A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-11-24, 00:07:30
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » memphisraz [ Alkotás hozzáadása ]

Fejetlenség

Az utolsó józan emlékem: a sörkertben ülünk korsóink felett.

Aztán minden kifordult önmagából, vagyis lefordult... inkább szétesett.

Besötétedett mire rájöttem, hogy darabokra estünk. A földön voltam és pislogtam. Mást úgysem tudtam tenni. Lentről minden hatalmasnak tűnt, az asztal, a pad, és az asztalt körülülő emberek. Csupa izzadó-hunyorgó férfi, elázva a piától.

Hé! ordítottam nekik – Itt vagyok lent!

Egy hang szólalt meg a fülem mellett:

Nem hallanak minket.

A hang ismerős volt. Az egyik közülünk.

Hol vannak a többiek? – kérdeztem.

Az az utolsó emlékem, hogy ülünk a sörünk felett és a kemény fenyőlapot támasztjuk – válaszolt a hang. – Ha jól sejtem nagyon berúgtunk.

Egy nő ment el előttem, papucsának sarka megérintette orromat.

Hall engem??? – kiáltottam utána.

A nő zavartalanul ment tovább, csak lebegő szőke haja és a szoknyája alól felvillanó fehér bőre látszott.

Egy kézfej mászott utána, mint valami óriáspók.

Az én kezem! – mondtam Gyere vissza!

Az asztalon lábak táncoltak, az asztalt körülvevő férfiak vidáman tapsoltak és éljeneztek nekik.

Meg kell találni az elveszett darabjainkat, mielőtt végleg elkeverednének – mondta a hang mellettem.

Szemem sarkából láttam, ahogy a kéz, az én kezem rátapad a nő bokájára. Fürge ujjaim cirógatták a fehér lábikrát. Nem is tudtam, hogy ennyire perverz a kezem.

Most mit tegyünk? – kérdeztem, de a nő belénk fojtotta a szót.

Ezek még itt vannak?! – Ordította. – Brunó ide hozzám!

Térdnadrágos csupasz gyereklábak szaladtak el előttem.

Hozz seprűt és lapátot, szedd össze ezeket – rikácsolt a nő.

Rendben, de mennyit fizetsz érte.

Nesze, egy bonbon! És most lódulj…

Kis keresgélés, kotorászás.

Mi folyik itt? – kérdeztem

Valószínűleg kitessékelnek minket, mert hangoskodtunk – mondta a hang.

De hát nem is hangoskodtunk! – ellenkeztem. – Hé, mi nem hangoskod…

Valami az arcomnak ütközött. Némi kavarodás. Puha végtagok, a bőr zsíros melege. Fölemelkedtem, lengett előttem minden, aztán lecsillapodott. Fent csillárok és erősödő majd gyengülő zaj, pohárcsörgés, nevetgélés. Egy ajtó megnyikordult. Megint kavarodás, végül valami keménynek csapódtam. Újra a földön, a talaj hideg és nyirkos, az utca kilencven fokban elforgatva. A söröző kapuja hatalmas reccsenéssel csapódott be mögöttem.

Ajtók nyíltak az utcában, kíváncsi fejek jelentek meg bennük.

Hol vagyunk? – kérdeztem, de erre nem jött válasz. A mindentudó hang helyett nevetgélés a közelben, és egyre erősödő kopogás a köveken.

Balettcipőben végződő, vékony harisnyás lábak: egy kislány közeledett felém.

Kérlek kislány – mondtam –, ne játssz velem.

Ismét huncut nevetés. Megemelkedtem, láthatatlan kezek emeltek el a földtől. Láttam magam alatt a nedves aszfaltot a mélység szédítő volt aztán hirtelen szembe fordultam a lánnyal. Hatalmas gömbölyű arc, göndör tincsek és mosolygós száj előttem.

Most hazaviszlek – mondta.

Kérlek ne…

De már késő volt. Hóna alá csapott és ugrándozva vitt végig az utcán. Az ajtók becsukódtak, föl-le ugráltak az utcai lámpák fényében. Egyetlen szökkenéssel a járdán termettünk, aztán egy ajtó előtt.

A kislány rozoga lépcsőházba vitt, onnan pedig sötét, emeleti folyosóra. Itt megöltek valakit: krétával kihúzott körvonal hevert a földön. A folyosón erős lőporszag terjengett. Az egyik ajtó mögül szaxofon hangját hallottam. Segítségért akartam kiáltani, de rettenetesen össze voltam zavarodva.

A kislány benyitott egy szobába. A szoba sötét volt. Fehér orvosi köpeny látszott a sarokban.

Megjöttél végre – mondta a köpeny remegve.

Itt van a feje – mondta a kislány

Már nincs szükségem rá – így a köpeny

De én őt akarom! – sikoltott a kislány

A köpeny egyszerűen zárta le a dolgot:

Dobd ki a francba.

Végül magas ládára rakott a fal mellett, egy koponya és néhány lombik közé. A koponya szemüregében gyertyafény lobogott, ami igencsak égette az arcomat, a lombik pedig savanyú bűzt árasztott, mint egy rothadó tetem.

A szobában ferde árnyék terpeszkedett, az árnyékban ott állt a köpeny, benne pedig ember. Orvos lehetett az illető. Fémkeretes ágy volt mellette, az ágy aljába elektromos vezetékeket csatlakoztattak. Két láb hevert rajta és az ahhoz tartozó test lepedővel letakarva.

Mindjárt kész – mondta az orvos sunyi diadallal, és megcsillant a szemüvege.

A kislány közelebb húzódott, őt is kiemelte fehér ruhája.

És biztos vagy benne, hogy most egészen frissek? – kérdezte.

Igen mondta az orvos , egészen friss az összes.

Aztán az orvos megnyomott valamit és zúgás hallatszott. Néhány körte villant fel az ágy szélén, az ágyon heverő test megfeszült, aztán elernyedt. Aztán füstölve fölemelkedett, üdvözlésképpen körbeforgatta fejét nyaka körül. Felemelte jobb kezét, mint a nácik. Ismertem azt a kezet: a sajátom volt. A kis perverz, amelyik a kocsmában a nő lábára tapadt.

Szólj teremtményem – utasította az ágyon ülő torzót Frankenstein doki.

A teremtmény megpróbált beszélni, de szavak helyett csak összefüggéstelen hangok gurguláztak a torkán. A lány ezt is kitörő lelkesedéssel fogadta.

Most már nincs szükségem a fejre – mondta, miután kitombolta magát. Azzal elindult felém.

Ellenkezni próbáltam, összeráncoltam a homlokomat és a szemet forgattam – hátha ettől megijed , de a lány nem ijedt meg. Felemelt és az arcomba vigyorgott, aztán odavitt az ablakhoz. Kilincszörgés, aztán: a hideg éjszakai levegő. Egy másodpercig mintha a semmiben lebegtem volna, majd zuhanni kezdtem.

Viszontlátásraaaa… kiáltott utánam a kislány.

Hangja a szédült zuhanásba veszett, ég és föld forgott előttem. Arra gondoltam végem van, összetörök a földön, mint egy dinnye. De nem így történt. Puhára estem: egy konténerben landoltam.

Minden nedves és büdös körülöttem, ragacsos sárgadinnyehéj tapadt az arcomhoz. A legyek zümmögése émelyítő volt.

Hol voltál eddig? – kérdezte az ismerős hang váratlanul. A beszélő fejet még mindig nem láttam.

Egy légy szállt az orromra. Nem tudtam válaszolni.

Mindegy – mondta a hang. Meg kell találnunk önmagunkat, mielőtt kivilágosodik. Mire jutottál a testrészeiddel?

Mindenfelé elkeveredtek. A kezem megvolt, valami őrültek kísérleteztek vele.

És a többiek?

Talán még mindig a padoknál vannak – feleltem tétován.

A légy megpróbált bemászni az orrlukamba.

Nézzetek ide! – kíváncsi gyermekfej hajolt át a konténer szélén, majd csatlakozott hozzá még egy, és még egy. Vagy fél tucatnyian lehettek, heves mozdulatokkal magyarázták mit kellene velem csinálni.

A gyerekek kivettek onnan és letettek a nyirkos földre, s mindezt olyan műgonddal tették, mintha a Koronaékszerekkel bajlódnának, de aztán:

Görbe, pipaszár lábak kavarogtak körülöttem – nem kizárt hogy egyikük a Brunó gyerek volt a kocsmából mind hosszú zokniban, térdnadrágban és nagy vasalt bőrcipőkben. Szinte hallottam a dobpergést, ami a pillanatot nyújtja a végtelenségig, a feszült várakozást a nagy mutatvány előtt. Aztán koppanás a fejemen, aztán még egy. Újabb láb, rúgásra készen. Lógó nyelvek és egymásnak feszülő testek forogtak, örvénylettek előttem. De nem sok örömük volt szegény, kiszolgáltatott fejem rugdosásában, lévén, hogy nem a futballra lett kitalálva. Aztán megunták a játszadozást.

Nem gurul – mondta valaki –, ez szar!

És éreztem, persze csak, ahogy a bokszoló érzi a tizedik menet után, hogy egyikük a magasba emel, és minden erejét megfeszítve a földhöz hajít.

Tizenkettedik menet: a gyerekek hiénakacaja körülöttem. Éppen egy eltaposni készülő cipőtalp bordázatát láttam magam előtt, amikor egy idősebb hang lépett közbe:

Hét ti! Mit műveltek?! – ordította messziről.

A legjobbkor.

A bordázat egy szemvillanás alatt eltűnt, megúsztam a kivégzést.

Egyre halkuló kopogás: a gyerekek elszaladtak, vége van. Most már elájulhatok.

Aztán egy öregember arcát láttam.

Kérem, kérem – nyöszörögtem.

Zsákba rakott, és elvitt valahová. Néhány napot a sötétben töltöttem. A néhány nap alatt végig barkácsoltak körülettem, mintha asztalosműhelyben lettem volna. A sok kopácsolástól, fűrészeléstől és fúrástól még most is sípol a fülem. Csak egyszer csendesedtek el, kb. fél órára, amikor egy kristálytiszta női hang altatószerű dallamot énekelt. Ez nem a sörkertbéli nőszemély volt, hangja nyugtatólag hatott. Nagyon szomorú kis dalocska volt.

Három nap után ismét asztal látványa fogad. Megterített asztalé, amelyet egy furcsa család ül körül: az öregember, aki hazahozott, egy sápatag, gonosz pillantású nő az ő hangját hallottam –, egy vékony fiú, egy kislány, és egy szemüveges fickó. Vacsoráznak, nevetgélnek, olykor fintorogva felénk sandítanak. Mintha halottak szemébe néznének. Mert halottak vagyunk. Trófeaként függünk az asztal felett, kipreparálva. Beszélni nem tudunk. Csak nézni. Bámulni, ahogy a család eszik.

 



Forrás:

Csoport: memphisraz | Hozzáadta: memphisraz (2014-05-28) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 401 | Hozzászólások: 4 | Tag-ek(kulcsszavak): novella, groteszk, kocsmázós |
Összes hozzászólás: 4
+1   Spam
4 A-G-Stone   (2014-07-06 18:38:10)
Nem rossz, nem rossz. Az alapötlet tetszett, és igen kreatív. Az írás tartalmilag összességében megfelelőnek érzem, az elbeszélői stílus is éppen olyan, amilyet ez az írás igényel. Magáról a sztoriról - nem tudom  ki ismeri - az "Aki bújt, aki nem..." című horrorfilm jutott eszembe. smile

Damien észrevételét támogatom, a "Frankeistein doki" szerintem sem kell oda. Egyrészt megtöri a lendületet, másrészt nem is szükséges, hiszen a lényeg, hogy fehér köpenyes, orvos és testrészekkel kísérletezik. A neve nem is lényeges. (meg szerintem úgy is mindenki Frankeisteinre fog asszociálni.) Jobban jársz, ha elhagyod. Semmivel sem lesz tőle kevesebb az írásod.

Végül engedj meg egy amolyan kis írói bölcsességet: ha írsz, utána nézd át az írásod. ez nem csak a helyesírás vagy központozás miatt előnyös, hanem a felesleges szóösszetételek kigyomlálására. (lásd az F. doktor emlegetése) Mikor az ember ír - mondjuk novellát, vagy akár regényt - mindig tesz bele olyan szófordulatokat, ami neki kiváltképp tetszik. Ez persze nem jelenti azt, hogy az rossz is, de ha átnézi, át is gondolja mi az ami kell és mi az, amit csak a önmaga szórakoztatására írt le.

Örültem, hogy olvashattalak!

Stone

+1   Spam
3 memphisraz   (2014-07-06 14:21:45)
Köszönöm az olvasásokat, az értékelést és a biztatást. Frankenstein ügyben igazat adok damiennek, ezen vacilláltam egy kicsit, de végül benne hagytam. Tetszik benne, hogy a karakter hányattatásai ellenére is megőrizte a humorérzékét.

+1   Spam
2 damien   (2014-07-06 12:13:42)
Tetszett.

Jók voltak a leírások. Az utalások a végkifejletre egész jó el voltak helyezve. Humor szintje megfelelő volt, nálam csak egy dolog törte össze az illúziót, ennek elhagyásával hitelesebb lett volna a történet:

"– Szólj teremtményem – utasította az ágyon ülő torzót Frankenstein doki" - ez a Frankeinstein doki kigyomlálható lenne belőle. Persze, ez csak személyes vélemény.

Mindenestere több mint bíztató!

Üdv

Damien

0   Spam
1 AndyBaron   (2014-05-28 17:02:40)
Vaú, ez dúúúrva!
wacko





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...