A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-29, 08:05:53
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » De_Profundis_Clamavi [ Alkotás hozzáadása ]

Boszorkány volt

  Lárma és részeg ordítozás ébresztett azon a vasárnap reggelen. Husángokkal, kapákkal felfegyverzett jobbágyok egy ócska kordén megkötözött, fiatal nőt hoztak. Ismerősnek tűnt az arca.

– Boszorkány! Éjfélkor megidézte a sátánt! – hallatszott ki az italos ordibálásból. Szent énekeket gajdoltak, csapkodták a szekér oldalát. A pórnép szokása szerint ünnepet csinált mindenből, ami megtörte a paraszti élet egyhangúságát. Fennhangon mesélték a történteket az út mentén bámészkodóknak.

– Elvágta egy fekete kakas torkát, és szanaszét hintette a vérét! – ordította egy férfi.

– Láttam, amikor az ördög elülső farkát csókolgatta! Teljesen bevette a…

– Elhallgatsz, de rögtön! – szakította félbe a kamaszhangú regélést egy józan női hang. – Majd adok én neked ilyeneken jártatni az eszed. Ráadásul az Úr napján! Fúj! Befogod a szád, vagy takarodsz haza, te kis disznófattya!

 

Ahogy a hangokból kitetszett, kilesték az egyik keresztútnál, amikor mindenféle boszorkányos dolgokat művelt. Sátánimádó rigmusokat kántált, meztelenül táncolt. Hajnalban egy tucat férfi betört a kunyhójába, megkötözték és betömték a száját. Ahogy mesélték, előtte istenes mennyiségű bátorságnövelőt is ittak. Alaposan helybenhagyták a boszorkányt, véletlenül a pendelyét is megszaggatták, melyben aludt, de hozzányúlni amúgy nem mertek, hisz már a gonosz hitvese volt. Kinek lenne bátorsága egy ilyen hatalmasság kedvesével dévajkodni! Persze guvadt szemekkel lesték, amit lehetett – a nézést sehol sem tiltja a szentírás –, mert az ördöggel cimboráló nőnek kivillantak a kívánatosabb részei is. A menetet kísérő asszonyok betakargatták valamennyire, és szidták a kéjsóvár férfinépet, akik nem átallnák a lelkük üdvét is kockára tenni a gömbölyded hús látványáért. Mindezt persze nem szívjóságból tették, hanem hogy az uruk ne olyan dolgokon legeltesse a szemét, ami nem neki lett teremtve. Hogyisne! Aztán majd olyasmihez támad kedvük drága pénzért a szajhákkal, amit hites feleségükkel kellene megtenni otthon a sötétben. Néhány szabad szájú nő azon vihogott, hogy minek kísértik az Istent ennek a boszorkának a meglesésével, amikor a hazai földek sincsenek elég alaposan megmívelve.

– Hisz’ alig van valamije – tette hozzá egy termetes asszonyság –, az enyémet nézzék meg! – Ezzel lerántotta hatalmas, lógó csecseiről az inget.

 

Az érkezőktől zengett az egész város. Sokan az ágyukból kelve, illetlen, éjszakai öltözetben tolongtak az utcán. Beálltak a menetbe, ordítoztak ők is, miközben adogatták körbe a boroskorsókat. Elkísérték a bűnös némbert a Városháza börtönéig.

Én is öltözni kezdtem, mert ha az Ügyész Úr meg kívánja tekinteni a vádlottat, szüksége lehet írnoki közreműködésemre. Szerencsére ilyen sürgető helyzetre összeállítottam egy megfelelő öltözéket a ruhatáramból, nem kellett sokat gondolkodnom. Egyszerű hétköznapi dolmányt húztam, de fekete nadrágommal és ezüstözött övemmel elegánsan festettem. A mélyvörös felső előnyösen kiemelte az alakomat és kék szememet. Az ezüst szín pedig enyhén őszülő hajamban erősítette föl a fehér szálakat. Igaz, picit öregít, de szerintem megéri, hisz az ezüst-fekete összeállítás annyira méltóságteljes. A vörös felsőt mindig is kedveltem, mert vallatás közben hiába vigyáz az ember, mindenfélék fröcsögnek rám és ezen a színen nem tűnik föl annyira. Magamra kaptam fekete köpönyegem is és a városi börtönhöz siettem.

November havának első napjához képest enyhe idő volt, a szél szétkergette az ilyenkor megszokott felhőket. Az utca napos oldalán mentem, odatartva arcomat a melengető sugaraknak. Természetesen gyakran magam elé pislantottam, nehogy valami éjjeliedény tartalmába lépjek. A sikátorok kövezete középre lejtett, ott is hevert néhány bűzölgő ocsmányság. Nem szerettem a városi lét eme ínyencségeit, de ide kötött a hivatásom. Itt a kövezett utcákban legalább nem lett sáros a csizmám. Minden reggel fél órát dörzsölöm a finomszálú mókusszőr kefémmel, hogy szépen ragyogjon, roppantmód kellemetlen, ha sáros lesz, mire a munkahelyemre érek.

Az Ügyész Úr még nem jelent meg, de a vádlottat már elrekesztették az alsó helyiségek valamelyikében. Isten szent napján nem kezdték el a vallatást, de végtagjait a falhoz bilincselték, száját kipeckelték. Ilyenkor egy pap, vagy dominikánus barát kereste fel a bűnöst, hogy a biztonság kedvéért még az Úr szavával is megtiltsa neki az ördögi praktikák űzését. Ez a személy mindvégig mellette maradt, és buzgó imádsággal tartotta távol a sátánt, de figyelt arra is, nehogy valamelyik istentelen porkoláb bűnös szenvedélyét kiélje az elvetemült nőszemélyen. Nem a boszorkát féltette, hisz az bármily rossz sorsot kiérdemelt tetteiért, hanem az esendő férfinépet, akit megronthat a gonosz. Arra is intézkedések történtek, nehogy valamely cinkos személy vasfüvet, boszorkányzsírt csempészhessen be. Az előbbi segedelmével elvághatóak a bilincsek, az utóbbival pedig elrepülhetett volna valamelyik szerencsétlen rab hátán. Jómagam is lementem, bár nem kötelességem. Az Ügyész Úr ugyanis szerette, ha előzetes felvilágosítással szolgáltam neki. Csak távolról néztem meg a letartóztatott személyt, mert sajnos az volt, akire gondoltam. Kellemetlen a helyzet, nincs hatalmam sorsán változtatni, ezért egyszerűbb, ha nem is lát. A főporkolábbal, aki jó barátom, váltottunk néhány szót, de nem akart megválni attól a gyönyörű nyusztprém süvegtől, melyre annyira vágytam. Ha több pénzem van talán meg tudom szerezni, de az írnoki fizetés egyáltalán nem magas. Nagyon átgondoltan kell gazdálkodnom, ha illő módon akarok megjelenni. Mindezzel eltelt némi idő, és mire újra visszatértem a napvilágra, egész népünnepélyt találtam a téren. A tömeg nem oszlott fel, miután bevitték a bűnöst, ellenkezőleg, egyre dagadt. A város népe szemlátomást meg kívánta ünnepelni, hogy biztonságosabbá vált az élet ezen a földön, már több pecsenyesütő és italárus is kipakolt. Lassan körülsétáltam a téren, megmutatván mindenkinek, hogy én a helyemen vagyok. Sok irigyem volt, akik kitúrtak volna az állásomból, ha hagyom. A túl gyakori boszorkányperek miatt – az idén már a huszadik – sem az Ügyész, sem a Bíró Úr nem tartotta szükségesnek idefáradni, viszont a fontos emberekkel észrevetettem magam és fogadtam a rangban alattam állók tiszteletteljes köszöntését.

 

Másnap reggel a kínzómesterrel egyszerre érkeztem a tömlöchöz. Egyszerű, magának való lélek, de lelkiismeretes ember, aki érti a mesterségét. Kifinomultabb dolgokról nem tudtam beszélgetni vele, de az egyházi és világi méltóságok kedvelték. Ugyanolyan jól értett a szakmájához, mint én, és ez a legfontosabb. Lemásztunk a lépcsőkön, beálltam az íróállványomhoz, felkevertem, kevés vízzel feltöltöttem a besűrűsödött tintát, éles késemmel levagdostam a használt lúdtollak végét, sőt még a magammal hozott frissekből is hármat. Elkerülendő ama kényelmetlenséget, hogy a hatalmasságok közül bárki is rám várakozzon. Borzasztóan kellemetlen lenne, ha emiatt akadna meg valamely tárgyalás menete. Nem csak egyszerű neheztelésben lenne részem, de akár komoly megrovást is kaphatnék. Rossz még rágondolni is.

A mester begyújtott a tűzkosárba, alaposan megpakolta faszénnel, majd fújtatóval felizzította. Amikor már szépen égett, belehelyezte a fogókat és a nyársakat. Ezekkel az alkalmatosan kialakított szerszámokkal hidegen is célt lehetne érni, de vörösen izzó állapotban jóval rövidebb ideig tart a tortúra. A tüzes vas kiégette a sebeket is, ami azért rendkívül fontos, mert az egyház nem onthat vért. A méltóságok jobb kedvre derültek, ha meleg fogadta őket, hisz idelent még nyáron is kellemetlen, nyirkos hideg uralkodott. Az a kis füst, ami közben keletkezett, csekély áldozat a kényelemért. Sokszor mulattam azon, hogy a vallatásra behozott emberek eleinte örültek a kellemesebb időnek, szinte megkönnyebbültek tőle. Nagyon tanulságos volt látni arcukat, amikor a Mester kivette az izzó fogót, és használni kezdte.

Megérkezett a Bíró úr és néhány szerzetestársa kíséretében a domonkosok inkvizítora.

Behozták a boszorkát, lemeztelenítették, majd összekötözött kezénél fogva annyira felhúzták csigával, hogy csak a lábujjhegye érje a kövezetet. A mester késével levagdosta hajának nagy részét, a maradékot pedig tüzes vassal perzselte le, egyéb szőrzetével együtt. A megtisztított felületen könnyedén megtalálta az ördög keze nyomát, a stigmákat. Keresés közben tüzes fogóval tépte a húst, amitől kellemetlenül éles hangon sikoltozott a vádlott. Az inkvizítor atya sorban tette fel kérdéseit, miközben én is óvatosan korbácsoltam a nőszemély érzékeny pontjait, vigyázva, nehogy fölrepedjen és vérezzen a bőre. Nem volt kötelességem segíteni, de a kínzómester is csak ember, ő is elfárad. Fontos volt az is, hogy a méltóságok lássák szorgalmamat. Szerettem volna időben végezni, hogy pontosan délben ebédelhessek, ahogy megszoktam. A vallatott személy lábaira egyelőre még nem kötöttünk súlyokat, reménykedtünk, hogy hamar megtörik és vallomást tesz. Őszintén bevallva, részemről az is közrejátszott, hogy nem akartam ebéd előtt hozzáérni a nőhöz, mert vizelettől ragadt az egész alteste. Nekem kellett volna ugyanis lefogni, hogy ne rugdalózzon. Istennek legyen hála, erre nem került sor, mert a bevallotta bűneit, elismerte, hogy a Sátánnal hált. Ezután a dominikánus atyák elhagyták a termet, átadván a bűnöst a világi bíróságnak.

Az Ügyész Úr felolvasta a vádat, és a Bíró úr kimondta az ítéletet.

Máglya általi halál!

Szokásos gyöngybetűimmel megírtam a jegyzőkönyvet, és megörökítettem az utókornak, hogy boszorkány volt a nővérem lánya.



Forrás:

Csoport: De_Profundis_Clamavi | Hozzáadta: De_Profundis_Clamavi (2011-07-12) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 2387 | Hozzászólások: 7 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 7
0   Spam
7 De_Profundis_Clamavi   (2011-09-16 04:00:37) [Anyag]
Kösz, hogy elolvastad!
Szívem csücske a történelmi téma, nagy öröm, hogy egy töri szakos diáknak is hiteles. A felső szó a szóismétlésektől való perverz félelmemből született. Móricz bácsinál némelyik mondatban kétszer-háromszor is szerepel ugyanaz a szó, az élő nyelvben is elfogadott, de a kritikusok imádják hibaként felhozni. Alkalmazkodnom kell, de ellenvéleményem van.

0   Spam
6 menma   (2011-09-15 22:50:33) [Anyag]
Nagyon szeretem az írásaidat, így ezzel a novellával sem vagyok másképp. Talán főként azért, mert történelem karos diákként közel állnak a szívemhez a múltról és az egyszerű emberekről szóló történetek. smile
Talán csak egy apróság: az írnok azt mondja az ingére, hogy: felső. Szerintem ez túl modern megfogalmazás.
A lényeg: Le a kalappal előtted!

0   Spam
5 AndyBaron   (2011-09-14 21:39:40) [Anyag]
Ezt csak ide firkáltam...
Amúgy a főszereplő bennem úgy jelent meg, mint egy rendes kisember, aki teszi a dolgát, de ezt egy perverz, és szadista korban. Egyáltalán nem esik nehezére, hogy a koreszménynek megfelelően ő maga is perverz, és szadista legyen, akárcsak a képen látható vallatómester, aki mellékesen kiváló családapa, és férj, amikor éppen nem a kocsmában önti magába a veresbort - szintén a kor normái szerint.

0   Spam
4 De_Profundis_Clamavi   (2011-09-14 21:34:42) [Anyag]
A perverz barát a csóri nő bimbóját csipkedi.
Sajnos van egy szexuális töltete a képnek, egyfajta szado-mazo, ami félreviszi a mondanivalót. cry

0   Spam
3 AndyBaron   (2011-09-14 21:20:15) [Anyag]
Szia, raktam Neked vidám kínvallatós képet! biggrin

0   Spam
2 AndyBaron   (2011-07-12 11:05:46) [Anyag]
Én, a nagy sci-fi fan (akinek mellékesen az előző verzió is megvan) most elismerem, hogy jobb ez így.
Az elején a lógó csecsű némber sztem ne magázza a többieket, hanem tegezze, bár Te a kutatásaidból jobban tudhatod, de nekem a középkor egyszerű emberétől hitelesebben hangzik, ha csak a tegeződést ismeri.
A nyestprémes kalpagot nem értettem, most akarja a főporkolábról lealkudni, vagy ez utalás, hogy régebben meg akarta tőle szerezni?
Nyugodt szívvel adok öt csillagot, nagyon tetszik!
salute1

0   Spam
1 De_Profundis_Clamavi   (2011-07-12 04:54:46) [Anyag]
Ez a novella egy régebbi írásom átirata, melyből levagdostam a sci-fis részt, és kibővítettem némi emberivel.
Az a heppem, hogy teljesen hétköznapi sztorikat teszek történelmi közegbe, amit megfejelek némi egzotikummal. (A sár szülötte, mely már kint van, kilóg ebből a sorból, az tiszta kalandnovella.) A legtöbbször van csattanó, de szinte sohasem az a lényeg, hanem maga a mese. A legtöbb író, ha a történelmi emberről ír a különbséget emeli ki, én inkább a hasonlóságot. Meggyőződésem, hogy a XIV. század gyermeke dekára olyan volt mint mi, csak a körülményei voltak mások. Ezt a tényt szeretném meglovagolni; a mai valóság dolgait átültetni a régi világba és megéletni a régi emberrel. Az a véleményem, hogy a hétköznapi történéseknél izgalmasabb nincs a világon, hisz hol ér fel két démongigász küzdelmének leírása azzal, amikor egy gyerek kiszalad a labdája után a forgalomba. Természetesen ez, csak akkor izgalmas, ha jól van megírva. Azon vagyok, hogy megtanuljam smile .





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...