülyeséget írtam.
A férfi teste ívben megfeszült, a bosszú serlegévé vált, amelyben Shamael haragja gyöngyözött. - Édi ez a hasonlat, de sztem képzavar. Lehet, hogy hülyeséget írok, de mintha tilos lenne a hasonlatokat továbbragozni. Helyes, ha kiürítette a bosszú serlegét, de képzavar, ha utána megtörülte a száját. ─ Át kell adnotok egy üzenetet ─ a házigazda hangja fenyegetően csikordult. - Talán szórend: csikordult fenyegetően a házigazda hangja, de TVAI. a fegyveresek eliszkoltak - ez a jelző komolytalanná teszi a fegyvereseket, csökkenti a veszélyességüket, jelentőségüket. A sikátorok macskakövei engedelmesen a talpa alá simultak - én más szórendben írnám: engedelmesen simultak a talpa alá. Elrugaszkodott a fellazult talajtól - nem értem miért írod ezt a fellazult szót, feleslegesnek tűnik A vasrácsok túlsó felén nesztelenül a talpára érkezett - szerintem szórend: Nesztelenül érkezett a talpára a vasrácsok túlsó felén… A vasrács nekem azt jelenti, hogy hosszában, keresztben kötődő vasszálak, viszont a kerítéseknél ez nem praktikus, mert könnyen megmászható. Alig tett néhány lépést, orrát vadállatok szaga szag csapta meg, - én így írnám: Néhány lépés után vadállatok szaga csapta meg az orrát, amely avas zsír... Tagbaszakadt gnarrak vált ki - emberre szokták használni ezt a jelzőt, vagy legalábbis emberszabásúra. A gnarrak felvonyított, ahogy saját fullánkjai a szemébe fúródtak, - esetleg jobb lenne az egyes szám „fúródott”, hisz a szem kis felület, de TVAI A falka megértette, hogy az idegennek nem árthat - így, egyes számban suta, de TVAI. képtelenek voltak feltartóztatni; vérük vörös folyamként az alsóbb szintekre csorgott. - Szórend, és inkább patak, vagy csermely szót használnék (a folyam még a folyók között is nagyot jelent): vérük vörös patakként csorgott az alsóbb szintekre. A látogató megvetően a szőnyegre köpött, - miért a „megvető” szó? Megvetően a hívatlan vendégre hunyorgott. - A megvető hunyorgás nekem fura és szórend: Hunyorgott megvetően a… A páncélos lovag - a lovag szó jelentése nem illik ide (valamely fennkölt eszme iránt elkötelezett nemesi származású harcos), a hapi bérgyilkos, pénzért öl és lehetne nemtelen is. ─ Shamael védelme alatt állok. Egy istennek nem árthatsz! - Ez annyiban logikátlan, hogy az istennek attól nem árt, hogy a védelme alatt állót megöli. Esetleg javaslat: Shamael megtestesítője (avatárja) vagyok. Egy istennek… aztán a felé lóduló parasztgyerek szemébe nézett, aki széthasította az álmait - szerintem nem illik ide ez a költői halál megfogalmazás. Mire feltápászkodik, agyából tökéletesen törlődik, ki ő, és honnét jött, emlékei a kora esti szürkületbe hullanak. Fura megfogalmazás, sztem képzavar, de TVAI. A gyerek döbbenten elfutó bátyja után bámul, alanytévesztés, - a döbbenten a bátyára vonatkozik, de szórendváltoztatással OK: A gyerek döbbenten bámul elfutó…
Jól szétszedtem, bocsesz, ha meggázoltalak volna. A rengeteg javítás ellenére, kevés igazi hiba van benne, inkább árnyalások, szórendhibák, ráadásul bejátszik az is, hogy eltérő a stílusunk. Előfordulhat, hogy a te verziód a helyes, az enyém a suta. Ha tévedtem, akkor bocsesz. Segíteni akartam nem fikázni. Szedd ugyanígy szét bármelyik írásomat, mindketten tanulhatunk belőle. A poén óriási, gratula és hajrá Maggoth!
megmentésemért súlyos árat kell fizetnem, - sokba kerül nekem Az ár megfizetése, egyfajta büntetés. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a sors végül a legnagyobb ellenségemet is idesodorja. - Kihagynék néhány szót, és így írnám: Nem gondoltam, hogy a sors legnagyobb ellenségemet is idesodorja. A férfi visszahanyatlott - miért hanyatlik? A faszinak közömbös a világ, nem foglalkozik az okokkal, tehát nem döbben meg, csak gyilkol, ha megfizetik. ─ Tudod, mi hozott ide? A fiú a fejét rázta.─ A Bosszú Istene ─ mondta a férfi. Tehát a megbízókat az isten vezérli ide. Van ennek értelme? Sztem nem kellene egy istennek ennyire belefolynia a hétköznapokba, kevésbé izgalmas a sztori, ha ennyire jelen van egy isten, de TVAI. Így, hogy az isten vezérli, és a gyilkos beszéli rá a megbízásra, a parasztgyerek figurája erőtlenné válik. Nekem jobban bejött az előző verzió erősakaratú, alattomos (hisz hazudik) bosszúálló figurája. Amikor istenek irányítanak bábszerűek a szereplők. Most a kissrác áldozat, áldozat típus, akit öngyilkosságra kényszerít az isten és az avatár (a gyilkos). Erőteljesebb, ütősebb volt a szereplők előző megfogalmazása. Gondold át, bár TVAI. A váratlanul beálló csendben az utcáról nehéz vértek csörömpölése hallatszott. Hihi! Nehéz vértesek futottak a fürge kishapsi után? Édi Nem csak abban hasonlítunk, hogy visszatértünk a másvilágról ─ mondta utálkozva. Milyen apropóból mondja most ezt a parasztgyerek? Búcsúzik az élettől, sajnálja magát, tele van magasztos, vagy bosszúálló gondolatokkal, ez a megjegyzés túl kiskaliberű, kicsinyes. Esetleg tedd korábbra. Tudom, hogy a Névháború miatt írod, de nem az igazi. Javaslom, hogy tolj bele egy-két mondatot a Névháborúról, illetve győzd meg az olvasót, hogy meghaltak volna azért, hogy nevük legyen. Ha már van előzménynovella, nincs gond, de itt nem az igazi. ─ Szeretném megvenni a bosszúdat! ─ mondta végül a fiú elkeseredetten. Itt már sajnáljuk a kishapsit, hisz öngyilkosságra kényszerítik, pedig a főhős, a mestergyilkos szemszögéből negatív figura. A férfi az oltár bal oldalára állt, és ő is a márványba ágyazott kard markolatára fonta az ujjait. Ha ugyanazt a markolatot fogták, akkor egymás kezét is, hacsak nem kétkezes a kard, de azt csak teljes páncélzatú harcosok használhatták Ennek ellenére arcizma sem rándult; Shamael fizikai megtestesüléseként hozzászokott az erőszakhoz. Látod pont emiatt a megjegyzés miatt kellene átírni az elejében a gyilkos túl erős reakcióit. Kiégett, közömbös ember. A kamasz otthonának szűkös falai közt népesnem vészes, de vigyázz a túl sok jelzőtől egy mondatban. (nálam rengeteg kettős jelző van, egyszerűen nem érzem) a mercator ítéletvégrehajtói senkit sem kíméltek; a bölcsőjében alvó csecsemőt ugyanúgy pengéjükre tűzték, mint a kemence sarkában kuporgó öreget. kemence sarkában - ez így a kemence tűzterének a sarkát jelenti, javaslom a "kemence sut" kifejezést, ami a kemence és a fal közti rést jelenti. senkit sem kíméltek - Nem érthető ez a kegyetlenség, sőt indokolatlan is, pont ezért értetlenkedik a mestergyilkos. Anak Hathornak tudnia kell, hogy a névtelen család ártalmatlan, illetve legvadabb esetben is, csak gyanakszik. Nincs indoka ölni, egyszerűbb lett volna a számára, ha csak elfogja és kivallatja a Névtelen családot. Az ilyen tett nem jellemző a rendezett társadalomban élőkre. A felszínen rendnek kell lennie. A főurak sem tehették meg, hogy csak úgy leöldösték a parasztjaikat, felelniük kell a tetteikért. Főleg, hogy hangsúlyozott lenézéssel viseltetnek a Névtelenek iránt.
nem kételkedett benne, hogy a fiút Shamael küldte. - Ezt nem értem miért írod. Van értelme utalni arra, hogy az isten csinált mindent? Eltűnődött vendége kilétén, mert bár külsőre Névtelennek látszott, mégis ismerősnek tetszett. - Később azt írod, hogy semmire sem emlékszik a múltjából. Ha homályosan, de emlékszik, akkor úgy írd meg, hogy majdnem teljesen eltörülte az emlékeit. A kölyök tekintetéből szokatlan érettség sugárzott, mintha több tapasztalatot szerzett volna annál, mint amit a kora feltételez… - eltúlzod, és túl hosszan írod. Gondolom utalni akarsz a későbbiekre, de sztem nem kéne ennyire előrelátnia a mestergyilkosnak. Nem jellemző a faszira a bölcsesség, kár ezt a vonalat erősíteni. Halott a nemes gyermekként, a húsz éve kirobbant Névfelkelés során az egész nemzettségét elveszítette. - Gondolatjelek közé kellene tenni a Névfelkelést, vagy más szórend: a húsz éve kirobbant Névfelkelés során, gyerekként vesztette el egész nemzettségét a nemes. Mondjuk így sem annyira f*sza, de kicsit jobb sztem. Semmi oka sincs névtelen családokra vadászni erre.- Inkább errefelé, ezen a helyen. Miféle rendezetlen ügyed van egy felnőtt férfival? - Sztem inkább a főnemességét emeld ki a faszinak, ne a felnőttségét A suhanc dacosan farkasszemet nézett vele. A farkasszem inkább hosszú ideig tartó merev nézést jelent, pillantást javaslok: A suhanc dacosan pillantott rá (nézett vissza): Aztán megérkeztek a király seregei, és a vérünket ontották. Fura kifejezés egy parasztgyerektől, még, ha érett is. Túl fennkölt, nemesi. Jómagam is súlyos sebeket kaptam, de sikerült egy sikátorba vonszolnom magam, hogy meghaljak, amikor… - túl árnyaltan fogalmaz, ugyanolyan a két fél szókincse. Érdemes lenne két stílusban beszéltetni őket A sikátorban a híres Esendres magiszter rám talált, és visszahozott a másvilágról. - A híres Esendres magiszter talált rám a sikátorban és hozott vissza a másvilágról. Nem tudom miért, de mintha így jobb lenne, természetesen TVAI. Segített a városból is kijutni, és pénzt adott, - időben megelőzi a pénzadás a kijutást, így sztem jobb: Pénzt adott, és segített kijutni a városból én pedig végül itt kötöttem ki Askhalonban. - Később leírod, hogy idevetődik, ezt talán kihúzhatnád
Maggothal régóta összedolgozunk. Kizárólag az a célunk, hogy az írást maximálisan szétszedjük, a lehető legjobbra alakítsuk. Bármit írok, javaslok neki, nem kell betartania, hisz ő az író. A javításomban benne van a tévedés lehetősége, hisz kapkodva készítettem. Ez egy egymás közti, belsős javítás, de gondoltam megosztom veletek. Ha bárkinek más a véleménye írja meg, szívesen beszélgetek írásról, fogásokról, bár nagyon csehül állok az idővel. Lássuk az élveboncolást:
Sok esetben nem tudom megmagyarázni, miért érzem sutának valamelyik mondatodat, ezért leírom, én hogyan fogalmaznék. Ez nem azt jelenti, hogy úgy kell írnod, hisz Te Vagy Az Író=TVAI, hanem, hogy gyenge a szakmai szókincsem és csak példával tudok illusztrálni. Kiemeltem az és-eket, mert sztem túl sok van benne. Szedj ki valamennyit, vagy helyettesítsd szinonimákkal.
Askhalonra vízözön zúdult, és a szegénynegyed szélén düledező kunyhó falait rázta. - A vízözön nem rázhatja a kunyhó falait. A zápor a toldozott-foldozott tetőn át a döngölt földpadlóra csorgott. Nem a zápor csurgott, hanem a víz. Elméletben jó, de zötyögnek a mondatok. Mintha felsorolás lenne: írd le a táj részeit címmel. Nem tudom elmagyarázni, nincs hozzá szakmai rizsám, de én így írnám: Vízözön zúdult az Askhaloni szegénynegyedre. A szél dühödten rázta a düledező kunyhó falait, utat nyitva a víznek, mely a döngölt földpadlóra csurgott. A viskó sarkában ülő kortalan férfi szenvtelenül a fény és a sötétség harcát figyelte. - A szenvtelen helyett inkább közömböst írnék, mert a szenvtelenség inkább elrejtett, de létező érzelmeket jelent, míg a közömbösség érdektelenséget, és ez inkább ül. A figyelte sem illik ide, mert a hapit nem érdekli az egész, tehát inkább szemlélte. Talán a szórend is rossz, az én verzióm: A viskó sarkában ülő kortalan férfi közömbösen szemlélte a fény és a sötétség harcát. Keskeny ajka egyszer csak vonallá préselődött, előreugró állkapcsa megfeszült.
─ Lépj be! ─ kiáltotta a házigazda, és felegyenesedett. - Mivel előtte ült, inkább felállt. A bejáratban toprongyos, tizenhárom év körüli, bőrig ázott kamasz bukkant fel, akinek vonásait rettegés torzította el. - Rengeteg a jelző, húzz ki párat: pl a bőrig ázott nem kell, hisz gondolhatjuk, hogy megázott a viharban. Esetleg ütősebb, ha bővített mondatba zsúfolod az infókat, az összetett mondat valahogy ráérősebb. Ez utóbbi, csak egy kósza ötlet, talán nincs igazam és TVAI. Az én verzióm: A bejáratban rettegő arcú, tizenhárom év körüli, toprongyos kamasz bukkant fel. Szemmel láthatóan megérezte a kunyhóban tartózkodó férfiból áradó földöntúli erőt. A suhanc állán mély vágás húzódott, amelyet nemrég kaphatott, mert a seb még erősen vérzett. Elkerekedő szemmel türelmesen várakozó vendéglátójára meredt, aztán összeszedte magát, és remegő szájjal megszólalt: - Felcserélném a mondatokat, és előbbre tenném az Elkerekedő szemmel stb-t, mert várjuk az indoklást, miből látszik a meglepetés? Esetleg érdemes lenne összevonni a mondatokat. Három tagmondat, melyek egymásra utalnak. Nehézkes, suta! Megjegyzem nekem is jellemző hibám. Az én verzióm: A bejáratban rettegő arcú, tizenhárom év körüli, toprongyos kamasz bukkant fel. A suhanc állán mély vágás húzódott, amelyet nemrég kaphatott, mert a seb még erősen vérzett. Szemmel láthatóan megérezte a kunyhóban tartózkodó férfiból áradó földöntúli erőt, mert elkerekedő szemmel meredt türelmesen várakozó vendéglátójára, aztán összeszedte magát, és remegő szájjal megszólalt:
Maggoth Mester kérésére beillesztettem a korrektúrázott verziót. Profundis Mester korrigálta neki, így lett átírva. Mivel Maggoth azt is kérte, hogy Prof. korrektúráját is tegyük be ide az írónép okulására, ehhez kellene beileszteni az első verziót. Akkor most ezt megtegyem Maggoth Mester? Andy Mester (itt mindenki mester, lehet, hogy be is jelentkezek a IX.ker.-i Mester utcába)...
Nélküle meg erősödik bennem a fickó különössége. 
