A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 30
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-10-22, 02:55:07
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » De_Profundis_Clamavi [ Alkotás hozzáadása ]

Bárhogy, de így ne!

Halkan eveztünk. A folyó csendesen fodrozódott, csak az enyhe tavaszi szellő segített az általunk okozott zajt elnyomni. Minden idegszálunk megfeszült, és ez a túlsó parttól mért távolság fogyásával egyre fokozódott. A holdfény az éjszaka sötétjében is kirajzolta a római helyőrség szabályos alakját.

A kezdeti büszkeség nagyon hamar hideg izzadságcseppekké alakult át, amelyek legördülvén a gerincen, vészjóslóan arra ingereltek, hogy megfordítsuk a csónakot és eliszkoljunk, amilyen gyorsan csak lehet. Kezdtem végiggondolni, hogy mit is teszünk, és mit is kockáztatunk. A kíváncsisággal kezdődött: fel kell derítenünk a római helyőrséget. De minek? Az nem számít. Hogy mi lesz a folytatás? Odáig nem jutottunk.

Ahogy áthaladtunk a folyó középvonalán, tudtuk, hogy római földre értünk. Pontosabban: római vízre. Amennyire segített a tájékozódásban a holdvilág, annyira láthatóvá is tett minket. De ez akkor nem tűnt nyilvánvalónak, így veszélyesnek sem. Tovább eveztünk. Szép lassan közelítettük meg a partszakaszt, amelyik alkalmasnak látszott a kikötésre, mintegy negyed mérfölddel lejjebb a helyőrséghez tartozó ácsolt mólótól.

Revrik vagyok, Roperik fia, és ideje volt valamilyen hőstettet végrehajtani. Éppen elmúltam tízéves, akárcsak fogadott testvérem, Lolán, akivel együtt kucorgunk a csónakban, és ha jól érzékelem, az ő fejében is éppen testet ölt a gondolat, hogy az eleinte szédületesen egyszerű és hősies tervünk kezd átalakulni vérfagyasztó kalanddá.

Tudtuk, ha meglátnak a római őrszemek, menekülőre kell fogni, de minél közelebb jutunk a római földhöz, a menekülés egyre nehezebbé, a kaland egyre veszélyesebbé válik. Viszont nem történt semmi, a csendesen folyó víz elaltatta gyermekien lanyha gyanakvásunkat, és bár torkunkban dobogott a szívünk, nem változtattunk irányt.

Törzsünk szövetségben él Rómával, bár apám – aki kérlelhetetlenül őszinte ember volt – ezt másképp fogalmazta meg. Megtűrtek minket a pannóniai provincia határán, és mint oly sok limes mentén élő szövetséges népre, az ütközőfal szerepét osztották. De azt akkor még nem értettem. Abban a pillanatban csak azon járt az eszem, hogy tizedik életévemet egy nagy hőstettel ünneplem meg: római földre lépek. A törzsemben ez nem sok embernek adatott meg, így hát arra gondoltam, bátorságom jutalmául elnyerem a törzsem, és leginkább apám elismerését. Illetve még valaki másé is nagyon fontos volt. Miien tizenhárom éves volt, és a törzs legszebb teremtését láttam benne. Meg voltam győződve, hogy hőstettem után másképp fog rám nézni. Annál is inkább, mert eddig rám se nézett. Elképzeltem, ahogy szőke haja alól rám veti csodaszép szeme pillantását, és…

Megvesztél? Mi az ördögöt csinálsz?! – ébresztett fel Lolán az álmodozásból.

Révedezésem alatt elvétettem az ütemet, és az egyenetlen lapátmerítés miatt a csónak elkezdett körbeforogni. Igyekeztem korrigálni, de Lolán úgyszintén, és zavarunkban a csónak irányíthatatlanná vált.

Hagyd abba az evezést, amíg egyenesbe nem hozom – sziszegtem.

De hiszen te forgatod körbe-körbe!

Maradj csendben, tökfej.

Én vagyok tökfej…? – és akkor megtörtént a baj.

Lolán kezéből – aki továbbra is próbálta irányba állítani a csónakot, miközben velem acsarkodott – kicsúszott az evezőlapát, és hiába kapott utána, máris eltávolodott. Az ormótlan halászcsónakot amúgy is alig bírtuk irányítani, és mivel egy evezőnk maradt, azonnal beláttuk, hogy bajban vagyunk. Nagy bajban. Már éppen folytattuk volna egymás szapulását, amikor a hangunk egyszerre némult el, de úgy, hogy a torkunk is kiszáradt. A holdfény áztatta sötétségből egy nagyobb csónak vagy bárka alakja bontakozott ki, és egyenesen felénk tartott. Bár aligha lehetett kérdéses, rövidesen bizonyosságot nyert a csónakban tartózkodó személyek kiléte is, a sötétben is látszott a jól ismert sisakok alakja. Rómaiak. Római katonát csak egyszer láttam életemben, de hallani sokat hallottam róluk, hiszen a törzsbeli férfiak között a legfőbb beszédtéma a harc volt, márpedig a rómaiak a legjobb harcosok. Mármint a vandálok után.

Most azonban más gondolatok cikáztak át az agyamon. Hirtelen megértettem, hogy szörnyű nagy bajba keveredtünk. A római csónak gyorsan közeledett felénk. A veszély kiélezte érzékeinket, a szemünk amúgy is megszokta a sötétséget, a holdfény visszatükröződött a vízfelületen, és a sötétség ellenére a csónak egyre jobban kivehetővé vált. Mintegy száz lábra lehetett tőlünk, amint parancsoló kiáltás törte meg az éj csendjét és nyomta el szívünk hangos kalapálását.

Nem értettük a kiáltást. Lolanra néztem, és a majdnem teljes sötétben is éreztem, hogy találkozik a tekintetünk. Egészen addig bénultan vártam a római csónak közeledtét, tehetetlenül, akárcsak a lapátját vesztett csónakunk. Tudatosult bennünk, hogy ellenségnek néznek minket, és úgy is fognak kezelni. Nem értettem a nyelvüket, a sötétség miatt még gesztikulálásommal sem volt esélyem elmagyarázni békésen esetlen szándékunkat. Amikor Lolanra néztem, megszületett az első gondolatom. Harcolnunk kell. Lolán elesettségéből merítettem bátorságot életem első igazi harcához. Mivel fegyverem csak nekem volt, meg kell őt védenem! Elővontam oldalamra erősített kardomat, melyet apám készített nekem. Helyesebb lenne kardocskának hívni, mert mérete harmada vagy inkább negyede volt egy igazi vandál harci kardnak, mellyel egy megtermett felnőtt harcos képes akár egy lovat is letaglózni. Mindazonáltal rettentően büszke voltam erre a kardra, hiszen a velem egykorú ifjak mindössze maguk készített fakarddal büszkélkedhettek. Felegyenesedtem, és a kardomat kezemben tartva szembefordultam az ellenséggel. Mint később kiderült, ez mentette meg az életemet. Mivel addig a csónakban kuporogtunk, a rómaiak néhány pillanat múlva használták volna harci íjaikat. Így azonban láthatták, kivel van dolguk:, egy nagyobbacska gyerek kezében egy nagyobbacska „késsel”. Időközben harminc lábra közelített meg minket a csónak, és kivehetővé váltak a római katonák alakjai, lehettek vagy*nyolcan-tízen. Megismételték a korábbi kiáltást, majd a fenyegető hangba egy borízű nevetés is vegyült. Kihúztam magam, és a csónak elején állva felkészültem a harcra, és arra, hogy apámra és népemre szégyent nem hozva halok meg, ha kell.

A küzdelem nem sokáig tartott, és igazából nem volt valami hősies. Valójában nem is volt küzdelem. Ahogy a bárka a csónakunknak ütközött, délceg tartásomat és egyensúlyomat elvesztettem, ráadásul egy kinyúló evezőlapát előzékenyen rásegített bizonytalan mozgásomra, és beinvitált a jéghideg folyóba. A hideg víz kellemetlen tud lenni, pláne akkor, ha egy folyó közepén az éji sötétségben váratlanul önt nyakon. Kapálózva igyekeztem a felszínre jutni, bele sem gondolva, mi vár ott. A folytatás sem volt kellemes, de legalább megszűnt az összes egyéb kellemetlenség, történt ugyanis, hogy az előzékenyen a habokba invitáló evezőlapát és tulajdonosa egyetlen jól irányzott határozott mozdulattal újra lecsapott, mint egy békát. Talán olyat is szólt, de minderre már nem emlékeztem. Hirtelen elsötétült minden.

Első csatámat a rómaiak ellen elvesztettem…

 

 



Forrás:

Csoport: De_Profundis_Clamavi | Hozzáadta: De_Profundis_Clamavi (2013-12-09) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 576 | Hozzászólások: 5 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 4
+1   Spam
4 Szujó Norbert   (2013-12-10 18:15:13)
Trükkös írás - amennyiben jól értelmezem a címet -, először fel sem tűnt semmi. Az amatőr irodalmi portálok "kínálatát" figyelembe véve egészen jó alkotásnak mondható.
Persze az író nem amatőr, engem csőbe is húzott. Néhány kifejezetten idegesítő szóismétlést leszámítva semmi sem tűnik direktnek. Nagyon nagy jó indulattal még az idősíkváltás is kimagyarázható.
Köszönjük ezt a kis írást, jó lecke volt!

0   Spam
3 AndyBaron   (2013-12-09 17:41:30)
Ez az egyik kedvenc mondatom, állatorvosi paci:
A kezdeti büszkeség nagyon hamar hideg izzadságcseppekké alakult át, amelyek legördülvén a
gerincen, vészjóslóan arra ingereltek, hogy megfordítsuk a csónakot és
eliszkoljunk, amilyen gyorsan csak lehet.

0   Spam
2 AndyBaron   (2013-12-09 17:40:22)
Bibííí: valójában én tudom, hogy ez mi ez...
Nem mondom meg, inkább szóljatok hozzá, ki milyennek véli?

0   Spam
1 AndyBaron   (2013-12-09 17:37:45)
Ez mi ez? Valami regényrészlet? Valami régi karcolatos valami?
wacko





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...