A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 21:02:12
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Ndy [ Alkotás hozzáadása ]

Végállomás City

Végállomás City

 

Az ősöreg térgenerátorok körül fakólila aura derengett fel, amikor a férfi kilépett térkapuállomás egyik félreeső transzporteréből. Jeges huzat tépett a szakállába, összeborzolta ápolatlan haját. A jövevény a botjára támaszkodott, körülnézett és megcsóválta a fejét; a jókora, sokszögletű helyiség energiapajzsai már évszázadokkal ezelőtt felmondták a szolgálatot, így a kint dühöngő hóvihar nyomában járó dermesztő széllökések rendre utat találtak az épület belsejébe. Ködpamacsok kergetőztek a kopott plasztbeton padló felett.

Alig néhányan lézengtek az állomáson. Aki akarta – és módjában is állt ezt megtenni – már rég elhagyta ezt a világot. A terem közepén egy hatalmas, vörösen izzó hologram számlált visszafelé: alig másfél nap maradt addig, amíg a rendszerbe érkező barna törpe végleg eltöröl minden életet erről a planétáról. Tudták ezt persze már emberöltők óta, de most jött el az idő.

Az egyik, széltől védett sarokban kis csoport, rongyokba burkolózott Bher melegedett egy apró, halványan izzó atomcella körül. Egyikük a jövevényre nézett, elfintorodott, majd nagyot köpött a szennyes padlóra. Még Végállomás Cityben is felismerték az isteneket – de nem kedvelték őket különösebben.

A férfi ügyet sem vetett a kis csoportra: előreszegte csontos vállát és elindult kifelé. Botjának távolodó kopogása fáradtan ellenpontozta a fel-felsíró szélvihar panaszos nyögéseit.

 

A bolygó önnön dicsőségéről álmodott. Különös álom volt ez, hiszen való gyökerek táplálták, de mégiscsak egy álom, mert a történések rég nem alkottak folyamatos, ok-okozati rendszert: töredezett képeik kaleidoszkópszerű mintája beleveszett az eonok óta összegyűlt adatok végtelen óceánjába. Az emlékszilánkok ennek ellenére színesek és élénkek maradtak. Dicső pillanatok egy korból, amikor a planéta még fiatal volt, egy korból, amikor a Bher kreativitás és művészet az univerzum központjává emelte ezt a helyet.

Azután az álomképek eltűntek, mélyen a Magban valami mozdult. A Mátrix által száműzött elme az első kvarkmilliomod másodpercben dühöt érzett, ám ezt szinte azonnal felváltotta a kíváncsiság; sejtette, hogy még a vég előtt eljön ez a pillanat, de fogalma sem volt arról, hogy ténylegesen mi fog történni. Egy impulzussal felébresztette avatárját.

 

A széles utakon senki nem takarította a havat. A férfi mellett elhúzott egy kivilágított antigrav: fűtött utasteréből E’dák csoportja bámulta elkerekedett szemekkel a kopár, jéggé dermedt tájat. Katasztrófaturisták, akik perverz örömüket lelték abban, hogy egy-egy bolygó végnapján az utolsó pillanatokig parádézzanak, ünnepeljenek a pusztulásra ítélt világon. A férfi bosszúsan pillantott a jármű után: naná, hogy E’dák… Bár sokan az univerzum arisztokráciájának gondolták fajtájukat, a jövevény mégis mindig fellélegzett a gondolattól, hogy nem nyújtott segédkezet a megteremtésüknél. Haszontalan népség.

Kitartóan haladt a külváros felé. Botjának vége apró lyukakat vájt a hóba. Sokáig tartott, amíg maga mögött hagyta a belváros légies, ám mára kiürült felhőkarcolóit és sötétbe burkolódzott szórakoztatócentrumait. Az utcák egyre szűkültek. Rpök és Ollok álldogáltak apatikus csendben a romos kapualjak alatt; egy kisebb téren a férfi két Phyrt is megpillantott. Tekintetüket rászegezték, vörös szemük izzó pontként fénylett az éjszakában. „Ők biztos elmehetnének innen” – gondolta, de a lelke mélyén értette azokat, akik minden észérv ellenére maradtak. – „Ez az otthonuk, és ha van egyáltalán ilyen, akkor nekem is az.”

Egy keskeny utcácskában kivilágított reklámtáblát pillantott meg. Végállomás City Fogadó – hirdette nagyképűen a cégér.

Végkiárusítás, ma minden ingyen van! – írta valaki bizonytalan betűkkel az elnevezés alá.

„Ez a hely pont jó lesz” – gondolta a férfi magában mosolyogva. – „És az árai is épp megfelelőek”.

Botjával belökte az ajtót, és belépett a füstös helységbe.

 

A Mag enyhe lökést érzett, amikor a második is a planéta felszínre lépett. Nem volt ez igazi érzés, csupán egy nagyobb impulzussal rendelkező elektroncsomag hozott elsődleges prioritású híreket.

Egykor számított volna a dolog, most azonban már nem. Protokoll szempontból semmiképp, hiszen a Mag megtagadta a Mátrixot, amikor – közvetlenül a barna törpe rendszerközi felbukkanása után – nem volt hajlandó forrásokat pazarolni planétája megmentésére. Jó adag politika is volt ebben a döntésben, hiszen a Mátrix semmiképp nem állt volna ki a bolygón lakó utolsó Bher populáció megsegítése mellett; a Magot viszont ez nem vigasztalta. Árulásnak tekintette a döntést, csakúgy, mint a többi isten hallgatólagos egyetértését ezzel. Ahogy teltek múltak az évszázadok, csupán egy város maradt a planétán. A nevére már senki nem emlékezett, talán még a Mag sem. De nem is volt rá szükség, hiszen a helyet mindenki úgy emlegette az univerzumban: Végállomás City. A Mag pedig csupán abban reménykedhetett, hogy a vég előtt részben mégis elégtételt vehet. Terve is volt arra, miként.

Átplántálta tudatát avatárja folyékonyfém testébe, és a bolygófelszínre lépett.

 

A helység tömve volt, de a férfi egyedül üldögélt egy félreeső sarokasztalnál. Az alacsony Rpök csapos enyhe rosszallással tette le elé a sokadik neuro-koktélt. Bár a kocsmáros nehézbolygókra tervezett végtagjain dagadtak az izmok, meg sem fordult a fejében, hogy néhány lapos pillantáson kívül másképp is jelezze az általános véleményt, miszerint a jövevény nem a legszívesebben látott vendég az univerzum eme szegletében. Tudta jól, hogy ez az utolsó éjszakája, de mégsem volt számára mindegy, hogy miként éri el őt az elkerülhetetlen vég. Még a legféktelenebb mulatozók is messze kerülték az ominózus asztalt.

Már rég elmúlt éjfél, amikor kinyílt az ajtó, és egy széles vállú, szőke férfi lépett a kocsmába két Phyr kíséretében. Mindenki elcsendesedett, miközben az, az eldugott sarokhoz lépdelt, és hanyag mozdulattal az egyik üres székre telepedett. Ha lehet, a kocsma vendégei még a korábbinál is távolabb húzódtak a félreeső asztaltól.

      Loki – húzta el a száját keserűen a sánta férfi.

      Rég láttalak, öreg barátom – mosolygott a szőke, noha sohasem tekintette barátjának a másikat. – Ezt ugye, te sem gondolod komolyan?

      Egyszer minden véget ér – vont vállat a botos.

      Ez csak egy bolygó, a fenébe is! – A szőke hangján érezni lehetett a felháborodást. – Nem vagy felelős egy kudarcba fúlt kísérletért!

      Még most sem érted? Maga az univerzum lesz rosszabb hely ezután. Vagy még mindig azt állítod, hogy ilyeneket kéne teremtenünk? – Az asztal mellet álló két Phyrre mutatott. – Emlékezz vissza: fél galaxisforduló alatt majdnem kiirtották az univerzumot.

      Mert életképesek – replikázott Loki. – Ha a Bherek melléjük álltak volna, ma is ők uralkodnának.

      Csak pusztítani tudsz – csóválta meg fejét a botos. Ez a vita nem először zajlott le kettejük közt. – A Bhert nem ezért teremtettem.

      Szófia beszéd! – csattant fel a szőke. – Szedd össze magad és menjünk innen. Ha összefogunk, minden jóra fordulhat.

      Ne olyan sietve! – csendült fel a semmiből egy kellemes, mély férfihang, majd anyagiasult mellettük a bolygó avatárja. Folyékonyfém teste makulátlanul, sötéten csillogott a félhomályban.

      Téged meg ki hívott? – mordult fel Loki mérgesen. – Mióta ólálkodsz itt?

      Ez az én bolygóm – válaszolt az avatár. – Itt, akkor és oda megyek, ahova akarok… de nem hozzád jöttem. A botos felé fordult és halkan megszólította:

      Egy ajánlatom van számodra.

Loki dühösen beszívta a levegőt, fenyegetően felállt, de a sánta férfi a karjára tette a kezét:

      Érdekel a mondandója.

      Bolond vagy, aki egy kitaszítottól vár segítséget! – A szőke isten ellépett az asztal mellől. – Légy hát boldog, de ne is reménykedj abban, hogy ez az esetlen porszem megoldást nyújthat. – Hátra sem nézett, miközben dühösen kiviharzott a helyiségből.

      Mióta lekapcsolódtam a Mátrixról, nem sok dolgom volt – kezdett mondandójába az avatár. – Végeztem néhány számítást. Mint tudod, léteznek párhuzamos univerzumok. Amikor a barna törpe a csillagomba zuhan, elég energia lesz ahhoz, hogy megnyissak egy kisebb kaput.

      Mi az ára ennek? – kérdezett rá nyersen a sánta.

      Csak kettőt, és te maradsz.

Az isten bólintott, majd halkan megszólalt:

      Elfogadom az ajánlatod. Én amúgy sem mennék.

 

Az ifjú Bher meglepetten pillantott fel a mélykék égre. Már felkészült a halálra, hiszen sohasem volt elég pénze ahhoz, hogy elhagyhassa Végállomás Cityt. Most pedig, szemlátomást mégis más helyre került. Virágok illatát sodorta felé a lágy tavaszi szellő. Egy réten állt, mellette pedig egy csinos lány nézte zavarodottan a meseszép tájat.

      Hogy kerültünk ide? – kérdezte az.

      Fogalmam sincs, de úgy tűnik megmenekültünk – válaszolta a fiú. A nevem Kadmon. Adam Kadmon. – Kezet nyújtott, és apró, finom ujjak fonódtak a tenyere köré, majd a lány is bemutatkozott:

      Én pedig Éva vagyok.



Forrás:

Csoport: Ndy | Hozzáadta: Ndy (2011-11-06) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 961 | Hozzászólások: 19 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 17
0   Spam
17 randolph   (2011-11-22 17:03:01) [Anyag]
Csak megerősíteni tudom önmagam, Ndy, ez itt is tetszik wink

0   Spam
16 Zora   (2011-11-16 22:51:33) [Anyag]
Egy elégedett kuncsaft. happy

0   Spam
15 Zora   (2011-11-13 12:04:46) [Anyag]
Mindenki ki van elégítve. Kell ennél több? cool

0   Spam
14 AndyBaron   (2011-11-11 17:01:19) [Anyag]
Akkor én azért ujjongok, mert szerintem sci-fi, a szépirodalom hívek meg azért, mert szerintük nem az...
biggrin

0   Spam
13 Zora   (2011-11-11 12:16:00) [Anyag]
Ndy, tévedsz, ennek a történetnek nem a sci-fi stílus áll a középpontjában (Douglesnél ez a humor forrása, tehát ott az a lényeg), hanem a mondanivaló, a stílus csak a köpenye, vagy ahogy te szoktad mondani: "az eszköz" a kezünkben. Szóval a szépirodalmi lelkületűek is csak ujjongani tudnak. tongue happy

0   Spam
12 Ndy   (2011-11-09 11:57:12) [Anyag]
Mickey, Remete: azért, mert szeretitek a scifit. Majd meglátjátok, hogy a szépirodalmi lelkületűek szétkapnak, mint Foxi a lábtörlőt :O

0   Spam
11 Mickey   (2011-11-07 19:03:39) [Anyag]
Nekem nagyon tetszett! Régen olvastam már igazi Ndy novit. biggrin A végén a csavar meglepett.
(egy kicsit azért mehettél volna a Dougles vonalon smile )

0   Spam
10 Remete   (2011-11-07 18:52:28) [Anyag]
Szerintem éppen ez benne a csavar. Az olvasó vár egy triviális, máshonnan visszaköszönő folytatást, és paff! Az ilyen csavar az igazi. biggrin

0   Spam
9 Ndy   (2011-11-07 18:41:21) [Anyag]
Remete: köszi smile
Craz: tudom, én is ezen kuncogtam a novella írása közben. Keményen kellett tartanom magam, nehogy elmenjen Dougles-irányba biggrin

0   Spam
8 Remete   (2011-11-07 18:12:33) [Anyag]
A vége szerintem teljesen mellbevágó volt. Nekem legalább is.

0   Spam
7 Craz   (2011-11-07 17:27:58) [Anyag]
A közepe felé eszembe jutott a Teljesút, azaz a Vendéglő a világ végén. smile

Viszont más befejezésre számítottam.

0   Spam
6 Ndy   (2011-11-07 17:27:22) [Anyag]
Az almafa még csemete volt, nem vették észre biggrin

0   Spam
5 AndyBaron   (2011-11-07 15:41:11) [Anyag]
...látom müxik a dolog. Még a honlap indulása után egy csomó jogosultság beállítás így derült ki, hogy szóltak az alkotók, hogy ez nem jó, az nem, de most már majdnem tökély smile

0   Spam
4 Ndy   (2011-11-07 15:17:51) [Anyag]
Oksa, megy smile

0   Spam
3 AndyBaron   (2011-11-07 12:32:41) [Anyag]
Kell, hogy tudd, mert minden úgy van beállítva, elvileg. Azért megnézem...

0   Spam
2 Ndy   (2011-11-07 12:21:35) [Anyag]
Köszi :) Van ott még szóismétlés is az első részben, de itt nem tudom javítani. Legalábbis azt hiszem...

0   Spam
1 AndyBaron   (2011-11-07 10:29:18) [Anyag]
Nagyon jó!
Éppen írtam valakinek, hogy mennyire nem kedvelem a teremtés mítoszos novikat, ilyen, meg olyan okok miatt, de most felülbírálom az állításomat. Vagy legalábbis a Tiédet kedvelem. Nem is teremtés, mert inkább rombolás. A korhadás virágai vagyunk, mi?
Három hiba:
Az, a botjára támaszkodott - fölös vessző. (Mondjuk ide miért kell a két névelő?)
– Szófia beszéd! – csattant fel a szőke. Szedd össze magad és menjünk innen. Ha összefogunk, minden jóra fordulhat. - Kimaradt egy gondolatjel.
– Mióta lekapcsolódtam a Mátrixról, nem sok dolgom volt – kezdett mondandójába az avatár. Végeztem néhány számítást. - Itt is.
music





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...