A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2018-04-26, 11:00:43
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Remete [ Alkotás hozzáadása ]

A harmadik vágány

Csikorogtak a fékek, a szemetes padlón az almacsutka bukfencet vetve kergetőzött egy cigarettásdobozból gyűrt papírgombóccal.

Imre résnyire nyitotta a szemét, és hirtelenében nem tudta, hol van. Az éles sivító hang még nem halt el teljesen, így a félálom maradékán keresztül beúszott a tudatába, hogy vonaton ül. Karórájára nézett, de nem nagyon látszottak a mutatók. A fülke sötétségében hiába dörgölte a szemét. A túlsó oldalon az ablak felett egy apró, pislákoló vészlámpa adott egy csekély fényt, de ahhoz keveset, hogy megnézhesse, mennyi az idő. Keservesen kibiztosította, aztán körülményesen lerángatta a fülke koszlott üvegű ablakát. Amikor a fémkeretes üveg fülsértő karistolással lesiklott a vasúti kocsi falába, végre kihajolhatott, és a csillagok bágyadt fényében leolvasta a pontos időt. Éjjel kettő múlt pár perccel.

Döbbent indulattal nézte a mutatókat, abban bízva, hogy téved. Rázogatta az órát, hátha elromlott, és azért mutatja ezt a késői percet, de az állás változatlan maradt.

Dühében belerúgott a kocsi oldalába az ablak alatt, amitől a szemetes nagy csörömpöléssel bukfencet vetett, és a lábára borította tartalma egy részét.

– Már csak ez hiányzott! – morogta, és undorral seperte le egyenruhájáról a félig lerágott csirkecsontot.

Átment a szemközti ablakhoz abban a reményben, hogy ott majd megtudja, hol állnak. Messze elől, a mozdonnyal egy vonalban fehér, hiányos neonfelirat pislogott: Bodrács.

– A fene essen bele! – dühöngött, és visszament a helyére, a beáramló csípős, éji levegőt adó ablakhoz.

Le kellett volna szállnia Rákospusztán. A vonat lassú döcögése elringatta, álmában elvonatozott a lakhelye mellett, most aztán fuccs az otthon töltött éjszakának. Ilyenkor Bodrácson semmi értelme sincs jármű után kutatni, ami hazavinné. Ha talál is egy őrült teherautóst az úton, aki a város felé tart, akkor is csak reggelre juthat haza, amikor már indulnia kell vissza a laktanyába. Oda a keservesen kiböjtölt eltávozás.

– Kellett nekem kényelmesen leülnöm a végállomáson – szidta magát. – Én hülye!

Akárhová lesett, nem tapasztalt semmi mozgást. A vonat, az ütközőbaknak tolva várta, hogy reggel valamelyik menetrend szerinti időpontban a mozdonyvezető életre keltse a gépet, aztán lassú döcögésben összeszedje a városba igyekvő bejárókat, és megtegye negyvenöt kilométeres útját a másik végállomásig.

A hűs májusi csillagfény még romantikus is lett volna, ha nem egyedül tekintget kifelé a lehúzott ablak mögül.

Megborzongott a hidegtől.

Valahol az állomás eleje táján, ahol a mozdony várta a hajnali ébresztőt, egy fényes pont növekedett.

– Mi az ördög? – kérdezte magától. – Ilyenkor semmiféle vonat nem jár, még a távolsági expressz sem közlekedik, nem is lenne rá utas.

A fénypont pedig rohamosan nagyobbodott, mer nem is pontnak, hanem foltnak látszott. Egy kis idő után már nem gondolhatta, hogy a szeme káprázik. Valóban közeledett valami. Jobb dolga nem lévén, nézte a fényt, és az éjszakában mögötte érkező hatalmas, súlyos tömeget.

A lehetetlen időpontban befutó vonat hihetetlen gyorsan jött. Százhússzal is száguldhatott talán, pedig ezen a pályán jó, ha hatvan-hetvenet tudnak futni a szerelvények.

Az állomás előtt, a sorompó tájékán dudált egy nagyot, és lassított. Szemből nem látott a részletekből semmit, a fényszóróban világító erős izzó elvakította. A vonattól pár méterrel távolabb azonban a talajon kúszó fénypászma azt sejtette, hogy ellentétben az ő rozzant kocsijával, a másikban alighanem minden lámpa világít.

Csendes csikorgással fékezett a halkan dübögő gép által vontatott kocsisor. A mozdonyt nem az addig szokott csúf, kormos, sötétkék színűre festették, hanem csillogó piros zománc virított rajta. Széles ezüstcsík húzódott félmagasságban az oldalán, ami a mögötte gördülő kocsikon is folytatódott. Élete addigi huszonegy éve alatt ilyen szép szerelvényt még sosem látott.

A cincogó fékekkel érkező vonat ablakain néhol lehúzták a sötétítőfüggönyt – talán aludni akartak mögötte –, de mégis sok helyen benézhetett az erősen kivilágított kocsikba. Eddig elképzelni sem tudott ilyen modern, gyönyörű világot.

Elegáns nők és férfiak ültek a kényelmes bársonyüléseken, akik olvastak, bóbiskoltak vagy beszélgettek. Sehol sem látta az elővárosi vonatok megszokott utasait, a blattot verő borostás, szájuk sarkából Nikotex Munkás cigarettát lógató és kezükben sörösüveget szorongató ingázóit. – Honnan keveredett ide ez a járat? – úgy álmélkodott, mintha űrhajó szállna le előtte.

Majdnem az utolsó kocsi haladt a szemei előtt, már csaknem állt a szerelvény.

Nem tudta elképzelni, hogy Bodrácson miért kell egy ilyen gyönyörű vonatnak megállni. Még a sebesvonat is szusszanás nélkül poroszkál át ezen a kopott állomáson.

Két hatalmas fényfolt úszott el előtte lassan, aztán a vagon harmadik ablaka éppen az övével szemközt fejezte be a mozgást. Nem szokott függöny nélkül maradt ablakokon belesni, de a kívül-belül csillogó, szemlátomást minden luxussal felszerelt vagonsor utasai felkeltették érdeklődését. Most örült, hogy az előtte leálló fülke sötétítőfüggönye nincs leeresztve, és tekintete előtt megnyílt a drága ruhákba öltözött emberek világa.

Aztán, amikor egy fél perce leskelődött befelé, már elment a kedve az örvendezéstől.

Egy középkorú házaspár ült az ablak mögött. Előbb csak haragosan gesztikuláltak, de egy váratlan pillanatban tragédiává változott a hangtalan civakodás. A férfi elegáns zakójának belső zsebéhez kapott, kirántott onnan egy vékony pengéjű rugóskést, és egyetlen gyors mozdulattal belevágta az asszony nyakába a pengét.

Hallani semmit sem hallott, a vastag üveg elnyelt minden szusszanást.

Imre nem tudhatta, hogy az asszony sikít-e a halálos döfés után, vagy csak hiábavalóan kapkod a torka felé, de ez már nem is számított. A pillanatokon belül kirántott késpenge nyomán kibuggyant, spriccelt a piros vér. A halálosan megsebzett asszonyt gyorsan elhagyta ereje. Hátrahanyatlott az ülésen, félrenyakló feje alól csordogáló vére összekente a kék bársonyülést, amíg kiszállt belőle az élet.

Az elegáns férfi, – aki alighanem az áldozat férje – felnézett, meglátta, hogy a szemközti vágányon álló sötét kocsi egyik ablakából éppen a képébe bámul egy alak. Gyorsan félre kapta a tekintetét, aztán hirtelen elhatározással megmozdult. Felrántotta az ajtót, és kiugrott a folyosóra.

– Talán le akar szállni – gondolta Imre, és gyorsan döntött. Elindult a termes kocsi peronja felé azzal az eltökélt szándékkal, hogy mindent megtesz azért, nehogy megtorlatlanul maradjon a bűntett. Rángatni kezdte a kocsiajtót előbb az egyik aztán a másik oldalon, de egyik sem akart nyílni. Átkozta az előírást, miszerint az állomáson veszteglő vonat ajtajait be kell zárni.

– A franc egye meg! – káromkodott. – Mire találok egy nyitott ajtót, meglép az a gazember.

Izgatottan elindult a vonat eleje felé, hátha le tud szállni az egyik ajtón, vagy összeakad a kalauzzal. Végigment az egész koszlott szerelvényen, mire a szerkocsi mögé akasztott vagonban megtalálta a jegykezelőt meg a mozdonyvezetőt. Mogorván ébredeztek, amikor türelmetlenül rázni kezdte őket.

– Mi van? – riadt meg a kalauz. – Miért nem hagy békén jó ember? – morgott Imrére. – Elaludt?

– Persze, hogy elaludtam! – vágta rá. – De nem emiatt ébresztem fel, hanem azért, mert a mellettünk lévő vágányra beálló vonatban egy férfi meggyilkolta a feleségét.

– Mit mond? – ráncolta a homlokát az álmából kirángatott mozdonyvezető. – Milyen vágányon?

– Ott, ni! – mutatott ki Imre a bal oldali ablakon. – Oda jött be egy expressz, álldogált ott vagy két percig, és az átellenben lévő ablak mögött azt láttam, hogy egy férfi leszúrja a feleségét.

– Maga megőrült – dünnyögte a kalauz, és készült folytatni megzavart álmát.

– Dehogy őrültem meg! – dühöngött Imre. – Ezzel a két szememmel láttam! – kiabált, és jobb kezének két ujjával az arca felé böködött.

– Hagyjon aludni! – mordult rá a másik vasutas. – Sokat ivott, és zavarosat álmodott.

Imre sehogy sem értette a dolgot. Végignézett egy gyilkosságot, amiről be kell számolnia valakinek. A vonaton a kalauz a hatóságot helyettesíti, ki másnak mondhatná el.

– Figyeljen ide, főnök! Színjózan vagyok – hangos huhogással a vasutas orra alá lihegett. – Láttam a gyilkost! Lehet, hogy éppen most oson kifelé a faluból, mert leszállni készült a tett után.

A mozdonyvezető végre megadta magát, felállt és cigarettára gyújtott. Gyűrött papírdobozából elővett egy Ötéves Tervet, megropogtatta és az öngyújtó lángjánál meggyújtotta.

– Melyik vágányon állt az a mesebeli kocsi, amelyikben a gyilkosság történt?

– Itt, ni! – bökött hátrafelé a hüvelykujjával Imre.

– No, jöjjön maga féleszű! – barátságosan megfogta Imre karját, a fülke végéhez vezette, és kinyitotta az ajtót. – Hol az a vágány? – kérdezte szemrehányóan.

Imre az ajtóhoz lépett, és a fülkéből kiszűrődő fényt nézte. A szokásos bazaltkőből épült töltésen nem állt vonat, és a fénylő vágányok helyett is csak az alacsony vaslábak kucorogtak a rajtuk átfűzött acélhuzalokkal, amelyek a szemafort meg a sorompót mozgatták az állomás végén.

– Van sín? – nézett rá szigorúan a mozdonyvezető.

– Nem értem – hebegte Imre. – Nem álmodtam.

– Pedig csak arról lehet szó barátocskám – a vasutas becsukta az ajtaját. – Menjen vissza a helyére, és aludjon! Még több, mint másfél óra maradt indulásig.

– Nem álmodtam – mondta erőtlenül Imre. A tenyere közben nagyon bizsergett. Talán a példa hatott rá, de közel állt ahhoz, hogy valami hasonlót tegyen ezzel az értetlen bakterrel, mint ami a szemközti vonatban történt. Azon spekulált, nem is olyan rossz, amikor az ember ügyesen lezárja a felhorgadó ellentéteket. Tekintete a férfi nyakára tévedt, kezével a zsebébe kotort, aztán elhessegette magától a röpke gondolatot. A magával hordott hivatalos honvédségi étkészletben lapuló késsel nem menne semmire, pedig ahogy megint az ablak felé fordult a vasutas, a nyaka nagyszerű célpontot kínált. –  Oda kellene döfni – gondolta. –  Éppen oda, ahol az a szabályos alakú anyajegy sötétlik a gallérja felett.

– Kér egy staubot? – nyújtotta felé a vasutas a dobozt. Nem is sejtette, hogy éppen most sikerült elkerülnie a halált, mert a katona azon ábrándozott, hogy a maga módján fejezi be a vitát.

– Köszönöm – felelte a fiatalember alig hallhatóan, és rágyújtott az elé tartott öngyújtóról, aztán elindult vissza a fülkébe, ahonnan a véres drámát végignézte fertályórával korábban. Semmit sem értett.

 

Imrének a kellemetlen éjszaka és a végignézett véres dráma ellenére, szinte életformájává vált a vonatozás. Leszerelés után egy nagyvállalat ellenőre lett, és naponta kellett elutaznia az ország különböző városaiba. Megesett, hogy egy úton két nagyvárosban is ellenőrzött.

Felszerelte magát mindennel, ami a vonatos életmódhoz tartozott. Vásárolt magának termoszt, kis hűtőtáskát, összecsukható poharat, étkészletet, és összeismerkedett minden főpincérrel a megyeközpontok éttermeiben. Később, ahogy fejlődött körülötte a világ, mobiltelefont is vásárolt, végül beszerzett egy laptopot is, így az egész irodáját magával vihette az útra. Dolgozhatott a vonaton is.

Ott szerzett magának feleséget is. Még hírét sem hallotta a mobiltelefonnak, amikor egyik üzleti útján összeismerkedett egy lánnyal, akivel aztán összeházasodott. Természetesen vonattal mentek nászútra, de azért lakást nem a MÁV-tól szereztek.

A munkáján persze nem változtatott, és ezután is mindennap kiment az állomásra, felszállt a megfelelő járatra, majd este, dolga végeztével hazatért asszonyához, később a gyerekekhez és a lármás családi fészekhez.

A nagyobbik gyerek már érettségire készült, a kisebbik másodikba járt, amikor Margit, egy napon úgy döntött, elkíséri a férjét egy vidéki útra. Ki tudja honnan támadt ez az ötlet. Soha sem törődött Imre munkájával, így az bizonyos, hogy a váratlanul feltámadt érdeklődést nem szakmai kíváncsiság sugallotta, inkább a féltékenység. Szokásos, és egyre gyakoribb veszekedéseik régóta mérgezték a házasélet különben sem nyugalmas hónapjait, éveit.

Igen hosszan elhúzódott a munka, csak az éjszakai intercityvel tudtak hazatérni.

– Még szerencse, hogy van ez a járat – mondta Imre a feleségének.

– Ja! – helyeselt az asszony, és morózus hangulatban figyelte, ahogy szemközti ülésen terpeszkedő férje, feltűnően közel nyomakodik a mellé vetődő húsz év körüli barna nőhöz, aki Margit szerint minden bizonnyal egy céda, mert ahelyett, hogy kikérné magának a molesztálást, tapad arra a drágalátos férjére. Ezen aztán fel is paprikázta magát az asszony. – Hiába rugdosom Imre bokáját, a vén szatír csak nem akarja észrevenni, hogy mindjárt felrobbanok mérgemben.  – dohogott magában. Úgy látta, hogy a szemközt ülő cafka pár percnyi helyezkedés után, a mellét szorosan férjeura oldalához nyomva mindjárt az ölébe is beleül.

Imre rejtette az egész jelenetet az újságja mögé, de a combok és térdek találkozását, simulását nem lehetett eltakarni egy kiterített papírlappal.

Margit alig győzte önuralommal, míg végre egy állomáson leszállt a kis barna.

– Te szégyentelen kurvapecér! – rontott rá Imrére, amikor végre kettesben maradtak.

Imre nem válaszolt, nem akart tudomást venni arról, hogy az asszony dühös.

Margit, meg csak mondta a magáét.

– Tudtam, hogy ezért jársz annyit vidékre! Tudtam, hogy ahány város, annyi szerető! Élvezkedsz, szórakozol, és amikor hazaérsz, mellém egy impotens vén marha fekszik az ágyba. Vedd tudomásul, ennek véget fogok vetni!

Mondta, mondta, és a zakatoló vonaton Imrének egyre emelkedett a vérnyomása. – Még szerencse, hogy ezen az éjszakai járaton, csak ketten vagyunk ebben a fülkében – gondolta. Fegyelmezte magát, erőltette a nyugalmat az arcára, de egyre kevésbé bírta szótlanul az asszony rikácsolását.

– No idefigyelj! Te ostoba kurva! – ordított rá a nejére, amikor már nem tudott uralkodni magán. – Nekem ebből elegem van! Ha nem hagyod azonnal abba a civakodást, én valami nagyon megbocsáthatatlan dolgot teszek veled!

– Mit? – visított az asszony. – Mit teszel? Megölsz? Azt tennéd legszívesebben, tudom, hogy utána mehess a szajháidhoz!

– Hagyd abba! – kiáltott rá megint Imre, és titokban megmarkolta hosszúpengéjű kését, amit eddig csak almahámozásra használt, de valójában önvédelmi célokra hordott magánál.

– Nem hagyom! – replikázott Margit. – Nem teszem meg neked a szívességet, hogy hallgassak!

– Akkor majd én, elhallgattatlak! – ordított most már Imre is, és előkapta zakója belső zsebéből a hosszú kést, és ugyanazzal a mondattal, ugyanazzal a lendülettel, beledöfte neje nyakába a vékony pengét.

 Az asszony sikított egy elhalót a halálos döfés után, de hiábavalóan kapkodott a torka felé. A pillanatokon belül kirántott késpenge nyomán bugyogott, spriccelt a magasba piros vére. Margitnak kétséget kizáróan befellegzett.

           Imre megkönnyebbült. – Végre csend van! – gondolta. Felnézett, ki az ablakon. A szemközti vágányon egy vonat sötétlett. Két kocsi között átlesve elolvasta a pislákoló neonfeliratot. Bodrácson álltak éppen. Szokatlan módon fénylett a régifajta fénycsövekből kirakott hibás felirat. Dezsavű érzés támadta meg. Húsz éve nem látta ezt a fajta neonfüzért, mostanában egész másféle feliratok jelzik az állomások nevét.

             Megint a mellettük álló kocsira nézett, és azt tapasztalta, hogy a szemközti ablak lehúzott üvege fölött egy fiatal suhanc bámul egyenesen a képébe.

            – A francba! – káromkodta el magát. Rohant az ajtóhoz, mert el kell hallgattatnia a szemtanút. Tudta, hogy még várakozik itt pár percig a vonat, ha siet, lesz annyi ideje, hogy hidegre tegye a leskelődőt.

            Végigrohant a fülkék előtt húzódó keskeny folyosón, el az utolsó fülke előtt, és kilépett a kis előtérbe. Nyitotta volna az ajtót a másik vonat felőli oldalon, de meggondolta magát. A két vágány közé magas drótkerítést építettek, hogy a fegyelmezetlen utasok ne mászkálhassanak a veszélyes pályaszakaszon.

– Kerülhetek az aluljáró felé! – morgott ingerülten

Leugrott a kocsiból, futott a mozdony felé, onnan vezetett lépcső az aluljáróba. Rohant a kongó, vizeletszagú alagútban, vágtatott fel a másik lépcsőn a kettes vágány felé.

 Felérve aztán tátva maradt a szája a csodálkozástól. A vágány üres, vonatnak nyoma sincs, és a vasutasok irodája felett sem a régi felirat villog, hanem a mostanában megszokott hibátlan világítótábla.

 Tétován ácsorgott, aztán elballagott a forgalmista fülkéjéig. Megkocogtatta az ablakot.

– Mondja! – szólt be a kis kerek ablakon. – Hová lett innen a vonat?

– Mit akar? – kérdezte morcosan a forgalmista. – Nem állt itt semmilyen vonat.

– Ne szórakozzon velem! – mordult mérgesen Imre. – Leoltott villanyokkal itt vesztegelt egy szerelvény. Régimódi, fekete vagonok, ronda, kormos, sötétkék színű dízelmozdonnyal az elején. Nem hallottam, hogy elment volna.

– Maga megőrült! – mérgelődött tovább a vasutas. – Menjen vissza a váróba, és aludjon, amíg befut a reggeli személy. Álmosan kotorászott az asztalfiókban, elővett egy füstszűrőst, és alaposan megropogtatta.

– Itt állt a szerelvény – makacskodott Imre. – Kikapcsolt fényekkel a kocsik, leállított motorral a mozdony. Biztosan ez lesz a reggeli első vonat.

– Hagyja már ezt! – legyintett a bakter. –  Évekig jártam ezen a vonalon, mint kalauz. Régen, sokat éjszakáztam itt a végállomáson. A mozdonyvezetővel behúzódtunk a szerkocsi mögötti fülkék valamelyikébe, mindenhol lekapcsoltuk a villanyokat, és szunyáltunk a reggeli indulásig. Akkoriban ez tényleg így volt – meggyújtotta a cigarettáját, és nyújtotta a dobozt a kis kerek nyíláshoz. – Kér egy staubot?

– Köszönöm! – hebegte Imre. – Csak éppen nem értem.

– Higgyen nekem! Régen éjszakázott itt utoljára vonat – magyarázta a vasutas. – Huszonkét éve építették meg a város másik végén a kis rendező pályaudvart, azóta ott várják meg a reggelt. Érti? Minden változik. Több, mint két évtizede nem várakozott itt ilyenkor egyetlen járat sem!

Imre hátranézett a vágányok felé, ahol saját szerelvénye az egyik fülkében a halott asszonnyal éppen húzott kifelé az állomásról. Míg nézte a távolodó kocsikat, azon töprengett, hogy miért találta ismerősnek a suhancot, aki az imént egyenruhában támasztotta az ablakkeretet. Olyanban, amilyent a két évtizeddel korábban megszüntetett hadseregben hordtak a katonák. Amikor őt hazaengedték eltávozásra húsz évnél régebben, rajta is ez a kimenőruha feszült. Visszafordult a váltóőr felé. Kuckójának üvegén keresztül egy szabályos foltot látott a nyakán. Ismerősnek találta az anyajegyet is. Tenyerében megint bizsergést érzett, de a kését valahol elhagyta futás közben.

Lassan eloldalgott a kijárat felé.

A vasutas ott maradt a fülkéjében, és nem gondolt arra, hogy megint megúszta. Csendesen hintázott a székén előre-hátra, szívta a cigarettáját és azon gondolkodott, miképpen lehetséges, hogy nem látta az intercityt befutni. Röstelkedve gondolt rá, hogy talán megtörtént az, ami eddig még soha. Pár másodpercre nyilvánvalóan elbóbiskolt, különben észre kellett volna vennie az érkező szerelvényt. Különben hogyan lenne lehetséges, hogy egy vonat egyszer csak megjelenik a semmiből.



Forrás:

Csoport: Remete | Hozzáadta: Remete (2011-11-25) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 805 | Hozzászólások: 51 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 51 1 2 »
0   Spam
51 AndyBaron   (2011-12-16 23:54:44)
Vagy örömzenélni!
salute1 music salute2

0   Spam
50 randolph   (2011-12-15 23:21:40)
Velem azért könnyebb a helyzet... nem! (rázza 0.6cm-es hajzuhatagát) biggrin
Szóval nincs ám hirig, Remete, csak félreértettem Andy-t. Ennyi wink

0   Spam
49 AndyBaron   (2011-12-15 20:36:45)
Mondjuk az én hajamba kapni igen nehéz lenne (csóválja kopasz fejét)... biggrin

-1   Spam
48 Remete   (2011-12-15 14:31:31)
No!
Ezt most tekintsem úgy, hogy szabadkoztam, javítottam, megint szabadkoztam, ti pedig eredményként hajba kaptatok? Nem vagyok elégedett az eredménnyel! biggrin smile

0   Spam
47 randolph   (2011-12-15 12:23:53)
Persze hogy nem! smile Bocs, lehet én értettem félre a dolgot. (inkább valószínű)

0   Spam
46 AndyBaron   (2011-12-15 10:38:12)
Most visszább is olvastam, nem, tényleg nem volt semmi rossz abban, amit írtál, én csak kibuggyantottam a véleményemet, amit Remete hozzászólása láttán ki kellett buggyantanom. Ettől még nem vagyok buggyant!
wacko

0   Spam
45 AndyBaron   (2011-12-15 10:36:11)
...nem is olvastam, hogy Remete ezt mire reagálta, abszolút nem hiszem Rólad, hogy szőrözős lennél. Akkor nem is tudnál olyan jókat írni!

0   Spam
44 randolph   (2011-12-15 10:24:32)
Nem hiszem, hogy erről lenne szó Andy smile Bár ha szabad leírnom, én erre gondoltam: mivel a szerelvény két mondattal előtte már "befejezte a mozgást", a "leálló" kifejezés meg folytonosságot feltételez, ez a két dolog értelmileg üti egymást.
Szóval, dehogy kívánok én itt szőrt meg szálat hasogatni, meg egyesével minden szótagon végigmenni... még nem vagyok gép wacko
Szándékom, akárhányszor megemlítek valamit, csupán annyi, hogy segítsem az író munkáját. Az, hogy mennyit fogad meg belőle, természetesen az ő privát joga. Én ebből sosem csináltam vitát wink
Hogy miért írtam ezt le mégis? Mert úgy éreztem, tisztáznom kell magam, mielőtt olyasmivel találnám magamat megvádolva, hogy szavanként haladok egy novella olvasásánál, és csak a hibákat keresem cry

0   Spam
43 AndyBaron   (2011-12-15 10:05:45)
Szerintem nem kell mindenáron agyonjavítani, a Karcolaton pont nem szerettem a szavankénti elszámoltatást. Mondhatom azt is, hogy egyetlen műnek sem kell annyira tökéletesnek lennie, mintha számítógép készítette volna. Például lenne számítógépes program a novellaíráshoz, csak azt kellene megadni, hogy csattanós végűt szeretnénk-e. Egy másik ablakban bejelölhetnénk a párbeszédek arányát a többi szövegrészhez, megadhatnánk, hogy mikor játszódjon, ismét másik utasítással meghatározhatnánk a kalandfaktort 0-10-ig. Ha mindent beállítottunk, nyomhatnánk a "mehet gombot"!
Ez annyira tetszik, hogy fogok is (ha lesz időm) egy blogbejegyzést írni erről!
Andy

+1   Spam
42 Remete   (2011-12-15 08:48:24)
A javítást meg majdnem elfelejtettem, pedig pont ez volt, amire hivatkozni akartam. A javítások környezete koherenciazavaroktól szenved, és ha nem elég nagy figyelemmel végezzük a munkát, ezek benne maradnak. Így maradtak itt is a legutóbbi hibák.
A fülke leállásánál otthagytam a megállást jelző igekötőt, mert ez adatot közöl. Ha még sincs igazam benne, akkor ez egy igen kis jelentőségű vitapont, nem sok vizet zavar. Szerintem(talán túl precíz vagyok) a szituációt pontosan kell felvázolnunk. Ha gondoljátok, megbeszélhetjük, talán egyszer majd fontos lesz a kérdés, hogy tényleg ennyire precíznek kell-e lennünk (mint most én) vagy ez terhet rak az írásra, amitől szögletesebb lesz. Most így hagytam. wacko

0   Spam
41 Remete   (2011-12-14 15:36:51)
Köszönöm szépen a korábbi segítséget és a mostani véleményt.
Ezért nem álltam neki hirtelen kijavítani, és ezért nem itt javítottam, hanem egy külső szövegszerkesztőben. Pár helyesírási hiba és néhány félmondat átfogalmazása gyorsan megy, de itt mást akartam.
Az igazi kérdés az időutazás körüli bonyodalmak rendezése, és a két történetrész egymás mellé úsztatása volt számomra, ennek tisztázásában segítettetek a hozzászólásokkal. A többi rutinos módon sikerült volna pár perc alatt. Ez volt a lényeg, de ehhez át kellett írni ezt-azt.

0   Spam
40 AndyBaron   (2011-12-13 21:25:41)
Na, most tényleg jobb lett. Szinte teljesen átdolgoztad, a párbeszédek is élvezetesek, gratula.
Még két hiba maradt benne:
"aki Margit szerint egy minden bizonnyal céda"
"Akkoriban tényleg ez tényleg így volt"

0   Spam
39 randolph   (2011-12-13 20:56:20)
"Most örült, hogy az előtte leálló fülke sötétítőfüggönye nincs leeresztve, és tekintete előtt megnyílt a drága ruhákba öltözött emberek világába." - nem kell a "le" a "leálló"-ban, valamint megnyílt... a világa, nem pedig a világába
"aki Margit szerint egy minden bizonnyal céda" - aki Margit szerint minden bizonnyal egy céda (egy kis szórendetlenség)

Egyébként meg gratulálok, igazán jól sikerült átírnod! smile A történet még mindig tetszik, és a hozzáadott kisebb kiegészítésekkel hiányérzetem sem volt sehol. Még egyszer gratula!

0   Spam
38 Remete   (2011-12-12 17:17:42)
Kedves Andy!
Semmi kicsinyítés, meg semmi nem akarás. Átírtam az egészet, és újra feltöltöttem a saját példányomból. Lehet, hogy nem sikerült úgy helyreállítani a külalakot, ahogy eredetileg állt. Kérlek, hogy igazítsd vissza úgy, ahogy jónak látod! Én már nem emlékszem rá, milyen volt eredetileg. Azt nem vállalhattam, hogy a teljes átszerkesztést az itteni kész munkán végezzem el, ezért írtam meg a saját szövegszerkesztőmben.
Tudod, hogy az általunk használt különböző méretű képernyő és felbontás lehetetlenné teszi, hogy ugyanazt lássam, amit te látsz. Tönkrement a frankó vájdos monitorom, most egy régebbi 4:3 arányú képernyőn nézegetem a netet, és ez más.
Szóval bocs, megint munkát adtam neked, de ezen tényleg nem tudok úrrá lenni.

0   Spam
37 AndyBaron   (2011-12-12 00:16:07)
...ha le akarod kicsinyíteni, vagy eltüntetni a rajzot, egyáltalán nem sértesz meg. Csak arra gondoltam, hogy lehet, hogy udvariasságból hagyod ott, és Te nem is akarsz ehhez illusztrációt.
Amúgy hamarosan újra elolvasom!

0   Spam
36 Remete   (2011-12-09 15:43:04)
Kedves Barátaim!
Kicsit soká tartott, amíg az eltervezett javítást megvalósítottam. Az ennek az oka, hogy nem a könnyen orvosolható helyesírási hibákról esett szó, hanem egyfelől: néhány olyan stiláris problémáról, amelynek a javítása a szomszédos mondatokra is kihat, tehát a copy-paste féle egyszerű trükkökkel semmire sem mentem volna, másfelől pedig: a magam által érzett lényegi hibára is kerestem a megoldást. Ezen kívül persze az időhiány is hátráltatott. Erősen valószínű, hogy teljesen feleslegesen, de mégis készülök egy pályázatra, és az utolsó előtti simításokhoz éppen most jött meg a kedvem, így másra, ennek a novellának a korrigálására eddig nem futotta a kapacitásomból.
Végül mindennel együtt azt hiszem, most már sikerült a novellával oda eljutnom, ahonnan nem nagyon tudok tovább lépni, ezért feltöltöm a javított változatot. Akinek van kedve, olvassa el és véleményezze.
Mindenkinek köszönöm a segítségét! Elsősorban Borika precíz és pontos listája segített, de mindenki adott valamit ahhoz, hogy a stílusban kijavíthassam a hibákat, továbbá néhány vélemény abban is a segytett, hogy miképpen kellene megírnom az időugrás által kínált ötletet.
Üdv!
Attila

0   Spam
35 randolph   (2011-12-05 16:08:25)
"Az utolsót megelőző kocsi ajtaja haladt el előtte, már majdnem állt a szerelvény." - Az első fele ennek a mondatnak kicsit darabos szerény véleményem szerint. Megakadtam az olvasásban, pedig egy dinamikus helyzetleíró résznél nem cél elgondolkoztatni az olvasót. Így gördülékenyebb lenne: "Amikor az utolsót megelőző kocsi ajtaja is elhaladt előtte, már majdnem állt a szerelvény." Ennyi toldaléktól még oszlik el a saját stílusod.
"hogy a pillanatokon belül kirántott késpenge nyomán kibuggyan, spriccel kifelé a piros vér." - a "spriccel kifelé" a vér nagyon pongyola megfogalmazás. Ha elhagynád a "kifelé"-t? Mert, tudod: hova kifelé? Ki az ablakon? (persze csak kisarkítva)
"Hátrahanyatlott az ülésen, félrenyakló feje alól csordogáló vére összekente a kék bársonyülést, amikor teljesen kiszállt belőle az élet." - az első két tagmondat így mellérendelő. Összefüggésében az egész azt jelenti, hogy "hátrahanyatlott és vére összekente az ülést, amikor kiszállt belőle az élet", de hátrahanyatlani és összekenni egyszerre nehéz. Javasolnék az első vessző helyére egy pontot.
"ahonnan a véres drámát végignézte fertályórával korábban." - szórendetlen egy kicsit. "ahonnan fertályórával korábban a véres drámát végignézte." Valamint ugyanezt a kifejezést használod két mondattal később, amitől szájbarágós lesz a szöveg.

Lenne még egy-két dolog, de félek a reakciódtól. Mennyire veszed jó néven, ha segíteni próbálok... nem tudom. Vagy, hogy egyáltalán végigolvasod-e a hozzászólásom. Mindenesetre csak a jószándék vezérelt.

A történet egyébként jó. A húszévi házasságból csak azokat a részeket emelném ki a helyedben egy esetleges újrafogalmazás során, ami az asszony féltékenykedéséhez vezetett. Én csak ezt hiányoltam, a többi a történet szempontjából mellékes.

Az ötlet maga jó volt, az éjszakai vonatozás hangulatát sikerült átadnod.

0   Spam
34 AndyBaron   (2011-12-03 09:27:03)
...ja, meg egy kicsit összehúztam a cellát, mert szétment a szöveg még az én széles monitoromon is...

0   Spam
33 AndyBaron   (2011-12-03 09:15:22)
Szia!
Most, hogy nyomdába adtam a magazint, lett egy kis időm csinosítani a honlapot.
Azért Neked rajzoltam, mert mindig tudsz örülni a firkáimnak...

0   Spam
32 Zora   (2011-11-27 09:05:21)
Persze, hogy szereped van. Pintyő írása alatt kérted, hozzád is nézzek be, "ne kíméljelek". (Persze a kíméletlenség nem egyenlő a kegyetlenkedéssel, de nekem egyik sem volt célom, azt hittem egyértelműen fogalmmaztam, de ezek szerint félreérthető. Az a hitvallásom, hogy a "tetszik" "nemtetszik" nem segít igazán, noha a lelket melengeti, gondoltam nem állítok be ilyen kurta szavakkal. De odaírtam azt is, hogy tetszik...) Szóval gondoltam mielőtt hozzászólást írnék, felteszek én is valamit, mert az úgy tisztességes. Szóval alább ott lesz, lehet revánsot venni, ha lesz időd. dry

0   Spam
31 Remete   (2011-11-27 08:43:30)
Kedves Zora!
Bár öreg vagyok, az emlékezetem egészen jól működik - főleg, mert írott szöveggel támogathatom.
Sehol sincs nyoma annak, hogy hívatlannak mondtam a látogatásodat és a kritikádat.
Ha direkt feltöltöttél valamit, és ebben nekem is szerepem van, az megtisztelő. Mostanában kicsit elfoglalt vagyok, kérlek nézd el nekem, hogy egyelőre csak olvasás miatt fogok arra járni.

0   Spam
30 Remete   (2011-11-27 07:57:00)
Kedves Andy!
Valami ilyesmire gondoltam, de még töröm a fejem. Ma rá fogok érni, és zakatolok egy kicsit. (Remélem nem úgy, ahogy annak idején Karinthy agyában zakatoltak a vonatok)
:))))

0   Spam
29 AndyBaron   (2011-11-27 00:47:33)
Az milyen lenne, ha mindketten leugorva a vonatukról találkoznának, és az idősebb a késével megölné a fiatalabbat!
Egyébként az megoldás lehetne, ha (ahogy mondtad legutóbb) nem térsz ki a házasság bemutatására, csak leírod, hogy már régen házas. Aztán (még ha nem is akarod túldimenzionálni a karaktereket), amikor megöli a nejét, akkor legyen nagyon zaklatott. Mert így pont megrajzolod azzal a figurát, hogy ilyen hideg fejjel öl. Akkor viszont a fiatalabb énje is lássa azon a szép vonaton ilyen hisztérikusnak a gyilkoló embert.
Mit gondolsz?

0   Spam
28 Remete   (2011-11-26 22:05:13)
Azt hiszem, hogy Pintyő találta talán leginkább a fején a szöget azzal, amikor azt mondta, hogy a húsz évet ne emlegessem, mert kilépek vele a realitásból (már amennyiben addig benne voltam, az időben vágtató vonattal) Mivel itt a főtéma az időből kizökkentett harmadik vágány, ami valami csoda folytán bekanyarodik a huszonöt évvel korábbi állomásra, azt gondolom, hogy nem a mélyebb karakterekre van szükség, hanem tényleg arra, hogy a vékonyan megrajzolt jellemek kevesebb súllyal jelenjenek meg. Tehát ne érezd meg, hogy alig van karakterük. Végül is a főszereplő nem a két ember, hanem a mozdony, amelyik befut a huszonöt évvel ezelőtti állomásra a vonattal. Majd átírom úgy hogy egyfelől - jobban lehessen érezni, hogy miről is van szó, másfelől eltereljem a figyelmet a húsz év házasságról. Tényleg nem épelméjű dolog, hogy húsz évi boldog házasság után öletnek és ölnek.
Majd még esztergálom egy darabig ezt a történetet.
Köszi a segítséget! A többieknek is, meg neked is! wacko Tulajdonképpen erre volt szükségem, hogy a novellának ezt a kritikus vonalát segítsetek tisztázni.
Majd szólok itt, ha feltettem az átdolgozott változatot.

0   Spam
27 AndyBaron   (2011-11-26 19:27:35)
Na, elolvastam.
Ez egy pont ide, internetre való darab.
Jó ez a téma, jó ötlet. Azt viszont jobban ki kellene dolgozni, hogy ne legyenek a karakterek ilyen laposak. Arra gondolok, hogy amikor éltek húsz évig boldogan, ahhoz képest egy veszekedős perszóna a feleség, és a pali egy hihetetlenül kegyetlen, hidegvérű gyilkos. Ez nem lett felépítve, nem volt meg a karakterek személyiségfejlődése (vagy mi).
Ha valahogyan árnyalod az új életét, például előre jelzed, hogy nincs rendben a házasságuk (de akkor nem írhatod, hogy boldogan éltek), akkor nem erre e gyilkosságra terelődik a hangsúly, hanem a novi alapötletére.
Az első része egyébként nagyon jól meg volt csinálva, a másodikkal kellene még variálnod!

happy

0   Spam
26 Remete   (2011-11-25 22:43:30)
Kedves randolph!
Úgy gondolom, ha az én írásom alatt általános alanyt használva megszólalsz, akkor hozzám intézed szavaidat. Ennél fogva te szólítottál meg engem. Természetes, hogy válaszoltam rá. A többi mellékes.

+1   Spam
25 Remete   (2011-11-25 22:41:27)
Kedves Andy!
Azt, hogy idősebb vagyok nálad, felejtsd el! Legalább két okom van arra, hogy ezt kérjem. Az idősebb ember nem feltétlenül ostobább, és tiéd az oldal. Ez elég? Nekem igen.
Az ilyen részben szakmai jellegű vitára pedig azt mondom, hogy amíg nem érzelmek csapnak össze, hanem szakmai érvek, addig a viták hasznosak. Amikor valaki úgy kezdi a megszólalását, mintha nem tudnám az alanyi ragozást a tárgyastól megkülönböztetni, és suk-sükölve fogalmaznék, utána pedig vagy hibás, vagy vitatható, vagy semmilyen szakmai példákkal tömi tele a saját megszólalását, már érzelmekről beszélhetünk. Jelen esetben ezt szavamra nem értem. Kezdve onnan, hogy a Karcolaton Obb az első írásom első mondatában nekem ugrott, mert a "hallgatók" szót mertem másképpen értelmezni, mint diák. Azóta látom, hogy az ott fellángoló nem egészen szakmai, erőteljesen érzelmi töltésű megszólalások megtalálnak. Általában úgy, hogy olyan emberek, akik korábban az egész társasághoz nem szóltak egy szót sem, utánam loholnak egy hatalmas bunkóval a kézben. Nagyjából ilyen módon talált meg egy másik karcolatos az említett pályázaton is, és hasonló ostobaságokat fecsegett ahelyett, hogy konkrét, tárgyszerű hibalistát adott volna, mint ahogy te vagy Borika vagy bárki ad, és amit én is adok másnak. Mivel ez semleges terep, nem köt a pályázaton való részvétel fegyelme, olyan lett a törülköző, amilyen a mosdó volt. Ha ezzel lerontottam itt a hangulatot, a magam részéről elnézést kérek tőled, ígérem, hogy fékezni fogom magam, ha ismét hasonló módszerekkel támad rám valaki, de néma persze nem leszek. A veszekedést én sem tartom szépnek, és a klikkesedést sem. Ebben a vitában is megjelent egy magát függetlennek mondó hang, amelyik megszólított, és utána azt mondta, hogy ha már megszólítottam, hát válaszol. A súlya persze kisebb ennek a jelentkezésnek, mint a korábbi támadás. Egy klikkben nem mindenki játszhatja meg a vezér vagy alvezér szerepét. A klikkekben nincs demokrácia, ott szigorú a hierarchia. Talán éppen ezt nem vettem figyelembe, amikor a Karcolaton megjelentem, ez váltotta ki a bunkósbot technika alkalmazását.
Gondolom, ha nem engedjük az indulatokat elszabadulni, és féken tartottuk magunkat, akkor reménykedhetünk benne, hogy csak viták lesznek, és veszekedések nem. Nagyon hasznosnak tartom, ha akár te, akár más felhívja a figyelmet a konkrét hibákra, én is megteszem bárkinek, akinek olvasom az írását. Ehhez néha vita is tartozik. Csak remélni tudom, hogy ezzel megmaradunk a hasznos kereteken belül.
Üdv!
Attila

0   Spam
24 randolph   (2011-11-25 20:58:10)
Kedves Remete,
most viszont, hogy már engem is megszólítottál, csak annyit mondok, hogy kapásból 5 érvet hoztam fel a semmiből előkapott és nem a kritikához kapcsolódó véleményedhez/kifakadásodhoz. Értelmezés kérdése. Ebből a "vitából" ezennel kiszálltam. Nem is a vita kedvéért írtam amit, hiszen mindig is felesleges időpazarlásnak tartottam azt. Így is úgy is elbeszélünk egymás mellett, szóval semmi értelme.
Rudolf

0   Spam
23 Zora   (2011-11-25 20:22:00)
András, szavadon foglak, amikor rókát űzöl a harmadik szám megjelenése után, és virtuális dühkezelésben kell részesíteni. biggrin Nagyon várom már, hogy mit szól majd a publikum a számhoz

0   Spam
22 AndyBaron   (2011-11-25 19:39:57)
Miközben majdnem összeomlasztottam egy gondatlan fejlesztéssel a honlapot, és azt raktam helyre, meglepve vettem észre ezt a vitát.
Huh, nem is tudom, hogy hozzá kell-e szólnom. Vicces, mert néhányan idősebbek is nálam, de mind olyanok vagytok, mint a gyerekeim. Na jó, a tesóim, egyszerűen mindenkinél láttam igazságot mondani, de nem tudtam senki mellett elkötelezni magam észérvekkel. Láttam, hogy érzelmek feszülnek egymásnak, és lehet, hogy ez nem is olyan rossz!
Nem is olyan rég, még nyakig benne voltam ezekben én is a Karcon, azért menekültem el onnan, mert bár a legerősebbnek gondoltam magam (pökhendien körbenéz), de megértettem, hogy tök fölösleges, a vitázók soha nem fognak megegyezni, mert az érzelmeik mindig ugyanazok, a véleményüket is azokhoz csiszolják, és mindig ezek az érzelmi minták súrolják egymást, nem a logika.
Úgyhogy azt hiszem, ezek elkerülhetetlenek, mint ahogyan a klikkesedés is, én nem tudom, hogy milyen szerepet kell majd ebben vállalnom, de remélem, valamilyen békítő, bölcs vezér karaktere lesz az enyém. Ha majd belemegyek ezekbe a mentális herce-hurcákba, figyelmeztessetek e szavaimra!
A novit majd kinyomtatom, és olvasom, de csak hétvégén valamikor.


1-30 31-51


Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...