A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2018-12-11, 04:06:44
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » De_Profundis_Clamavi [ Alkotás hozzáadása ]

Teát főzök reggelire, nem nagy ügy!

Ó, századunk áldása és átka! Csomagolás Isten, hozzád szól e dal!

 

Imádom, amikor zseniális marketing- és eladásmesterek megálmodják, milyen csomagolástechnika hatására fogja az egyszerű halandó, önfeledt tülekedés közben, kifosztani az áruházakat, ha csodálatosan megtervezett termékük, a filteres tea megérkezik.

Valószínűleg olyas álmaik vannak a háromgyerekes családok reggeli teázási szokásairól, hogy:

Az üde, kipihent gyermekek körülülik az elegánsan megterített asztalt, anyuka (apuka) középre helyezi a forró vizet, és tölt a teáscsészékbe. Természetesen mind a teáskanna, mind a csészék finomművű porcelánból, üvegből készülnek, melyek vékony falán sejtelmesen átdereng a lassan színesedő tea. Anyu-apu körbekínálja a teásdobozt – közben elgyönyörködik a csábítóan lefestett gyümölcsökben –, előtte könnyed mozdulattal lehúzza róla a védőfóliát, a gyermekek kiveszik belőle a filtertasakot, kis ideig rácsodálkoznak a gusztusos rajzokra, majd a legbelül pihenő filterről letekerik a cérnaszálat, finoman ujjacskáik közé csippentik, a – gyönyörűséges céges logóval ellátott – papírkát, megmártják a lágyan gőzölgő vízben, majd elegáns nyugalommal kortyintanak az illatozó gyönyörűségből. Optimális esetben elgondolkodnak a zseniális mesterművészeken, akik ezt a csodálatos terméket megálmodták! :D

 

És most következzen a hétköznapi megvalósítás!

A gép előtt ücsörögve próbálok fölébredni. A sürgős e-mail-eket már megválaszoltam, a honlap nagyjából rendben, voltaképpen már kezdenem kéne a reggeli 90 perces rohammunkát, melynek kezdetén belépek a csetressel telizsúfolt – picit már szagló –, konyhába, és a végén a „feltankolt”, uzsival ellátott kölykeimmel együtt elhagyjuk a csillogóan tiszta, jó illatú helyiséget, hogy suliba, munkába mehessünk.

„Kezdje a rosseb, ha belehúzok elég a hatvan perc is, kapkodjon a franc” jut eszembe a gondolat, és mohón belevetem magam a netes szörfölésbe.

„A rohadt életbe, hogy elrohant az idő” – kapok észbe bő félórával később, amikor már tényleg bele kell húzni, hogy nagyjából összecsapjak mindent.
Villámsebesen elmosogatom a csetres sűrűjét – áztatni kéne, de nincs annyi idő, majd holnap alapos leszek!

Gázra dobnám a lábast, de még vastagon „aranylik” benne a tegnapi vacsi maradéka.

– Barbi, ezerszer megmondtam, hogy kapard ki a kutyának a maradékot, és tedd a mosogatóba az edényt! – süvöltöm a fürdőszoba zárt ajtaja felé, ahol nagylányom (16) fürdik már fél órája (a vízcsobogástól semmit se hall).

Kirombolok a teraszra, és kikaparom a kaját Baba- és Husikutya tálkájába. Baba természetesen már az első morzsánál beledugja a fejét a lábasba, így a java a buksijára hullik, de az anyja (Husi) úgyis lenyalogatja róla, tehát no problem!

Vissza a konyhába, ahol lekaparom-súrolom-mosom a szmötyi javát – a többit sterilizálja a magas hőfok, no problem! Odavágom a gázra, alágyújtok, de természetesen nem öntök bele olajat, mert optimálisabb, ha a hőtől elpárolog belőle a víz (csöpögtetésre, törülgetésre nincs idő), így nem fog fröcsögni, ha felforr - zseniális vagyok az ilyen mesterfogások kiagyalásában. Bevágódok a spájzba, felmarkolok egy doboz tojást, húznék a konyhába, de a hűtőajtó kinyílik.

„Rohadj meg!” – bezárom, de a kapkodás közben leverek egy flakon olajat, viszont időben elkapom, és ez elégedettséggel tölt el.

„Király reflexeid vannak, csávókám, akárhány éves is vagy!” – futólag eligazítom a túlzsúfolt polcot „ezt is el kéne már rendezni”, majd irány a konyha, és…

– „A rosseb ilyen büdös? A p***ba, ég a teflon” – felöntöm a lábast olajjal, majd kapkodva kinyitom a tojástartót:

„A francba, ez csak hat tojás, pedig nyolc kellene!” – Visszanyargalok a hűtőhöz, kikapok még két „tyúkgyümölcsöt”, irány a konyha… „hoppá, kiviszem a sajtot is, akkor nem kell még egyszer bejönnöm” (jó szervező vagyok, élvezem a mesteri szinten megtervezett konyhamunkát). Kiveszem a sajtot, meglököm, elkapom az olajos flakont, újra a tetthelyre, három tojást felütök, majd ügetek a spájzba a tejért, melyből löttyinteni szoktam bele. – „Miért vagy ilyen feledékeny, te balfék?” – felöntöm, felverem, leszelek három szelet kenyeret, a többit majd később, mert alaposan át szoktam gondolni a munkák sorrendjét, és mert elég jó szervező vagyok. Beteszem az első szeletet a tojás-tej keverékbe, kiloccsan, de feltörlöm azonnal, hogy ne kelljen később… „mi ez a büdös”?

– „Ég az a rohadt olaj, hogy az isten rogyassza rá az eget, arra a kapkodós fajtájára, hová siet az a piszok?” – Beteszem a füstölgő szmötyibe a kenyereket, és lassan megnyugszom, hisz minden OK, no problem!

– „Mit fújják fel a nők az egészet, lám egy jól szervező, kemény férfi mindent megold fele idő alatt, és tuti minőséget tesz az asztalra! Bizony ám!” – nyugodt mozdulatokkal szeletelem a kenyeret, mert észnél kell lenni, a múltkor is összekaszaboltam a nagy kapkodásban a kezem. Levágok kellő mennyiségű sajtot is, mellyel fel szoktam dúsítani az egyhangú ízű bundáskenyeret. A harmadik adag megsütése közben szépen letörlök mindent, hogy csökkentsem a később megtörténő végső, takarítás-elpakolás mókát, mert mint már (jópárszor) említetem, elég jó szervező vagyok, és szeretem az ilyen egyszerű konyhai műveleteket is alapo…

„A pi***ba, a tea!” Te önelégült farok, olyan lyukas a fejed, mint…” – és ekkor kezdődik a „Való világ” sorozat a teafőzéssel, melyet oly költői szépségűnek terveztek meg zseniálisék.

Forró vizet a mikróba, mert ott gyorsabban felforr, majd elő az új doboz gondosan becsomagolt tea. Keresem a perforált részt, de eltűnt (ha megtalálom, beszakad)! Kaparom, tépem, rágom, nem nyílik – pedig jó kezű kézműves lennék, vagy mi a túró! Már alaktalanná nyomorgatom, de hiába, no problem, elő a nagykést, és keresem az illesztést, hogy felszaggassam. Nem egyszerű, mert olyan szeretettel tapad a dobozra, mint ifjú férj az asszonyra az első éjszakán… nem bírok vele!

„Rohadj meg! Akkor is elbánok veled, ha…” – Átdöföm a dobozon a negyven centis, borotvaéles alkalmatosságot, és félig kettévágva ugyan (egy filtert is elmetéltem, viszont kicsire nem adunk), de felbontottam a nyavalyást! – „Na, ugye, kellett neked ellenkezni… mi ez a szag?” – kicserélem a feketéllő kenyeret – jó lesz nekem, én nem vagyok olyan kényes, mint a kölykök, nehogy má’ kidobjak ilyen finomságot –, és vissza a rémálomba:

Kimarkolok nyolc filtert, ennyi kell a három liter teába, ennyit isznak-visznek a kölykök, és bontanám a csomagolást – félszemmel lesve a lábast, még egyszer nem szívat meg az szent –, de majd megőrjít a fülsértően csengő-bongó mikró. Ugyanis feltétlen a tudomásomra kell hoznia, hogy ő márpedig elvégezte a dolgát, felforralta a vizet, és sürgősen intézkednem kellene, mert különben… a rossebet forralta föl, még egy perc kell neki, egy pillantás a lábasra, no problem, meg tudok felelni bármilyen kihívásnak! Belesüvöltöm a nappali csöndjébe:

– Jó reggelt, jó reggelt! Eljött a ti időtök, asztalon a kaja, új nap, új kihívás! – ilyen szellemes bekiabálással szoktam ünnepelni magam, hisz én már fullosan friss vagyok, míg ők álmosan bambulnak. Természetesen még messze vagyok a tálalástól, de addig elkészülök, amíg előkászálódnak.

Szóval ott tartok, hogy majdnem zubog a víz, sistereg az olaj, és előttem a kihívás, hogy bontsak ki nyolc apró, agyoncsomagolt bigyulát. Tasakot kihajt, filtert kiszed, cérnát leteker, letép. ( Ha rajta hagyom, és együtt mártogatok ennyi filtert, akkor összetapad, tehát gagyi a módszer, míg ha minden szir-szartól megfosztom, kényelmesen tudom kavargatni, kiszedni kanállal.) Egy kész! Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Kettő! Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép, beszakad a filter, eldobom. Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Három! Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép, leejtem, rálépek: „Dögölj meg ahol vagy!” – Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Négy! Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Öt! Kenyeret kiszed, beordít a csöndbe, Timus felől alvilági dübörgés, beindult a hangfala, tehát már ébredezik. Hat! Lelököm az egész dobozt – „Dögölj meg!” –, mikró csöng: – „Te is!” Manci macska mászkál az asztalon: – Barbi miért engedted be az ablakodon ezt a dögöt, majdnem belevett a kajába! Nincsidőmilyenkor veleis… – a fürdő felől nyugodt csobogás. Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Hét, majd nyolc! Belevele a ronda sárga műanyagkancsóba, már két üvegkancsót hazavágtunk, jó ez, bár gusztustalan, de nem törik. Megkavarom, kiszedem, férfias lendülettel a szemétbe vágom a filtereket (kettő mellément, de kit érdekel), feltöltöm meleg vízzel a tömény létyót, a felét átöntöm a másik randa zöld műanyag förmedvénybe (csak másfél literesek), majd mindkettőt feltöltöm csurig, újabb ébresztő-ordítás, majd:

Tűzforró vízzel feltöltöm a sulisflakonokat, hogy ázzanak, mielőtt elmosogatom, a macskát egy kapásütéssel eltávolítom az asztalról – majdnem becserkészte a sajtot –, elkapom, kihajítom, Husi belóg, de ő elfér, talán nem ugrik föl az asztalra, és praktikusan föleszi a morzsákat. Baba odakint tombol, mert az anyja már megint bejutott, míg ő odakintről lájkolhatja a reggelit. Tálalom a hamit, csomagolom az uzsit, a gyerekek töltekeznek, elugrok édesítőért, mert Nándus édesebben kéri, Timusnak új poharat hozok (Fúj, ebbe beleivott Nándi!). Az ifjú hím mogorva, mert álmos (biztos megint éjfélig gépezett), Barbi majd a kocsiban kajál, én is rágcsálom a keserű vacakot, majd lehajítom Husinak. Gyerekek a suliba, én a faműbe, kezdődik a nap. Üdén, frissen, jókedvűen, hisz nekem érdekes a melóm, szeretem is csinálni, és amúgy se kell felfújni a női munkákat!

 „[…]mert egy jól szervező, kemény férfi mindent megold fele idő alatt, és tuti minőséget tesz az asztalra! Bizony ám!”

 



Forrás:

Csoport: De_Profundis_Clamavi | Hozzáadta: De_Profundis_Clamavi (2013-05-01) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 616 | Hozzászólások: 3 | Tag-ek(kulcsszavak): gyerek, főzés, reggel, bosszúság, kutya, TEA |
Összes hozzászólás: 3
0   Spam
3 De_Profundis_Clamavi   (2013-05-02 03:56:38)
Ebben a történetben az a jó, hogy valódi. Na, jó, eltúlzom, de reális az alapja. A teafilterekkel nap, mint nap megvívom a harcomat, a macskák hihetetlen pofátlanok, a kutyáim jókora macska méretűek, és kimondottan rámenősek, ha kajáról van szó.

0   Spam
2 Craz   (2013-05-01 18:15:13)
Egy kész! Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Kettő! Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép, beszakad a filter, eldobom. Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép. Három! Kihajt, kiszed, cérnát leteker, letép, leejtem, rálépek: „Dögölj meg ahol vagy!”

Husi belóg, de ő elfér, talán nem ugrik föl az asztalra, és praktikusan föleszi a morzsákat. Baba odakint tombol, mert az anyja már megint bejutott, míg ő odakintről lájkolhatja a reggelit.

:D

0   Spam
1 AndyBaron   (2013-05-01 10:21:50)
Zseniális, ahogyan eljutottál innen-ide:
Innen:
...elgondolkodnak a zseniális mesterművészeken, akik ezt a csodálatos terméketmegálmodták!
Ide:
„A pi***ba, a tea!” Te önelégült farok, olyan lyukas a fejed, mint…”
wink





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...