Claudio Primari ketrecbe zárt oroszlánként járkált fel s alá az irodájában. Kopasz koponyáján izzadság csillant az ablakon beszökő márciusi nap fényében. New York egyik jelentős személyisége volt Primari, legalábbis alvilági körökben. A kábítószer-piac csaknem negyven százaléka az ő felügyelete alá tartozott. Most forrongott olasz vére, hiszen a család becsületén esett folt!
– A szentségit neki! – kiáltott fel sokadszorra Primari, majd nyugtató gyanánt szippantott egyet kubai szivarjából.
Kloter az íróasztallal szembeni bőrfotelben ülve figyelte. Úgy járt a feje, mint a teniszmeccsek nézőinek. Kevés dolgot kívánt jobban, mint hogy Primari leüljön végre, ugyanis kezdett zsibbadni a nyakizma. Kloter bérgyilkos volt, méghozzá a jobbik fajtából. Az alvilág urai gyakran vették igénybe a szolgáltatásait, mivel magas szinten űzte mesterségét. Kívül állt az érdekeltségi körökön, ezért sokkal megbízhatóbb volt, mint a könnyen befolyásolható ifjú titánok, akik kalandvágyból, karrierista indulatoktól fűtve csatlakoztak egy-egy klánhoz. Kloter külseje is magabiztosságot sugallt, senki nem gondolta volna róla, hogy például bébiszitterkedéssel keresi a kenyerét. Csaknem kétméteres magasságához százkilónyi súly tartozott, javarészt izmokból összeállítva. Hollófekete vállig érő haját lófarokba fogta, állandóan sötét napszemüveget viselt, valamint divatos szájkörnyéki szakáll ékesítette.
– Érti ezt, Kloter? – kérdezte Primari hirtelen megtorpanva, majd a bérgyilkos arcába bámulva. – Fel tudja ezt fogni?
– Megpróbálom, uram – biccentett pincemély hangján az életveszélyes izomgyűjtemény.
– Az én lányom, a szépséges Juliet Primari egy Granninivel kefél! – a keresztapa úgy meglengette félig szívott szivarját, mintha távolba szeretne vele dobni. – Egy Granninivel! Minden Grannini átkozott ezen a földön! A pokol lassú tüzén fognak elkárhozni! Főleg ez a nyálas szájú Romeo Grannini, ez a beképzelt, zselézett hajú seggfej! Bemocskolta az én gyönyörűséges Juliet-met. Ennek nem is lehet más büntetése, csak a halál!
– Ha rendezi a számlát... – vonta meg a vállát Kloter.
Primari úgy tett, mintha meg sem hallaná.
– Ezért nem akartam diszkóba engedni a lányomat! Ezért ragaszkodtam hozzá, hogy mindig és mindenhová a testőrével menjen! Ha hallgat rám, most semmi baj nem volna! De ez az önfejű lány meglágyította a szívem, és engedtem a kérésének. Tessék! Az a kéjsóvár Romeo Grannini meg azonmód lecsapott rá, megtévesztette, tette neki a szépet, elcsavarta a fejét! Utána meg szobára vitte! Érti, Kloter? Egy Grannini egy Primarit!
– Csúnya ügy – bólogatott a bérgyilkos. Telve volt empátiával, hiszen remek fizetség nézett ki neki.
– Idefigyeljen, Kloter! Tegye el láb alól azt a taknyos kölyköt! Nem leszek hálátlan!
– Mr. Primari, veheti úgy, hogy az ügy le van rendezve – jelentette ki magabiztos mosoly kíséretében Kloter, majd felemelkedett a fotelből. Majd két fejjel volt magasabb megbízójánál. Claudio Primari ideges mosollyal bólogatott és mohó szippantásokkal igyekezett végezni a szivarjával. A megrontó már halott, bár ezt ő még nem tudja...
Friss tavaszi szellő szökött be a nyitott ablakon. Madárfüttyök jelezték a reggel megérkezését. A motelszoba gyűrött ágyán két meztelen test simult egymáshoz. Romeo Grannini félresimította Juliet Primari aranyszőke haját a válláról, majd apró csókokkal közelítette meg a füle tövét. Célba érkezésekor a lány hangosan felkacagott.
– Csiklandós vagyok! – kiáltotta.
– Én pedig szerelmes! – így a fiú, aki most a lány erotikus filmbe illő melleit vette célba.
Sikerrel járt, hiszen Juliet szemeit lehunyva adta át magát az élvezeteknek, és halkan felnyögött. Romeo vére ismét zakatolni kezdett és érezte, hogy partnere is hasonló élményt él át. Újra egymásba fonódtak, estétől immár negyedszer. Nem tudtak betelni a másikkal, kívánták akárcsak az éltető levegőt.
Még a könnyű függöny is mintha beleremegett volna az újbóli beteljesülésbe, a szobát a gyönyör hullámai ringatták. A szerető felek pihegve hanyatt fordultak, és a repedésekkel sűrűn barázdált mennyezetet kezdték bámulni.
– Szeretlek, Julie! – lehelte a fiú.
– Én is szeretlek, Romeo! – visszhangozta a lány, majd egy kérdést is hozzábiggyesztett. – Mi lesz most velünk?
– Ezt hogy érted?
– Hát tudod! A családjaink ellentétére gondolok. Ahogy tudom, az apám egy kanál vízben képes lenne megfojtani a te apádat.
– És fordítva... – tette hozzá sóhajtva Romeo. – A dolog ellen sajnos nem tehetünk semmi, ez már kibékíthetetlen ellentét közöttük.
– De akkor mi lesz velünk? Mi szeretjük egymást, de ők ezt nem engedik, és soha nem is fogják.
– Elmegyünk.
– Elmegyünk? Hová?
– Nem tudom. Mexikóba vagy Alaszkába. Európába vagy Japánba. Nekem teljesen mindegy, csak veled lehessek! Juliet felnevetett, majd imádata jeléül izgató csókot kezdeményezett.
– Apáink keze a világ végéig elér – mondta aztán kissé elszomorodva, a realitással szembesülve. – Alighanem még a Holdon is megtalálna bennünket.
– Ne hidd! – csóválta a fejét optimistán Romeo. – Személyazonosságot váltunk és eltűnünk valahol. Sem a te apád, sem az enyém nem tehet majd semmit.
– Hinni akarok abban, amit mondasz – suttogta Juliet és mutatóujjával koncentrikus köröket kezdett rajzolni a fiú mellkasára. – Nincs más választásom, hiszen úgy érzem, nem tudnék élni nélküled. Szükségem van rád, te vagy számomra a napfény, ami elől eddig rejtegettek, csupán féltésből. Elmegyek veled akár a világ végéig is, de ha úgy hozza a sors, akkor a pokolba is követlek!
– Erre most remek alkalom kínálkozik! – dörrent Kloter basszusa miután berúgta az ajtót.
A fiatalok elkerekedett szemmel bámultak rá egy másodpercig, majd szemérmesen magukra rántották a takarót. Szó, ami szó, elég gyengécske védelemnek látszott a finom tapintású anyag, hiszen a bérgyilkos kezében egy méretes Magnum meredezett feléjük, csinos kis hangtompítóval ellátva.
– Ki maga és mit akar? – kérdezte harciasan Romeo gyengécske fedezékéből.
– Nem lenne muszáj válaszolnom – vigyorodott el Kloter. – Elég lenne elvégezni a munkát, teljesíteni a megbízást. A szövegre nincs felhatalmazásom.
– Jól érzem, hogy mégis felvilágosít? – érdeklődte halálra vártan Juliet.
– Jól – bólintott a bérgyilkos és közelebb lépett, már az ágy végében állt. Fegyverét továbbra is a szerelmesekre szegezte. – Mr. Claudio Primari bízott meg azzal, hogy Mr. Romeo Granninit küldjem át a másvilágra.
– Jézusom! – sikoltott fel rémülten a lány.
– Én nem mondanék ilyet – pontosított Kloter. – Egyszerű bérgyilkos vagyok...
– Eltántoríthatja valami a megbízás teljesítésétől? – kérdezte patakokban verítékezve Romeo. – Mondjuk egy nagyobb összegű ajánlat...
A bérgyilkos megrázta a fejét, majd egészen váratlanul meghúzta a ravaszt. Ennek következtében a fiú homlokának közepén egy vörös pötty keletkezett, amiből vékony vércsík húzott az orrnyerge irányába. Már nem élte meg a beszélgetés folytatását.
– Úristen! – sikított Juliet és érezte, ahogy az össze energiája elhagyja. – Úristen!
– Legyen csendben, különben magával is végzek! – fenyegetőzött Kloter.
– Tegyen úgy! – suttogta Juliet szerelemmel nézve halott kedvesére. – Öljön meg engem is, hadd kövessem a páromat a túlvilágra!
– Komolyan mondja? – kérdezte a bérgyilkos szemöldökét felvonva.
– A legkomolyabban! Gyerünk, húzza meg a ravaszt, essünk túl rajta! Romeo az életem része volt! Persze, maga ezt úgysem érti... Maga máshoz ért. Hát tegye azt! Küldjön Romeo után, kérem!
– Jól van – biccentett Kloter. – Csak azért, nehogy azt mondja, hogy egy érzéketlen fajankó vagyok...
Juliet kész volt a halálra. A gyilkos szemei közé nézett. Várta a sötétséget.
Kloter nem várakoztatta sokáig. Precíz munkát végzett ezúttal is. A lövés pontos volt, azonnali halált okozott. A két szerelmes egyforma vörös folttal a homlokán hevert azon az ágyon, ahol pár perccel korábban még a szerelmük teljesedett be.
A bérgyilkos elégedetten szemlélte művét, majd elővette mobiltelefonját és beütötte a hívott számát.
– Mr. Grannini? Itt Kloter. A munkát elvégeztem, Primari lánya halott. Húsz percen belül ott vagyok a megbeszélt helyen a pénzért...
Forrás: |
Köszönöm az élményt!
Sztem megtiszelhetnéd válaszoddal azokkal, akik vették a fáradságot, hogy elolvassák és véleményezzék az írásodat.