Már megint. Ideülök, egész közel. Szükségem van rád. Hiányoztál!
Fáradt vagyok. Mögöttem az örökkévalóság, egy egész nap. Jólesik
lekuporodni, átölelni magam karjaimmal, belebámulni a világba, téged
nézni. Nem úgy, mint napközben az embereket, fürkészve, vizsgálódva.
Egyszerűbben, naivan, gyermeki hittel. Hisz benned megbízom, ezért jövök hozzád. Pihenni! Megvert kutyaként osonok ide, hogy életet szívjak határtalanságodból.
Nappal, erőm teljében nem tűnsz fontosnak, még meg is mosolygom az
ötletet, hisz annyira gyerekes. Fáradt vagyok, kiégett. Sok volt ez a
nap, jó most veled! Szellő támad, orromba hozza illatod. Részegítő!
Beszívom mélyen. Még egyszer és megint. Jólesik, megtisztít. Átjárja
belsőm, tán elmossa kicsiny szorongásaimat. Hazudnék, ha azt mondanám:
eltűntek, de rágódás helyett már fontosabb nézni ezt a darab követ, itt a
parton. Tisztára mosott homokból nőtt ki, réseiből finom zöld fátyol
lebeg elő, mikor hullámaiddal át-, meg átkarolod. Időtlen nyugalommal,
újra és újra. Jó ez a kortalan ölelés, melynek nincs eleje, se kicsinyes
befejezése, mint a mi szeretetünknek. Nem szabsz határokat és
feltételeket, nem vizsgálod meg a miérteket. Futja erődből a korlátlan
hitel és az sem érdekel, ha méltatlanok vagyunk rád. Akkor is ölelsz, és
tisztára mosol.
Távolabb fodrozódik a víz, a sodrásban hajó
rohan lefelé. Gépi zajokat mormoló, ügyetlen csinálmány. Fedélzetén
emberek. Életek, célok, sorsok, mint a városban. Ahonnan hozzád
menekültem. Hátadon viszed a mindenségünket, elnéző mosollyal tűröd
erőlködéseinket. Büdös gépeinket, magamutogató kivagyiságunkat,
szánalmas szabályainkat. Végtelen vagy, örökkön megújuló és türelmes.
Illatos szellő borzongatja felszíned, mintegy fátyol mögé vonva
titkaid. Mutat és elrejt. Az ősi női bűverő. Gömbölyded kövek villannak
ki, simogatni valóan lágy homok bukkan elő a sötétlő mélységből, mikor
vigyázatlanul átengeded mohón kutató pillantásaimat. Csobogásod,
titokzatos neszeid elzsongítanak és megrészegítenek. Ígéretek,
selyempuha suttogások. A hullámaidon megcsillanó napfény csábító
mosollyal hív magához. Felállok és kitárom karjaimat. Ölelkezni
hívom a Napot. Friss, üde szél kuszálja össze hajam, ráncaim kisimulnak,
izmaimban erő feszül. Mosoly fakad bensőmből. Tiszta, mélyről jövő.
Clamavi, nem értettelek félre, nyugi. Igazad van a szóismétlésekkel, mutatok is egy példát. Belinkelem neked Ndy Kagylóhájak c. írását. Ha nem emlékszel rá, érdemes elolvasni. Ndynek jobban hisztek, így őt választottam "alanyomnak", hogy szemléletes legyen, mire gondoltok. (Különben anno Eve indította el ezt a szóismétléses mizériát, meg a páros szervek egyesszámozását teljesen kocka módon...ahogy mindenben, ebben a szabályban is akadnak kivételek bőségesen) http://karcolat.hu/irasok/egypercesek/ndy/kagylohejak
Egészséges mennyiségben érdemes használni a szinonimákat, de vigyázni kell, ne görcsöljük túl. Zora! Remélem nem értettél félre, nem attól félek, hogy szóismétlésen kapnak, (sok a hibám, kezdő vagyok és leszek még sokáig) hanem bosszant a sok kényszeredett szócsere. Bátran javítson mindenki, aki hibát lát az írásaimban. Kizárólag a sértő hang amire ugrok. Becs szóra nem vok sértődős nebáncsvirág.
Ha az ember nem informatikus - viszonylag kevesen azok - akkor is a legegyszerűbb dolog a Word keresőjével megszámolni a betűket és a szavakat egy írásban. Hibát találni benne sokkal nehezebb.
Én tökéletesen egyetértek, Profundis, és úgy örülök, hogy valaki ezt így megmondta. Épp a héten gondolkodtam én is ezen, megmagyarázom miért. Nem voltam eddig semmilyen írókörben, karcos sem voltam, és csak mostanában netezek "írás" témában. Nagyon kezdő vagyok, de már kiolvastam pár írástechnika könyvet, és amikor elkezdtem olvasgatni a neten lévő magyar írókörök írásait és az ottani kritikákat, feltűnt, hogy annyira vadászó lendülettel felültek a "szóismétlés" problémájára, hogy szinte már beteges. Mintha az lenne a legsorsdöntőbb bűn. Olyant is láttam, hogy onnan is kigyomláltatták, ahol szerepe lett volna, míg a sokkal súlyosabb struktúrai csiszolatlanságban az író nem kapott eligazítást. Aztán meg ha pl. egy névtelen postásról akarok írni, akkor nem tudok annyi szinonimát írni a "postás"-ra, ahányszor meg kell neveznem. Erőltetett és nevetséges is lesz.
Zorának! Köszönöm, hogy fáradtál a szóismétléssel, bár vitába szállnék Veled. Összesen négyszer használom a szót és ebből egy alkalommal vannak viszonylag közel egymáshoz, de itt is két mondat van köztük. Meghagynám eredetiben, ha megengeded. Erős hangulatú, ideillő szó, sajnálnám mással pótolni. Egyébként kezdem úgy érezni, hogy túlzásba visszük a szóismétlések kigyomlálását. Sok, amúgy kitűnő, írás színvonalát lerontja a suta szinonimák használata. Szerintem elég a művelt olvasó színvonalához alkalmazkodni, és csak a tökéletesen azonos értelmű, hangulatú rokon értelmű szavakkal dolgozni. Megjegyezném, hogy nagynevű műfordítók, magyar írók is tesznek erre a görcsölős szabályra. Példákkal is meg tudom támasztani ezen állításomat, de csak privátban. A halál se akar kikezdeni a nagy magyar nevekkel. Nemrégiben pályázat győztes lett egy olyan írás, melyben (zavaró mennyiségben) hemzsegtek a szóismétlések, még mondaton belül is. Karcolaton kiművelt elmém hibának érezte, de a zsűrit (ezek szerint) nem érdekelte. Heccből elemeztem három elismert magyar (a könnyed irodalomból) író regényének elejét, rengeteg voltot és szóismétlést találtam, sőt még logikai hibát is. Egy másik ismert írónál egy ilyen típusú hibát sem, viszont elképesztően gyenge volt az írás, annyira, hogy a karcon Obb betegre röhögné magát rajta. Úgy tűnik, hogy adott ismertségi szint fölött már szabad Jupiternek azt, ami a kezdőnek nem (bocs a képzavarért) Minden írónak jogában áll eldönteni melyik utat választja , de (már) nem érzem akkora hibának a szóismétléseket. Hidd el, nem védeni akarom jelen írásomat, mert nincs akkora súlya annak, hogy követek el hibákat, vagy sem (elkövetek, de még mennyit). Ha akarod, felteszem a Kocsmában c. írásomat, melyben iszonyat sok a voltozás. Nemrég nekiláttam kiszűrni, de egy idő után föladtam. Úgy éreztem agyonvágná a novella hangulatát a görcsös gyomlálás (nagy energiaráfordítással lehetne javítani, de kínlódjon vele a halál, jó az úgy, ahogy van). A karcon kialakult reflexeim még arra ösztönöznek, hogy szedjem ki a szóismétléseket, mostani írásaimban is, de tudatosan törexem arra, hogy ha nincs tökéletes szinonima, akkor inkább bevállalom az ismétlést. Természetesen minden, amit most összehordtam, nem kőbe vésett igazság, hanem az én véleményem.
"átölelni ", "Jó ez a kortalan ölelés,", "Ölelkezni hívom a Napot" "orromba hozza illatod. ", "Illatos szellő " Most hirtelen mát nem találtam. Nagyon hangulatos volt, köszi.