A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-11-24, 00:06:21
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Remete [ Alkotás hozzáadása ]

Csak egy óra

Csak egy óra

 

Az élményfürdő tágas parkjában zsongott a közönség. Az úszómester párszor megrángatta a hullámmedence felett lógó kis harang zsinórját, és a hír eljutott az érintettekhez, a minden óra kezdetekor esedékes mesterséges hullámzás rövidesen elkezdődik.

A medence mellett, a csempével borított járda alatt nekilendültek a motorok, megmozdultak az óriási dugattyúk, szívták és nyomták a vizet, a látogatók visítva vetették bele magukat a habokba, és fel-felugrálva követték a szeszélyes hullámverést. Aki nem figyelt, azt képen loccsantotta a víz, rosszabb esetben egy hatalmas kortyot is nyelhetett belőle.

Az idős pár a korlátnak támaszkodott, nézte a zajos szórakozást.

– Menjünk – ajánlotta Ádám, és megmarkolta a korlátnak támasztott félkaros mankót.

– Szerintem is – felelte Éva, és gyengéden belekarolt a férjébe.

Ádám bicegve, de az állapotához képest mégis egyenes tartással elindult a forró vizes medence felé, ahol a hozzájuk hasonló korú, idős emberek a falak mentén, a vízbe süllyesztett párkányon üldögélve múlatták az időt. Ide tartottak, lassan, komótosan sétáltak.

A harmadik agyérgörcs nyomai nehezebben múltak az előző kettőnél, ezért a férfi a nyeles bot nélkül már csak a lakásban közlekedett. A felesége segítőkészen támogatta; hiszen ha együtt öregedtek meg, együtt járják az öregek útját is. Kellemetlen a számukra nyitva maradt szűk és kanyargós ösvény, de megkerülhetetlen.

 Mindketten igyekeztek takargatni magukat tágasra méretezett fürdőruhájukkal, de a korukat nem tagadhatták le. Ádám pocakja rálógott a nadrágra, és Éva hasa is megalázóan nagyra dagasztotta a nyaralásra magával hozott egyrészes dresszt. Arcuk megráncosodott, petyhüdt táskák lógtak a szemük alatt, májfoltos kézfejükön attól függetlenül is ezer ránc futott szerte, hogy a meleg víz feláztatta-e a testüket.

Ádám a medence szélén álló fogashoz támasztotta a botját, a szatyorban magukkal hordott kellékeket felakasztotta az egyik kampóra, és nejét kézen fogva áttocsogott a lábmosón. Vigyázva haladtak, a termálvízből kirakódó ásványi anyagok síkossá tették a mozaikpadlót. Fájdalmas sérülést, esetleg törést is okozhatna, ha valamelyikük elcsúszna a kövezeten.

– Csak óvatosan! – intette Éva a férjét. – Ha összetörjük magunkat, kicsiny vigaszt jelent csupán a fürdő gazdájától kiperelt kártérítés. Az lesz a jobb, ha az üdülés végén épségben érünk haza.

– Már amennyire épségben érezheti magát két, hetvenedik évét betöltött ember – toldotta meg a véleményt a férje cinikus mosollyal a szája szegletében.

Bágyadtan ledöccentek a vízszint alatti padra, válluk körül locsogott a harminckét fokos gyógyvíz.

A medencét egy alacsony domb, és sok bokor választotta el a hullámstrandtól, örültek, hogy csak gyéren szűrődött át hozzájuk a zaj. Mindkettőjüknek egyetlen szerve maradt meg fiatalkori képességekkel megáldva, a fülük. Zavarta volna őket csendes lubickolásukban a lüktető ricsaj, a gépek dübörgése és a vízben ugrálók sivítása.

– Mi az ott?

Ádám a medence közepén álló áttetsző falú építmény felé mutatott.

– Csuda tudja – felelte Éva.

A tejüveghez hasonló műanyaglemezen villogás látszott, valamint halk sistergés és vízcsobogás hangjai szűrődtek át rajta.

– Talán az élményfürdő legújabb attrakciója – elmélkedett az asszony.

A falon belül teljesen ritmustalanul ugrándoztak a fények. A fejük fölé terülő hatalmas platánfa árnyékában tisztán látták az áttetsző lemez mögött lángszerűen vonagló foltokat, mintha tűz lobogna az elkerített részben.

A két méter magas palánk alig engedett belátást a tágas fülkéhez hasonló, kör alakú építmény mögé. A bejárat valahol oldalt lehetett, mert nem látták, hogy vannak-e belül emberek. Onnan, ahol ültek megállapíthatatlan volt, hogy mikor lép be oda valaki, és mikor hagyja el a kamrát. Néha árnyak vetültek a lángok elé, de alakot akkor sem láttak.

– Ott egy tábla a víz felett – mutatott az asszony a szokványos zománclap felé a bódé oldalánál. – Az apró betűkhöz közelebb kellene mennem, a nagybetűket viszont látom az M. F. Isto Kft. mindenhol látható üzenetével.

– Nyilván a hőfokot írták rá itt is, meg az általános szöveget, hogy a lubickolásra ajánlott idő mindössze tizenöt perc.

– Órákat ül a vízben mindenki – nevetett az asszony. Vidám nevetése már évek óta inkább hasonlít száraz károgásra, mint jókedvű kacajra, de ezt is megszokták, nem tűnt fel egyiküknek sem.

– Ennyit érnek a figyelmeztetések – állapította meg Ádám.

Valószínűleg letelt a tíz perc, amíg a nagymedence vízét locsogtatják a gépek, a távolból hozzájuk szűrődő ricsaj csendesedett.

Víztől csöpögő emberek haladtak el mellettük, ki a büfék egyike felé tartott, ki a csúszdákat célozta meg. Nagy park vette körül a fürdőt, ezért még a legforróbb kánikulában is tágasnak tetszett a strand területe.

 

Csendesen múlott a délután, a nap legforróbb óráinak ideje.

– Benézek oda – mutatott a fülke felé Éva.

A férje vállat vont.

– Nézz! Abból nem lehet baj.

Az asszony nehézkesen felállt, és lábát lassan emelve végigküzdötte magát a csípőig érő forró vízben a tíz-tizenkét méternyi távolságon.

Ádám látta, hogy a felesége megáll a medence közepére épített fülke oldalánál, először a táblácskát olvassa el, azután közel megy az áttetsző falhoz, kezét előre nyújtja, mint amikor a vizet figyeli a zuhany alatt, elég langyos-e a fürdéshez. Pár másodpercig kóstolgatta a fal mögött elképzelt vízpermetet, aztán visszalépett kettőt, és begörbített mutatóujjával Ádámot hívogatta.

A férfi keservesen talpra vergődte magát, majd kezét széttárva, óvatosan egyensúlyozva elindult a medence közepére, a színes fényekkel villódzó kabin felé. Éva már átlépett a bejáraton, onnan hajolt ki, csak ősz feje és kissé ráncos arca látszott, meg ahogy a betűket formálja a szájával.

– Hideg – olvasta le az üzenetet a felesége ajkáról Ádám.

– Mi hideg? – kérdezte, amikor közelebb ért.

– A láng – felelte Éva.

A nyíláson belesve Ádám is szemügyre vehette a fülkén belül villódzó tarka színorgiát. Valóban lángokra hasonlítottak a tüneményes nyelvecskék, rövid fényoszlopok; mintha egy fényszökőkút ontaná magából a látványt.

– Ezek hideg lángok – hallotta a felesége hangját a férfi. – Próbáljuk ki!

Éva belépett a fénybe, és kezével jelezve hívogatta Ádámot.

– Gyere! – ismételgette.

A férj habozás nélkül követte asszonyát a valóban hideg fényörvénybe.

Kis kábaságot érzett. Azt hitte, megint jön a stroke, de most nem sötétült el a világ, nem állt körülötte tótágast az áttetsző fal. A gyengeség sem hatalmasodott el rajta, nem ájult el, az enyhe szédülés elmúlt, csak a hideg lángok nyaldosták a testét.

Valami furcsa mégis történt. A háta mögött bezáródott a bejárat, viszont előtte megnyílott a tejüveg fal. A lángokon át látta, hogy Éva a túloldalon kilép a fényzuhany alól, a kijáraton keresztül távozik, és még onnan is hívogatóan integet felé.

A férfi forgolódott a fényárban, ahogyan a zuhany alatt is tenné, aztán elindult az asszony után.

Furcsa dolgokat tapasztalt.

Hirtelen mintha máshová került volna.

A strand monoton zsongása elúszott a semmibe, helyette madárdal szállt a levegőben. Madárdal, és valami édes illat. Egész biztosan nem a fürdő kénes, kalciumos vizének kipárolgását érezte, hanem egzotikus, andalító virágillatot. A medencék eltűntek, helyettük lankás domboldalak emelkedtek körülöttük, és a vízparton őgyelgők laza tömege helyett néptelen táj vette körül őket.

– Várj meg! – kiáltott Éva után, és meglepődött a saját hangján. Reszelősen reszkető öreges tónusra számított, helyette fiatalosan, ércesen csengett a kiáltás.

Az asszony hátrafordult, és csengő kacagással válaszolt.

– Igyekezz! – mondta, és szaladt a dombon felfelé.

Ádám nekirugaszkodott, és rövid, fürge iramodással beérte. Ruganyos léptei csendes surrogással süppedtek a pázsitba.

Utolérte a feleségét, és a keze után nyúlt. Éva megállt, megfordult, és vékony karjait a férje nyaka köré fonta, fehér bőrén még csillogott néhány magával hozott vízcsepp.

Ádám szorosan megölelte, de az asszony gyengéden kibontakozott a karjából.

– Ne itt – tiltakozott. – Bárki jöhet utánunk. Lefejtette magáról férje izmos kezét, és futott a dombtető felé. – Legalább a domb takarjon el bennünket – kérte.

Kéz a kézben futottak felfelé a néhány méter magas emelkedőn, aztán le a túloldalon a völgybe. Ott ritkás bokortanyát láttak, langy szellő cirógatta a leveleket, és a cserjék meg alacsony fák csoportjában válogathattak a napsütötte fű és az árnyas pázsit foltjai között.

A lombok alatt végre összeölelkeztek. Ádám egy húszéves hevével bontotta ki a parányi bikini madzagját Éva hátán, majd a nadrágocskát ráncigálta lefelé a karcsú derékról.

Egy egész óra eltelt, mire végre elernyedve hevertek egymás mellett a füvön.

A férfi az asszony barna tincseit tekergette az ujja körül, és apró csókokat lehelt gyönyörű fiatal arcára.

– Megérte – mondta halkan, csendes elégedettséggel Éva.

– Meg, drágám – felelte a férje. – Mi érte meg? – kérdezte mosolyogva.

– A csere – válaszolt az asszony.

– Milyen csere?

– Nem olvastad a táblát?

Ádám megcsóválta a fejét.

– Siettem. Nem akartam, hogy egyedül lépj be a hideg lángok közé.

Az asszony megcirógatta férje arcát.

– Akkor nem tudod, mi történt?

– Nem, de nagyon tetszik – felelte a férj. – Mi áll azon a táblán?

– Egy felhívás. „Adja nekünk élete hátralévő hitvány éveit, és mi megajándékozzuk egyetlen órával, a fiatalságából”

A távolban ismét fények tűntek fel, ahhoz hasonlóak, mint amit a medencénél láttak.

– Cseppet sem bánom az otthagyott időt – felelte Ádám, és megölelte Évát.

Egymás karjában érték őket a forró lángok.

A testük egyetlen pillanat alatt enyészett semmivé.

 

 




Forrás:

Csoport: Remete | Hozzáadta: Remete (2013-10-06) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 651 | Hozzászólások: 4 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 3
0   Spam
3 menma   (2014-03-04 09:37:19)
Nincs mit. Szeretem a jó történeteket smile

0   Spam
2 menma   (2014-02-19 12:29:30)
Basszus, ez nagyon tetszett! A leírások, a sztori, a csattanó és a rajz is valami szuper! Tökéletes úgy, ahogy van smile
Bírom az ilyen szösszeneteket.

0   Spam
1 AndyBaron   (2013-10-21 23:06:08)
Hoppá: egy rajzocska befigyelt!
wink





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...