A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2018-12-11, 04:15:28
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Remete [ Alkotás hozzáadása ]

A másik világ

Magda nézte, ahogy a férje becsatolja az övet a hátsó ülésen. Zoltán mindig ügyelt a biztonságra, és megteremtette Bianka számára a nyugalmat. Az asszony lényegében csak megszokásból figyelte a férfit, előre tudta, hogy addig úgysem indul el, amíg nincs rendben minden.

Gyönyörűnek ígérkezett a nap. Aranyszínű fény ömlött szét a tavaszi lombokon, a lágy szellőben hajladozó ágak vidáman bólogattak a reggeli napfényben.

Ráérősen hajtottak. Alig félóra a távolság az Állatkertig, kár lenne sietni. Hétköznap is odaérnének ennyi idő alatt, a vasárnap reggeli csendes forgalomban egészen biztosan bejutnak a Dózsa György útra nagyjából kilencre, amikor a pénztár nyit. Ha mégsem, akkor sincs semmi. Úgy sem maradhatnak zárásig, a gyerek nem bír annyit.

A peremkerülettől a belváros felé vezető út majdnem olyan szélesen nyújtózott előttük, mintha országút lenne. A tábla kilencvennél jelölte ki a sebességhatárt, és egyben mutatta a rövid erdősáv elejét és végét is, mégsem mentek annyival. Senki sem jött mögöttük, senkit sem tartottak fel, a hétvége csendjében csak feleslegesen pörgetnék a motort, és ok nélkül lármáznák fel az erdőcske nyugalmát.

– Meglátod, Bianka élvezi majd ezt a napot – mondta Zoltán, és a visszapillantóban megnézte az üléshez rögzített gondolában békésen helyet foglaló gyereket.

– Mindig élvezi, ha elvisszük valahová – helyeselt Magda.

Pár perccel nyitás után érkeztek, az Állatkerti Körúton már nem találtak parkolóhelyet. Tettek egy kört a fák alatt, azután visszafordultak, és áthajtva a Dózsa György úton egyenesen továbbhaladtak, de ott már elég volt félszáz métert megtenni, az utcában lazán álltak a kocsik, könnyen begördülhettek a járda mellé.

Még friss volt a levegő a Városliget fái alatt, és a sor is csak pár embernyi hosszúságban állt a pénztárnál. Gyorsan bejutottak az Állatkertbe.

Magda ügyesen beállította a gyerekkocsi napfényvetőjét, ne süssön szemébe a fény a benne ülőnek, és mégse takarjon semmit előle a tető. Bianka most is vidám pillantásokkal figyelt mindenfelé, és az anyja nem akarta korlátozni a szórakozásban a gyereket.

Mindent nem nézhettek meg, ahhoz túl nagy az intézmény, és túl kevés az erre fordítható idő, de azért sok látnivalót útba ejtettek. Először az elefántokhoz mentek. A pár hetes elefántbébi ügyetlenül ugrálta körbe az anyját, bóklászott a lábai között, éppen csak ismerkedett az őt körülvevő világgal.

Az elefántháztól elindultak a fák között a kert másik vége felé, és minden látványosságnál megálltak, hadd nézelődjön a gyerek. Láttak félelmetes vadállatokat a biztonságos rácsok mögött. A lusta oroszlánok egyike rájuk morgott, talán dühítette őt a nyugalmas délelőtti napsütésben körülötte nyüzsgő tömeg. Elsétáltak a zebrákhoz, aztán megnézték a kengurukat, a struccokat, a déli félteke állatait és a medvét is. A legtöbb állat lomhán heverészett, és csak akkor mozdult meg, amikor a gondozó egy kosárból eléjük lódította a napi élelmet.

A tó partján leültek egy padra, maguk elé állították a kocsit, és ringatták benne a gyereket. Ha elalszik, akkor kipiheni az eddigieket, és tovább sétálhatnak vele, ha nem, akkor rövidesen indulhatnak haza.

Bianka szeme élénken, érdeklődve járt jobbra-balra, néha megállapodott egy emberen vagy állaton, és látszott rajta, hogy esze ágában sincs szunyókálni.

A szemközti padra másik család telepedett le. A szülők körül három gyermek ugrált, nyüzsgött. A két felnőtt egymást felváltva látta el őket az elemózsiás táskából szendviccsel, süteménnyel és üdítővel.

– Elmegyünk az állatsimogatóba? – nyafogott a középső csemete, egy szöszi kislány. Míg a rövid kérdést kimondta, legalább háromszor perdült körbe a nővére körül, aki feladatának érezte, hogy kishúgát megtartsa forgás közben.

Magdának összeszorult a szíve, Bianka ezt sohasem tehette meg. A gyerek húsz éve gunnyaszt a kis ülőkében, és egyetlen mozdulattal sem jelzi, hogy jól érzi-e magát vagy rosszul, csupán a szeme jár élénken, figyelve a világot.

Bianka a születése óta béna és néma. Megfejthetetlen, mi okozta a bajt, de a gyermek így született, azóta alig nőtt egy keveset. A szülés után felajánlották a nővérek, hogy elviszik egy otthonba, de ők nem adták. Nem tudták megtenni, hogy magára hagyják a babát, hiszen ha a sorson kívül valaki tehet róla, hogy sérülten született, azok csak ők lehetnek. Senki sem tudta meghatározni a sérülés pontos okát, nem foghatták rá senkire. Meglehet, hogy egyikőjük génje okozta a bajt, esetleg gyógyszer vagy vegyszer – mindig kerül az ember ilyesminek a közelébe. Bármi okozta azt, hogy Bianka ennyire fogyatékosan született, mégsem hagyhatták el. A sajátjuk, és ez eldöntötte a kérdést.

Több gyereket persze nem vállaltak. Erre az egyre kellett gondot viselniük. Úgy bántak vele, mintha egészséges lenne. Kirándulni vitték ahányszor lehetett, játszottak vele, beszéltek hozzá, pedig nem kaptak választ tőle. Csak a szemén látszott, hogy érzi a szeretetet. Mind a ketten meg voltak győződve arról, hogy Bianka érti a szavaikat, csak képtelen a reakcióra. Nem tanult meg beszélni, talán nem is hallott rendesen. Néha elmosolyodott, és remélték, hogy ez az örömtől vagy megelégedettségtől van, csak a szemén keresztül kommunikáltak vele igazán.

Időről időre elhozták az Állatkertbe, ez is része a fogyatékos gyermek által megismerhető világnak. Bár barátok nélkül élt – vegetált –, nem járt iskolába, mégsem maradhatott teljesen tájékozatlan az élet dolgaiban.

Magda és Zoltán ritkán mentek társaságba, de a kislányuk nélkül soha. Mindenhová magukkal vitték, és akinek ez nem tetszett, azokhoz nem jártak. Emiatt kevés barátot szereztek.

Most a szomszédban ricsajozó család azonban a keservesen megszerzett lelki nyugalmuk ellenére szívfájdalmat okozott.

A távolból egy terepszínű, katonai egyenruhához hasonlító nadrágban feléjük rohant egy gyerek, kevés híján fellökte Bianka kocsiját, aztán a másik padon ebédelő családot riasztotta meg közéjük vágódva. A három gyerek rémülten adott utat a gömbölyded lurkónak. Mire a két szülő odaért, szerencsésen elhárult minden veszély, senki sem sérült meg, és senkinek a kezéből nem került a földre a szendvics.

– Mikor megyünk a Mekibeee? – visította hangosan a gyerek, és visszafutott az anyjához.

– Megéheztél szívecském? – mosolygott rá a nő, aztán a párja felé fordult, és rosszalló pillantással biccentett az öttagú család felé. – Vannak még ilyen idióták, akik három gyereket nevelnek?

Úgy tűnt, a népes család felnőtt tagjai nem hallották meg a sértést.

Magda elkeseredetten gondolt arra, hogy mennyire szívesen nevelne három gyereket, de Bianka tisztességes ellátása tényleg elfogyasztotta minden energiájukat. A húsz éven át tartó pelenkázás több időt elvesz egy asszony életéből, mint három rakoncátlan apróság etetése és tisztán tartása.

 A fekvőkocsiban nyugtalankodni kezdett a lányuk, így adta jelét a fáradásnak, rajtuk kívül senki sem értené ezeket a jeleket. Szeme le-lecsukódott, vékony, mereven tartott karja meg-megrándult néha, és időnként halkan nyöszörgött.

– Induljunk! – mondta Magda a férjének, és felállt.

 

Hazafelé tartottak a kanyargós erdei úton, amikor eléjük vágott egy drabális terepjáró. Zoltán idegesen a fékbe taposott, tágra nyílt szemmel, rémülten kapta félre a kormányt, de az ütközés elkerülhetetlen volt. Szinte derékszögben csapódtak bele a fekete monstrumba.

Magda érezte, hogy a két felfúvódó légpárna közötti keskeny résen, a kocsi ajtókeretéhez vágódik a feje. Elsötétült előtte a világ, és borulás közben elveszítette az eszméletét.

Erős fényre tért magához.

Most jön a sziporkázó alagút, erről mesélnek a halálból visszatérők – gondolta.

A világosságra összpontosított. Oldalt fordult, és csodálkozott, mert sikerült. Nem érezte a testét, mégis tudta forgatni a fejét.

Másra számított. Másmilyennek látta a környezetét, mint ahogy az ismert beszámolók azt elmondták. A várt sziporkázó pont és a világos alagút helyett erős, de mindenhonnan áradó írizálást tapasztalt. Úgy áradt a ragyogás, mintha egy szoba összes falának teljes felülete csak lámpa lenne, mégsem bántotta a szemét.

Kereste a fénytestű lényt, akit istenként írnak le a túlsó partról visszatérők, sehol sem találta. A férjét látta, és mellette egy gyönyörű fiatal lányt. Aranyszőke haja a vállát verte, égkék szeme biztatóan nézett rá, és nyugalmat sugárzott.

– Jól vagy, anyám? – kérdezte a lány.

Húsz éve várta hiába ezt a hangot. Sosem hallotta a gyermekét beszélni, most mégis felismerte. Nem törte rajta a fejét, honnan, teljes bizonyossággal tudta, a lánya szólt hozzá.

– Bianka?

– Én vagyok – felelte a tündérszerűen szép teremtmény, és hűvös tenyerét Magda homlokára tette.

– Meghaltunk? – rebegte megrettenten az asszony.

– Ez más – válaszolta Bianka. – Idehoztunk. Eddig helytálltatok, mostantól velünk dolgoztok.

– Meghaltunk? – faggatta tovább az addig hallgatag Zoltán. Talán bizonyosságra vágyott, az előbb hallott választ valószínűleg nem értelmezte tisztán.

– Az emberek így látják majd, de szó sincs róla. Dolgotok van. Velünk maradtok, és sok-sok világot bejárunk együtt.

– Dolgunk? Miről beszélsz?

– Hozzátok hasonló embereket keresünk.

– Miért?

– Mert egy másik világot akarunk építeni.

Feldübörgött az űrhajó motorja.

– Nem kell bekötni magatokat, most már egyikünknek sincs szüksége a biztonsági övre – nyugtatta meg őket Bianka.

Szép arcán mosoly játszott.



Forrás:

Csoport: Remete | Hozzáadta: Remete (2013-05-29) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 684 | Hozzászólások: 9 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 9
0   Spam
9 Remete   (2013-06-06 07:57:24)
Kedves Pintyő!
Köszönöm szépen a látogatást, meg a kritikát. Örülök neki, hogy elnyerte a tetszésedet az írás. tongue Igyekeztem, és arra is törekedtem, hogy ne húzzam el jobban, mint amennyit elbír a mese.

0   Spam
8 pintyő   (2013-06-06 07:46:29)
kedves Attila! Nagyon reméltem az elején, hogy érdemes végigmenni az érdektelen történés aprólékos elmesélésén. Kíváncsi voltam, mit hozol ki belőle, úgy nyolcvan százalékos reménnyel, mert ott volt az kis kétely:"lehet, hogy csak ilyen kis családi kiruccanás az egész, hiszen ugyan mit lehetne kihozni egy ilyenből" - gondoltam (nem a te hibád, túl sokszor voltunk gyerekekkel állatkertben, olyan hétköznapi!) :) Aztán bumm! Megláttam, hogy mit lehet belőle kihozni: értelmes sci-fit! Tetszett, hogy a vége velős és rövid, nem bocsátkozol leírásokba, magyarázkodásba, nem élsz vissza az ötlettel, és így a felvezetéssel együt lett egy jó dinamikája. Hirtelen úgy érzem, ez a kedvenc novellám tőled. :)

+1   Spam
7 AndyBaron   (2013-05-30 12:54:57)
Na, akkor hívtam is ide néhány szmájli srácot (ez olyasmi, mint a trendi srác):
smile tongue biggrin yes biggrin hi

0   Spam
6 AndyBaron   (2013-05-30 11:34:12)
Örülök, ha jössz feltöltögetni, én az oldalon a jó tartalomért lihegek, az meg a mostani feltöltögetőkkel (meg persze a Tehozzád hasonlóan néha még hűségesen visszatérő alkotókkal együtt) biztosítva van. Csak, hát lehetne mennyiségileg több, de ezt írtam a körlevélben..
wink

+1   Spam
5 Remete   (2013-05-30 07:36:38)
Kedves Andy!
Köszönöm a figyelem felkeltést, már javítottam. Örülök, hogy tetszett.
Sajna kevés novellát írok, de majd töltök fel ide regényrészletet, akkor többet látsz belőlem, meg az olvasók is többet láthatnak a lézerfegyvermentes gondolataimból. Néha persze a cselekmény rákényszerít egy kis pufogtatásra, de azért féken tartom az adrenalinregények kliséit, és csak módjával lövöldöznek a hőseim.

0   Spam
4 Remete   (2013-05-30 07:33:21)
Kedves Ili!
Köszönöm szépen a gratulációt!
A plazmafegyvereket teljesen, vagy majdnem száműztem a saját írásaimból, ezért nem írok a történeteimben soha ilyenről. Nem is szaporodnak nagyon a sikereim, de én már csak ilyen maradok.
A kevés helyesírási és nyelvi hibát, egy kitűnő bétaolvasónak köszönhetem.

0   Spam
3 AndyBaron   (2013-05-29 22:23:49)
Igen-igen, engem is lekötött, jó volt, mint az utóbbi időben minden Attilától!
Egy valami izét találtam:
"férjét látta meg egy gyönyörű fiatal lányt" Legyen úgy, hogy meglátta a férjét egy gyönyörű lánnyal, mert megakasztott, hogy nem kötőszónak
olvastam, hanem a látta ige igekötőjének, de csak ennyi a kifogásom...
happy

0   Spam
2 Ili   (2013-05-29 21:46:46)
Húúú, ez jó volt! A szülők, a gyerek, az egész helyzet, szívszaggató! A sokgyerekes család: pici életkép.
Az egykés család: a magyar valóság. 
Aztán egy snitt: a baleset, és a végén a "másik világ".
Semmi plazmafegyver, se űrgárdista, de még kocsonyás marslakók sincsenek, mégis sci-fi a javából.
Hogy volt-e benne helyesírási vagy más hiba, azt nem tudom, mert teljesen lekötött a történet.
Gratula!

0   Spam
1 AndyBaron   (2013-05-29 09:44:05)
Jupííí! Végre ismét itt vagy! A világvégés novelláidhoz, valamikor később írtam méltatást, Te, azok (mindkettő) professzionálisak voltak!
Na, majd ezt is olvasom (hétköznap, munkaidő, vagyis lopott idő van), most csak Profundiszéval együtt kiteszem a főoldalra, szóval még jövök vissza!
happy





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...