Vera éppen a gyúródeszkát meg a mellé akasztott sodrófát vette le a spájz falába vert szögről, amikor megszólalt a csengő.

- Ki a fene lehet az? - morgott magában. A gyerekek már régóta itthon vannak, a postás nem jár késő délután, az összes óraleolvasó is kiesik a számításból, baráti látogatásra sem lehet számítani. Dénes pedig még órákig veri a blattot a kocsmában, de ő különben sem csönget. Nem várt senkit.

Ledobta a konyhaasztalra a deszkát, de a sodrófát a kezében hordva - biztos, ami biztos - kinézett az előszobaajtón. Azt a barátságtalan, idegeneket elriasztó módszert választotta, amit kellemetlen és ismeretlen látogatók fogadására szokott használni. Éppen csak kiállt a hat lépcsősor magas szélfogóba, és hagyta, a hívatlan vendég az öt méterrel távolabb lévő kertkapu túlsó oldaláról kiáltozva ismertesse vele jövetele célját.

- Jó napot! - köszöntötte őt udvariasan a vendég.

- Kit keres? - kérdezte üdvözlés helyett az asszony.

- A ház asszonyát!  - Árulta el a titkot a jövevény.

- Nem veszek semmit! - tiltakozott kapásból Vera, és már készült becsukni az ajtót, de a házaló következő mondata megakasztotta a mozdulatot.

- A tészta, amit gyúrni készül, örülne annak, ha meghallgatna - mondta a férfi.

- Miről beszél? - nézett rá gyanakodva a háziasszony. Gyorsan a háta mögé dugta a sodrófát. Rájött, ez az eszköz volt a ludas abban, hogy a férfi kitalálhatta, mivel foglalkozott éppen, mielőtt a csengő megszólalt a házban.

- Mindenféle háztartási eszközt árusítok - mondta kicsit halkabban a hívatlan vendég. Ha Vera érteni akarta, amit mond, kénytelen volt közelebb menni a lapuhoz.

- Nincs sok időm - felelte zord hangon. - Mondja gyorsan!

- Tudok magának adni digitális gyúrótáblát - ajánlotta a házaló.

Az asszony megrökönyödött.

- Digitális... mit?

- Gyúrótáblát.

Vera még senkitől sem hallott ilyen eszközről. A barátnői meg fognak pukkadni, ha neki lesz először a társaságban - ha egyáltalán megveszi azt, amit ez a pacák mutat.

Újra elővette a háta mögül a sodrófát, kicsit meglóbálta, ha a látogató rossz szándékot árul el magáról, akkor elvegye vele a kedvét a gonoszkodástól.

- Mutassa!

A férfi kinyitotta furgonja rakterét, és a temérdek bedobozolt konyhai eszköz közül kivett egy lapos csomagot.

- Nézze! A gyártó felrajzolta a csomagra, hogy mi mindent tud ez a szerkentyű, de magának, mivel az első vevő lesz, még adunk hozzá néhány külön szolgáltatást is.

- Mondja! - biztatta őt az asszony.

- Bedugja a villásdugót a konnektorba, aztán itt beállítja a tészta vastagságát, és ez a kis, ügyes szerkezet nemcsak kidagasztja, kinyújtja, de fel is vágja a metéltet. Ha mákos tésztát akar  főzni,  akkor öt milliméter szélesre, ha túrós csuszát, akkor másfél centis kockákra, ha meg levestésztát akar, csak beállítja, és hajszálvékony cérnácskákat gyárt. A sodrófával nem kell foglalkoznia, az akkumulátoros, és a tábla támasztékából fel töltődik. Észre sem fogja venni, hogy az is árammal működik, de nem is kell vele foglalkoznia. 

Vera arra gondolt, ez a férfi tudja a módját, miként adjon el valamit. Egy ilyen szerkentyűért hajlandó fizetni valamennyit. Szívesen dolgozott a konyhában, szeretett főzőcskézni, de a tésztagyúrás nehéz munka volt, szívesen lemondott volna róla. Az üzletekben kapható száraztésztákat meg utálta.

- Mennyi az ára? - kérdezte óvatosan.

- Nézze! Itt az árcédulája - mutatott a házaló a doboz sarkán szerénykedő címkére.

- Hm - nyugtázta az asszony az információt. - Várjon itt! Hozom a pénzt.

- Annyit megér - gondolta magában, míg a kapu zárjával bíbelődött. Esze ágában sem volt egy idegent beengedni a lakásba. Igaz, hogy a gyerekek otthon voltak, de bezárkóztak a szobáikba az emeleten, és különben sem sok segítséget jelentenének, ha bármilyen rossz szándéktól vezérelve rátámadna a látogató.

Kihozta a pénzt, gondosan kiszámolva a vételárat.

A házaló átadta az árut, aztán eltette a bevételt.

- Itt a címünk - mutatott egy másik cédulára a csomag oldalán. - Garanciát is adunk, de nem lesz rá szüksége. Ez egy első osztályú termék

- Jó, jó! - Vera a hóna alá csapta a csomagot, indult vissza a dolgára, kipróbálni az új eszközt.

- A külön szolgáltatások... - akarta mondani a férfi, de Vera rácsapta a kertkaput, mire a vándor boltos megvonta a vállát, és beült a furgonjába.

- . -

Eleinte dudorászva dolgozott. Ördögöt! Nem is dolgozott, hanem csak nézte, ahogy a gyúrótábla elvégzi helyette a nehéz munkát.

Érdekesen volt megtervezve a ketyeró. Nem volt hozzá tartály. Valamilyen furcsa trükköt alkalmazva egészen másképp működött, mint a hagyományos dagasztógépek. Egyszerűen egymásba gabalyodtak a deszkára szórt anyagok, mintha alulról valami mágnessel mozgatnák, de biztosan nem így történt. A liszt meg a víz szépen elkeveredtek egymással, a tojás ráugrott a fatáblára, kettétört, a héj kirepült a kredencre a tábla mellé, aztán a sárgája és a fehérje elkeveredett a masszában, majd kis labdává formálódott, és magától ugrálgatva a deszkán, lassan kemény tésztagombóccá változott. Amikor már megfelelő volt az állaga, az eddig a deszka mellett használatlanul heverő akkumulátoros sodrófa felugrott a kredencről, és előre-hátra gurulva, lapítani kezdte a masszát.

Vera eleinte mosolyogva nézte a munkát, amely az ő fáradsága nélkül adott eredményül éppen olyan levesbe való laskát vagy mákos csíknak valót, amilyent a legjobb pillanataiban tud csak elkészíteni.

A konyhaablak lassan rásötétedett, és a jókedve is múlni kezdett. Dénesnek már régen haza kellett volna érkeznie.

- Nemcsak a blattot verte egész délután meg este, hanem ivott is biztosan a piszok - gondolta magában, és ahogy múlott az ideje, egyre dühösebb lett lump férjére.

- . -

Dénes tíz előtt egy kevéssel dudorászva lépkedett fel a hat lépcső magas szélfogóra. Óvatosnak kellett lennie, mert nem akart szégyenszemre eltanyázni a saját ajtaja előtt.

Magában nevetve gondolt arra, hogy az asszony biztosan megint balhézni akar majd vele. A konyhában vár rá csípőre tett kézzel, aztán kiabálni fog, és megpróbálja testi fenyítésben részesíteni.

Nem akart halkan beosonni a lakásba, inkább halkan énekelve nyitott be a konyhába.

- Hol csavarogtál már megint te részeges csirkefogó? - vicsorgott rá Vera.

Dénes jámboran nézett rá.

- Zsugáztunk egy kicsit a cimborákkal - felelte, és nagyon vigyázott arra, meg ne botoljék a nyelve valamelyik nehezebb szótagnál. A cimbora szó kicsit bajosan sikerült, de hiba nélkül elmondta. Közben arra gondolt: mindjárt kezdődik a táncóra. Így nevezte magában azt a muris játékot, amit az asszonnyal ilyenkor űzni szoktak. Vera kergeti őt a konyhaasztal körül tettleges szigort akarva foganatosítani, ő pedig huncutkodva mindig másfelé hajol, mint ahol a felesége elérni szeretné.

- Nem szégyelled magadat? Megint részeg vagy! Alig forog a nyelved!

Dénes nem akart bizonyítékkal szolgálni az asszony állítására, inkább hallgatva várta a táncot, de közben csodálkozott - annyira vigyázott az előző mondatnál.

Várta a balett óra nyitányát jelentő mozgalmas belépőt, a megszokott karlendítést.

Puff! - teljesen szokatlan irányból, a háta mögül érkezett egy váratlan koppanás. Egyenesen a feje búbjára.

- Hej! Te! - morgott egyet, aztán a fejét jobbra alig elfordítva hátranézett. Nem értette a dolgot, az asszony még sohasem érte el őt ilyen határozott és kemény mozdulattal.

Puff!

Most a bal válla felől érezte a fején az erős suhintást.

- Asszony! Mit művelsz? - jajdult fel, de nem nagyon értette a dolgot, mert Vera csípőre tett kézzel állt előtte mozdulatlanul.

- Hallod-e? Ezt azonnal hagyd abba! - meresztette dühösen a feleségére a szemét.

Piff! Puff!

Gyors egymásutánban két ütés a vállain. Jobbról is, balról is.

Nem tudta, hová kapja a fejét. Pördült egyet a sarkán, kereste a módját, a neje miképpen tudja hátulról ütlegelni, amikor előtte áll. A háta mögött nem volt senki, de amíg nem az asszonyt nézte, kapott egy nagyot megint.

- Neee! - Kiáltott fel. - Nem fordíthatok neked hátat, mert lecsapsz?

Visszafordult, de az ütlegek továbbra is hátulról érkeztek.

Karjával védekezőleg beburkolva a fejét, össze-vissza tekintgetett.

- Ez fáj! Te némber!

- Megérdemled te ócska kocsmatöltelék - vicsorgott felé az asszony még mindig csípőre tett kézzel.

- Hagyd abba! Azt mondtam - kiáltott fel fájdalmasan Dénes, amire a lépcső tetején kinyílottak az ajtók, és mind a két gyerek megjelent a korlát mellett. Vigyorogva nézték apjuk tusakodását az ütlegekkel.

Dénes ráunt a fájdalomra, egy széket kapott a feje fölé, és mint egy pajzzsal, azzal hárította az ütlegeket.

Kapott egy sorozatott a hátára.

Az asztal két lába nagyon hívogatóan csalogatta. A feje fölött tartott négylábú pajzsot egy pillanatra sem letéve, benyomakodott a menedéket nyújtó konyhaasztal alá, onnan lesett kifelé az asszonyra. Elképedve látta, hogy most már nemcsak a gyerekek vigyorognak az emeleten, de az asszony is mulat rajta.

Vigyorognak, mulatnak? Ezek a szavak nem fejezik ki a valóságot pontosan. Harsányan röhögnek. Fetrengenek a röhögéstől. Vinnyogva, könnyezve szenvednek a röhögéstől.

Vera a hasát fogva görnyedezett.

- Jaahhaj - gyötrődött kacagva, jókedvűen a fizikai megpróbáltatástól. Alig bírt magával a nagy vígságában. Keze a hasáról lassan lejjebb vándorolt, az öle felé, mintha a bepisiléstől tartana.

A gyerekek is fetrengetek a jókedvtől odafent. Dénes nem tudott rá jönni, mi az oka ennek a féktelen viháncolásnak.

- Hagyjátok abba! - nyöszörgött fájdalmasan Dénes. Az asztal alól kilógó ülepét érték az ütések éppen. Forgolódott kínjában, de mindig akadt egy pont, ahol rátalálhatott a fájdalom.

Végre megszánta őt az asszony.

- Mindjárt bepisilek - vinnyogta kínlódva, és mivel hirtelenében jobb ötlete nem támadt, kirántotta a digitális gyúródeszka vezetékét a fali konnektorból, aztán magára zárta gyorsan a vécéajtót, mielőtt tényleg összepisilné magát a nagy nevetéstől.

- Micsoda különleges szolgáltatásokat telepítettek ennek a gyúrótáblának a szoftverébe! - hálát adott a gyártóknak utat adva végre a hólyagjából kikérezkedő folyadéknak.

Dénes csak nézte bambán az orra elé pottyant sodrófát, amelyik az imént magától püfölte őt. A nyújtófa akkumulátora még tartalékolt energiát a külön szolgáltatáshoz is meg a rendes, üzemszerű használathoz is, de az áramtól megfosztott gyúródeszka, már nem küldte a jeleket a hasznos kis segítőnek az instrukciókkal, így a kijózanodófélben lévő lump megmenekült a további fenyítéstől.