Itt állok a hídon, és egyre csak az jár a fejemben, hogy leugrom. Ezt nem lehet kibírni, ez már rég nem fehér embernek való. Nem az én hibám kérem, itten globális szinten lettek elcseszve a dolgok. A főnököm próbál lebeszélni. Azt mondja, méltóság is van a világon, meg hogy mégis mit gondolnának utána rólam az emberek. Meg hogy én komoly üzletermber vagyok, öltönyben, aktatáskával meg minden. Ez teljesen hülye. Mintha ezek ilyenkor bármit is számítanának. Ő csak azzal törődik, hogy mitől megy az üzlet. Én viszont tudom, elég egyszer eltökélned magad, aztán egy kicsit zuhansz, és oda a gond. De most komolyan! Árnyékban is legalább negyvenöt fok van, az irodában leállt a légkondi, ez a kis tavacska meg, alig másfél méterre a lábam alatt, annyira kellemesen hűvösnek ígérkezik...
