Fogarty őrmester megtörölte izzadó homlokát és nagyot szusszanva kibámult a járőrkocsi lehúzott ablakán. A május hőhullámmal köszöntött a városra és a derék zsaru száztíz kilója megszenvedte ezt. Szerencsére nem ő vezetett, hanem a társa Kruger őrmester, aki vele ellentétben nem töltötte ki teljesen az utasteret. – Most nézd meg ezeket a bigéket! – bökött húsos mutatóujjával Fogarty a járdán hemzsegő tengernyi fiatal nőre. Mivel a lámpa pirosra váltott, Kruger fékezett. Dolga nem lévén szemügyre vette a nevezett személyeket, akik valóban néznivalók voltak. Megmutatott combok és hasak, kiemelt mellek és szoláriumban gondosan előkészített bőr. Még a kevésbé szépek is felettébb látványosak voltak. – Mit nézzek rajtuk? – mordult Kruger irigyen. – Mind csak azt akarja, hogy jól megmásszák. Ennek ellenére rólunk, férfiakról tartják, hogy máson se jár az eszünk, mint a szexen. – De kiélném rajtuk a vágyaimat! – sóhajtott a gömbölyded Fogarty. – A vágyadat nem csodálom, hiszen ismerem a feleségedet – vigyorgott rá a társa. – Istenemre, még azt is megengedném, hogy hazavigyék a farkamat – jelentette ki ábrándosan Fogarty. Kruger poénnal akart felelni, amikor megszólalt a rádió. – A tizenkettedik és a negyvenharmadik utca sarkánál brutális csonkolás történt. A tettes menekül. Egy harminc év körüli fehér nő. – Itt a hatvanegyes kocsi, a közelben vagyunk – szólt bele Kruger, majd felkapcsolta a szirénát és a gázba taposott. – Van fegyver az elkövetőnél? – érdeklődött Fogarty, aki utálta, ha akciófilmeket utánoztak. – Ha úgy vesszük, igen... – recsegte a központos nő hangja, de az éter sem tudta kivenni a hangból a kajánságot. – Szeretem a konkrét dolgokat. Van vagy nincs? – Fogarty ilyenkor nem szeretett viccelődni. – A férje fegyvere nála van. Vissza kellene szerezni, mégpedig épségben – így a központ nevetésbe hajló hangja. – A francba! – nyögte Fogarty, mikor egy éles kanyarnál csaknem kiborult ajtóstól együtt. – Egy fehér Bluebirddel menekül, mondom a rendszámát – adta az új információt a rádió. – Vettük... és ott van! – Kruger meglepetten felkiáltott, amikor a nevezett jármű elhúzott előttük. A rendőrségi Ford csikorgó gumikkal az üldözött járgány után vetette magát. Fogarty eközben már csőre töltötte a fegyverét. – Milyen fegyvere van a bigének, akarom mondani a férjének? – érdeklődött harciasan a mackós őrmester. – Biológiai – röhögte el magát a központos nő. – A csaj úgy begurult a férjére, hogy egy óvatlan pillanatban lenyisszantotta annak férfiasságát. Ami súlyosbítja a helyzetet, hogy nem akar megszabadulni a becses testrésztől. A férj vérzik, mint a fene, bár a mentősök már kezelgetik... Ha azt akarjátok, hogy férfitársatok valaha is férfi lehessen, kapjátok el a nőt. – Levágta a farkát és még el is vitte? – hitetlenkedett Kruger. – Vajon mire kell neki? – morfondírozott Fogarty. – Egyszer az életben férfi akar lenni – vélte Kruger, miközben gyors kormánymozdulattal kikerült egy kétségbeesetten dudáló terepjárót. – Hogy is mondtad pár perce? Odaadnád ezeknek a csinos lánykáknak akár még a legnemesebb testrészedet is? – Visszavonom! Egyébként pedig, egy férfi nem lehet annyira rossz, hogy így büntessék. Inkább a halál! Vagy nem? – Hadd gondolkozzam ezen egy kicsit később, most befordult abba az egyirányú utcába! A menekülő nő lekoccolt két parkoló autót, majd füstölgő gumikkal szembenyomult a forgalommal. Autók tucatjai kezdtek vad tülkölésbe, köztük érkezett egy zsarumobil is. Létrejött a körbezárás. Észlelte ezt a szervgyűjtő amazon is, mart pánikszerűen a járdára kormányozta a viharvert kocsiját. Előröl a friss erő, hátulról Fogarty-ék. A járdán meg ott voltak a sikongató gyalogosok, aki úgy ugráltak széjjel, mint egy nagygyűlésben megzavart szöcskehad. A Bluebird végül egy ékszerbolt kirakatában fejezte be ámokfutását. A kakofóniába hajló hangzavart remekül aláfestette a betört kirakat által beindított riasztó. A zsaruk kivont fegyverrel ugráltak ki a kocsikból és félretaszigálva a bámész tömeget, a szervrabló nő felé igyekeztek. Ő sem volt rest, kirugdalta a változatos domborzatú ajtót, majd kipattant a járgányból. – Senki ne merjen közel jönni! – kiáltotta harciasan, aztán felemelte a véres húsdarabot tartó kezét. Olyan volt, mint a Szabadság-szobor horror-változatban. A tömeg egy hangos „Hú!” kíséretében szófogadóan visszahőkölt. Nem így a rendőrök, aki már ott is voltak a mészáros hajlamú nőtől néhány lépésnyire. – Adja meg magát! – kiáltotta Fogarty és ráfogta a fegyverét. Vicces jelenet volt. A csinos szőke nő, kezében a vérző férfi nemi szervvel, tőle pár méterrel a fegyverét előszegező dagadt zsaru. – Ha közelebb jönnek, lenyelem! – hozta a köz tudomására terveit a harcias asszonyka. – Lenyeli azt a micsodát? – hördült szinte egy emberként a tömeg. – Miért, mi az a kezében? – kérdezte ártatlanul egy tizenéves kislány az anyukájától. – Az utolsó donor utolsó használható szerve – jegyezte meg pikírten az anyuka barátnője. – Ne nyelje le! – utasította Kruger. – Miért ne? – érdeklődött szinte hetykén a péniszt jogtalanul birtokló nő. – Kell még az! – jósolta a másik járőrkocsi idősebb zsaruja. – Ez tett engem tönkre! Én csak megbosszulom! – kiáltott a tettes és demonstratíve a szájához emelte a vértől csöpögő húscafatot. A nézelődő tömeg fele öklendezve becsukta a szemét és még félre is fordította a fejét. Egy merő „Brr!” volt az utca. – Ha megteszi, lövök! – figyelmeztetett Fogarty és közelebb csusszant. – Legyen jó kislány, adja vissza azt a dolgot a jogos tulajdonosnak! – kérte Kruger, miközben az utcába befordult egy szirénázó mentőautó. – Ez még lehet jó kislány? – kérdezte a tömegből egy keserű férfihang. – Lőjön le, akkor sem adom vissza! Vérezzen el az a szemét! – fröcsögte elborulni látszó aggyal a gyanúsított. – Pedig biztosan szereti magát! – próbált lírai húrokat pengetni Fogarty. – Ha szeretett volna, nem csal meg fűvel-fával – jött a riposzt. – Mihez kezd azzal az aszott fütyivel, hölgyem? – érdeklődött egy ügynök-fazon a tömegből. – Ha magának nem kell, a férje még boldog lehetne vele... A mentőautó időközben átverekedte magát a forgalmi dugón és leparkolt a zsarumobilok mögött. Az orvosok kinyitották a hátsó ajtót, és láss csodát: ott feküdt a csonkolt férj! – Drágám, egyetlenem! Add vissza az én büszkeségem! – kiáltott ki sírós hangon az áldozat. – Miért adnám? – Mert szeretlek! Mert minden megtörtént dolog ellenére szeretlek! – Ezek után szereti? – tudakolta csodálkozva egy hang a tömegből, mire egyetértő morajlás volt a válasz. – Én speciel inkább bosszút állnék – mondta egy egyetemista srác. – Szeretlek, drágám! – nyöszörögte a férj. – Tényleg szeretsz? – kérdezte a vandál nő a hangjában a reménnyel. – Esküszöm neked! Erre aztán csodát látott a publikum. A lankadt fütyit szorongató nő odarohant a mentőkocsihoz és az első útjába kerülő orvosnak a kezébe nyomta a visszavarrandó testrészt, majd berontott a betegtérbe, hogy forró könnyektől áztatott csókkal pecsételje meg a békülés szent pillanatát. – Most mi legyen a spinével? – csodálkozott el a fejleményeken Fogarty. – Megbilincseljük? – Szívem szerint nem tenném, mert szerintem a legnagyobb büntetés számára az a hülye természete – vélekedett Kruger. – De a szabály az szabály! Behűtik a kislányt egy kis időre, legalább addig, amíg újra fitt nem lesz a visszavarrt alkatrész. Aztán az örök körforgás törvényének engedelmeskedve kezdhetik az egészet újra elölről... - Miért, pajtás, nem erről szól a szerelem? - kérdezte Fogarty vigyorogva. Volt a kérdésben valami. Valami nagy igazság.
Én elhagynám a két utolsó mondatot, olyan "írói megmondás"-íze van, lehet azért is, mert a végén van. Vagy esetleg egy "gondolta Kruger" megmentené. A kérdés jó, elegánsan végződne úgy. Az olvasó dönteni kényszerül, hogy neki erről szól-e a szerelem.
Szia! Nem rossz megoldás ez a "szintén" felhasználói név, csak csúnya. Nem akarsz egy olyat csinálni, hogy a Mason Murray közé teszel mondjuk egy pontot? Tudom, hogy a szóközt nem engedi és már azt hiszem nem lehet a nevet változtatni. Akkor viszont megint új emailt kellene csinálnod? (De bonyolult...) Egyébként valami az IP címmel lehetett, nem? Most ehhez tök más IP címet ír, mint a múltkori... Azért majd olvasom a novit is! Mert az a lényeg!
Szólj
hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett,
akkor pedig azért...
