A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-29, 08:26:09
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Remete [ Alkotás hozzáadása ]

Bankrablás a világűrből

Az űrhajó veszedelmesen imbolygott. Egyre nehezebb volt tartani a normális sikló-sebességet, egyre nagyobb volt az esélye annak, hogy lezuhannak és szétzúzódnak az alattuk vágtató talajon, ahol tengerek váltakoztak a szárazfölddel, hegyek magasodtak, folyók kanyarogtak, és néhol hatalmas erdők váltakoztak sivatagokkal.

- Nem fogod tudni megtartani - mondta Frdan a társának, aki a kézi vezérlésű leszállóprogramot irányította.

- Menni fog - ellenkezett Yolla. - Szálltam már le nagyobb sérüléssel is, mint amit most elszenvedtünk.

A kis hajó a Peralga rendszerből volt hazatérőben, amikor kalózok támadtak rájuk. Yollának esze ágában sem volt a hajóra engedni őket, amikor erre felszólítást kaptak. Megpróbált előlük kitérni. Egy ideig bújócskáztak az aszteroidák között, de az egyik szökellés számításába hiba csúszott, és a hajó fara beleakadt valami szikladarabba.

Szerencsére a hiperhajtómű nem sérült meg, csak éppen nem láthatták hová veti őket az űrt kettéhasító féreglyuk.

- Fogalmam sincs, hol lehetünk - állapította meg Yolla, amikor végre abbamaradt a hipertérben való utazásra jellemző kavargás körülöttük, és valahol, egy nap körüli pályán találták magukat.

- Kár, hogy tönkrement a szkóp - sajnálkozott Frdan.

- Remélem nem akarod azt mondani, hogy erről én tehetek? - nézett rá indulatosan a másik, nagy szemeit dacosan előreszegezve.

- Nem, nem - szabadkozott a barátja. - Az a hülye szikla épp az utunkba került.

Yolla nem volt benne teljesen bizonyos, hogy a barátja nem akar-e belőle gúnyt űzni ezzel a megjegyzéssel, de jobbnak látta, ha nem feszegeti a dolgot.

- Nézd meg a szkópot, van-e hozzá megfelelő tartalék alkatrész - mondta inkább ahelyett, hogy veszekedni kezdett volna.

Frdan szó nélkül elkotródott a raktárba, de hamarosan visszaérkezett. Egyébként kifejezéstelen arcáról most kétségbeesés sugárzott.

- Összetört - árulta el. - Volt egy, ahogyan azt a szabályzat előírja, de az ütközéskor elrepedt, most teljesen használhatatlan. Az összes áramkör megszakadt benne, és teljesen tönkrement.

- Nem lehet megjavítani?

- A mikro áramköröket? - nézett rá értetlenül Frdan. - A gyárban is csak az automata tudja beforrasztani az érintkezőket.

Yolla káromkodott egyet halkan.

- Mit csinálunk most? - nézett a barátjára tehetetlenül.

A másik széttárta a kezét.

- Fogalmam sincs. Ha szerencsénk van, akkor van a közelben egy lakott bolygó, és legalább az alapanyagot be tudjuk ott szerezni, aztán a robot majd ráhúzza a táblára az áramköri mátrixot. Akkor talán lelket tudunk belé lehelni. Így kettétörve a robot sem tudja megjavítani.

Yolla nagyot sóhajtott, és visszafordult a kézi navigációs berendezéshez. - Rendben - mondta. - Nézzünk szét ebben a rendszerben.

A bolygó kicsit ellenségesen fogadta őket.

- Maszk nélkül nem lélegezhetünk - mondta Frdan, a műszereit vizsgálva.

- Szkafanderre is szükségünk lesz? - érdeklődött tőle Yolla, aki tovább birkózott a nehezen engedelmeskedő vezérlőszerkezettel.

Alattuk suhant a táj. Erdők, hegyek, vízmosások.

- Nem kell szkafander. Elég a légzőkészülék.

Lassítottak, alacsonyabbra ereszkedtek. Szűnőben volt a rázkódás, simábbnak tűnt a repülés, mint a légkörbeérés utáni percekben.

- Azt ott! - kiáltott fel Yolla - Azt nézd! - mutatott egy nagy kiterjedésű épületegyüttesre.

- Civilizáció.

- Remélem használnak olyan anyagokat, amiből megjavíthatjuk a szkópot, meg a többi sérült egységet.

- A szkóp a legfontosabb - mondta Frdan - Anélkül mozdulni sem tudunk, a többi munkához van alapanyagunk.

Egyre több város suhant el alattuk. Percek óta repültek a kontinens felett. Beléptek a bolygó árnyékos területére, de a városok világítása így is látatóvá tette, merre vannak a lakott területek.

- Le tudsz tenni bennünket anélkül, hogy jobban összetörne a hajónk, mint ahogy már amúgy összetört?

- Menni fog - felelte a barátja. - Már kezdem érezni a kézi vezérlés technikáját, és irányítani tudom a repülést. Simán le fogunk szállni, csak olyan helyre van szükségem, ahol láthatóan van ipari termelés, és mégis van egy tenyérnyi sík hely, ami elég a leszálláshoz.

Óvatosan bánva a fékező motorokkal, egyre jobban csökkentette a sebességet, míg egy nagyobb síkság közepe felett sikerült annyira megfékezni a száguldást, hogy már érdemes volt leszálláshoz alkalmas helyet keresni.

Nem tudott a hagyományos módon megállni, fékezés nélkül megmerevedve lebegésre váltani a cél felett, ehhez meg kell majd még javítani a girót is, de lassú siklórepülés után leereszkedni a talajra, azért sikerülhetett.

Talált egy hosszabb egyenes szakaszt, ahol az építmények között nagyjából egyenes út vezetett egy tér felé. Ezt a helyet szemelte ki a leszállásra. Imádkozott azért, hogy ne legyenek járókelők és járművek a környéken. Nem akart nagy feltűnést kelteni. Úgy tudta, a fajtájukból még senki sem járt ezen a világon, tehát alighanem nagy riadalmat okoznának a lakosságban, ha csak úgy a semmiből megjelennének kissé imbolygó űrhajójukkal a házak között, és talán még kárt is tennének egyik másik járműben, amelyik nem számítva a közeledésükre óvatlanul közlekedik az utakon.

Már benne járhattak az éjszakában, mert az utak teljesen néptelenek voltak.

- Óvatosan! - aggodalmaskodott a másodpilóta székéből Frdan.

- Átveszed?

- Dehogy! - egy pillanatra megdermedt közöttük a levegő. - Mindig ez a sértődősködés - szabadkozott Frdan. - Csak kicsúszott a számon.

Yolla nem válaszolt, minden idegszálát igénybe vette a leszállás. Végre a tér közepén sikerült befejezni a siklást, és megállapodott az egyik épület előtt.

- Kapcsold be az álcázást! - mondta Yolla, mert a hajó biztonságos földre tétele mellett nem ért rá azzal foglalkozni, hogy ki látja meg őket, és ki nem.

- Máris! - engedelmeskedett Frdan.

A környezet elemzését már régen elvégezték az automata műszerek. Amikor megálltak, gyorsan elővették légzőkészülékeiket, és tétovázás nélkül siettek a zsiliphez. Nem akarták megkockáztatni, hogy a virradat itt találja őket. Azt tervezték, gyorsan szétnéznek a keresett anyagokat kutatva, aztán a nappal idejére félrehúzódnak valahová a környéken, és a következő éjszaka megoldják a szükséges anyagok beszerzését.

A zsilip kiszellőztetése után kiléptek az ismeretlen bolygó városának a főterére. A simára burkolt területet házak övezték, itt-ott fák bólogattak, néhol más, számukra értelmezhetetlen tereptárgyak álltak.  Az mindjárt látszott, hogy a szkóp anyagául szolgáló szilícium készítmények itt meglehetősen hétköznapi anyagnak minősültek, mert a környező épületek falait sok helyütt ezzel helyettesítették.

Yolla megvizsgált egy ilyen táblát, amely a talajig érő fémkeretbe ágyazva álldogált a falba vágott nyílásban.

- Ez valamiféle bejárat lehet - mondta, amikor végzett a szemrevételezéssel meg fényképezéssel. Nem volt ugyan előírás, hogy az ismeretlen bolygókra tett első útjaikon mindent rögzítsenek, de jobbnak látták, ha a központi adattár számára annyi képet vesznek fel, amennyit csak tudnak.

Frdan megpróbált benyitni az ajtón, de az nem engedett.

- Védi valami zár ezeket a bejáratokat.

- Különös - álmélkodott Yolla. - Miért kell az ajtókat zárni? Így senki sem tud átmenni rajta.

- Talán néha kinyitják - vélekedett a másik.

- Ostoba szokásaik vannak az itt lakóknak - Yolla elővette a kis számítógépet, és körbevizsgálta vele az üvegtáblát tartó keretet. - Ezt könnyű lesz kinyitni - mondta, amikor egy helyen felvillant a kis készülék kijelzője.

A kis szerkezetből kinyúltak a csápok, és a keret között behatolva, félretolták a reteszt a zárból. Már majdnem átléptek az ajtón, amikor ismét felvillant a monitoron egy fény.

- Elektromos áramkörök is védik ezt az ajtót - mondta, és körbeforgatta a készülék csápjait az ajtó túloldalán.

- Tényleg ostoba szokásaik vannak ezeknek. Nem tudom, hogy érdemes lesz-e tőlük anyagot kunyerálni - mondta Frdan.

- Mi bajunk lehetne. Nézz szét, annyi itt az üveg, hogy egy egész flottát el lehetne látni szkóppal ennek az egy háznak a nyílászáróiból.

- Mégis féltik a tulajdonukat. Különben nem védekeznének mindenféle zárakkal, meg áramkörökkel.

A monitoron végre kialudtak a figyelmeztető fények, szabad volt előttük az út. A mechanikus zárak kinyitása után az elektromos riasztót is elnémította az ügyes kis automata, amit Yolla magával hozott a hajóból.

- Talán észre se vennék, ha valahol fenn az épületben kiemelnénk egy üvegtáblát a helyéből - mondta Frdan felé fordulva.

- Tudod jól, nem tehetjük. Ha ezek zárják a házaikat, akkor ennek jelentőséget tulajdonítanak. Semmi kedvem otthon hadbíróság elé állni azért, mert az idegenek vagyonában a szükségesnél nagyobb kárt okozunk.

Az ajtó mögötti helyiségben kis csalódás várt rájuk. Odabent csak eléggé egyhangú berendezési tárgyak vártak rájuk. Székek, asztalok, pultok, elektromos szerkezetek szép számmal, de üvegtáblák sehol. Látszott, hogy az üveget főleg az építészeik használták.

- Ott egy lépcső - mutatott Frdan a terem közepére. Menjünk fel az emeltre, és ha minden kötél szakad, ott szedünk ki a tokjából egy üvegtáblát.

- Csak lassan! - intette őt Yolla. - Tudod, hogy nem mindegy a vastagsága és a mérete. Vágni még csak tudunk belőle, de megvastagítani nem lehetséges ezeket a táblákat, ahhoz nincs szerszámunk. Az különleges technikát igényelne.

Felsétáltak a széles lépcsőn. A biztonsági berendezések mindenhol engedelmeskedtek ügyes kis manipulátoruknak, így sehol sem szólalt meg vészcsengő az idegenek látogatása miatt.

A lépcső tetején, egy galériaszerű folyosón találták magukat, ahonnan egy hosszú üvegfalon át végig lehetett látni a földszintet.

- Ez igen - ujjongtak. - Ebből a falból már kivehetünk egy táblát úgy, hogy ne szenvedjenek különösebben nagyobb kárt. Ez láthatóan, csak dekoráció, vagy valami egyéb szükségtelen kellék. Emiatt nem kell hadbíróságra mennünk, ezzel nem csorbítjuk a bennszülöttek érdekeit.

Yolla végighúzta az ujját az egyik üveglapon.

- Ez túl vékony - mondta. Végszükség esetén kettőt egymásra helyezve használhatjuk, de keressünk tovább.

Benyitottak egy ajtón, amin kivételesen nem volt semmilyen védelem. Ha ismerték volna a földi írást, akkor leolvashatták volna a feliratról, hogy az igazgató irodájában járnak.

A pazarlóan hatalmas ablaktáblák mögött szinte erdőnyi növény volt beültetve mindenféle ládákba meg edényekbe. Az ablaknak háttal egy hatalmas asztal állt, mögötte egy kényelmes szék. Még az idegen szem is láthatta, hogy ez a hely, egy fontos ember helye.

A szoba oldalfala mellett egy alacsonyabb asztalka állt, körülötte ülőhelyek. Az asztal a jelentéktelenül alacsony mérete ellenére sem volt kicsi. Mintha társalgáshoz használták volna.

Yolla közel ment az asztalhoz, és a meglepetéstől felkiáltott.

- Odanézz! - hívta fel a társa figyelmét - Az asztal lapja vastag üvegből van. Éppen olyan vastag, amilyen a szkóphoz kell. Egyszerűen csak levisszük a hajóba, és ráhúzzuk a mátrixmezőt.

- Ezt tényleg, mintha arra tervezték volna, hogy nekünk helyettesítse a vésztartalékot.

Félre tolták a foteleket, az asztalról áttették a bőrkanapéra a kis abroszt meg a naptárt és az újságokat, aztán megemelték az üvegtáblát. A hatalmas tábla akadály nélkül mozdult akaratuk szerint.

- Csak óvatosan - mondták egymásnak. Nem akarták, hogy tovább kelljen kutatniuk a megfelelő anyag után. Nem remélhették, hogy rövid időn belül találnak még egy ugyanilyen hatalmas tábla vastag üveget, ami a pótolhatatlan szkópot helyettesítheti majd a hazafelé tartó úton.

Az igazgató irodájában ott maradt a láb üresen, üveglap nélkül.

A hajóban biztonságba helyezték a szerzeményüket, aztán tanakodni kezdtek. Az világos volt, hogy nem hagyhatják üresen a lábakat, valamivel pótolniuk kell az elhozott asztallapot. A kérdés az volt, a rendelkezésükre álló szegényes készletből, mit használjanak fel erre a célra.

- Nem lehet értéktelenebb az általunk átadott anyag, mint amit elhoztunk tőlük. Ha így lenne, az vizsgálatot vonna maga után, és még megrónának bennünket.

- Mit javasolsz, miből készítsünk megfelelő táblát az ottmaradt lábazatra? - kérdezte Frdan.

Yolla tétovázott.

- Az üveg egy nemes anyag. A bolygónak eléggé agresszív légköre van, ha valami silány műanyagból, vagy egyszerű fémből pótolnánk az üvegtáblát, az hamar megrongálódhatna az oxidáció következtében. Nem csaphatjuk be őket.

Mind a ketten lementem a raktárszintre, körülnézni, mivel kárpótolhatnák a bennszülötteket az elcsent üvegtábláért. Végül egy hatalmas, sima felületű fémtáblát szemeltek ki erre a célra.

Nagyon nehéz volt az új asztallap, nem is bírták el ketten, az egyik robotra kellett rábízni, hogy vigye át a hajóból az irodába.

A robot nem nyafogott, elvégre azért volt robot. Hóna alá kapta a hatalmas táblát, és egykedvű léptekkel felvitte a lépcsőn az igazgatói szentélybe.

 

Mire felkelt a Nap, a hajó már bolygó körüli pályán keringett, két utasa pedig erejét megfeszítve dolgozott a helyreállításon. Meg volt rá a reményük, hogy rövid időn belül távozhatnak a rendszerből, ahol nem biztos, hogy szívesen látott vendégek lennének. Mégiscsak elemeltek egy értékes üvegtáblát egy magára hagyott épületből.

 

A bank igazgatója a szokásos nyugalommal lépkedett felfelé a lépcső puha szőnyegén. Minden nap ilyenkor szokott érkezni, és az emeleti folyosó ablaktáblái mögül nézi végig, a nyitás rituáléját. Nélküle is lezajlana a bank megnyitásának procedúrája, de ezt mégsem mulasztott el soha.

A lépcső tetején balra fordult, és a titkárságon keresztül lépett be a saját irodájába.

- Klárika, kérem a kávémat - mondta a titkárnőjének, és belépett a szobájába.

Lassú léptekkel az íróasztalához lépkedett, táskáját ledobta a helyére, aztán az ablakhoz ment, és a hatalmas üvegtáblákon keresztül kitekintett a városra, a város főterén álló szarvast mintázó szoborra. A város büszke volt erre az állatra, amelyről a nevét kapta egykor.

Visszafordult az asztala felé, lehuppant a székére, és szétnézett a birodalmában.

Azt hitte, káprázat játszik vele.

- Klárika! - kiáltott át a titkárnőnek.

- Hozom igazgató úr - nyitott be Klárika az irodába, de ahogy a kávéval a kezében beóvatoskodott, a nagyszőnyeg szélénél földbe gyökerezett a lába. A kezében reszketni kezdett a tálca, zörögve csúszkált rajta a kiskanál; a kávécsésze meg a cukortartó lassan szánkázni kezdett lefelé a kis tálca pereme felé.

Klárika idejében erőt vett magán, és vízszintesbe igazította a tálcát a rajtalévő kávéval és a kellékekkel egyetemben. Az egészet le kellett volna tennie a dohányzóasztal üveglapjára, de ez lehetetlen volt. A megszokott, néha kicsit maszatos üveglap nem nyugodott a megszokott helyén. Helyette egy vastag, szikrázóan sárga fémlap trónolt a falábakon.

- Ezt mi… mikor… - dadogta a főnöke felé fordulva.

Sallai a megszólítástól felocsúdva megrázkódott, és kérdően nézett vissza Klárikára.

- Én is éppen erre lennék kíváncsi. Tudni szeretném, ki cserélte ki az üveglapot.

Hívatták a rendészt, az meg az épület fenntartásért felelős mérnököt. Kikérdeztek mindenkit, kifaggatták a tisztviselőket, kihívták a rendőrséget, de senki sem tudott választ adni arra, hogy ki és mikor cserélte ki a bank igazgatói irodájában az üveglapot egy két centi vastag, színaranyból készült táblára.

 

A Földkörüli pályán keringő hajóban lassan elkészültek a javítással, és a két utas indulófélben volt hazafelé.

- Remélem, ha később erre vetődik valami hivatalos küldöttség, senki se panaszkodik majd ránk, hogy elcsórtunk egy üveglapot az egyik hivatalból - aggodalmaskodott Frdan.

- Ne csinálj belőle gondot - nyugtatta őt Yolla. - Amíg nem panaszkodnak, hogy megloptuk őket, addig nem lehet bajunk abból, hogy valami értéktelen kacattal szúrtuk ki a szemüket ezért a nagydarab üvegért cserébe.

Bekötözték magukat az ülésbe, és készülődni kezdtek a starthoz.





Forrás:

Csoport: Remete | Hozzáadta: Remete (2012-01-08) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 1151 | Hozzászólások: 23 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 23
-1   Spam
23 Remete   (2012-01-24 15:34:17) [Anyag]
...a karaván halad.
Így szól a mondás! Ugye?

0   Spam
22 damien   (2012-01-24 08:04:08) [Anyag]
Remete!

Ne szívd mellre! cool
Csak egy kis csipkelődésben volt részed. wink
Ha tudnád, hogy én mennyi mindennel nem haladok, akkor tudnád, hogy bagoly beszél... biggrin

0   Spam
21 AndyBaron   (2012-01-23 23:45:54) [Anyag]
A sok feladat tart fiatalon!
wink

0   Spam
20 Remete   (2012-01-23 19:39:18) [Anyag]
Hello Fijjug!
Hi! Damien!
A kedvemnek semmi baja, az idővel állok gyengén. Említettem már, hogy az aranymosáson pályáztam, és igyekszem figyelemmel követni az eseményeket, meg azon kívül is van jelenlétem. Most az aranymosás oldalhajtásán, egy FaceBook oldalon vettem részt egy őrült gyakorlaton, és az is időbe került. (Andy is járt arra, meg Craz is, bár ő mintha bliccelne egy kicsit...) No, persze közben írok is, így néha kicsit felgyülemlik a restancia. Így hát bocsi, a javítás néha késik. (Főleg egy régi munka javítása)
Szóval a látszat csal, semmi bajom, csak hálistennek nem érek rá, meg aztán a számítógépek is romlanak, így legalább némi zsebpénzre is szert tehetek, de ez nem tartozik ide.

0   Spam
19 AndyBaron   (2012-01-20 23:22:03) [Anyag]
Lehet, hogy megint valami jó kis konspirációban vannak Pintyővel! smile De jó lenne! happy

0   Spam
18 damien   (2012-01-20 18:03:24) [Anyag]
Hi Remete!

Remélem, nem ment el a kedved a hosszú kritikától. cool

0   Spam
17 AndyBaron   (2012-01-15 14:16:52) [Anyag]
Igen, a család a nap huszonnégy órájából legalább harminchatot igényel!
Én például a kamasz fiaim mellett néha teszkós árufeltöltőnek érzem magam, nappal mindent kiesznek a hűtőből, én meg éjszaka feltöltöm...Persze, így van ez jól!
Remete, szerintem jó ez a novi, azt mondtam, hogy a legjobb három közé nem szerkeszteném be, ezek szerint kicsit rosszabbakat kell írnod most már, hogy a régebbiek ne irigykedjenek az újakra :))
Amúgy pedig kérlek, mindent rakjál fel, régieket, újakat egyaránt, én nagyon méltányolom, ráadásul a regényedet is januárban el akarom olvasni! (Apropó, küld át egy fájlban, hogy könnyebb legyen!)
yes

0   Spam
16 damien   (2012-01-15 10:23:22) [Anyag]
Nos, így már érthető. Bár ha ezt leírod az előszóban, akkor már én sem lepődtem volna meg ennyire néha. biggrin
De komolyra fordítva a szót, akik most itt a közösségbe tartoznak, mindannyian tehetségesek és meg van bennük a potenciál. Sajnos, én sem tudok annyi időt fordítani az írásra és a közösségre, amennyit szeretnék, mert a munkám néha teljesen nullára szív le, és azért valljuk be: család mellett a munka az első és az írás csak második. Talán egyszer megfordul a trend vagy kombinálódik a kettő. wink

0   Spam
15 Remete   (2012-01-15 09:10:20) [Anyag]
Kedves Damien, Andy!
Szerencsémre most is a fülemig ér a nyugdíj kiegészítő munkám, ezért ma napközben nem lesz időm részletesen válaszolni, pedig másképpen nem lehet, de annyit így kutyafuttában elmondok, hogy Damien egy mondata nagy örömet okozott. Szép kis novellát lehetne kanyarítani köré, az idő látszólagosságáról. Azt írtad Damien, hogy a régebbi munkáim jobban tetszettek, meg is nevezted az egyiket, és akkor megelégedettséget éreztem. Eszerint érdemes dolgoznom, és igyekeznem, mert talán sikerül időről időre kicsivel jobbat írni, mint régebben. Amit te korábban ismertél meg, azt ugyanis azon a héten írtam, amikor feltöltöttem, tehát nagyjából mostani írásom. Amit itt látsz, pár évvel ezelőtti munkám, tehát korábbi. Furcsa paradoxon, ami számodra régebbi, a valóságban fiatalabb munka. Mondom, jó kis igazolása az idő relativitásának. Azt persze most jogosan kérdezhetnétek, hogy miért töltöttem fel egy régi írásomat javítás nélkül, de erre a kérdésre majd válaszolok, (ha sikerül megfelelő választ találnom) ha végeztem a mai pénzkereső munkámmal.
Addig üdvözöllek benneteket, és köszönöm a segítségeteket!
Attila

0   Spam
14 damien   (2012-01-15 08:57:44) [Anyag]
Nem, semmit sem. Nem nagyon foglalkozom mostanában a Karc-cal, és nem hiszem, hogy elmegyek a találkozóra. Persze, te ettől még megteheted wink

0   Spam
13 AndyBaron   (2012-01-14 23:59:42) [Anyag]
...egyébként Ti tudtok valamit erről a 27.-én tartandó Karc-taliról, Engem meghívtak...

0   Spam
12 damien   (2012-01-14 23:51:42) [Anyag]
Mondjuk azt - és miért ne mondanánk, ha igaz wink Remete stílusa és témaválasztásai közel állnak hozzám. Sőt, mondhatom, tetszik, ahogy ír. Így mindenképpen fontosnak tartom (persze, ha elfogad engem kritikusként), hogy átnézzem az írásait.
Nem mindenkibe fektetnék ennyi energiát. Célom pedig az, hogy átadjam a véleményem.
Volt olyan írása Remetének, amikor csettintettem. Amikor már elért az ember egy szintet, akkor már ahhoz mérik, és ha ettől a szinttől eltér, akkor ujjonganak vagy lehúzzák. Egy dolog tény, hogy a magasra tett mércéről nagyobbat is lehet bukni. cool
Nekem is van olyan írásom, amivel én meg voltam elégedve (sőt, mások is) mégis lehúzták róla a keresztvizet. EZ van. Mindenkinek nem tetszhet egy írás, és nem is úgy kell megírni, hogy mindenkinek tessen, mert ha így ír egy író, akkor nem tudja önmagát adni. Szóval, továbbra is tisztelem minden írótársam munkáját, de tény, hogy én csak őszintén tudok értékelni. Ha tetszik valami, akkor elmondom, ha nem, akkor is. Esetleg rámutatok olyan dolgokra, amelyek nekem nem tűntek egyértelműnek.
Asszem, ezért vagyunk itt. Én legalább is igen.

Damien

0   Spam
11 AndyBaron   (2012-01-14 11:07:25) [Anyag]
Tyú, ez komoly, részletes munka Damien! (Úgy is mondhatnám: valami komoly munka:) )
Imádom a csapatjátékot, még ha minden jel arra utal is, hogy egyedül szeretem csinálni a dolgokat. Ilyen társasággal lehet közösen dolgozni!
Mondod, hogy Remetétől jobb is telik, én azt gondolom, erre a fórumra tökéletes (vagy pld. a Karcra), de ha sok Remete novellából kellene válogatni mondjuk hármat, akkor ezt lehet, hogy nem választanánk közéjük (szerkesztői ízlés kérdése). Mindazonáltal átsüt belőle az ihletettség, akárhogy is túlíródott, meg voltokkal tarkított, én nagyon élethűen láttam a képeket, sőt a csattanót én is vágtam a közepétől, de mégis élvezettel hagytam, hogy végig moziztassa velem.
Most persze sokkal jobb lesz, ha Remete megkozmetikázza ezek alapján!

0   Spam
10 damien   (2012-01-13 21:32:44) [Anyag]
3. Rész (majd alulról olvass először) wink

"Már benne járhattak az éjszakában, mert az utak teljesen néptelenek voltak." - volt, volt, voltak... Hogy szólna így: Már benne járhattak az éjszakában, mert az utakon semmilyen mozgást sem láttak - vagy az utakon senkit sem láttak.
"Végre a tér közepén sikerült befejezni a siklást, és megállapodott az egyik épület előtt." - ki állapodott meg? Yola vagy az űrhajó? Mert ez így nem egyértelmű.
"- Kapcsold be az álcázást! - mondta Yolla, mert a hajó biztonságos földre tétele mellett nem ért rá azzal foglalkozni, hogy ki látja meg őket, és ki nem." - most megint logikázok kicsit. Hogyha annyira álcázni akarta volna magukat, akkor nem kellett volna megtennie még a levegőben. Ráadásul ha nyílt térre száll le, akkor azért annyira nem rejtőzködhet, mert a végén még egy koldkóros helybéli még belebotlik smile
"Amikor megálltak, gyorsan elővették légzőkészülékeiket, és tétovázás nélkül siettek a zsiliphez." - most az a fontos, hogy a zsiliphez mentek vagy az hogy tétovázva tették ezt? Mert ha az első, akkor a szórend éppen fordított.
"Azt tervezték, gyorsan szétnéznek a keresett anyagokat kutatva, aztán a nappal idejére félrehúzódnak valahová a környéken, és a következő éjszaka megoldják a szükséges anyagok beszerzését." - Nem ez az elő mondat, ahol érzek egy kis túlmagyarázást. Elég kacifántosan fogalmazol néha, ami miatt belekeveredsz, és ez pontatlanságot és szóismétléseket okoz. Talán a kevesebb több lenne itt.
"- Ez igen - ujjongtak." ha ujjongtak akkor ez felkiáltójel.
"Az világos volt, hogy nem hagyhatják üresen a lábakat, valamivel pótolniuk kell az elhozott asztallapot. A kérdés az volt, " - volt, volt, volt - ezeket ki kell irtanod a szövegedből minél hamarabb... wink
"A robot nem nyafogott, elvégre azért volt robot. " még egy "volt", de itt inkább az probléma, hogy mert az, hogy robot, ebben az esetben egy olyan megállapítás, ami nem csak a múltra vonatkozik.
"Minden nap ilyenkor szokott érkezni, és az emeleti folyosó ablaktáblái mögül nézi végig, a nyitás rituáléját." - érkezni és végignézni - talán ez a kombó lenne itt megfelelő, így megint csak ilyen jövő-múlt-jelen kavarodást érzek.
"Az egészet le kellett volna tennie a dohányzóasztal üveglapjára, de ez lehetetlen volt. " - tudod, "volt" wink Ez most már legalább húsz...

Nos, összefoglalva, az előbb említetteken kívül (melyeket neked kell eldöntened, mennyire érzel igaznak) az írás nálam nem fejtette ki azt a hatást, amit vártam. A felénél már gondoltam, hogy ez a föld (bár nem tudom, hogy ezt szeretted volna-e titokban tartani egyáltalán), és vége előtt jóval vágtam a végét is. Igazából nem volt benne olyan dolog, ami miatt csettintettem volna. Csak egy egyszerű történet, aminek nincs csattanója és túl mély mondanivalója. Talán ha nem döcögne ennyire nyelvtanilag a szöveg, akkor jobbnak tűnne a történet is, de így csak egy erős közepes tőled. Nekem pl. tőled sokkal jobban tetszett az űrhajós, aki a zenét hallja, mielőtt meghal, és megtalálja istent.
Remélem, nem haragszol, ha őszinte vagyok. Tudod, hogy a jót is ugyanúgy megírom. Persze, ez csak az én véleményem, és lehet, hogy valakinek ez tetszik a legjobban az eddigi írásaid közül.

0   Spam
9 Remete   (2012-01-13 21:26:57) [Anyag]
Kedves Damien!
Köszönöm szépen az elemzést!
Estére lenullázta az agyamat a barátom, akit telefonon keresztül kellett számítógép használat alapfokú képzésben részesítenem, így ma nem fogok részletesen foglalkozni a dologgal, de amint lesz tiszta fej a nyakamon, részletesen át tanulmányozom, és a jelzett helyeken javítok, meg némi részletes válasszal is szolgálok.
Addig is köszönetem!
Holnap, vagy legkésőbb holnapután tisztességgel reagálok.
Üdv!
Attila

0   Spam
8 damien   (2012-01-13 21:02:25) [Anyag]
2. rész

"A bolygó kicsit ellenségesen fogadta őket." - Ez egy érdekes mondat, egyrészt érthető, hogy sugallni szeretnél ezzel valamit, viszont a másik, hogy írói szempontból mindig jobb, ha ezt inkább a történet elemeivel, tettekkel mutatjuk be. A másik, ha ez egy szereplő gondolatain keresztül E/1-ben mondod, akkor teljesen jó. Így inkább olyan, mint amikor ezt írom: Mária nagyon szerette Józsefet - hát ezt nem nagyon fogja az olvasó átérezni... Inkább azt, amikor Mária tettekkel bizonyítja ezt, és az olvasó jön rá, mennyire szereti a férfit pl.
"Egyre több város suhant el alattuk. Percek óta repültek a kontinens felett. Beléptek a bolygó árnyékos területére, de a városok világítása így is látatóvá tette, merre vannak a lakott területek." - Néha én is küzdök ezzel: Leírok két rövid mondatot, aztán meg egy hosszút, és mivel az első kettő megtöri a lendületet, így döcögőssé váli az írás. Érdemes lenne elgondolkodni a mondatösszevonáson.
"- Le tudsz tenni bennünket anélkül, hogy jobban összetörne a hajónk, mint ahogy már amúgy összetört?" - itt a második összetört előtt kimaradt egy "is"
"- Menni fog - felelte a barátja. -" - Mivel ketten vannak, így teljesen felesleges leírni, hogy a barátja felelt. Hiszen nincs mellette senki más.
"míg egy nagyobb síkság közepe felett sikerült annyira megfékezni a száguldást, hogy már érdemes volt leszálláshoz alkalmas helyet keresni." - megint csak "volt"-ozol. Pedig mily szépen le tudnád ezt írni más módon is!
"Nem tudott a hagyományos módon megállni, fékezés nélkül megmerevedve lebegésre váltani a cél felett, ehhez meg kell majd még javítani a girót is, de lassú siklórepülés után leereszkedni a talajra, azért sikerülhetett. " - ez a mondat egy igazi állatorvosi ló. Néha nem tudtam, a múltban vagyok, esetleg a jövőben, vagy megint a múltban. Értem, mit szerettél volna leírni a jövőt illetően, de ez így egy olyan elegy lett, ami többszöri olvasásra is összegubancolta a szemem.
"Talált egy hosszabb egyenes szakaszt, ahol az építmények között nagyjából egyenes út vezetett egy tér felé." - egyenes - egyenes - szóismétlés.
"Úgy tudta, a fajtájukból még senki sem járt ezen a világon, tehát alighanem nagy riadalmat okoznának a lakosságban, ha csak úgy a semmiből megjelennének kissé imbolygó űrhajójukkal a házak között, és talán még kárt is tennének egyik másik járműben, amelyik nem számítva a közeledésükre óvatlanul közlekedik az utakon." - először azt írod, hogy nem tudták, hova kerültek, most meg kiderül, hogy az egyik szereplő "úgy tudja", hogy még nem jártak ezen a bolygón. Most akkor tudják hol vannak, vagy nem? Mert ez így logikailag nem kerek.

0   Spam
7 damien   (2012-01-13 20:38:35) [Anyag]
SZia Remete!

Elolvastam, és ahogy ígértem, mélyvizsgálat, teljes analízis, ami vár rád smile
Külön fogom értékelni a történetet, és külön a nyelvtani dolgokat - természetesen ezek csak utalások, azt fogadsz meg belőle, amit te is úgy gondolsz. wink

1. rész
"Egyre nehezebb volt tartani a normális sikló-sebességet, egyre nagyobb volt az esélye annak, hogy lezuhannak és szétzúzódnak az alattuk vágtató talajon, ahol tengerek váltakoztak a szárazfölddel, hegyek magasodtak, folyók kanyarogtak, és néhol hatalmas erdők váltakoztak sivatagokkal. " - Nos, ezzel a második mondattal van egy-két gond. ELőszőr is kétszer szerepel benne a volt - bár ez megbocsájtható, és előbb-utóbb te is észrevetted volna - mégis, inkább a hosszúságával van gond. Mondhatni, az emberből kifogy a szusz, míg végigolvassa. Ezt mindenképp két mondatba kell szedned.
"aki a kézi vezérlésű leszállóprogramot irányította." - Lehet, hogy meg tudod nekem magyarázni, de tulajdonképpen mi is az a " kézi vezérlésű leszállóprogram"?.
"- Szálltam már le nagyobb sérüléssel is, mint amit most elszenvedtünk. " - ez így egy kicsit túlírt. Mivel az első résszel már elmondod, hogy valami kehe van a rendszerben, így másodszor már nem kell még egyszer ezt szavakkal is leírni. Bár szíved rajta - ahogy gondolod.
"A kis hajó a Peralga rendszerből volt hazatérőben, amikor kalózok támadtak rájuk. " - Bocs, de ezekre nagyon rá van állva a szemem. Öt mondaton belül ez a harmadik "volt" - szerintem még rengeteg egyéb módon le tudnád ezt írni.
"és a hajó fara beleakadt valami szikladarabba" - Andy kedvence, és most már nekem is szúrja mindig a szemem (hát ezért jó, hogy így bírálgatjuk egymást.) Szóval, ez a "valami szikladarab" igen pongyolán hangzik, valami frappánsabb jobb lenne.
"és valahol, egy nap körüli pályán találták magukat." - Tudom, hogy kukacos vagyok, de ha már sci-fi, akkor tudomány. Nem vagyok űrhajós, de ha egy hajó csak úgy kibukkan a hipertérből, nehezen, tudnám elképzelni, hogy mindenféle pályamódosítás nélkül csak új nap körüli pályára áll.
"Yolla nem volt benne teljesen bizonyos," - nagyon sokat használod a "volt"-ot a múlt időhöz. Pedig megfigyeltem a régebbi írásaidnál, hogy képes vagy igényesen fogalmazni. Ezzel nem azt mondom, hogy sohase írd le, de tény, hogy legtöbb esetben kiváltható, és minden írókörben arra bíztatnak, gyomláld ki őket minél előbb.
"hogy a barátja nem akar-e belőle gúnyt űzni ezzel a megjegyzéssel, " - itt van egy kis szórendi gubanc. Tulajdonképpen inkább így lenne magyarosabb: a barátja nem akar-e gúnyt űzni belőle. De olvasd el te is, és meglátod a különbséget.
"Egyébként kifejezéstelen arcáról most kétségbeesés sugárzott." - Itt értem, mit szerettél volna írni, de nem azt írtad. Ha nincs ott az "egyébként" előtt az "az" előszó, akkor ez azt jelenti, hogy "egyébként kifejezéstelen az arca" ha ott van előtte az "az" -akkor viszont:a mindig kifejezéstelen arca most másmilyen volt. pl.

0   Spam
6 AndyBaron   (2012-01-12 20:53:16) [Anyag]
Ezt most én is várom!
Annál is inkább, mert rájöttem, hogy a témaválasztásaitok eléggé hasonlóak (márhogy Remetének és Damiennek).

0   Spam
5 damien   (2012-01-12 20:21:52) [Anyag]
Szia Remete!

Mostanában hanyagoltalak téged is (sajnos). A munkám miatt elég kevés időm meg energiám maradt mostanában. Ettől függetlenül szeretném elolvasni és rendesen átrágni ez a művedet, amit valószínűleg holnap lesz időm megtenni. Részletes elemzéssel jövök!

Damien

0   Spam
4 Remete   (2012-01-09 23:30:34) [Anyag]
Köszi a listtát!
Még várok egy kicsit, aztán javítok. Hátha másnak is lesz észrevétele. Egy füst alatt egyszerűbb.

0   Spam
3 AndyBaron   (2012-01-09 22:05:19) [Anyag]
A fiam most olvasta, és még talált két gondolatjelt hiány, meg egy-két ezt-azt:
1.)...- Ott egy lépcső - mutatott Frdan a terem közepére. Menjünk fel az emeltre...
2.)...- Ez túl vékony - mondta. Végszükség esetén kettőt egymásra helyezve használhatjuk, de keressünk tovább.
...Mind a ketten lementem a raktárszintre...
...emeleti folyosó ablaktáblái mögül nézi végig, a nyitás rituáléját...(felesleges vessző)

0   Spam
2 AndyBaron   (2012-01-09 21:38:59) [Anyag]
Jó! Az elején van néhány fölösleges voltozás.
Aztán van egy helyen, hogy úgy tudta, nem járt még közülük senki ebben a világban. Ezt nem tudhatta, épp az a lényeg, hogy nem tudták hol vannak, ezért csak úgy sejtse...Ugyanebben a bekezdésben riadalmat okozni a lakosságban. Vagy a lakosság körében, vagy a lakosságnak.
Utána nem sokkal: sértődösködés. Legyen sértődőzés!
Az igazgató megérkezésekor innen kimaradt egy bötü: ...de ezt mégsem mulasztott el soha...
Ezek apróságok, élveztem, érződött, hogy örömmel írtad, köszi!

happy

0   Spam
1 Gábor   (2012-01-09 15:57:37) [Anyag]
Ez egész jó lett.





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...