A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 13:51:22
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Remete [ Alkotás hozzáadása ]

A másik világ - regény részlet.

A fáraó lánya dühösen villogtatta a kormányzóra sötét tekintetét.

– Hihetetlen, hogy szembe merészel velünk szállni a ti helybéli nagymesteretek – toppantott dühösen a lábával.

– Nem nagymester, hercegnő – magyarázkodott Valan kormányzó –, csak egy frissen mesterré vált legény. Egy hónappal ezelőtt tért vissza a körútról, amelyen a közelebb-távolabb dolgozó nagymestereknél tanulta tovább a város céhében elsajátított szakmai fogásokat.

– Ismerem a történetet! – csattant fel Lajna hercegnő. – Az érdekel, miért nem tudjátok jobb belátásra bírni.

Lajna véletlenül sem árulta volna el a közelmúlt eseményeit Valan kormányzónak, elvégre nem tartoznak senkire a fáraó lányának saját ügyei. Lagin két hónapon keresztül dolgozott a fővárosban az ottani fegyvermester műhelyében, és nem államügy az, ami Kewewben akkor történt. Még nem sejtette, hogy később a fiúnak nemcsak feszes izmai, és kemény vonású arca vonzza majd, hanem a tudása is. Talán könnyebb dolga lenne, ha idejében kiterjed a figyelme a szakmai előmenetelére, de magánéletének perceiben kerülni szokta a kormányzás dolgait, és egyébként sem szeretné apja valamennyi gondját magára vállalni. Úgy gondolta, a fáraó még fiatal ahhoz, hogy az utódlásáról kellene gondoskodni, tehát egy trónörökös is megkeresheti magának a magánélet apró örömeit.

– A fiatalember két napja élvezi a kormányzósági börtön vendégszeretetét. – Valan mélyen meghajolt, kerülte a hercegnő pillantását. – Óhajtod, hogy kivégeztessem?

Lajna hercegnő megvetően mérte végig a megalázkodó helytartót.

– Ne siettesd a kivégzést! Majd szólok, ha érettnek tartom a fickót a karóra, és akkor majd azt is megmondom, hogy hány nyársat állítson a hóhér az ablakom alá.

Valan hátán végigfutott a hideg. Nem a mostani lenne az első eset, amikor a fáraó vagy valamelyik családtagja kivégeztet egy kormányzót.

A hercegnő rövid gondolkodás után szólalt meg.

– Hozasd elém az aljas parasztját!

A foglyot az agroni vár pincéjének egyik cellájában tartották fogva. A palota földszintjén működött az a néhány iroda, amelyekben a kormányzó hivatalnokai dolgoztak, a helytartó lakosztályába széles márványlépcsőn lehetett feljutni, de a két emeletet elfoglaló lakásba csak azok mehettek fel, akiket az őrség átengedett. Valant zavarta, hogy a hivatalban ügyes-bajos dolgokat intéző emberek számára nyitva tartott csarnokon keresztül vezet út a lakosztály felé neki és a családtagjainak, ezért amikor a hivatalnokok ki-bejártak épületbe, a család inkább a melléklépcsőt használta. Lajna hercegnőt azonban semmiben sem korlátozta a nyilvánosság, minden oroszok fáraójának lánya, a trónörökös, fiatal kora ellenére nagy tekintélyt harcolt ki magának, és ha megjelent az előcsarnokban, az arra járók mind mozdulatlanná dermedtek, az őrség pedig feszesen tisztelegve köszöntötte. Az szóba sem jöhetett, hogy bárki megzavarná a vonulását, amikor felment a kormányzó által neki biztosított lakrészbe.

 – Meddig várjak még? – türelmetlenkedett a hercegnő negyedóra elteltével.

– Bocsásd meg a késlekedést, hercegnő! A foglyot alaposan őrizzük, nehogy megszökjön. Időbe telik, míg a láncait eltávolítjuk.

– Láncok nélkül vezetik majd elém?

– A lábai továbbra is egymáshoz lesznek vasazva, de a faltól el kell oldanunk, és ahhoz ide rendeltem a kovácsot. Nem kockáztathatjuk meg, hogy egyszerű lakattal rögzítsük a bilincseit a falhoz, hiszen Lagin is kovács. Még eloldozná magát a faltól.

– És hogyan szökhetne tovább? – kérdezte megvető pillantás kíséretében a hercegnő. – A palotából úgy sem jutna ki.

Valan helytartó arcáról meglepetést olvasott le a hercegnő. Nyilván dicséretre számított az alapos fogva tartásért, és helyette dorgálást kapott.

– Kívánod, hogy könnyebb vasat rakjunk rá?

– Dehogy! – kiáltott fel Lajna. – Csak hozzátok már!

– Intézkedem – hajolt meg a kormányzó, és fordult is kifelé, hogy leteremtse a személyzetet, noha kétsége sem lehetett afelől, hogy az emberei késlekedés nélkül teljesítik a parancsát. Lajna is tudta, hogy valóban idő szükséges a lánc elvágásához, és amikor újra vasra verik a foglyot, hosszú munkába kerül majd egy új összekötő láncszem visszakovácsolása is, de úgy vélte, ez legyen az őrség parancsnokának a gondja.

A pincebörtönbe vezető keskeny lépcsősor a melléklépcső folytatása volt, ott hozták fel Lagint, a lázadozó fegyverkovácsot.

Az irodák között bóklászó helybéliek titokban vetettek egy szánakozó pillantást a zörgő láncokban botladozó emberre. Nem tudhatták, hogy ki az, de abban bizonyosak lehettek, hogy komoly büntetés, hosszú fogság vagy kivégzés vár arra, akit láncra verve hurcolnak végig a lépcsőn.

A fiatalembert belökték a szobába, ahol a hercegnő egy kis emelvényre állított aranyozott trónuson ült merev tartásban.

Lagin csaknem orra bukott a lendülettől. A vasalástól nem szedhette elég gyorsan a lábát, viszont az őr, aki megtaszította a hátát, nem törődött azzal, ha a korábbi vallatástól meggyötört fogoly estében feltörli a márványpadlót.

A tehetetlenül botladozó, tántorgó rab a trón elé érve visszanyerte egyensúlyát, és felnézett.

– Te? – tátotta el a száját.

– Térdre! Paraszt!

Az őr, aki belökte a terembe, botjával a térde hajlatára vágott, ettől Lagin lába megroggyant, és a férfi ismételten elveszítette egyensúlyát. Kemény koppanással zuhant a térdére.

A hercegnő gőgösen várt, míg a férfi ismét ráemeli a tekintetét. Halálra kínoztathatná arcátlan nézéséért, de most nem ezt akarta.

– Azt mondta a kormányzó úr, hogy nem vallasz.

– Vallottam neked a rózsalugasban, amikor Kewewben éltem. Nem számítottam rá, hogy egyebet is szeretnél tőlem hallani.

– Semmi sem történt a fővárosban – tagadta le tavaszi kalandját Lajna. – Összetévesztesz valakivel, bár a fáraó lányát egy közönséges jöttmenttel összetéveszteni határtalan pimaszság. Ha még egyszer megtörténik, karóba húzatlak.

A fogoly büszkén felvetette a fejét, és nem válaszolt.

– Új tudományokat tanultál déli határainkon túl, a kémeink jelentették, hogy olyan puskát akarsz készíteni, amit nem előröl kell megtölteni, hanem kiporciózott lőport és lövedéket lehet bele adagolni. Igaz ez?

Lagin még mindig néma maradt.

– Beszélj! Kutya! Ordított rá az őrök parancsnoka, és botjával nagyot sújtott a férfi hátára.

A fogoly megvonaglott a váratlan ütéstől, de erőt vett magán, összeszorította a száját, és tovább hallgatott.

A hercegnő felállt a trónról, lelépett a két alacsony lépcsőn, markába fogta a térdelő ember állát, és maga felé emelte. Laginnak egészen hátra kellett hajtania a fejét, hogy engedjen a hercegnő akaratának.

– A szkipetárok földje százhúsz éve a miénk, te őrült. Nem mégy vele semmire, ha titkolózol. Egykori országod már a birodalom része, és az is marad az idők végezetéig.

Egy rövid pillanatig farkasszemet néztek egymással; rab és az úrnő.

– Beszélj a fegyverről.

– A kémeid ostobák – sziszegte a fogoly. Alig mozgott az álla. Könnyen kitéphette volna magát a hercegnő gyenge szorításából, de értelmetlen lenne fizikailag ellenszegülni.

– Hazudsz, kutya! – Ordított rá ismét az őrparancsnok. A fogoly figyelemre sem méltatta. Továbbra is Lajna szemébe bámult rezzenéstelen pillantással.

– Megbotoztassalak? – rivallt rá a hercegnő. – Rászolgáltál. Engedély nélkül bámulod az arcom, és közben összevissza hazudozol.

Lajnát kezdte elhagyni a hidegvére. Adott már utasítást botozásra máskor is. Megesett, hogy az elítélt nem élte túl a fenyítést, és nem lettek rosszak az álmai emiatt, de Lagint nem botoztathatta halálra. Az apjának, és a birodalomnak valóban szüksége van az új fegyverre. Keletről a kínaiak, nyugatról a germánok, délről az etruszkok fenyegették az országot. Szerencsére a sok ellenségnek még nem jutott eszébe, hogy egyszerre támadják meg a fáraó földjét, de bármikor szövetkezhetnek Oroszország ellen, és akkor nehéz dolga lesz a hadseregnek.

– Megbotoztassalak? – kérdezte újra. A hangjából senki sem sejthette, hogy a nyár elején, amikor álruhában járt a fővárosban, másféle hangon beszélt a férfival.

– Nincs mit mondanom! – válaszolta Lagin.

– Kapsz egy kis időt. Ne hamarkodd el a választ!

A hercegnő intett a szolgálójának. – Éhes vagyok – jelentette ki. – Hozz enni és inni.

A foglárok parancsnoka kérdően nézett úrnőjére. Lajna szándékosan nem foglalkozott sem a fogollyal, sem az őrparancsnokkal, és Lagin ott maradt, ahová térdeltették az imént. Nem vihetik sehová, amíg arra a hercegnő nem utasítja az őrséget.

Szinte futva érkezett a személyzet. Ketten hozták az abrosszal leterített asztalt, leállították közvetlenül a trónörökös elé. Három másik szolgáló edényeket rakott a terítőre, négy kukta hozta az ételt. A szakács méltóságteljes léptekkel vonult hadserege mögött, mint az ütközetet vezénylő tábornok.

– Kóstoló! – parancsolta hangosan a fehér turbánt viselő konyhaparancsnok, amire előugrott egy fiatal legény, és gyorsan letérdelt a megterített asztal mellett.

– Felség! – hajolt meg a szakács, és görbe testtartásban várta, míg a kukták által megmutatott étkekből a hercegnő kiválasztja a kedvére valót.

– Ez lesz az – mutatott az egyik ezüst tálba Lajna.

A szakács egy hosszú, széles késsel szeletet hasított a húsból, villára tűzte, és a kóstoló elé tartotta. A fiú lekapta a villáról a húsdarabot, megrágta és lenyelte.

– A mártást is! – parancsolta az úrnő.

Egy kiskanállal kivettek a szószból, villára tűztek egy adag salátát, és azt is felkínálták az előkóstolónak, ő pedig a korábbihoz hasonlóan járt el a felkínált mintával.

– Kifogástalan, felség! – jelentette a fiú, és hajbókolva távozott.

Lajna akkurátus mozdulattal nekilátott az étkezésnek. Voltaképpen nem volt éhes, mindössze azért hozatott étel, mert kínozni akarta a foglyot. Tudta, hogy két napja nem adtak neki enni, és igencsak megéhezhetett mostanra. Persze a kis lelki kínzás, csupán bevezetés az igazi gyötrelmekhez, de azt vallotta, mindennek meg kall adni a módját.

A hercegnő hosszan és élvezettel evett, közben időnként a borba is belekortyolt.

– Nem vagy éhes? – kérdezte két falat között az őrparancsnoktól.

A tisztet persze illemtudó embernek nevelték, visszautasította a kínálást, de a hercegnő nem is azért ajánlotta fel az ebéd egy részét, mert valóban társat akart maga mellé az étkezéshez, hanem azért, hogy ezzel is értésére adja a fogolynak, bármi megtörténhet vele.

Lagin egész idő alatt egykedvűen bámészkodott. Nem lehetett az arcáról semmit sem leolvasni. Sem bosszúságot, sem félelmet, sem éhséget.

– Vigyétek! – intett a hercegnő szolgáknak, amikor végzett a kényelmes étkezéssel.

– Gondolkodtál-e, ember? – Fordult nagy sokára a foglyához.

– Ostobák a kémeid, és hazudnak neked – ismételte meg Lagin korábbi állítását.

– Elég! – A hercegnő a mellette álló kisebb asztalra csapott. Erre tették át az étkezés végével a kupát és a boroskancsót. – Botozzátok meg!

– Igenis! – szalutált az őrparancsnok. – Vigyétek! – parancsolt a legényeinek.

– Húzzatok rá tízet! – pontosította Lajna az ítéletet.

– Tízet? – lepődött meg a tiszt. – Ennek a bivalynak meg sem kottyan ennyi!

A hercegnő ismét az italos asztalra csapott, összekoccantak rajta az edények.

– Még veled is győzködnöm kell? – kiáltott fel éles hangon. – Azt mondtam, tízet!

A parancsnok nem mert ellenkezni, inkább segített felrángatni a földről a foglyot, és nagyokat lökött rajta az ajtó irányába.

– Paraszt! – kiáltott utána a hercegnő, amikor már majdnem kívül került a helyiségből.

Lagin megfordult.

– Nehogy megtévedj, nem könyörületből kapsz csupán tíz botot. Holnap tizenkettő lesz a porció, és az így emelkedik mindaddig, amíg nem beszélsz.

Az őrparancsnok arcán látszott, végre megértette a hercegnő taktikáját. Lajna pedig arra gondolt, hogy a tisztek ezen az isten háta mögötti helyen éppolyan ostobák, mint akármelyik földtúró muzsik. Elhatározta, hogy amint a tisztje visszatér a botozásból, és jelenti az ítélet végrehajtását, elmagyarázza neki, hogy nem öncélú kínzás a fenyítés. Egyszerűen nem öletheti meg idő előtt a kovácsot. Ha elpusztítják, hiába küldi rá a fájdalom ördögeit, hogy munkálkodjanak rajta. Ha már meghalt, nincs, akinek kínokat hozzon a törött csont, és a kitépett hajon, nyelven vagy megégett bőrön is hiába dolgozik a fájdalom, a halott már nem érzi a gyötrelmeket. A legfőbb baj az, hogy beszélni sem tud, pedig az lenne a legfontosabb.



Forrás:

Csoport: Remete | Hozzáadta: Remete (2014-01-17) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 1131 | Hozzászólások: 9 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 9
0   Spam
9 Remete   (2014-03-05 14:06:09) [Anyag]
Köszi, kedves menma! Már feltöltöttem, és az előző hsz-re is válaszoltam.
Várom az új észrevételt! tongue
Attila

0   Spam
8 Remete   (2014-03-01 09:13:19) [Anyag]
Kedves menma!
Kicsit önző vagyok, nem terveztem az egész első fejezet feltöltését, mert itt bizony novellákhoz, vagyis rövid olvasmányhoz szoktak az olvasók. Töltöttem már ide egész regényt, és nem volt látogatottsága. Úgy gondoltam, hogy azokat a részeket ragadom ki a történetből, amelyek úgy-ahogy megállnak a saját lábukon kiragadva is. Meg aztán arra is kíváncsi vagyok, hogy egyes problémás részek miképp mennek át az olvasók kezén, és mit szólnak hozzá. Jelen esetben a Te aggodalmaid is irányt mutatnak, de mivel én ismerem a hiányzó részeket, csak mérsékelt aggodalmat keltenek bennem. Ez a részlet a regény elejéről való, de nem a legeleje. Két helyszínen játszódik a történet. Az egyik a saját világunk 2028-ban, a másik az alternatív, a "másik" világ. Mivel itthon indul a cselekmény, egy tizennyolc éves diáklány egyik szeptemberi délutánján, és nagyon sok jellegzetes, könnyen felismerhető körülményt szóba hozok, az olvasónak a folytatásként látható "másik" világbeli jelent meglepetést okoz, esetleg nem tudja hová tenni, de semmi esetre sem gondolhatja úgy, hogy nem tanultam történelmet. Itt, a kiragadott részlet olvasásakor ez az iránymutatás hiányzott.
A következő részletet még nem választottam ki, de már gondolkodom rajta, hogy melyik - önmagában is - érdekes epizód legyen. Mivel azt írtad, hogy érdekel, ezért ígérem, igyekezem a feltöltéssel. Pár napon belül itt lesz. Ha kitart az érdeklődésed, azt is szívesen megteszem, hogy a kész regényt elküldöm Neked tesztolvasásra. Ez amúgy is szokásom, örömmel élnék a lehetőséggel, ha önként jelentkezőt találok. Csak annyi kell, hogy küldj egy rövid levelet a demiplaszt@t-online címre, vagy jelentkezz be a "http://demetermese.blogspot.hu/" oldalon, és írd meg a címedet, ahová a regényt küldhetem. Pár hét, egy-két hónap addig még hátravan, mert a regény kétharmadánál, háromnegyedénél tartok.
Köszönöm szépen a figyelmedet, és várom a jelentkezésedet, ha máshol nem, hát a következő epizód alatt.
Üdvözöllek!
Attila

0   Spam
7 menma   (2014-02-28 19:06:54) [Anyag]
Igen, ezért is írtam a kommentemben, hogy valószínűleg a regényben el vannak rejtve a magyarázatok. Még soha nem találkoztam alternatív történelemről írt regénnyel, s így persze nem vonom kétségbe az értelmét, csak számomra furcsa, mert látok, olvasok ismerős kifejezéseket, és azonnal az eredeti események jutnak az eszembe. Majd szokom a dolgot smile
A következő részletet pedig nagyon szívesen el fogom olvasni. Remélem, az első fejezet lesz az.

0   Spam
6 Remete   (2014-02-28 17:12:55) [Anyag]
Kedves Menma! Bocsáss meg, amiért megkésve válaszolok! Nem jelezte a program, hogy üzenetem érkezett.
Először is köszönöm, hogy elolvastad a munkám!
A gondjaid egyik részére a válasz a következő: Ez egy részlet, ami esetleg nélkülözhet lényeges adatokat.
A gondjaid másik részére a válasz pedig a következő szóban rejlik: "Alternatív" Az alternatív történelem legfontosabb jellemzője az, hogy nem a való világról beszélünk. Tehát. Tételezzük fel, hogy ebben a valóságban a történelem másképpen alakult, mint ahogyan azt mi tanultuk, és mint ahogyan a jelek szerint a mi világunkban megtörtént. Innentől kezdve a történészek tehetetlenek, hiszen egy valótlan történelemről tudósít a regény. A valósághoz akár nulla csatlakozási felülete sincs. Itt nem így van, de a regény további részeiben derül ki, hogy milyen mértékben igazodik egymáshoz a valódi és az alternatív történelem. Ebben a valóságban az egyiptomi birodalmat a rómaiak nem rombolták le,az oroszok nem a görög-keleti egyház tanításait vették fel államvallásnak, hanem az egyiptomi fáraókét. Természetesen nem azokat az ismereteket osztom meg az olvasóval, amelyek a történettől függetlenül az olvasóban hiányérzetet keltenek, hanem azokat, amelyek a történet szempontjából fontosak. Elismerem, hogy sci-fihez nem szokott olvasóknak nehéz beleilleszkedni az alternatív történelembe, de a módszer bizony nem eredeti. Számtalan könyvet írtak ilyen módon. A blogomon is találhatsz egy ilyen regényt, az "Ezeréves őrszolgálat - ösvény az időben" címűt. (http://demetermese.blogspot.hu/p/ezereves-orszolgalat-osveny-az-idoben_5.html) De hogy ne csak a magam írására hivatkozzam, Frei Tamás tavaly jelentette meg a "2015 - a káosz éve" című regényét. Nem tatom jó regénynek, de nem azért, mert alternatív történelemben játszódik.
Az alternatív történelemmel szemben a magam részéről követelmény, hogy valamilyen érthető módon kapcsolódjék a valódi történelemhez. Ez a regény is kapcsolódik a valósághoz, ámbár ez is sci-fi. 2028-ban játszódik.
Rövidesen kiteszek ide egy másik epizódot, és megtisztelnél vele, ha azt is elolvasnád, és véleményt mondanál róla.
Azt persze ismételten megjegyzem, hogy egy regényrészlet nem novella, tehát nem tudhatsz meg belőle mindent, ami a regény többi részletében olvasható.

Még egyszer köszönöm szépen a figyelmed, és kérlek olvass bele a következő szemelvénybe is.
Üdvözlettel! Attila

0   Spam
5 menma   (2014-02-19 11:39:31) [Anyag]
Hogy is kezdjem... Nem volna ezzel az alternatív történelemmel különösebb baj, csak az a gond, hogy rettenetesen ugrálsz a valós történelemben, a kifejezésekben és még a neveket sem tudom igazán hova tenni. A muzsik felszabadult jobbágyot, szabad embert jelent. Oroszországban ez 1861-ben történt, s hol voltak akkor már a nagy fáraók? Ráadásul most el sem tudom dönteni, hogy ezek úgy néznek ki, mint az arabok, vagy ők ókori egyiptomiak, esetleg világosbőrű kelet-európaiak? Nincs semmilyen leírás a szereplőkről. Ráadásul a nevekről sem puskázhatok, mert először találkozom ilyen nevekkel. Vagy fiktívek, vagy rohadtul ritkák, nem tudom. A germán törzsek (ha rájuk gondoltál) is az első századokban voltak "aktívak".Ha ebbe beleolvas egy történész, rá fog mutatni, hogy a történet ezer sebből vérzik. Vagy pontosítanod kell néhány dolgot, hogy azért legyen valami átkötés a nemzetek között (kéne valami logika), vagy átírod teljes fantasyra, kitalált helyszínekkel. Ez csak az én véleményem, és lehet teljesen rossz, de ilyen történelmi káoszt csak egy vígjátéknál tudnék elfogadni. Vagy, ha a bevezetésben kapnék egy kielégítő magyarázatot, hogyan is alakult ki az általad leírt világ. Voltak furcsa mondatok, szórendek, pl." Még veled is győzködnöm kell? " Szerintem még néhányszor át kéne olvasni. 
Lehet, durvának hangzott, amit mondtam, de nem megsérteni akartalak. Az oldal többek között azért van, hogy kritikát írjunk egymásnak, és én csak ennek próbáltam eleget tenni.

0   Spam
4 Remete   (2014-01-27 23:17:32) [Anyag]
Szia, Nimretil!
Köszi az olvasást!
Elgondolkoztatsz azzal, amit mondasz. A helyzet az, hogy volt idő, amikor lakatosként tengettem az életem, és eléggé gyakorlott szakember vált belőlem. Később gépész technikus lettem, ott még többet megtanultam a vasas szakmából. Nekem ezek a kifogások nem jutottak eszembe, de ez nem jelenti azt, hogy nem helytállóak a kifogásaid. Majd elgondolkodom rajta. Addig is köszönöm szépen a véleményedet!

0   Spam
3 Nimretil   (2014-01-27 17:50:38) [Anyag]
Szerintem is érdekes, szívesen olvasnám tovább. Már csak azért is, mert kovács a főszereplő! biggrin

Egyébként, ha már itt tartunk, nekem a leláncolós rész azért egy picit fura volt. Egyfelől, mert túlzásnak tartom, hogy nem használhatnak nyitható elemet a lánchoz (ha nagyon paranoiásak, még mindig elhelyezhetnék úgy, hogy a rab ne tudja elérni), másfelől technikailag is érdekes kérdés az elvágott láncszem újragyártása. Ha a szemek összekovácsolása alatt tűzi hegesztést értesz, akkor ez azt feltételezi, hogy a rab visszaláncolásához be kell vinniük egy tűzhelyet és egy fújtatót, amivel meg tudják hicceltetni a vasat. Persze az is lehetne, hogy elkészítenek egy nyitott láncszemet két (vagy több) lyukkal, fogóval visszazárják a helyére, aztán összeszegecselik, ez legalább hidegen is megoldható. Mindenesetre én biztos vagyok benne, hogy ennél azért ésszerűbb medoldásokkal dolgoznak. Hozzátenném, a fenti két módszer egyike sem vesz túlzottan sok időt igénybe, de miután a rabokat általában úgyis cserélni kell, kicsit hülyén hangzik, hogy el kell vágni a vasat ahhoz, hogy leszedd. Elképzelhetőnek tartom, hogy egy neves kovács esetében tesznek óvintézkedéseket, de nem ilyeneket (feltéve, hogy semmi mágikus hatás nem játszik, mert ha teszem azt a gondolatával képes alakítani a vasat pl, akkor mindjárt más a helyzet).
A helyi kovács helyében meg, ha feltételezném, hogy a rab képes felnyitni egy (általam készített) lakatot mindenféle célszerszám nélkül, akkor ezer százalék, hogy lakatot tennék rá, aztán éjjel nappal figyelném, hogy csinálja!

+1   Spam
2 Remete   (2014-01-19 16:46:06) [Anyag]
Szia, Andy!
Igen ez egy alternatív történelem, a regény maga párhuzamosan futtatja az alternatív és a valós történelmet, aztán lesz belőle valami smile
Köszi, hogy elolvastad!
Majd, ha lesz értelmesen kiemelhető részlet a továbbiakból, akkor hozom.

0   Spam
1 AndyBaron   (2014-01-18 00:27:49) [Anyag]
Érdekfeszítő!
Ezek szerint ez egy alternatív történelem, izgalmas!
Az elején: "közelebb, távolabb". én ezt így írnám: közelebb-távolabb!
hello





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...