A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-29, 01:28:33
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Nimretil [ Alkotás hozzáadása ]

Riválisok

Az igazi orgyilkost mindenki látja, de senki nem veszi észre, az igazi orgyilkos szavai betöltik a teret, mégsem hallja őket senki, az igazi orgyilkost, ha felismered, már késő.

 

Snare lovag vagy Snare úr – szemtől szemben általában így nevezték. Féltek tőle. Egyesek próbáltak udvariasan viselkedni vele, mások kerülték a pillantását, és mihelyt lehetett, odébbálltak. A háta mögött fejvadásznak, orgyilkosnak csúfolták. Mindig is úgy gondolt magára, mint a legjobbra a szakmában. A legjobbra  egy olyan szakmában, amely hivatalosan nem létezik, és amíg a törvény uralkodik, nem is fog soha.

Az első orvgyilkosságra a néhai Enhart király vette rá. A feje akkoriban még tele volt mindenféle téveszmével az igazságról.  Másodjára a családja megélhetéséért ragadott tőrt – vagy legalábbis utóbb így magyarázta magának a történteket. A harmadik esetre már nem is emlékezett pontosan, mint ahogy az azt követő több tucatra sem. Ő lepődött meg a leginkább, mikor visszahallotta, hogy túl van a harmincadikon. Soha nem gyötörte a lelkiismeret. Eleinte mindig volt valamilyen mentsége, később meg már nem foglalkozott a miértekkel. Ez is csak egy munka, amit tökéletesen kell elvégezni. Jó akart lenni valamiben, fel akarta hívni magára a figyelmet. Csak a dolgát végezte, mint bárki más.

Már éppen azon volt, hogy abbahagyja. Hatékonyságából mit sem veszített, de legbelül érezte, lassan eljár felette az idő. Időközben annyi aranyat összegyűjtött, hogy abból akár egy kisebb királyságra is futotta volna. Ám ekkor egy ismeretlen gyilkos bukkant fel a városban. Snare már az első bűntett után felismerte benne a vetélytársat. Bosszantotta, hogy valaki más tör a babérjaira, de ezzel együtt lelkesítette a tudat, hogy újra van miért küzdenie.

Egyetlen nagyszabású munka hiányzott, hogy végérvényesen felülmúlja titokzatos riválisát. Tetteiről már most is legendák terjengtek, olyan gyilkosokkal említették egy napon, amelyekkel korábban álmodni sem mert. Mégis, úgy érezte, tennie kell valamit, hogy neve örökké fennmaradjon.

Csaknem egy tucatnyi ajánlatot kapott, zömüket névtelen nemesektől, akik valamelyik jelentéktelen vetélytársuktól kívántak megszabadulni. Snare egyikkel sem foglalkozott. Pályája kezdetén még bármelyikért összetette volna a két kezét, de most nem alacsonyodhatott le odáig, hogy a ranglétra aljával foglalkozzon.

Az Örökösről először egy kocsmai beszélgetés során hallott. Nem voltak ivócimborái, de néha-néha kiválasztotta valamelyik asztaltársaságot, és leült közéjük kártyázni. Persze általában felismerték, de mert féltek tőle, és mert mindenkinek fizetette az italát, megtűrték maguk között. Még most is pontosan emlékezett a részeg lovag szavaira:

– Pedig úgy van, ha mondom! – csapta le dühösen korsóját. – Van neki örököse! Örökbe fogadott örököse! Értitek? Örökbe fogadott örökös!

Akkor még képtelenségnek tűnt ez az egész örökös história, de aztán szárnyra kapott a szóbeszéd, hogy Aarus Uralkodó a halálán van. Törvényes utódja nem volt, és ezek szerint már nem is lesz soha. Vajon képes lenne felrúgni a szabályokat, és tényleg magához vette valami senkiházi gyermekét? Snare sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudta a titokzatos Örökös létét. Még a nemesek között is sokan akadtak, akik biztosak voltak benne, hogy Aarus így próbál utódról gondoskodni. Ha tényleg ez a helyzet, akkor ebből még lázadás is lehet.

Aarus minden erejével azon volt, hogy leendő örökösét elrejtse az ellenséges tekintetek elől. Soha nem vitte társaságba, még csak be sem mutatta senkinek. Snare-nek azt is csak hosszas nyomozás árán sikerült kiderítenie, hogy a Palota egyik tornyában őrzik, az Uralkodó magánkönyvtárával szomszédos dolgozószobában. Az orgyilkos ekkor kezdett ténylegesen hinni az Örökös létezésében. A dolgozószobát valóban őrizték, és ahol őrök vannak, ott valaminek lennie kell.

Egy napon ágaskodó lovat ábrázoló pecsétes levelet kapott. Rögtön felismerte a város leghatalmasabb nagyurának jelképét. Már azelőtt is biztosan tudta, mi áll benne, hogy felbontott volna. A rövid üzenetet olvasva akaratlanul is elmosolyodott. Végre megkapta a munkát, amire vágyott.

Aznap délután Aarus magához hívatta. Az orgyilkos kétségbeesetten keresett valamilyen kibúvót. Máris lebukott volna? Az is megfordult a fejében, hogy elhagyja a várost, de végül sikerült megnyugtatnia magát. Az Uralkodó nem tudhat semmiről.

– Megmérettetés előtt állunk! – mondta Aarus. Snare a kőpadlón térdelt előtte, szemét a földre szegezte. Az Uralkodó szavait követő kínos csend végül arra késztette, hogy felnézzen. Aarus tényleg betegnek tűnt. Szeme fáradt, mozdulatai erőtlenek. Vörös ruhája csak még inkább kiemelte arca fakó színét.

– Ha nem vallasz kudarcot, magam mellé emellek – folytatta Aarus.

Tehát nem tudja, vagy legalábbis nem biztos benne! – nyugodott meg az orgyilkos. Egy pillanatra még azon is elgondolkozott, vajon nem kellene-e engednie a „megvesztegetésnek”? Hamar elvetette az ötletet. Vagyona van elég, a nemesi rang nem érdekli, mást meg mit adhatna Aarus?

Az Uralkodó összekulcsolta ujjait maga előtt. Arcán kényszerű mosoly játszott. Az orgyilkost bosszantotta, hogy állandóan vigyorog.

– Apám – itt zavaróan hosszú szünetet tartott – mindig is nagy véleménnyel volt Rólad. Most elmehetsz.

Snare felállt, meghajolt Aarus előtt, és nyugodt léptekkel megindult a kijárat felé.

– Remélem, hozzám is olyan hűséges leszel, mint hozzá!

Az orgyilkos erre ledermedt. Nem tudhatja, hogy ő ölte meg Enhartot! Aarus, ha észre is vette pillanatnyi megingását, ennek semmilyen jelét nem adta. Snare áldotta szerencséjét, amiért háttal állt neki, és az Uralkodó nem láthatta elsápadó arcát. Megfordult, még egyszer biccentett, aztán kisietett a teremből.

Végre minden figyelmét a gyilkosság megtervezésének szentelhette. Az Örökösről továbbra sem tudott meg semmi használhatót, még a nevét sem sikerült kiderítenie. Szeretett tájékozódni célpontjairól, hiszen a siker legtöbbször ismeretein múlott. Sokszor heteket töltött azzal, hogy kifigyelje áldozata szokásait. Ez a mostani munka egészen más lesz. Egyetlen esélye van, ha sikerrel jár, nevére örökké emlékezni fognak, ha kudarcot vall, egy élet munkáját veszíti el.

A toronyba bejutni már-már megalázóan könnyen ment. Régóta tudott egy titkos bejáratról, amely a tetőről egyenesen a könyvtár előszobájába vezetett. Tartott attól, hogy őrizet alatt áll, vagy már befalazták, de aggodalma alaptalannak bizonyult.

Aarus könyvtárszobája egyetlen hatalmas, félkör alakú teremből állt, mennyezetét számtalan vaskos oszlop támasztotta alá, melyek kövébe üregeket faragtak a könyveknek. Közöttük hosszú, fából készült könyvespolcok szabdalták folyosókra a tágas teret, körülölelve a középen álló asztalokat.  Snare már csaknem egy órája gubbasztott az egyik könyvszekrény tetején. Rejtekhelye távol esett az olvasóasztalok felett elhelyezett, gyertyákkal teletűzdelt, kovácsoltvas csillártól; innen szemmel tudta tartani az őröket, láthatta a könyvtár két bejárati ajtaját, az ablakokon át még a város egy-két ismerős épületének pislákoló fényét is ki tudta venni. Odakint tombolt a vihar. Mennydörgés rázta meg a tornyot, aztán csak a szél süvítését és a záporozó esőcseppek ütemes kopogását lehetett hallani.

Tizenkét állig felfegyverzett katona őrizte a könyvtárat, illetve pontosabban a könyvtár mögötti dolgozószobába zárt örököst. Fehér egyenruhájuk felett láncinget viseltek, melyek réz és acél szemekből álltak. A fényes sárga rézszemeket úgy helyezték el, hogy a szürke alapon ágaskodó oroszlánt ábrázoljanak. Mindegyik őr övén díszes hüvely lógott, benne hosszúkard. Hatan hordtak magukkal pajzsot, a másik hat számszeríjat rögzített a hátára. Kettesével járőröztek, így minden csoportba jutott egy pajzsos és egy számszeríjas.

A bérgyilkos megvárta, amíg a következő őrpáros elmasírozik alatta, és finoman a földre huppant a hátuk mögött. Puha bőrcsizmája alig keltett zajt a kövön. Merengve nézte a két katona láncinggel védett hátát, keze önkéntelenül is az övébe szúrt hegyes tőr felé mozdult. Aztán mintha hirtelen ráeszmélt volna, mit is tesz éppen, megrázta a fejét, felegyenesedett, és elindult az előszobából a könyvtárba nyíló ajtó felé. Ha az őrök nem változtatnak hirtelen járőrözési szokásaikon, akkor két és fél percig senki nem fogja zavarni.

A bejárati ajtó vastag keményfa deszkákból állt, két hatalmas kapupánt tartotta sarokvasain. Csaknem az egész ajtószárnyat átérték, végüket levél alakúra kovácsolták. A zárat az ajtó másik oldalára szegelték, bentről csak a kulcspajzsot és a díszes, csigában végződő kilincset lehetett látni. Snare meggyőződött róla, hogy senki nincs a közelben, és a hátára szíjazott tokból előhalászott egy alkarnyi hosszúságú vasrudat. Beékelte a kilincs szára és fogantyúja közé, kivárta a megfelelő pillanatot, majd egyetlen határozott mozdulattal letörte a kilincset. Az ekkor felhangzó menydörgés moraja elnyomta az elpattanó vas zaját. Az orgyilkos visszatette a helyére a rudat, köpenye zsebéből előhúzott egy kis tégelyt, meg egy kilincset, amely pontos mása volt annak, amit az előbb tört le. Felnyitotta a tégelyt, és a benne található ragacsos anyaggal a helyére rögzítette az álkilincset. Hátrébb lépett, hogy fel tudja mérni munkája eredményét. Az ő szeme azonnal kiszúrná a változást, de az őrök valószínűleg nem lesznek ennyire alaposak. A vasból kiálló vékony, méregbe mártott tűt ilyen távolságból még ő sem látta. Az őrök nem hordtak kesztyűt, ha valamelyikük megpróbál kimenni, meghal.

A lába előtt heverő törött vasat az egyik könyvespolc alá rúgta. Reggel hatkor lesz őrségváltás, ha szerencséje van, addig senki nem nyitja ki az ajtót kívülről. Léptek zaja riasztotta fel töprengéséből. Oldalra vetette magát, és még éppen sikerült besurrannia a könyvespolcok takarásába, mielőtt megpillanthatták volna. Megvárta, még a két őr elhalad, majd a nyomukba eredt. Egyikük sem vette észre, nehéz csizmáik kopogása elnyomta a settenkedő orgyilkos lépteinek halk neszét. Mikor már elég messze jártak az ajtótól, Snare felzárkózott egészen a hátuk mögé. A két férfi suttogva beszélgetetett, egyikük sem figyelt különösebben a környezetére.

– …előfordult már, hogy nem értettem Aarus nagyúr szándékát – csípett el az orgyilkos egy mondatfoszlányt. – De ez akkor is botrányos!

Snare elővett két fúvócsövet, sorra a szájához emelte őket, célzott, és fújt. Az őrök szinte egyszerre torpantak meg, majd buktak előre. A pajzsos az egyik könyvespolcnak esett, a számszeríjas hangos csattanással zuhant a kőre.

Két másik fegyveres éppen ekkor fordult be egy oszlop mellett. Snare azonnal a könyvespolcok fedezékébe vetette magát. Valaki felkiáltott, de az orgyilkos nem tudta eldönteni, vajon csak a hullákat vette észre, vagy őt magát is. Nem mintha sokat számítana. Megszaporázta lépteit, majd, mikor egy kellően árnyékos részhez ért, felhúzta magát az egyik szekrényre. Innen jól látta, ahogy az őrök vezetője hármas csoportokra osztja embereit, egyik katonáját pedig elküldi, hogy jelentse a történteket, esetleg erősítést hozzon.

Leszökkent a földre, és gyors léptekkel megindult a szekrények között. Mikor elérte a terem falát, behúzódott két könyvespolc közé, előhalászott egy ököl nagyságú agyagbábut, és egy üvegcsét. Az apró figurát a földre állította, majd ráöntötte az üveg tartalmát. Először semmi különös nem történt, aztán a bábu növekedni kezdett, míg akkora nem lett, mint egy tízéves kisfiú. Az orgyilkos levette fegyverkabátját, és a figurára borította. Zsebe mélyéről előhalászott egy vékony zsineget, visszasietett a folyosóra, két végét egy-egy szekrény lábához kötözte, aztán visszatért a különös eszközhöz.

A fal menti folyosóra ráforduló három őr csak annyit látott, hogy egy fekete alak siklik elő a szekrények közül. Nyílvessző suhant az idegen irányából, csak hogy ártalmatlanul pattanjon le az egyik katona pajzsáról. Egy másik őr azonnal célba vette a támadót, és lőtt. A fekete alak hátrabukott, és a padlóra zuhant. Csak a csizmája talpa látszott, a többi részét a ruha teljesen kitakarta. Volt benne valami furcsa, mintha merevebb lett volna a kelleténél, de a sötétben nem lehetett pontosan látni. A három férfi óvatosan közelített a földön fekvő alak felé. A számszeríjas őr lehajolt, hogy megvizsgálja a fekvő alakot, a másik kettő igyekezett úgy helyezkedni, hogy pajzsával fedezze őt, bárhonnan is érkezzen a támadás. Ebben a pillanatban a mellettük álló könyvszekrény megbillent. A két pajzsos azonnal oldalra szökkent, a harmadikat viszont maga alá temette a hatalmas szekrény.

Snare a földre ejtette a feszítővasat, amivel felborította a könyvespolcot, és előhúzta egyik tőrét. Követhetetlen sebességgel váltott fogást, és a legközelebbi őr torkába állította. A második dobással már nem volt ekkora szerencséje. Ellenfele felkészült a támadásra, a tőr a pajzsába fúródott. Az orgyilkos sarkon fordult, és a futásnak eredt. A pajzsos katona átszökkent a kidőlt szekrény felett, már-már úgy tűnt, beéri ellenfelét, mikor lába megakadt valamiben. Elveszítette az egyensúlyát, és előrebukott. Snare azonnal megfordult, és elhajította harmadik tőrét is.

Az orgyilkos közelebb lépett utolsó áldozatához, összegyűjtötte tőreit, és elvágta a zsineget, amit a szekrények között feszített ki. Megkereste a vasrudat, és visszatette a helyére. Cseppet sem lepődött meg azon, hogy senki nem sietett ide a csatazajra. Az őrök most már pontosan tudják, hol van, és azt is, hogy merre mehet. Erősítésért egy pajzsost küldtek, tehát még maradt négy számszeríjászuk. Mostanra már elhelyezkedhettek úgy, hogy akármerre próbáljon kitörni, lelőhessék. Akaratlanul is elmosolyodott. Most dől el minden. Ha jól időzített, kap még egy esélyt. Ha nem, meghal. Ebben a pillanatban leszakadt a csillár, a gyertyák kialudtak, a könyvtár sötétségbe borult. Az orgyilkos elmormolt egy halk imát. Bízott az alkimistájában, tudta, hogy a ragacsos anyag előbb-utóbb kikezdi a csillárt rögzítő vasláncot, de abban csak reménykedhetett, hogy erre még időben kerül sor.

Snare arcán ördögi vigyorral indult előre a könyvespolcok között. Most jött el az ő ideje. Úgy ismerte a terepet, mint a tenyerét. Azt is pontosan tudta, hol helyezkedhetnek el a lövészek. Az elsőt rögtön megtalálta, pont a legnyilvánvalóbb helyen rejtőzött. A férfi még észre sem vette az orgyilkost, és máris halott volt. A másodikba csaknem belefutott, szerencséjére ellenfelét váratlanul érte a találkozás, mire célra emelhette volna fegyverét, Snare dobótőre bal szemébe fúródott. A harmadik és a negyedik együtt próbált eljutni az ajtóig, őket a lépteik zaja alapján találta meg. Mögéjük lopakodott, és leszúrta őket.

Már csak egyetlen egy őr maradt, egy pajzsos, valószínűleg a vezető. Viszonylag hamar ráakadt. Háttal állt az egyetlen ablaknak, amelyen fény szűrődött be. Szeme a sötétséget pásztázta. Snare előhúzta kardját, és közelebb lépett. Ellenfele úgy helyezkedett, hogy az ablak közte és az orgyilkos között legyen.

– Ki a fene vagy te? – nem is beszélt, szinte köpte a szavakat.

Az orgyilkos nem válaszolt. Egy kicsit mintha elbizonytalanodott volna. Ki nem állhatta a nyílt küzdelmet.

– Mennyit fizetnek értem? Megduplázom az összeget, ha…

Snare éppen erre a pillanatra várt, előrelendült, és szúrt. Ellenfelét készületlenül érte a támadás, éppen az utolsó pillanatban sikerült félrelöknie az orgyilkos pengéjét pajzsával. Snare kardja követhetetlen gyorsasággal cikázott. A réseket kereste, folyamatos védekezésre kényszerítve ellenfelét.

Az őr eleinte nem mert visszatámadni, könnyűszerrel hárította az orgyilkos csapásait, de mindegyik mögött cselt sejtett. Végül mégiscsak félrecsapta Snare kardját, és ellentámadásba lendült. Kardja felhasította az orgyilkos mellkasán a ruhát és a bőrt. Snare felszisszent, de ezt leszámítva szinte fel sem vette a sérülést. Hátraszökkent, innentől kezdve minden figyelmét a védekezésre fordította. Ellenfele pár vágás után félrecsapta kardját, és végső csapásra emelte fegyverét. Az orgyilkos egyetlen folyékony mozdulattal pördült ki a vágás elől és hasított bele az őr bal vállába. A férfi felkiáltott, pajzsot tartó karja lehanyatlott.

– Ne hidd, hogy fél kézzel nem tudlak legyőzni – hörögte.

– Nem hiszem – nyugtatta meg Snare. Dobásra emelte kezét, melyben mintha a semmiből jelent volna meg egy tőr. Az őr próbálta maga elé rántani pajzsát, de sérült karja felmondta a szolgálatot, a fegyver a bal szemébe fúródott. Felüvöltött a fájdalomtól, a kard kiesett a kezéből, megpróbált előrelépni, aztán a padlóra rogyott.

Snare megkönnyebbülten sóhajtott. Hirtelen izgalom lett úrrá rajta. Munka közben mindig meg tudta őrizni hidegvérét, de amikor éppen nem kötötte le semmi figyelmét, kételyei újra rátörtek.

Valaki éppen ezt a pillanatot választotta arra, hogy kinyissa a könyvtárba vezető ajtót. Snare felkapta a fejét, izgatottsága pániknak adta át a helyét. A résnyire nyitott ajtó mögül fény szűrődött be. Sötét alak lépett át a küszöb felett a terembe, a ruházata alapján őr lehetett. Rögtön kiszúrta az ajtó előtt heverő társát, aki még mindig a kezébe szorította a kilincset. Az orgyilkost nem vette észre.

Snare agyában egymást kergették a gondolatok. Ha a fickó visszafordul, és erősítést hív, minden terve dugába dől. Hirtelen ötlettől vezérelve előkapta a hátára rögzített vasrudat, és teljes erejéből nekihajította az ablaknak. Az üveg szilánkokra tört, szél söpört végig a könyvtáron, mintha maga a vihar akarna bejönni. A huzat bevágta az ajtót.

Az őr felkapta a fejét a váratlan zajra. Vissza akart rohanni, de az ajtó bevágódott előtte. Dörömbölni kezdett, aztán éles fájdalmat érzett a tarkóján, és elveszítette eszméletét.

Snare átsétált a könyvtár másik ajtajához, és lenyomta a kilincset. Természetesen zárva volt. Elővette álkulcskészletét, és nekiállt feltörni a zárat. Csaknem negyedórájába tellett, mire sikerült kinyitnia. A sötét nem zavarta, ahol dolgozott, ott úgysem láthatott semmit.

Belökte az ajtót, és belépett. Egy kis szobában találta magát, melyet a szemközti falra erősített lámpás sápadt fénye világított meg. A vastag, hímzett szőnyegen szanaszét gyermekjátékok hevertek, a rumlikupacon túl baldachinos ágy állt. Átlépett egy halom fabábú felett, és félrehúzta az ágyat takaró függönyt. A párnák között egy kisgyermek aludt, kezét a takaróján nyugtatta. Egy levelet szorongatott. Snare óvatosan kihúzta ujjai közül, közelebb tartotta a lámpáshoz, és döbbenten olvasta a cikornyás betűkkel írt sorokat:

 

Mindig is egyenrangúként tekintettem rád, azt hittem, méltó riválisom vagy. Most, hogy e sorokat olvasod, mindkettőnknek be kell látnia: tévedtem. Kudarcot vallottál, soha nem veheted fel velem a versenyt.

Részvéttel:

a  legnagyobb orgyilkos

Aarus

 



Forrás:

Csoport: Nimretil | Hozzáadta: Nimretil (2012-10-03) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 2042 | Hozzászólások: 34 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 30
0   Spam
30 AndyBaron   (2012-10-24 21:45:00) [Anyag]
http://www.mfmi.hu/index.php/tanfolyamok
A másodikként felsorolt tanfolyamuk.
Valamelyik kuponos cég (nem is emlékszek, de majd megkeresem) hirdette 100ezer helyett 34ezerért. Tíz három órás előadás, házi feladatokkal, a végén házi vizsgával. Budán, a Moszkva térnél van szombaton délutánonként. Tizenhat fős a csoport, a legtöbb ember vagy írogat, vagy már publikál is ezt-azt.

0   Spam
29 Shaera   (2012-10-24 21:32:00) [Anyag]
Tényleg? Húúú, hol találtad azt a kupont?! Milyen suliba? Én is szívesen tanulnék ilyesmit - most csak könyvekből próbálkozom.

A forgatókönyvírók talijáról nem tudok, mert én ezen a részén nem vettem részt. Valószínű nem akkora az aktivitás olyankor, de ha megkérded a Nano-fórumon, tuti megmondják, akik érdekeltek benne.

0   Spam
28 AndyBaron   (2012-10-24 21:23:26) [Anyag]
Forgatókönyvírók is talizni szoktak?
Járok az interneten (kuponos akcióban) meghirdetett forgatókönyv író iskolába, tavaszra én is forgatókönyvíró leszek:)
Amúgy nagyon hasznos kurzus, az ott tanultakat (szinopszis, treatment, logline, stb...) tök jól fel lehet használni mindenféle prózai munkánál...
hi

0   Spam
27 Shaera   (2012-10-24 19:57:44) [Anyag]
Évente egyszer. (Na jó, meg van forgatókönyvírós tavasszal és Camp Nano nyáron, júniusban és augusztusban... de ez az eredeti és a legnépszerűbb. Az "igazi". smile )

0   Spam
26 Nimretil   (2012-10-24 19:52:23) [Anyag]
Majd elválik. Lehet már kérdeztem, de milyen rendszerességgel vannak ilyen hónapok?

0   Spam
25 Shaera   (2012-10-24 19:00:16) [Anyag]
Oh, tényleg. Hát, akkor ahogy érzed. Online is vannak történések, meg kezdenek szervezni vidéki összejövéseket is, de egyelőre csak Szegeden meg Pécsen.

0   Spam
24 AndyBaron   (2012-10-24 18:59:17) [Anyag]
Olvaslak Titeket! (Csak úgy mondom...)
Shaera, de jó neked, hogy így míveled az angolt! Nekem, ha lesz forgatókönyvem, le kell majd fordíttatnom, úgyhogy valószínűleg jövőre sem megy a család külföldre nyaralni! crying

0   Spam
23 Nimretil   (2012-10-24 18:55:12) [Anyag]
Pest nekem egy kicsit messze van, de mindegy, nem különcködöm.

0   Spam
22 Shaera   (2012-10-24 18:06:13) [Anyag]
A szabály szerint csak egy összefüggő regény szavait számolhatod, amit novemberben kezdesz el - ha nyerni akarsz, persze. Van ilyen renitens kategória is, nem tudom pontosan, az hogy működik, talán hivatalosan nem írod be, hogy nyertél, de számolod a szavaidat, vagy ilyesmi. A fórumon ezt is biztos megmondják. Vagy a kick-offon is megkérdezheted vasárnap wink

0   Spam
21 Nimretil   (2012-10-24 17:51:56) [Anyag]
Mondjuk ha jól számolom, akkor 50 000 szó az kb. 120 oldal 12-es betűmérettel, tehát egy napra 4 oldal jut, az annyira nem is tűnik soknak, feltételezve, hogy nem viszi túlzásba az ember a javítgatást. Lehet csak be kéne vállalni.
Olyat lehet, hogy két külön írásból számolom a szavakat? Pl. van amit még be kellene fejeznem, az mondjuk még 20 000 szó, aztán kezdek bele egy újba, és azokat a szavakat számoltatom, amiket abban a hónapban írok?

0   Spam
20 Shaera   (2012-10-24 17:46:07) [Anyag]
Ez nem is rossz ötlet! De a szuahéli szerintem túl egyszerű, inkább talán kínaiul kéne...
Bármeddig. Mindig van, aki későn értesül az egészről, és mondjuk október közepén vág bele. Ez sem zárja ki a sikert. smile

0   Spam
19 Nimretil   (2012-10-24 17:42:00) [Anyag]
Hát, hajrá! Esetleg megtanulhatnál még egy nyelven (mondjuk szuahéliül), és fordíthatnád arra is, hogy ne legyen túl uncsi. Amúgy meddig lehet jelentkezni? Amíg el nem kezdődik? Vagy lehet kis lemaradással is?

0   Spam
18 Nimretil   (2012-10-24 17:35:34) [Anyag]
Ez így elég poénnak tűnik. Ráadásul pl. ebben a hónapban be is tudtam volna vállalni. Eddig a leghosszabb írásom 55 000 szóból áll, de azt két év alatt raktam össze.

0   Spam
17 Shaera   (2012-10-24 17:18:57) [Anyag]
Épp erről fog szólni a bejegyzés. smile A lényeg, hogy az írás közösségi eseménnyé formálódik, ami ugye nem egyszerű, de megoldható. A magyar régió (mert ilyen is van) szervezői találkákat is szerveznek - most vasárnap lesz a kick-off party például. És online is nagy az aktivitás, a fórumon is, és chaten is. Vicces és roppant hasznos dolog a Word War, azaz ki ír több szót x idő alatt. Az egész a mennyiségre megy, arra, hogy az ember végre írjon. A régiós oldalon jobb képet kapsz az egészről: http://www.nanowrimo.org/en/regions/europe-hungary

Köszönöm! Végre valaki értékeli (és érti) azt a novellát! smile Az Elveszett próféciák Halála hasonlít a korongvilágosra, de valamivel komolyabb, félelmetesebb - ahogy az az Apokalipszis lovasainak vezetőjéhez illik.

0   Spam
16 Nimretil   (2012-10-24 17:11:25) [Anyag]
Ha nem nagy kérés, akkor abban a cikkben összefoglalnád, hogy néz ki egy ilyen nanos hónap? Egyelőre nem igazán látom át a dolog értelmét. Oké, hogy beszélhetsz másokkal, meg rögzíti az oldal, hány szónál tartasz, de ezen felül mi történik? Amúgy magyar írók is szoktak jelentkezni? Mondjuk ha jól mennek a dolgaim, akkor a következő hónap nekem esélytelen, de ami késik, nem múlik.

Elolvastam a másik gonoszpályázatos novellát, az nagy jó. A halál nálam is nagy kedvenc, bár az Elveszett próféciákat még nem olvastam (egyszer belekezdtem, de aztán valamiért abbamaradt. Asszem pont akkor jelent meg az akkor kedvenc könyvem folytatása, utána meg elfelejtődött. Egy ideje elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, végigolvasom az Idő Kerekét, ha "végzek vele", akkor lehet előveszem megint.) Ott ugyanaz a halál, mint a Korongvilágon, vagy csak hasonló?

0   Spam
15 Shaera   (2012-10-24 14:29:33) [Anyag]
Bocsi! NaNoWriMo-ra gondolok: http://www.nanowrimo.org Ilyen egyhónapos regényírós őrület.

Hehe. Ilyen célcsoportos problémáim nekem is voltak. Nekem tetszik a Vám-pírok éjszakája ötlet is biggrin

Próbálkozom a fordítással, bár van, amit alapból magyarul, van, amit pedig angolul írok, és a fordítás általában kevésbé tetszik, mint az eredeti (akármelyik irányba is történjen a fordítás). Ezen még dolgozom, de a blogbejegyzéseknél is feltűnt. Ja, mert ez egyébként blog is lesz, olvasással-írással kapcsolatos hírekkel, infókkal, meg pályázatfigyelőt is tervezek, úgyhogy érdemes (lesz majd) követni. És szólj, ha meghirdeted azt a bizonyos orgyilkosos pályázatot, hogy kitehessem wink Az első bejegyzés meg pont a Nanoról fog szólni... hülye dizájn, ez áll csak az utamban.

Sixth Heaven: az egészet nem fogom feltölteni, mert előbb-utóbb tervezem kiad(at)ni, de részleteket igen - valószínű november folyamán, ahogy készül.

0   Spam
14 Nimretil   (2012-10-24 14:15:29) [Anyag]
"Nanora" - őszintén szólva most hallom (olvasom) először ezt a kifejezést. Az N. A. Nora-át esetleg tudnám értelmezni, de ilyen formában, ha szembesétálna velem az utcán, se ismerném fel.

A célcsoportot a végén addig kell majd szűkítenem, még végül csak én férek bele. biggrin Mondjuk én meg pont a vámpíros témában nem vagyok otthon, bár már gondolkoztam egy egypercesen, aminek címe a Vámpírok Éjszakája lenne. Lényegében egy csodaautóról lenne benne szó, aminek különleges tulajdonsága, hogy csak éjszaka létezik, országhatárról országhatárra ugrik, a csomagtartójában pedig egy obszcén vicc lapul, amitől a legbetyárabb vámos is elpirul. Egy éjszaka elszabadul, később erre meg csak úgy emlékeznek, mint a vám pírok éjszakája. Végül annyira betegnek találtam az ötletet, hogy úgy döntöttem, ez még hozzám képest is túlzás.

Amennyire én tudom, nincs fórum. Pedig éppen elférne. Felkukkantottam az oldaladra, mindjárt szétnézek alaposabban. A dizájn különösebben nem izgat, csak találjak meg mindent. Angolra is fordítod az írásaidat? Nagyon komoly, nekem fordítva se megy könnyen, pedig aránylag egyszerű szövegeket szoktam fordítani. A Sixth Heaven-t már korábban is megtaláltam (angolul a leírását; nagy ravaszul rákerestem a nevedre, és csak amikor nem jutottam vele semmire, kérdeztem meg, hogy hol vannak az írásaid), ezt szándékozod feltölteni?

0   Spam
13 Shaera   (2012-10-24 13:42:21) [Anyag]
Oké, hajrá akkor, és majd mutasd meg, mire jutottál! smile

Még épp dolgozom az írói oldalamon/blogomon (értsd: nem tetszik a dizájn, és próbálok valami elfogadhatót alkotni)... úgyhogy a nagy közzététel még várat magára, valószínűleg egy-két napig, de te előbb is bekukkanthatsz (csak lééééééégyszi, a kinézetről még ne alkoss véleményt!) wink

florianjudit.wordpress.com
juditflorian.wordpress.com

Pályázatkiírás - oké, meglátjuk, tudja-e valaki jobban nálad biggrin

Amúgy a célkitűzésnek megfelel a novella, csak a célcsoportot szűkíted így le az orgyilkos-témában nagyon képben lévőkre (ahogy én tettem a vámpírossal). Én ebben az esetben laikusnak számítok, akinek a szájába kell rágni a dolgokat, aztán újra kell olvasnia, és máris tudja értékelni az alkotást. smile

Egyébként, ez csak így eszembe jutott, a Nanora jössz? Vagy valaki innen? Hmm, és itt nincs egy rejtett fórum, amit nem találtam meg? Vagy esetleg tervben?

0   Spam
12 Nimretil   (2012-10-24 12:23:25) [Anyag]
Pontos célmeghatározás:

Meghatározni, milyen egy orgyilkos, utána végigvezetni a főszereplő orgyilkos küldetését, de úgy, hogy közben minden ponton ellentmondjon a definíciónak. Az olvasónak a legutolsó mondatig el kell hinnie, hogy amit lát, az ténylegesen a profi orgyilkos munkája. A korábban elrejtett utalások, és az utolsó mozzanat leplezze le az igazi orgyilkost, akire viszont tökéletesen passzol a meghatározás. Ennek az elemnek annyira meglepőnek kell lennie, hogy az olvasó kénytelen legyen felülértékelni az eseményekről alkotott véleményét.

Majd kiírok egy ilyen pályázatot. biggrin

0   Spam
11 Nimretil   (2012-10-24 12:13:20) [Anyag]
Már Bloody Dóra felvilágosított, hogy nincs v az orgyilkosban. Ha valahova tettem, az elvileg rossz. A másik orgyilkos a szöveg szerint nem lepleződhet le, csak amikor már túl késő (vagy akkor se, de akkor végképp nem lehetne értelmezni). Talán jobban ki kellene fejteni az egészet. Ha látja az olvasó, hogy ténylegesen mi a helyzet, hogyan működik a világ, akkor megértheti. Ha jól látom a dolgokat, akkor most kb. azok esélyesek, akik hozzám hasonló prekoncepcióval indulnak. Mondjuk egy ilyen antalógiás novellányi terjedelembe beleférne. Mindegy, majd agyalok rajta, most úgyis más dolgokat írok még.

Neked hol vannak még fent novelláid?

0   Spam
10 Shaera   (2012-10-24 11:58:25) [Anyag]
Ha az a cél, hogy az akcióhős or(v)gyilkost (hogy írják helyesen? vagy mindegy?) legyőzze a rendes, akkor esetleg a nézőponton lehetne még változtatni, távolabb vinni a hőstől, más szemszögéből is beszúrni egy-két rövid jelenetet. Valahogy több információt adni az olvasó tudtára, hogy ő is értse, mire megy ki az egész.

0   Spam
9 Nimretil   (2012-10-24 11:42:10) [Anyag]
Ebben igazad van, bár én inkább az első pontra szavaznék ("az írás célja vagy nem egyértelmű"). Ez talán hülyén hangzik, de nekem is időbe tellett, még rájöttem, mit akarok ezzel. Az is lehet, hogy túl sok mindent próbálok belezsúfolni valamibe, amibe feleannyi se férne. Másfelől ha beérem annyival, hogy az akcióhős orgyilkost legyőzi a "rendes", akkor ezt a célkitűzést meg lehet valósítani komoly történet keretein belül is.

Első nekifutásra én is paródiát írtam, bár akkor még nem tudatosult bennem ennyire konkrétan, hogy mi az, ami zavar. Ha érdekel, itt olvasható: http://irjunk.ucoz.hu/publ/nimretil/igenis_orgyilkos/36-1-0-336

Persze, semmi baj a videoval, szépen bevetít legalább 24 képkockát másodpercenként, pont olyan, amilyennek egy videonak lennie kell. biggrin

0   Spam
8 Shaera   (2012-10-24 11:09:11) [Anyag]
Szerintem a fő probléma, hogy az írás célja vagy nem egyértelmű, vagy a műfaj nem passzol hozzá. Mert ha kifigurázni szeretnéd az orvgyilkos témát, akkor inkább paródiaként tudnám elképzelni, egy öntömjénezős, felfuvalkodott főhőssel, aki nem látja a fától az erdőt. Amit írsz - ahogy az ábra is mutatja - elég nehéz, ha nem lehetetlen kivitelezni, mert az olvasók nagy többsége a legvégén már nem fogja átértelmezni a jeleket. Ha nem is lusta fajta, hogy újraolvassa az egészet (pedig általában az), akkor sem jó rákényszeríteni, mert ha nem teljesen egyértelmű a dolog, csak utalásokból lehet rájönni a teljes képre, akkor nem is fog rájönni. Azért is, mert minden olvasó kicsit máshogy értelmezi a történteket, és számodra egy jel lehet, hogy teljesen mást jelent, mint neki. Valamennyire persze lehet a fantáziájára bízni dolgokat, de arra ne számíts, hogy azokat a következtetéseket vonja le, amiket szerinted kellene. Persze szájbarágni sem kell, de ha az a célod, hogy megmutasd, milyen rossz irányba mentek el ezek az orvgyilkos írások, videók, játékok stb., ahhoz szerintem ez túl komoly hangvételű - olyan, mintha ez is csak egy lenne azok közül.

(Amúgy nem is rossz ez a videó :D)

0   Spam
7 Nimretil   (2012-10-23 13:40:26) [Anyag]
Igazából eddig még szinte senkinek nem ment át. biggrin Az a baj amúgy, hogy az elején nem lehet egyértelmű, hogy csapdába megy a fsz. Tehát valahogyan el kell hitetni az olvasóval, hogy amit olvas, az furán hangzik, de igaz. Aztán valahogy a végére berakni valamit, ami miatt kénytelen újraértékelni az egészet, és meglátni azokat az apróságokat, amik eddig elkerülték a figyelmét. Ez (szerintem) elég nehéz feladat, de majd megpróbálkozom vele még párszor, hátha valamikor összejön. Meg tényleg jó lenne kikerekíteni a történetet, ezen még agyalok. Első nekifutásra próbáltam minél szűkebbre szabni. Gyakran beleesek abba a hibába, hogy elkezdem a történet elejét részletezni, aztán soha nem jutok el a cselekményben még az előre eltervezett második fejezetig sem, mert az első elszabadul. Itt megírtam először a legelejét, aztán a legvégét. Utána visszatértem az elejére, becéloztam a végét, és megpróbáltam eljutni odáig.
Amúgy annyira nem számít, nincs olyan írás, ami pont ugyanazt mondaná minden embernek. Volt olyan is, akinek az akció jelenet tetszett, aztán a végére írta, hogy logikátlan, mert az orgyilkos teljesítette a küldetését, stb. Mások szerint pont az a gáz, hogy senkit nem érdekel, egy képzett hogyan mészárol le sok szerencsétlent.

Agyatlan orgyilkosos jelenetek közül nálam ez viszi a pálmát: http://www.youtube.com/watch?v=-pUhraVG7Ow

0   Spam
6 Shaera   (2012-10-23 13:26:59) [Anyag]
Ó, ennek örülök! smile Sosem lehet tudni, ki veszi zokon az ember konstruktívnak szánt kritikáját.

Ilyen bosszantó mértékű béna-orgyilkos-jelenséggel én nem találkoztam, vagy csak nem figyeltem fel rá, de ha ilyen elterjedt, akkor mindjárt érthetőbb a motiváció. Ez esetben valószínű egyrészt épp ez az oka, hogy nem jött le az egész ironikus volta, hogy ezzel az akcióhős-orgyilkos problémával nem voltam tisztában, másrészt pedig a komoly hangvétel, amin nekem nem jött át az irónia. Vagy talán tényleg csak az előbbi. Esetleg megpróbálhatnád beleszőni ezt a magyarázatot magába a novellába, az ilyen laikusok számára, mint én. Nem túl szájbarágósan, de valami megjegyzés formájában, mondjuk a bemutatásánál "sokan vádolták azzal, hogy ő inkább az az akcióhős fajta, akit csak a figyelem érdekel"... bár ez elég nehéz, ha pont ő a főhős, és ez talán épp az ellenkező hatást válthatja ki, hiszen az ő szempontjából ezt kapásból cáfolni kéne. Párbeszéd formájában talán? Akár Aarustól is megkaphatná...? Sőt át lehetne szőni az akciójelenetet is némi iróniával - több öntömjénezéssel Snare részéről például? Ez a stíluson persze változtatna, de a célt szerintem jobban szolgálná.

Másrészt mindettől függetlenül hiányolok még néhány szereplőt vagy félrevezetést, mert így gyakorlatilag ők ketten vannak, meg a nemlétező álörökös, így a nagy talány nem is lehet olyan nagy talány. Vagy ha az a fő cél, hogy meglássuk, Snare még egy ilyen egyértelmű álcán sem lát át, akkor ezt kéne egyértelműbbé tenni. Ami megint csak, ha ő a hős, nem olyan egyszerű. Többet kéne agyalnia, és tényleg látványosan nem-észrevenni az egyértelmű nyomokat. Ezek nélkül nekem személy szerint nem jött át egyértelműen a negatív-hős kép, aminek kellett volna.

0   Spam
5 Nimretil   (2012-10-22 18:35:10) [Anyag]
Hsz 1/2

Üdv Shaera!
Köszönöm a hozzászólást, és főleg a javítási javaslatokat. Nyugodtan leírhatod az írásaim alatt amit gondolsz, biztosan nem fogsz megbántani vele. Megpróbálok reagálni minden felvetésedre.

Tudom, hogy elég ciki, amikor az író a novellája alá odabiggyeszti, hogy tulajdonképpen mit is akart ezzel, de asszem kezdőként megengedhetem magamnak. Másfelől amúgy is kíváncsi vagyok a véleményedre.
A novella alapötlete a sok agyatlan orgyilkos novella/játék/film hatására született meg. Biztos láttál te is ilyeneket, ha nem, adok linket. Mindegy, a lényeg, hogy nagyon bosszantottak. Szerintem az orgyilkos a színfalak mögött dolgozik, felismerhetetlenül. Vagy csak az utolsó pillanatban bukkan fel, vagy akkor sem. Elvégzi a dolgát, és kész. Ezek után elég zavaró tud lenni, amikor azt látja/olvassa az ember, hogy a profi orgyilkos akcióhősként beront, lerendezi az ellent, kinyírja a célpontot, aztán távozik. Ebben a novellában szembe akartam állítani az általam favorizált orgyilkost az "akciósztár" orgyilkossal.
Próbálok ügyelni a részletekre, ennek megfelelően a novellát is igyekeztem telepakolni olyan elemekkel, amikből kitalálható a vége. Ha nem gond, ezekből most kiraknék párat, hátha rájövünk, min buktam el a dolgot:
- örökös sztori: ez alapjába véve akkora baromság, hogy neki lehet támaszkodni. Semmi értelme nincsen, teljesen valószerűtlen. Egyfelől miért lenne jó Aarusnak, ha egy névtelen senki lenne az utódja? Mindegy, ezt még akár ki is lehetne valahogy magyarázni, de annak végképp nincs értelme, hogy nem mutatja meg senkinek a fiút. Elvégre, ha így tesz, akkor halála után hogyan veheti át a helyét? Bárki bevihet egy kisfiút, és rámondhatja, hogy ő az örökös. Vagy egyáltalán ki lenne hajlandó követni egy ismeretlen gyereket? Nem ragozom tovább, gondolom érted a problémát. Biztos lehetne találni valami nyakatekert magyarázatot, de az egész helyzet annyira abszurd, hogy alaphangon nem veszi be az ember, pláne, ha ismeri a helyzetet. Arról nem is beszélve, hogy az ügyben pletykákra lehet csak támaszkodni, meg arra, hogy a könyvtárban tényleg őriznek valamit. Elméletileg egy "igazi" orgyilkosnak nem lenne szabad ennyi információ alapján betörnie ismeretlen terepre.
- Aarus: minden, amit Aarus mond, kétféleképpen is értelmezhető. Snare, vagyis az akcióhős orgyilkos itt megint csak hibát követ el, amiért az Aarus apjára vonatkozó elég durva utalást letudja annyival, hogy Aarus nem tudhatja, ki ölte meg az apját.
- Könyvtár: elvileg gyanús elem, hogy a könyvtárba nem okoz problémát betörni, de ez annyira nem fontos. Ellenben az a kevés, amit az őröktől megtudunk, igen. Van egy elcsípett mondat, amiből kiderül, hogy nem értik Aarus szándékát, az őrök vezetője pedig azt hiszi, az orgyilkos rá vadászik. Ebből elvileg valószínűsíthető, hogy nem tud arról, mit/kit őriz.

0   Spam
4 Nimretil   (2012-10-22 18:34:45) [Anyag]
Hsz 2/2

Lehet az a gond, hogy az "akciójelenet" szintén túl irreális, ezért nem merül fel az igény az olvasóban, hogy esetleg el is különíthetné egymástól a reális és az irreális elemeket. Viszont, ha azt a részt életszerűvé teszem, akkor Snare már nem lesz "igazi" akcióhős orgyilkos. Biztos van valami aranyközépút, arra kéne valahogy rátalálni. Az elején igyekeztem valami fogódzót adni. Ahogyan az orgyilkost jellemeztem, az egyáltalán nem illik a főszereplőre, viszont Aarusra passzol. Elvileg senki nem ismeri igazi valójában, viszont mindig jelen van. Az elején személyesen is, utána utalások formájában. Amikor felbukkan, már túl késő változtatni. Ez lenne a lényeg.
Ha sikerült elmagyaráznom, mit akartam ezzel az egésszel, szívesen várok minden tanácsot. Ha nem, majd megpróbálok pontosítani. Most nekem is elég kusza az egész, először a karcolatra raktam fel, ott elég sok dologba belekötöttek. Rengeteg helyen átírtam, lehet ennek köszönhetőek az elírások, meg a vesszőhibák egy része. (Az eredetiben ezeket már többen is átnézték.) Egy kicsit hagyom pihenni, aztán lehet újraírom az egészet. Egyébként igazad van, igyekszem megfogadni a tanácsaidat. Ennek megfelelően egy kicsit bővebben részletezem majd a háttér információkat, meg felturbózom az akciójelenetet, mintha élő emberek szerepelnének benne.
Nyelvtani dolgok: ezeken nincs mit részletezni. Köszönöm az észrevételeket, majd kijavítom őket.

Más írásaim: ehhez hasonló asszem nincs fent. Alapvetően komoly történetekben gondolkodom, de egyelőre nagyrészt humorosnak szánt novellákat (értsd: hülyeségeket) töltöttem fel. Még most próbálgatom, hogyan tudom megírni a dolgokat, a komolyabb ötleteket meg elég nehéz összerakni úgy, hogy rajtam kívül más is megértse. És akkor még hol van az, hogy élvezhető legyen? Gondolom itt is az a hiba, hogy nem tudtam rendesen belőni az arányokat. Ha túl sok infót adok, akkor előre lelövöm a poént. Ha túl keveset, akkor a végén sem érthető, mi a helyzet. Ezért örülök, hogy feltölthetem, és van aki véleményezi, mert ezeknek az arányoknak a helyességét csak az olvasók visszajelzései alapján van esélyem belőni.

0   Spam
3 Shaera   (2012-10-21 23:08:46) [Anyag]
Szia!

Alapvetően tetszik a nyelvezet, a feszültség, ami a végéig fennmarad, és az örökös kérdése is, ami végigolvastatja a novellát.

Ha megengedsz némi építő jellegű kritikát (ha nem, akkor ne olvass tovább;), a történettel és a szerkezettel kapcsolatban:
Nekem aránytalannak tűnt a felépítése. Az elején a bevezetésben remekül felkeltetted az érdeklődést, egy picit bonyolítottál Aarusszal, majd Snare elindult a toronyba, és innentől kezdve a történetnek több mint a fele azzal telt, hogy őröket mészárolt a könyvtárban. Nem vagyok ellenére a jól kidolgozott harcoknak, csatajeleneteknek, és ez egy regényrészletben meg is állhatná a helyét, egy novellában azonban a történet gyorsabban pereg, azzal pedig ez alatt semmi nem történt. Valószínűleg ebből adódott az is, hogy a végén nem volt óriási meglepetés, amit talált a szobában – nem is lehetett, hiszen semmi félrevezető nyomot nem adtál egész végig. Gyakorlatilag csak Aarus nevét ismertük – meg a halott királyét –, egyes-egyedül vele folytatott érdemleges beszélgetést Snare, emellett volt egy titokzatos rivális és egy még titokzatosabb örökös, akikről az információnk szintén tartott a nullához. Ha néhány pajzsos és számszeríjas helyett bedobtál volna még egy-két nevet, barátot, ellenséget, rokont, akárkit, akkor jobban megkavarhattad volna a szálakat. Illetve ha már az a megoldás, ami, akkor hiányolok némi háttér-információt és több utalást Aarusról és az okokról.

Pár nyelvtani megjegyzés:
Szerintem sok helyen feleslegesen hosszúak, összetettek a mondataid, pedig széttagolva érthetőbbek és sokszor hatásosabbak is lennének. Pl. "Rejtekhelye távol esett az olvasóasztalok felett elhelyezett, gyertyákkal teletűzdelt, kovácsoltvas csillártól; innen szemmel tudta tartani az őröket, láthatta a könyvtár két bejárati ajtaját, az ablakokon át még a város egy-két ismerős épületének pislákoló fényét is ki tudta venni." Minek a pontosvessző, miért nem pontot teszel?
Vagy: "Az őrök nem hordtak kesztyűt*, ha valamelyikük megpróbál kimenni, meghal." *itt egy pont, pontosvessző, vagy legalább egy kötőszó nekem nagyon hiányzik

"illetve pontosabban" - az egyik felesleges

Akad még jó néhány elírás, amit egy-két átnézéssel orvosolhatnál, főleg vesszőhibák.

Ez mind javítható (már amivel egyetértesz és megfogadod, persze), és szerintem érdemes lenne több időt szánni rá, mert az alapötletből igazán jó novellát is ki lehetne hozni, és látszik, hogy némi erőfeszítéssel a kivitelezést is kiválóan meg tudnád oldani.

Kíváncsivá is tettél - ha egyszer nem éjfélkor jutok ide, tuti olvasok még tőled valamit.

0   Spam
2 Krakatit   (2012-10-15 18:59:15) [Anyag]
Szia! Készítettem egy illusztrációt az írásodhoz, napokon belül feltöltöm ha sikerül, ellenkező esetben majd a hétvégén javascript://

0   Spam
1 AndyBaron   (2012-10-03 13:44:57) [Anyag]
Sztem egyértelmű: a szájhős jól beleszalad a csapdába!
Jók az akció jelenetek, filmszerűen pereg a cselekmény, gratula!
happy





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...