Tina szaporán tipegett be magassarkújában a pompás nappaliba. Magasra tupírozott, vörös haja a sietség ellenére is katonásan állt, hála a betonbiztos hajfixálónak. Leginkább szafaládéra emlékeztető, újkeletű ajkával feszesen csücsörített, mint mindig, amikor valami nyomta a lelkét, mely megbújt D kosaras műmelle alatt. − Cicám! Cicám, hol vagy? − szólítgatta barátnőjét. Viki a kanapén feküdt és keservesen sírt. Szép arca, plasztikai sebésze legnagyobb műve, csupa maszat volt az elkenődött szemfestéktől. − Jaj, Drágám, gyere gyorsan! − intett kétségbeesetten rózsaszín karmos kezével barátnője felé. − Mi a baj, Cicám? − kérdezte Tina, miközben lecsüccsent mellé. − Jaj, ne is kérdezd, Drágám! Súlyos betegségben szenvedek! − felelte Viki, s elejtett egy halk sikolyt. − Meghíztam! Tina ijedten szájára tapasztotta a kezét. − Úristen! És fertőző? − Nem tudom − felelte tragikusan Viki, és kisöpört egy szőke tincset homlokáról. − De mégis hogy történt? És mikor? Viki mély levegőt vett, hogy megviselt idegeit kissé lecsillapítsa, majd kezébe vette vadonatúj topánkáját a fényesen csillogó parkettáról. − Ezt a szandit ma vettem. Tudod, abban a cuki boltban, ami a plázában van. És képzeld, kihíztam néhány óra alatt! − Ez rémes! És nem lehet, hogy csak a szandi fogyott le? Viki gyászosan nemet intett, majd felállt és a mérlegre lépett. − Nézd meg hány kiló vagyok! − kérte barátnőjét. − Én nem vagyok rá képes. Tina szembeállt vele, és erősen koncentrálva az eredményre meredt. − Kilencvenkilenc! − ordított fel ijedten. − Istenkém, a reggel még csak hatvanhat voltam! Egyre súlyosabb az állapotom. − Viki szája ismét sírásra görbült. − Ne aggódj, Cicám! − vágta rá hősiesen Tina. − Fogyókúrázni fogsz. És én veled tartok! Viki a meghatottságtól puffasztott mellkasára tapasztotta kezét. − Milyen nemeslelkű vagy! Te vagy a legjobb barátnőm. Tina szeme is könnybe lábadt. − Ó, Cicám, te meg az enyém − felelte a lány és átölelte barátnőjét. − És hogy fogjuk csinálni? − kíváncsiskodott Viki. − Ledugjuk az ujjunkat a torkunkon? − Dehogy! Az már tavalyi divat − mondta Tina lenézően. − Láttam egy szupi műsort a bébécén. Abban azt mondták, hogy csak kaliberszegény ételeket kell enni. Kitakarítjuk a hűtődet. − De én nem akarok takarítani! − rimánkodott Viki. − Nem úgy fogunk takarítani. Csak kivesszük belőle a kövér ételeket. − Hogy ez mennyire lol! − tapsikolt örömében a szőkeség. − Olyan intelligens vagy, mint az a mosópor a plazmában. Tina büszkén darázsderekára helyezte kezét. − A nyolcadik osztályt is csak háromszor jártam − kontrázott rá. Átsiettek a konyhába és óvatosan kinyitották a hűtőt. Tina tudálékosan a belsejébe nézett, majd válogatni kezdett. Egy rúd szalámi akadt a kezébe. Alaposan megmarkolta és tanulmányozta. − Ez tök vékony, tehát maradhat. Mamikám! − sikított, amikor megpillantotta az alsó polcon lévő almát. − Nézd, milyen dagadt! Azonnal szabadulj meg tőle! Viki rémülten kisöpörte a gyümölcsöt a hűtőből, és ahogy az a földre ért, veszettül taposni kezdte. Tina is bekapcsolódott a mentőakcióba. Hosszú tűsarkaik alatt az alma fájdalmasan ropogott, majd teljesen szétroncsolódott. A küldetés végeztével a lányok megkönnyebbülve kifújták magukat és elégedetten visszamentek a nappaliba. − Nézd meg, hogy fogytál-e − mondta Tina szőke barátnőjének, aki egy másodpercet sem késlekedett, izgatottan magához vette a cipőt. Ám amikor megpróbálta beledugni lábát, ismét csalódnia kellett. Panaszosan Tinára pillantott. − Ez sem segített. Miért mindig velem történnek ilyen szörnyűségek? − rázta öklét a magasban, utána kilépve minden béketűréséből többször is a dívány melletti asztalkához verte a cipőt. Hirtelen megtorpant, amikor észrevették, hogy egy papírgalacsin kifordult annak orrából. Egy pillanatig meghökkenten pislogtak egymásra, majd Viki gyámoltalanul felpróbálta a lábbelit. Arca nyomban felragyogott az örömtől. − Hát sikerült! Hát mégis sikerült! − ujjongott. − Látod, a kemény munkának mindig megvan az eredménye − bölcselkedett Tina, és elismerően megtapsolta Vikit. − Jaj, az ilyen tragikus helyzetekben döbbenek rá csak igazán, hogy milyen fontosak a fontos dolgok. Gondolj csak bele! Van, aki olyan szegény, hogy még gyémánt nyakékre sincs pénze. − Bizony! − helyeselt Tina. − Épp ezért adakozok én is. − Tényleg? − csodálkozott Viki. − Hogy te milyen rendi vagy! És mit adakozol? − Tudod, vannak Afrika országban ilyen emberek, és képzeld, rettenetesen le vannak égve. Olyan feketék, mint a négerek. − Szentséges ég! − sajnálkozott szőke barátnője. − Ezért küldtem nekik egy csomó naptejet. − Hogy te milyen adózó vagy! − Viki valósággal ragyogott a csodálattól. − Ú, majd elfelejtettem. Láttad mostanában Micit? − Ú, láttam − csillant fel Tina szeme, mint mindig, amikor szaftos pletyka van a láthatáron. − Olyan kövér! Akkora a hasa, mint egy... − elgondolkodott, nem találva megfelelő hasonlatot. − Szóval nagyon nagy. − Ja, és ráadásul még hazug is − mondta durcásan Viki. − Mindenkinek azt mondja, hogy a kilencedik hónapban van. Pedig biztosan tudom, hogy öregebb. − így van, barátném! Manapság az emberek nagyon sok hülye hülyeséget összebeszélnek. − És mennyire gonoszak! − háborgott a szőkeség. − A múltkor is ment ilyen dokufilm a plazmában. Mindenféle emberekről beszéltek. Képzeld, valami Katrina hatalmas pusztítást végzett az USA-ban. − Az olyan, mint a USB? − érdeklődött Tina. − Dehogy, te buta − felelte elnézően Viki. − Az az Egyesült Államok. − Érdekes, én azt hittem, az Egyesült Államok az Amerika. Milyen jó, hogy van egy ilyen okos barátnőm, mint te − mosolygott hálásan Tina. − De te okosabb vagy! − duruzsolt Viki. − Nem, te vagy az okosabb! − ellenkezett behízelgő vigyorral a vörös lány. − Mindketten okosak vagyunk! − És szépek is! − A legszebbek! Örömükben felpattantak és ugrándozva tapsikoltak. − Juj, menjünk vásárolni! − kiáltott fel Tina. Viki megtorpant a kellemes ajánlat hallatára. − Gondolatolvasó vagy. Öribarik? − Öribarik! − bólogatott hevesen Tina, majd régi szertartásuknak megfelelően eszkimó puszit váltottak és kézen fogva eltipegtek.
Forrás:
Csoport:
menma |
Hozzáadta:
menma
(2011-06-14)
|
Szerző: EW
Megtekintések
száma: 927
|
Hozzászólások:
10
|
Tag-ek(kulcsszavak):
|
Pont akkor kezdtél írni a karcolaton, amikor némi égiháború kíséretében leléptem onnan. Gyakorlatilag még nem olvastam tőled, de szívesen megteszem. Kevés időm van, ritkán fogok jelentkezni, de egy kis elemzés belefér. Hallom, hogy Te vagy a házi horrorszerző. Nem kedvelem a műfajt, de a kedvedért elolvasom és elemzem, ha akarod. Logikai bakik megtalálásában elég jó vagyok, és megy valamennyire a szerkesztés is. Tegyél föl valamit és meglátjuk.
Mint mondottam, nekem nem volt különösb problémám se magával az írással, se az ominózus mondattal, mindenesetre én talán így írtam volna: Szaporán koppantak Tina magassarkai a nappaliban.
Tisztában vagyok vele, hogy ebből nem lesz bestseller, de tényleg nem volt más célom ezzel a kis paródiával, csak az, hogy megmosolyogtassam az embereket. Szerintem ilyesmi is kell, nem lehetünk mindig komolyak Nem gondoltam volna, hogy a "szapora" nem jó. Én amúgy is bírom ezt a szót, de ha kapok egy konkrét javaslatot tőled, nagyon szívesen javítom. Flóri, tőled is szívesen várok. Profundius, melyik írásodra gondolsz?
Azt most már tudom, hogy te is használsz felesleges jelzőket:) Egyébként jó érvelés, hogy a tipegés nem pont az a mozgástípus, amire igazán illik a szaporaság, feltéve, ha valaki a tipegés szóból kisgyerekre asszociál és nem pedig egy (magassarkúban vonagló) plázakurvára.
A mondatban lévő két jelző a szaporán és a pompás. Nem szerencsés egy mondatban, érdemes óvatosan használni. Én is gyakran esem ebbe a hibába. A szapora tipegés nekem idegenül hangzik, de nem dől össze a világom, ha netán tévedek. A lépteit lehet szaporázni, a tipegését kevésbé. A járást sem szaporázzuk. Sőt, még az is bejátszik ebbe, hogy a tipegés eleve apró, gyakori lépést jelent, és ezt nehéz szaporázni. Lehetséges, hogy egymás mellé tehető a két szó, de nekem idegenül fest.
Ha már előkerült ez a konkrét mondat, nem állom meg, hogy hozzá ne szóljak a témához. Két vagy több jelző használata egy mondatban szerintem is kerülendő, amennyiben más ezt nem indokolja. Mint ahogy jelen esetben sem. Viszont akkor már sokkal inkább bele lehetett volna kötni abba, hogy milyen is az a pompás nappali?
Számomra semmilyen, plusz itt nem is ez a lényeg. Viszont tőlem nyugodtan betipeghet valaki szaporán, azzal nincs semmi gond. Ld szaporázza a lépteit, vagy mi.
Elnézésedet kérem, de nem tudok hozzászólni a novelládhoz, nem az én stílusom. Olyanokat tudnék írni, hogy pl: Tina szaporán tipegett be magassarkújában a pompás nappaliba. - itt nem szerencsés két jelző egy mondatban. A szaporán jelentése nem igazán az, amire itt szükség lenne, annak ellenére, hogy a szinonima szótár ezt írja: "szapora" : fürge, sebes, rohanó, villámgyors, rohamos, gyors, szélsebes. Olyasmire gondolok, hogy szaporán jár a keze, a lába, szaporítja a szót, szaporázza a lépést, de nem tipeghet szaporán. Valami olyasmi ködlik, hogy alanyra vonatkoztatható, de cselekvésre nem. Bizonytalan vagyok, de abban biztos, hogy jobb lenne más szót használni. Menma! Bocsesz, de ez egy kis szösszenet, ami elég aranyos, de kár túl sokat javítgatni. A poén átjön így is, ahogy van. Külön nehézség, hogy butuska emberek beszélgetnek, ezért mi is elfogadjuk, ha a narrátori szöveg is hibás. Tegyél föl valami komolyabbat, nagyon szívesen szétszedem. Cserébe föltolom legújabb szülöttemet, ill egy régi írásom átiratát, amit nem érzek tökéletesnek.Így kellett beküldenem egy pályázatra, ugyanis kifutottam az időből. Légy szíves kössél bele. Tudom, hogy túlírt, és feleslegesen heroikus, de nem találom a hibákat.
Tetszik, hogy ez az írás nem akar több lenni annál, mint ami. Hosszú oldalakon keresztül már fárasztó lett volna, de így még épp kihoztad a dologból, amit lehetett.
Amit hiányoltam, hogy kicsit lehetne több különbség is a két barinő között, akkor is, ha egyetlen adott típust akartál jellemezni. Mindig vannak altípusok is ám És egy konkrétabb észrevétel: Azt a hűtős részt tessék még kibővíteni, mert az, hogy össz-vissz csak egy rúd szalálmi meg egy alma legyen a hűtőben, az ebben a novellában egyrészt nem reális, másrészt itt még lehetne színesíteni a dolgokat. Találnak mondjuk még sovány tejfölt is, azt bennhagyják, meg dagadót, azt is, mert csak dagadó, tehát még nem dagadt meg, csak fog, ha nem eszik meg idejében:) Az alma helyett meg lehetne ananász, az reálisabb ebben a szituációban, plusz az ananász jobban illik az ilyen vidámabb íráshoz, mert önmagában véve is egy vidám gyümölcs, és még táncolni is tud:
http://www.youtube.com/watch?v=SPlQpGeTbIE
Na, remélem, tudtam segíteni, Ingrid
Szólj
hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett,
akkor pedig azért...
És egy konkrétabb észrevétel: Azt a hűtős részt tessék még kibővíteni, mert az, hogy össz-vissz csak egy rúd szalálmi meg egy alma legyen a hűtőben, az ebben a novellában egyrészt nem reális, másrészt itt még lehetne színesíteni a dolgokat. Találnak mondjuk még sovány tejfölt is, azt bennhagyják, meg dagadót, azt is, mert csak dagadó, tehát még nem dagadt meg, csak fog, ha nem eszik meg idejében:) Az alma helyett meg lehetne ananász, az reálisabb ebben a szituációban, plusz az ananász jobban illik az ilyen vidámabb íráshoz, mert önmagában véve is egy vidám gyümölcs, és még táncolni is tud: