A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 15:28:45
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Nimretil [ Alkotás hozzáadása ]

Egy Sötét Úr Haláli

A kandallóban barátságosan lobogott a tűz, a sarokból lágy zene szólt. A kövér, mosolygós fogadós éppen egy korsót törölt tisztára.

– Tisztára hülyének érzem itt magam – jegyezte meg a sarokba állított asztal mögött gubbasztó, nagyon gonosz, zöld manó. Csak hegyes zöld sipkájának bojtja kukucskált ki tányérja felett, többi részét kitakarta az asztal, és egy sonkás szendvics. – Muszáj ezt így intézni? – nyavalygott.

– Nincs más út – suttogta megtört hangján a Sötét Úr, és megigazította fekete csuklyájára illesztett halálfejes koronáját. A fogadós hozzájuk sietett, és megkérdezte, kérnek-e még valamit.

– Én szódát! – rikoltotta egy másik manó. A Sötét Úr felé fordult, csuklyája alatt a sötétség megvetést sugárzott. A manó besüllyedt az asztal alá.

– Sört – hörögte a Sötét Úr. – Mindenkinek. A hős kalandozók sört isznak. Vagy legalábbis nem szódát.

A fogadós barátságosan megveregette a vállát:

– Akkor egy sör és hat nemszóda rendel! Jó döntés! Ha szabad megjegyeznem, a sörünk még soha nem volt olyan kiváló, mint az idén. Nagyon jó év volt az árpára. És semmi háború…

– Hát ez az – morogta a Sötét Úr, de a fogadós nem foglalkozott vele. Fütyörészve megindult, hogy csapra verjen egy újabb hordó sört.

 – Fiúk – kezdte halkan a Sötét Úr. Suttogásába beleremegtek a falak, az árnyak megnyúltak, a tűz lobogó lángjai pislákoló fénypamaccsá fakultak. – Nem mehet ez így tovább. Számos kudarc kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hol tévedtünk. Szembe kell néznünk a ténnyel: végül mindig a jó nyer. A gonosz számbeli fölényben van, erősebb, ravaszabb, hatalmasabb, de veszít. A jó gyenge, kevés van belőle, szóval tiszta lúzer banda, ezért kárpótlásul a végén övé a happy end. Ezen nem tudunk változtatni.

A szemközt ülő zöld manó apró ujjai ráfogtak az asztal szélére, gonosz szempár emelkedett a sonkás szendvics felé.

– Ebben van valami főnök – sipította. – Azt is megértem, hogy a jók legtöbbször egy barátságos fogadóban beszélik át világmegváltó terveiket, de azért kérhettünk volna nagyobb széket is.

– És szódát!

– Kuss! – förmed rá a Sötét Úr. – Ideje jóként viselkednünk – fűzte hozzá kedvesen. – Csak így van esélyünk elpusztítani a világot.

– Akkor nincs több lopás? – kérdezte csalódottan egy másik manó.

– Dehogy nincs – legyintett a Sötét Úr. – Csak ezentúl Általános Forgalmi Adónak kell hívnunk.

– Fosztogatás?

– Mit szólnál a Személyi Jövedelem Adóhoz?

– Hullagyalázás?

– Személytelen Maradvány Adó, esetleg?

– Akkor jó – nyugodott bele a manó. – Milyen adók vannak még?

– Komoly karrier áll mögöttünk – váltott témát a Sötét Úr. – Remek kapcsolataink vannak. Sok mindent elértünk, számos tett véghezvitelét akadályoztuk meg majdnem.

– Hát igen – sóhajtott az egyik manó, és bánatosan megrezegtette hegyes füleit. – Például én mondtam Yodának, hogy Owen bácsinál rejtse el Luke-ot.

A többiek együttérzőn bólogattak. Mindnyájan ismerték a történetet.

– De az a lüke Vader még ott se bírta volna megtalálni, pedig állítólag átkutatta az egész Galaxist.

– Ja, utána meg azt mondta, Obi Wan jól elrejtette…

– Én adtam a zsupszkulcsos tippet Barty Kupornak – jegyezte meg egy másik. – De az az idióta képes volt a trimágus kupát megbűvölni, ahelyett, hogy mondjuk a fiú fogkeféjével tette volna ugyanezt.

– Ez semmi – sipított közbe a sonkás szendvicses manó. – Én személyesen léptem akcióba! Zsubszkulcsot csináltam a cipőjéből, a pizsamájából, a hálóköntöséből, a halósipkájából, a bögréjéből és a fogkeféjéből is! Erre jött Neville, felvette a srác cipőjét, magára húzta a pizsamát, belebújt a hálóköntösbe, fejére tette a sipkát, felvette a bögrét, aztán elment fogat mosni!

Erre kitört a káosz. A manók egymást túlkiabálva harsogták anti-tetteiket.

– Én küldtem a halálba Bocskor Billt!

– Én voltam az apja!

– A jóédesanyjukatazt!

– Szódát!

– Én mondtam a balrognak, hogy javíttassa már meg azt a kicseszett hidat! De az feszt csak a cement áráról bír panaszkodni!

– Jól hallottam, hogy valaki sört rendelt? Ha szabad megjegyeznem, ez a mostani év…

– Én keltettem életre Entrerrit századjára is!

– Én intéztem úgy, hogy mindenki gyapjúagyú idióta legyen, és én mondtam a kolompároknak, hogy keressék a dalt!

– Valaki elvette a sonkás szendvicsemet!

– Félreértettek. Én Kötszerzetet mondtam. Ez egyfajta átmenet a múmia és az elsősegélynyújtás között. Nem vágom mit variáltak a köddel.

– Én voltam Gollam, és már majdnem megvolt!

– ELÉG LEGYEN! – a Sötét Úr szavai üstökösként robbantak bele a zsivajba. A tűz kialudt, a fogadós eszméletét veszítve zuhant a padlóra. A muzsika hangja beleveszett a síri csendbe. – Ezek a módszerek elavultak – folytatta negédesen. – Most mi vagyunk a jók. Egyértelmű, hogy elnyomnak minket, és azt is sikerült megtudnom, ki áll a háttérben.

– És ki? – kérdezte a szódás manó.

– A Világos Úr! – E szavak hallatán a manók ereiben felmelegedett a vér. Ez náluk körülbelül olyan, mint amikor egy közönséges halandó ereiben meghűl. Perzselő fényár villant bele a kellemes félhomályba. Többen az asztal alá bújtak félelmükben.

– TENNÜNK KELL VALAMI, VAGY A VILÁGNAK soha nem lesz VÉGE!

 

Éppen ekkor, egy messzi-messzi galaxisban… A végtelen űr. Körös-körül a nagy semmi, csak a távolban ragyog pár csillag, meg az elúszó betűk fehérje látszik. Aztán valami hatalmas szürke objektum siklik be a látóterünkbe. Zúgás hallatszik, fittyet hányva a közvetítő közeg totális hiányára. Ez az End’airprise, a Hipergalaktikus Űrflotta Interdimenzionális Kutatóhajója. Két hatalmas sugárhajtóműve halkan duruzsol, a rámpa lassan leereszkedik, hogy utat adjon a közelgő űrsiklónak.

A hajó belsejében vigyázzban álló katonák várják új parancsnokuk érkezését. Az űrsikló ajtaja felnyílik, köd szivárog elő, majd egy fekete alak körvonalai bontakoznak ki. Mögötte a jármű ablakán zöld felirat jelzi: „Vizuális trükkök olcsón, precízen! Március közepéig akciós köd-effekt!!!”.

A parancsnokhelyettes, kezében notesszel előlép, és üdvözli új felettesét.

– Mark Hawl – nyújtja kezét.

– Steve Pear – válaszol az idegen. – Örvendek. Ez lenne az új hajóm? Sok jót hallottam magukról. Körbe vezetne?

– Természetesen uram. Kezdjük talán a parancsnoki…

– A gépterem érdekel – vágott közbe Mr. Pear alig leplezett izgalommal. – Igaz, hogy sikerült átjárókat nyitniuk más dimenziókba?

A katonák arca mintha egy árnyalattal sápadtabbra váltott volna. Mark zavartan kapta ide-oda tekintetét.

– Talán veszélyes lehet – nyögte ki végül. A parancsnok kérdően nézett rá. – Úgy értem, egyelőre. Még nem igazán tudunk kiigazodni rajta – habogta.

– Talán le kellene váltani az Interdimenzionális Gépterem vezetőjét? – tűnődött hangosan a parancsnok. Mark elpirult zavarában, a katonák most már szemmel láthatóan reszkettek a félelemtől.

– Az nem volna túl jó ötlet – mondta elhaló hangon Mark. – Mr. Világos az egyetlen, aki ki tud igazodni a gépeken. Ő pedig…

– Ő pedig mi? – tudakolta Mr. Pear. Volt valami ezzel a Mr. Világossal, amit szemmel láthatóan csak ő nem értett. Ez felettébb zavarta.

– Nos, hát ő… hát ő… szóval a legjobb lesz, ha a saját szemével látja.

 

Mr. Világos a gépteremben járkált fel és alá. A teljes neve Mr. Világos Frakk volt, azért ragadt rá, mert csak világos felsőt tűrt meg magán. Az igazi nevét senki nem tudta. Most épp a gépek és térkapuk labirintusában tévelygett, kezét összekulcsolta háta mögött, magában ekképp dünnyögött:

– Hófehérke veszélyben van, és a hét törpe még mindig a bányában. Most mitévő legyek? Csak rám számíthat, nem hagyhatom cserben. Még akkor sem, ha Conan-t épp most akarja visszafejelni a teve…

Tíz méterrel fentebb a parancsnok leesett állal bámult át a korlát felett. Erre végképp nem számított.

– Ez az idióta az egyetlen, aki ért a gépekhez? – kérdezte óvatosan, de már előre sejtette a választ.

– Igen, uram – felelte Mark. – Ha nem teszi, amit tesz, akkor az egész rendszer összedől, a hajó pedig felrobban. Mindazonáltal fogalmunk sincs, mit is csinál valójában.

– Őrület – sóhajtott a parancsnok. Még egy órája sincs itt, de már is hülyének érzi magát. Vagy mindenki mást. – Ez tűrhetetlen – jelentette ki. – Lehet utazni egyáltalán azokon a kapukon? – intett az odalent sorakozó, tejfehéren fodrozódó portálok felé.

– Mr. Világos az egyetlen, aki erre a kérdésre választ adhat – felelte Mark, arcán kínos vigyorral. – Mi nem merészkedünk a gépterem közelébe. Lekísérjem esetleg az ajtóig?

– Nem, köszönöm – mondta fagyosan Mr. Pear. – Ez egyszerűen érthetetlen. Gondolkodnom kell. Kérem, kísérjenek a parancsnoki hídra, és hagyjanak magamra. El kell intéznem pár fontos hívást. Nem szeretném, ha két órán belül bárki is megzavarna.

 

Szódás manó elképedve bámulta maga előtt a tejfehér valamit. Egy halandó ember talán elborzadt volna, de őt határozottan jókedvre derítette.

– Itt a nagy lehetőség – suttogta a Sötét Úr. – JÖVÜNK!

 

Mr. Pear nyugtalanul ücsörgött a parancsnoki székben. Egyik hologram üzenetére sem kapott választ, és ez felettébb zavarta. De legalább senki nem próbált meg bejönni hozzá – gondolta, de ebben a pillanatban kinyílt a fotocellás ajtó, és Mr. Világos rontott be rajta.

– Uram! Vészhelyzet van! A hajót elárasztották a zöld manók!

A parancsnok nem tudta eldönteni, most vajon sírjon, vagy nevessen. Arra gondolt, talán jó ötlet lenne, ha elkezdené ütemesen a műszerfalba verni a fejét. Gyorsan elhessegette a gondolatot, nem valószínű, hogy bármit is megoldana.

– Uram! Senki nem hisz nekem! Csak magára számíthatok! A zöld manók!

– És, mit csinálnak? – kérdezte tettetett derűvel Mr. Pear. A zöld manókról egyedül gyermekkora kedvenc rajzfilmfigurái ugrottak be. Olyan régen volt már, egy elveszett, még értelmes világban. – Fütyülnek, dalolásznak, és ugrabugrálnak?

– Pontosan uram – felelte megkönnyebbülten Mr. Világos, abban a hiszemben, hogy a parancsnok végre megértette. – Ja, és mindent összetörnek – tette még hozzá.

Mr. Pear felpattant, és eszeveszett iramban a gépterem felé vetette magát. Senkivel nem futott össze út közben, a hajó csendes volt, akár a sír. A célegyenesben megtorpant. Az is lehet, hogy ez az egész csak egy rossz vicc, de most már mindegy, úgyis bedőlt neki. A fotocellás ajtó paneljai félresiklottak előle. Odabent teljes káosz fogadta. A terem közepén egy magas, fekete ruhákba öltöztetett alak álldogált, körülötte zöld manók hada tombolt. Mindent leszedtek a helyéről, amit mozdítani lehetett, aztán azokat is, amiket nem. A parancsnok még éppen látta, ahogy a portálokat egymásra hajigálják, valami felvillant, aztán minden eltűnt, és nem maradt semmi, csak a nagy fehérség.

 

Taláros varázslók hada bukkant elő a semmiből. Átkokat kiabáltak, fénycsóvák repkedtek pálcáikból. A mező másik oldalán Jedi harcosok igyekeztek visszaverni a piros és zöld lövedékeket fénykardjaikkal. A két csoport között páncélos harcosok törtek át pajzsuk fedezékében, vad „Gondor! Gondor” ordítások közepette. A fejük felett egy űrsikló vergődött egy hatalmas sárkány karmai között. A hajtómű még egyszer felpörgött, aztán végleg leállt. A varázslók mögött ork hordák özönlöttek elő. Valahol felnyílt egy rejtett barlang bejáratát fedő, avarral borított csapóajtó, és törpék masíroztak ki alóla. Gyorsan felmérték a terepet, és megrohamozták az orkokat.

– Ezt a nagyapám apjának az… anyádat! – rikoltotta az egyik vörös szakállas, mikor egy plazmalövedék kettészelte a fejszéje nyelét. Mellette egy apró alak ekképpen ordítozott:

– Ezt pedig… amiért öregemnek szólítottál!

– Már csak ezer ork – dünnyögte egy fekete alak, és félrecsapta a felé hajított dárdát. – Pedig azt hittem, azon már túl vagyok.

Kicsivel arrébb a Sötét Úr heverészett két fa közé kifeszített függőágyán, és elégedetten szemlélte a jelenetet. Csuklyájához emelte szívószállal és citromszelettel díszített koktélját, és nagyot szürcsölt belőle. Letette a poharat egy kis asztalkára, aztán kényelmesen hátradőlt.

– EZT MÁR SZERETEM!



Forrás:

Csoport: Nimretil | Hozzáadta: Nimretil (2012-08-29) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 792 | Hozzászólások: 1 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 1
0   Spam
1 AndyBaron   (2012-08-30 10:48:26) [Anyag]
A jóédesanyjukatazt!
Monyjukk a vezérfonal olvasás közben elszakattt, deazér rihegtem-röhögtem közben jópárcor! biggrin wacko tongue





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...