A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2018-12-11, 04:06:37
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Andy Baron [ Alkotás hozzáadása ]

Megmentők

Judit nem érti, hogy miért viselkedik még mindig többé-kevésbé engedelmes feleségként. Judit azt sem tudja, hogyan fogja elviselni a következő napot. Judit halottnak hiszi magát, de valamiért ez nem látszik. Negyvenes, nem csúnya nő, talán szép is, nem látja. Kötelezően karbantartja a testét, a felhúzott játékok lendületével.

A férje, Gábor napközben sokat van otthon, bár esténként rendszeresen elmegy „ki tudja milyen” ügyeit elintézni. A férfi vállalkozó, fekete BMW-t hajt és a nap bármely órájában felcsörög a telefonja. Az ismerőseik, de még a nő idős szülei is úgy tudják, hogy a férfi valamilyen alvállalkozóknak közvetít munkát, abból tartja fent az életszínvonalukat. Az igazság senkit nem érdekel, mindenki azt lát bele egy ilyen kedves családapába, amit látni szeretne! Milyen alvállalkozók? Milyen szakmában? Valójában felesége sem tudja, hogy miből élnek. Judit nem ment el az utóbbi években dolgozni, mert mindent megmondó férje ezt sem támogatta. „Maradj itthon, ne mászkálj el aprópénzért minden nap! Csináld azt, amit szeretnél!”

Csak egy kamaszlányuk van Detti, Gábor első házasságának maradéka, de a lány nem sok kapcsolatot tart Judittal. Morog néha valamit, elfogadja a főztét, aztán magára csukja a szobája ajtaját. Odabentről persze vidám szkájpolás hangjai szűrödnek ki. Detti, ha nem a gimiben, vagy a szobájában tartózkodik épp, jóban van az apjával. Átöleli, bolondozik vele, aztán némi zsebpénzért cserébe megint csak átöleli. Juditot csak kislány korában ölelte, amikor magukhoz vették Gábor első feleségétől. Talán kétszer-háromszor ölelkeztek, ennyire emlékszik.

Miközben az asszony kimegy kocogni, vagy otthon van és házimunkázik, vagy otthon van és verseket ír, vagy csak úgy otthon van, szinte egész nap nem beszélget a családjával. Nem mindig volt ez. Amikor Gáborral szeretet volt, amikor még kapaszkodtak egymásba, fontosnak vélt dolgokról beszélgettek, akkor el sem lehetett képzelni, hogy Judit kívánni fogja a férje halálát!

Hat évvel ezelőtt a férfi oly intenzíven barátkozott egy másik nővel, hogy az már Juditnak, a szelíd, befele fordulónak is szemet szúrt. Gábor és az idegen nő esemeseztek, fészbukoztak egész nap, de ez semmi, csak barátság, mondta Gábor. Amikor színt kellett vallani a felesége előtt – milyen élesen emlékszik arra a beszélgetésre – a férfi csak a saját okosságait mondogatta:

– Egy barát csak, hiszen te is ismered! – ismételte, mert Judit kiborult. – Egy csomó dolgot meg tudok vele beszélni, ami nekünk, kettőnknek már nem újdonság, de neki sokat jelent! A világlátásom, a tapasztalataim átsegítik a nehézségein, hiszen még olyan fiatal!

– Te tényleg nem veszed észre, hogy éppen most cserélsz le egy fiatalabbra? – kiabált a máskor halk szavú nő. – Mindent ővele beszélsz meg! Kiviszed itthonról a családi energiát!

– Ne gyere ezzel a spirituális izével már megint! Csak barátság...

– Nincs ilyen barátság, hanem szerelem van ilyen!

– Hát, ha ennyire akarod – jelentette ki a férfi, úgy, mintha csak stratégiát váltana –, akkor szerelem! De erről én nem tehetek, ez olyan, mintha beleszeretnék egy gyönyörű sportkocsiba. Mintha beleszeretnék abba, amit egy olyan autó adhat nekem.

– Egy sportkocsiba? – hüledezett a nő. – És én mi vagyok, egy lestrapált családi kombi?

– Tudod, hogy nem úgy gondoltam! Hogy jobban megértsd: bele lehet szeretni egy kisvirágba is. Arról nem tehetek, ha elbűvöl egy kisvirág. Te szoktad mondani, hogy a pillanatnak kell élni! Abban a pillanatban, amikor ott van a virág, csak vele foglalkozok. Neked kellene a legjobban megértened!

Megértés helyett Judit sápadtan üldögélt, miközben Gábornak bejött valami üzleti telefonhívás. Soha nem folytatták azt a beszélgetést. Az asszony a következő hónapokban magába roskadt, az idegen nő pedig – elunva, hogy nem tudja teljesen elcsábítani Gábort a családtól – lelépett egy korban hozzáillő fiúval. Gábor sohasem kért bocsánatot, pont olyan magabiztosan viselkedett, mint azelőtt.

Judit elfogadta a közös életük ürességét, mit tehetett volna, negyed annyi magabiztosság sem dolgozott benne, mint a férjében. Önbizalom kellett volna, hogy valami újat kezdjen, mert ebbe a régibe nagyon bele volt sértődve.

A férjét a legkevésbé sem érdekelték felesége versei, pedig az asszony – Proserpina alkotói nevével – az internetes költői fórumok sztárjává vált. A világhálón neki is van egy lelki társa azóta, egy másik költő, bizonyos Kalaisz. De Judit sohasem találkozott ezzel a kedves, érzékeny lelkű férfival, és még az erotikus témákat is elkerüli, mikor dumálgatnak. A valódi nevét sem tudja...

Megpróbált újra közel kerülni a férjéhez, megpróbált néhány rövidebb alkotást kinyomtatva elől hagyni a nappaliban, a fotelben, mintha véletlenül...

– Kellenek ezek? – kérdezte ingerülten a férfi, mert a papírokra ült. – Ne hagyd a fotelben, még összegyűrődnek! – És átrakta a virágtartóra.

 Képzeld: nyertem egy netes pályázaton! – mondta Judit egy másik alkalommal. – A versemmel...

– Jól kitaláltad magadnak ezt a költőséget! – válaszolta a férfi, mert válaszolni azért szokott. – Legalább nem unatkozol! Mennem kell! Dettinek mondd, hogy tanuljon, ha hazajön! – Felkapta a laptop táskáját és kiviharzott.

– A kurva anyád! – suttogta maga elé Judit, mert egyszerűen rászokott, hogy csúnyákat gondoljon a férjéről. Sőt, hónapról-hónapra erősebb volt a késztetés, hogy ki is mondja ezeket. – A kurva anyádat!

Beleszorult a suttogás a szájába, mert kivágódott az ajtó és a férfi visszanyomult az előszobába.

– Nem láttad a kocsi kulcsomat? – Végigtrappolt a nappalin, miközben tolta-húzta tehetetlen haragját az elveszett kulccsal kapcsolatban. – Segíts már megkeresni!

 

Judit elhessegeti a többi rárontó emléket. Olyan sok van, annyira nyomják! Az eszével tudja, hogy akad ott mélyebben sok szép emlék is, de esélytelenül mélyen, ezek az utóbbiak visszarugdalják a szépeket.

 Meg akar szabadulni a férjétől! A versírásban is ilyen végletes dolgok vannak, el tudja engedni a szavakat bárhova, meg is tudja őket szelídíteni, meg is tudja ölni. Versben már sokszor ölt!

Van azonban Juditnak egy jó barátja! Más asszonynak barátnők, őneki egy rokkant nagybácsi jutott! De Mári bácsi több is, mint barát!

A kilencvenes években még a város éjszakájának királya volt, jelenleg megnyomorított ex gengszter.  Meglőtték és sérült a gerince, amitől félig béna lett. Mári bácsinak is nagyon fontos Judit barátsága, szóval ez egy különleges kapcsolat. Főleg, hogy az öreg a nőnek minden versét ismeri. És a sértettségét is. Ha Mári bácsi még talpon lenne, bizonyára magához hívatná Gábort. Hetente egyszer, legalább!

Mondjuk maradtak még az öregnek kapcsolatai az alsóbb világgal, meg egy tekintélyes járuléka is volt valami külföldi bankszámláról, ezért nincs teljesen lehúzva a klotyón – ahogyan ő fogalmaz.

– Figyelj kislány! – mondja Juditnak, amikor az már mindent elpanaszolt telefonon és most el is jön hozzá. – Olyat mondok most, amitől a copfod kétfelé áll!

Egy kézmozdulattal kiküldi az ápolót és meg is várja, hogy az ajtó becsukódjon utána.

– Ismerem a bánatodat oda-vissza és elegem van a töketlen sajnálkozásból! – mondja a nagybácsi, és várhatóan meg fogja köszörülni a torkát, ahogyan szokta mondat közben. – Khööö-khöööm... Van egy ember, aki nekem dolgozott húsz éve! Tudod, hogy nem voltam egy viráglelkű valaki, tehát volt ilyen... bérgyilkos-féle emberem.

– Ugye nem akarod... – ijedezik Judit.

– Most ez nem költészet kislány! Itt khöö-khööm... az életedről van szó! A legsötétebb depresszióba zuhantál és én nem vagyok mindig melletted, hogy kihúzzalak! Szóval felveszem a kapcsolatot ezzel a nevét nem kell tudnod úrral. Egy-két napon belül jelentkezik nálad valaki. Ez az én emberem már visszavonult, de majd küld valakit! A házassági szerződés, amit javasoltam még anno elkészült?

– Persze, még abban az évben – mondja Judit.

Biztos benne, hogy ha Mári bácsi ilyen elhatározásra jutott, akkor felesleges lelkizni az ügyben.

Hazamegy és másnap csöng is telefonja. Gábor a dolgozószobájában valami kollégájával, egyébként csendes a lakás. Ő azért kimegy a teraszra beszélni.

– Halló! X úr megbízásából... – A férfinak kellemes, búgó hangja van. – El tud jönni a Fáskertbe?

Megbeszélik a találkozót.

– Elmegyek vásárolni! – szól be Gábornak, mert ezeket az „elmegyek”, „megjöttem” formaságokat még azért tartják.

A Fáskert a város legnagyobb romkocsmája. Naponta ezer ember is megfordul itt, ha koncert van este, akkor több ezer. A férfi már ott van, amikor Judit megérkezik. Magas, vékony, de sportos alkatú, jóképű ember, inkább értelmiségire hajaz, mint gyilkosra. A „hajazás” túlzás, mert szinte kopasz, de ez is jól áll neki. Az első pillanattól jelentős energiák áramlanak közöttük.

Kávéznak és beszélgetnek. Hogy-hogy nem, versekre, irodalomra terelődik a szó. Már nem is a megbízásról, hanem a költészetről beszélgetnek. A kortárs költészetről.

– Milyen érdekes, hogy te – folytatja az egyik mondatát Judit, miközben már tegeződnek – ennyire értesz a költészethez. Talán te vagy a leglíraibb gyilkos. – Elpirul, hogy mit szól a másik, amiért kimondott egy ilyen személyesen durvát.

– Ne aggódj, nem sértődök meg! Ha ismernéd a verseimet, tudnád, hogy nem vagyok sértődős!

– Tehát írsz is! Én is verselek a Mai Poétában, az egy internetes fórum, majd nézz rá! – Judit el is szégyenkezik, mert nem szokta személyesen hirdetni önmagát, ráadásul a férje gyilkosának mondja! Viszont már elfogja a lelkesedés, olyat érez, amit még soha, hogy a lelke függ ettől az ismeretlen embertől.

– A Mai Poétában? – A férfi mintha megijedne, eléggé szokatlan egy gyilkos habitusától. – Mi a neved?

Judit a megvilágosulás küszöbén áll! Ha van két ember között energiavihar, akkor ez már az!

– Kalaisz? – Kérdi félelemmel telve, azt félti, hogy nehogy más legyen a férfi. Könyörög a sorsnak, hogy legyen Kalaisz!

Az csak bólogat, aprókat és a szembogara hatalmasra tágulva. A zöld szemének a fekete bogara, csillog és áramlik be azon a nő, miközben őt meg Judit teszi magáévá a tekintetével. Nincs Fáskert, meg nincs délután sem, naptár sem, csak ez a két energialény van, ahogyan összeolvadnak.

A férfi lakására mennek, beszélgetnek és szeretkeznek. Nagyon jól vannak, hatalmasan jól.

– ...utaltam rá a Mindig délben című versemben, hogy nem vagyok egy átlagos polgár. – Így fejezi be az egyik merengő mondatát Kalaisz. A keresztnevét Judit még nem tudja, de majd biztosan megbeszélik azt is, most nem fontos.

– Nem érdekel, hogy gyilkos vagy! – jelenti ki a nő. – Régen túl vagyok az ilyen erkölcsi szarságokon. Az Éjjeli önmagamat viszont tudnod kell, hogy a Mindig délben miatt írtam!

Kicsit később, amikor a révület egy picit megkopik és amikor Judit telefonja a ruhái alatt már vagy tizedszer cseng, a nő elgondolkodik a továbbiakon.

 Mi legyen a férjeddel? – kérdezi a férfi, mellkasán a nő arca és a haját simogatja. – Megöljem?

– Nem, dehogy! Te már sokkal jobban megmentettél, mint gondoltam volna! Már megszabadultam. Tulajdonképp csak egyszer kell visszamennem egy költöztető céggel a holmimért, de hálás lennék, ha akkor velem jönnél!

– ...idejössz, hozzám? – kérdezi a férfi.

– Köszönöm, hogy megmentettél! – válaszolja a nő. Elfogja őket az a gerjedelem, ami nem lehet csak testi. Ebben a vágyban úszva érintkeznek mélyen és egyértelműen.

A szeretkezés után – vagy inkább közben, mert az együttlétük minden pillanatát szeretkezésnek élik meg – a férfi bevallja:

– Ez lett volna az első gyilkosságom! Persze csináltam mindenféle gengszterkedést az öregnek, de ez lett volna az első! Azt mondta, ha ezt megcsinálom, megszalad az anyagi helyzetem, de utána már nincs kiszállás. De nem tettem meg!

Egymásra, inkább egymásba néznek. A meztelen testük körül látható, tapintható a világegyetemet is felépítő részecskék örvénylése.

– Én is köszönöm, hogy megmentettél engem! – súgja a férfi.

Juditnak még az is eszébe jut, hogy Mári bácsinak immár két udvari költője is van!

És sírnak, és nevetnek...

Forrás:

Csoport: Andy Baron | Hozzáadta: AndyBaron (2013-03-03) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 655 | Hozzászólások: 5 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 5
0   Spam
5 AndyBaron   (2013-04-15 07:18:31)
Na, már eltelt egy kis idő, így megállapíthatom, hogy lekéstem a pályázatot! Konkrétan azért, mert akiknek elküldtem (mármint az ebből készített forgatókönyvet), el sem olvasták. Szóval, soha többet nem kuncsorgok másoknál, már ez is egyedi eset volt...

0   Spam
4 AndyBaron   (2013-03-19 13:17:09)
Lehel: köszi, hogy olvastad! Most nem otthon vagyok, de majd javítom ezeket! wink
pintyő: Neked is köszi! Ez a kisfilmes forgatókönyv pályázat, amihez alapnovellaként szolgálna a sztori "Miért szép az élet?", vagy valami hasonló címmel lett kihirdetve. Ha lekések róla (kell egy hivatásos filmest találnom, aki mellém adja a nevét), akkor lehet, hogy átírom csattanósabbra!  smile

Egyébként tudtátok filmszerűen látni?

0   Spam
3 pintyő   (2013-03-19 11:05:02)
Proserpinának, bocsánat biggrin

0   Spam
2 pintyő   (2013-03-19 11:03:51)
A befejezés nekem sem tetszik, olyan, mintha nem ötleteltél volna azon, hogyan zárd le. Túl komoly (?) az előzményekhez képest, de lehet, hogy csak én ne vettem észre valamit benne, és hogy nem feltétlenül kellett volna csattanót remélnem Prosperinának. (Vicces lett volna a férje legyen Kalaisz, de így biztos jobb neki, ha a verseit otthon nem olvassák smile Csak azért írom, mert olvasás közben átfutott az agyamon, hogy a férjével levelezgethetne is inkognitóban) Mári bácsi kicsit mintha öncélúan lenne belerángatva, talán ha már az elején feltűnik valamiért, akkor jobban belesimulna a sztoriba. Na tovább nem kritizálom, mert olyan nevetős végig a stílussal és a szóhasználattal, hogy igazi szórakozást nyújt.

0   Spam
1 Lehel   (2013-03-16 21:16:01)
Kellemes kis vidám story:)
gímiben - egy kicsit hosszú az í
Aztán sírnak és nevetnek...- eh, ez a befejező mondat azért nem a legjobb. Leginkább az aztán zavar.
Köszi a szórakoztató novellát.





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...