A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 21:11:30
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Remete [ Alkotás hozzáadása ]

Digitális gyúrótábla

Vera éppen a gyúródeszkát meg a mellé akasztott sodrófát vette le a spájz falába vert szögről, amikor megszólalt a csengő.

- Ki a fene lehet az? - morgott magában. A gyerekek már régóta itthon vannak, a postás nem jár késő délután, az összes óraleolvasó is kiesik a számításból, baráti látogatásra sem lehet számítani. Dénes pedig még órákig veri a blattot a kocsmában, de ő különben sem csönget. Nem várt senkit.

Ledobta a konyhaasztalra a deszkát, de a sodrófát a kezében hordva - biztos, ami biztos - kinézett az előszobaajtón. Azt a barátságtalan, idegeneket elriasztó módszert választotta, amit kellemetlen és ismeretlen látogatók fogadására szokott használni. Éppen csak kiállt a hat lépcsősor magas szélfogóba, és hagyta, a hívatlan vendég az öt méterrel távolabb lévő kertkapu túlsó oldaláról kiáltozva ismertesse vele jövetele célját.

- Jó napot! - köszöntötte őt udvariasan a vendég.

- Kit keres? - kérdezte üdvözlés helyett az asszony.

- A ház asszonyát!  - Árulta el a titkot a jövevény.

- Nem veszek semmit! - tiltakozott kapásból Vera, és már készült becsukni az ajtót, de a házaló következő mondata megakasztotta a mozdulatot.

- A tészta, amit gyúrni készül, örülne annak, ha meghallgatna - mondta a férfi.

- Miről beszél? - nézett rá gyanakodva a háziasszony. Gyorsan a háta mögé dugta a sodrófát. Rájött, ez az eszköz volt a ludas abban, hogy a férfi kitalálhatta, mivel foglalkozott éppen, mielőtt a csengő megszólalt a házban.

- Mindenféle háztartási eszközt árusítok - mondta kicsit halkabban a hívatlan vendég. Ha Vera érteni akarta, amit mond, kénytelen volt közelebb menni a lapuhoz.

- Nincs sok időm - felelte zord hangon. - Mondja gyorsan!

- Tudok magának adni digitális gyúrótáblát - ajánlotta a házaló.

Az asszony megrökönyödött.

- Digitális... mit?

- Gyúrótáblát.

Vera még senkitől sem hallott ilyen eszközről. A barátnői meg fognak pukkadni, ha neki lesz először a társaságban - ha egyáltalán megveszi azt, amit ez a pacák mutat.

Újra elővette a háta mögül a sodrófát, kicsit meglóbálta, ha a látogató rossz szándékot árul el magáról, akkor elvegye vele a kedvét a gonoszkodástól.

- Mutassa!

A férfi kinyitotta furgonja rakterét, és a temérdek bedobozolt konyhai eszköz közül kivett egy lapos csomagot.

- Nézze! A gyártó felrajzolta a csomagra, hogy mi mindent tud ez a szerkentyű, de magának, mivel az első vevő lesz, még adunk hozzá néhány külön szolgáltatást is.

- Mondja! - biztatta őt az asszony.

- Bedugja a villásdugót a konnektorba, aztán itt beállítja a tészta vastagságát, és ez a kis, ügyes szerkezet nemcsak kidagasztja, kinyújtja, de fel is vágja a metéltet. Ha mákos tésztát akar  főzni,  akkor öt milliméter szélesre, ha túrós csuszát, akkor másfél centis kockákra, ha meg levestésztát akar, csak beállítja, és hajszálvékony cérnácskákat gyárt. A sodrófával nem kell foglalkoznia, az akkumulátoros, és a tábla támasztékából fel töltődik. Észre sem fogja venni, hogy az is árammal működik, de nem is kell vele foglalkoznia. 

Vera arra gondolt, ez a férfi tudja a módját, miként adjon el valamit. Egy ilyen szerkentyűért hajlandó fizetni valamennyit. Szívesen dolgozott a konyhában, szeretett főzőcskézni, de a tésztagyúrás nehéz munka volt, szívesen lemondott volna róla. Az üzletekben kapható száraztésztákat meg utálta.

- Mennyi az ára? - kérdezte óvatosan.

- Nézze! Itt az árcédulája - mutatott a házaló a doboz sarkán szerénykedő címkére.

- Hm - nyugtázta az asszony az információt. - Várjon itt! Hozom a pénzt.

- Annyit megér - gondolta magában, míg a kapu zárjával bíbelődött. Esze ágában sem volt egy idegent beengedni a lakásba. Igaz, hogy a gyerekek otthon voltak, de bezárkóztak a szobáikba az emeleten, és különben sem sok segítséget jelentenének, ha bármilyen rossz szándéktól vezérelve rátámadna a látogató.

Kihozta a pénzt, gondosan kiszámolva a vételárat.

A házaló átadta az árut, aztán eltette a bevételt.

- Itt a címünk - mutatott egy másik cédulára a csomag oldalán. - Garanciát is adunk, de nem lesz rá szüksége. Ez egy első osztályú termék

- Jó, jó! - Vera a hóna alá csapta a csomagot, indult vissza a dolgára, kipróbálni az új eszközt.

- A külön szolgáltatások... - akarta mondani a férfi, de Vera rácsapta a kertkaput, mire a vándor boltos megvonta a vállát, és beült a furgonjába.

 

- . -

 

Eleinte dudorászva dolgozott. Ördögöt! Nem is dolgozott, hanem csak nézte, ahogy a gyúrótábla elvégzi helyette a nehéz munkát.

Érdekesen volt megtervezve a ketyeró. Nem volt hozzá tartály. Valamilyen furcsa trükköt alkalmazva egészen másképp működött, mint a hagyományos dagasztógépek. Egyszerűen egymásba gabalyodtak a deszkára szórt anyagok, mintha alulról valami mágnessel mozgatnák, de biztosan nem így történt. A liszt meg a víz szépen elkeveredtek egymással, a tojás ráugrott a fatáblára, kettétört, a héj kirepült a kredencre a tábla mellé, aztán a sárgája és a fehérje elkeveredett a masszában, majd kis labdává formálódott, és magától ugrálgatva a deszkán, lassan kemény tésztagombóccá változott. Amikor már megfelelő volt az állaga, az eddig a deszka mellett használatlanul heverő akkumulátoros sodrófa felugrott a kredencről, és előre-hátra gurulva, lapítani kezdte a masszát.

Vera eleinte mosolyogva nézte a munkát, amely az ő fáradsága nélkül adott eredményül éppen olyan levesbe való laskát vagy mákos csíknak valót, amilyent a legjobb pillanataiban tud csak elkészíteni.

A konyhaablak lassan rásötétedett, és a jókedve is múlni kezdett. Dénesnek már régen haza kellett volna érkeznie.

- Nemcsak a blattot verte egész délután meg este, hanem ivott is biztosan a piszok - gondolta magában, és ahogy múlott az ideje, egyre dühösebb lett lump férjére.

 

- . -

 

Dénes tíz előtt egy kevéssel dudorászva lépkedett fel a hat lépcső magas szélfogóra. Óvatosnak kellett lennie, mert nem akart szégyenszemre eltanyázni a saját ajtaja előtt.

Magában nevetve gondolt arra, hogy az asszony biztosan megint balhézni akar majd vele. A konyhában vár rá csípőre tett kézzel, aztán kiabálni fog, és megpróbálja testi fenyítésben részesíteni.

Nem akart halkan beosonni a lakásba, inkább halkan énekelve nyitott be a konyhába.

- Hol csavarogtál már megint te részeges csirkefogó? - vicsorgott rá Vera.

Dénes jámboran nézett rá.

- Zsugáztunk egy kicsit a cimborákkal - felelte, és nagyon vigyázott arra, meg ne botoljék a nyelve valamelyik nehezebb szótagnál. A cimbora szó kicsit bajosan sikerült, de hiba nélkül elmondta. Közben arra gondolt: mindjárt kezdődik a táncóra. Így nevezte magában azt a muris játékot, amit az asszonnyal ilyenkor űzni szoktak. Vera kergeti őt a konyhaasztal körül tettleges szigort akarva foganatosítani, ő pedig huncutkodva mindig másfelé hajol, mint ahol a felesége elérni szeretné.

- Nem szégyelled magadat? Megint részeg vagy! Alig forog a nyelved!

Dénes nem akart bizonyítékkal szolgálni az asszony állítására, inkább hallgatva várta a táncot, de közben csodálkozott - annyira vigyázott az előző mondatnál.

Várta a balett óra nyitányát jelentő mozgalmas belépőt, a megszokott karlendítést.

Puff! - teljesen szokatlan irányból, a háta mögül érkezett egy váratlan koppanás. Egyenesen a feje búbjára.

- Hej! Te! - morgott egyet, aztán a fejét jobbra alig elfordítva hátranézett. Nem értette a dolgot, az asszony még sohasem érte el őt ilyen határozott és kemény mozdulattal.

Puff!

Most a bal válla felől érezte a fején az erős suhintást.

- Asszony! Mit művelsz? - jajdult fel, de nem nagyon értette a dolgot, mert Vera csípőre tett kézzel állt előtte mozdulatlanul.

- Hallod-e? Ezt azonnal hagyd abba! - meresztette dühösen a feleségére a szemét.

Piff! Puff!

Gyors egymásutánban két ütés a vállain. Jobbról is, balról is.

Nem tudta, hová kapja a fejét. Pördült egyet a sarkán, kereste a módját, a neje miképpen tudja hátulról ütlegelni, amikor előtte áll. A háta mögött nem volt senki, de amíg nem az asszonyt nézte, kapott egy nagyot megint.

- Neee! - Kiáltott fel. - Nem fordíthatok neked hátat, mert lecsapsz?

Visszafordult, de az ütlegek továbbra is hátulról érkeztek.

Karjával védekezőleg beburkolva a fejét, össze-vissza tekintgetett.

- Ez fáj! Te némber!

- Megérdemled te ócska kocsmatöltelék - vicsorgott felé az asszony még mindig csípőre tett kézzel.

- Hagyd abba! Azt mondtam - kiáltott fel fájdalmasan Dénes, amire a lépcső tetején kinyílottak az ajtók, és mind a két gyerek megjelent a korlát mellett. Vigyorogva nézték apjuk tusakodását az ütlegekkel.

Dénes ráunt a fájdalomra, egy széket kapott a feje fölé, és mint egy pajzzsal, azzal hárította az ütlegeket.

Kapott egy sorozatott a hátára.

Az asztal két lába nagyon hívogatóan csalogatta. A feje fölött tartott négylábú pajzsot egy pillanatra sem letéve, benyomakodott a menedéket nyújtó konyhaasztal alá, onnan lesett kifelé az asszonyra. Elképedve látta, hogy most már nemcsak a gyerekek vigyorognak az emeleten, de az asszony is mulat rajta.

Vigyorognak, mulatnak? Ezek a szavak nem fejezik ki a valóságot pontosan. Harsányan röhögnek. Fetrengenek a röhögéstől. Vinnyogva, könnyezve szenvednek a röhögéstől.

Vera a hasát fogva görnyedezett.

- Jaahhaj - gyötrődött kacagva, jókedvűen a fizikai megpróbáltatástól. Alig bírt magával a nagy vígságában. Keze a hasáról lassan lejjebb vándorolt, az öle felé, mintha a bepisiléstől tartana.

A gyerekek is fetrengetek a jókedvtől odafent. Dénes nem tudott rá jönni, mi az oka ennek a féktelen viháncolásnak.

- Hagyjátok abba! - nyöszörgött fájdalmasan Dénes. Az asztal alól kilógó ülepét érték az ütések éppen. Forgolódott kínjában, de mindig akadt egy pont, ahol rátalálhatott a fájdalom.

Végre megszánta őt az asszony.

- Mindjárt bepisilek - vinnyogta kínlódva, és mivel hirtelenében jobb ötlete nem támadt, kirántotta a digitális gyúródeszka vezetékét a fali konnektorból, aztán magára zárta gyorsan a vécéajtót, mielőtt tényleg összepisilné magát a nagy nevetéstől.

- Micsoda különleges szolgáltatásokat telepítettek ennek a gyúrótáblának a szoftverébe! - hálát adott a gyártóknak utat adva végre a hólyagjából kikérezkedő folyadéknak.

Dénes csak nézte bambán az orra elé pottyant sodrófát, amelyik az imént magától püfölte őt. A nyújtófa akkumulátora még tartalékolt energiát a külön szolgáltatáshoz is meg a rendes, üzemszerű használathoz is, de az áramtól megfosztott gyúródeszka, már nem küldte a jeleket a hasznos kis segítőnek az instrukciókkal, így a kijózanodófélben lévő lump megmenekült a további fenyítéstől.



Forrás:

Csoport: Remete | Hozzáadta: Remete (2011-09-28) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 986 | Hozzászólások: 9 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 9
0   Spam
9 randolph   (2011-11-22 19:48:29) [Anyag]
Csak két kis apróság:
"kénytelen volt közelebb menni a lapuhoz." - ez gondolom, kapu akart lenni
"és a tábla támasztékából fel töltődik." - feltöltődik

Az írás egyébként nagyon üdítő, aranyos kis szösszenet volt, köszönöm az élményt! smile

0   Spam
8 Remete   (2011-10-06 07:10:41) [Anyag]
Vak vagyok!
Köszönöm!

0   Spam
7 AndyBaron   (2011-10-06 00:46:42) [Anyag]
...a legelső mondatra gondoltam! "Az oda akasztott sodrófát akasztotta le", inkább emelje le...

0   Spam
6 Remete   (2011-10-05 21:32:12) [Anyag]
Kedves Andy!
Kicsit megkésve reagálok, és ennek az oka az, hogy én is el merültem egy kicsit a munkában.
Megértem, ha nem nagyon jött be. Hirtelen felindulásból követtem el, csak egy jó mókának szántam.
Azt a szóismétlést nem találom, pedig nagyon feltúrtam utána az első néhány mondatot. Ha tényleg ott van, akkor emeld már ki valahogy itt egy idézetben, mert nem szeretek slamposságot benne hagyni. Amit Borika kifogásolt, azt most javítottam ki.
A regény előszavához fűzött mondataidat viszont elolvastam, és meg is valósítottam a javaslatodat.
Köszönöm!

0   Spam
5 AndyBaron   (2011-09-30 15:06:02) [Anyag]
Nekem ez olyannyira nem jön be, csak az "egynek jó" kategória. Lehet azért, mert jobbakkal kényeztettél eddig!
Itt a legelején van egy szóism: "...meg a mellé akasztott sodrófát akasztotta le a spájz falába vert szögről..."
A regényt még nem kezdtem (ezer dolog van) de az előszóhoz írtam egy pár sort, azt láttad?

0   Spam
4 Remete   (2011-09-29 17:00:14) [Anyag]
Ezt tényleg ki kell igazítani, de ez nem olyan fajta javítás, amikor egy-két szót átír az ember, ezért várok még egy picit, hátha más is hozzáfűz valami észrevételt, és amikor az megvolt, akkor fogalmazom át.

0   Spam
3 Bori   (2011-09-29 16:29:15) [Anyag]
Igen, pont ez zavart meg, mert azt írod: "az áram híján az orra elé pottyant sodrófát", de végig a digitális gyúrótábláról volt szó smile

0   Spam
2 Remete   (2011-09-29 16:26:34) [Anyag]
Kedves Borika!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, és köszönöm az észrevételt. A végén ugyan ott van, hogy a sodrófa pottyan Dénes orra elé, de igazad van abban, hogy egy kissé hiányos a magyarázat. Megvárom mások hozzászólását is - ha lesznek - és végiggondolom, hogy miképpen tegyem értelmesebbé, aztán javítok. Köszi szépen!
happy

0   Spam
1 Bori   (2011-09-29 16:09:14) [Anyag]
Haj, Remete, ismét nagyot alkottál, erre is csak azt tudom mondani, hogy igen eredeti ötlet, végig vigyorogtam miközben olvastam, elképzeltem Dénes püfölését. No, csak hogy kekeckedjek egy kicsit: apróbb fogalomzavarban szenvedek. Mert végig arról van szó, hogy digitális gyúrótábla, ami mondjuk lapos, nyújtódeszka szerű, de akkor az hogyan tudja püfölni Dénest? Mert a részeget egészen biztosan nem a gyúrótábla verte, hanem a sodrófa, mint az Üssed-üssed botocskám című mesében. Szóval azt hiányolom, hogy miként kelt életre egy fából készült nyújtó- sodrófa, vagy ha mégis a tábla püfölt, akkor hogy nem szakadt ki a konnektorból? A végét kissé összecsapottnak érzem, bár a hangulata jó, mégis, túl kiszámítható, már réges-régen tudtam, hogy az extra funkció Dénes eltángálása lesz. smile
Ettől függetlenül tetszett, olyan igazi Remetés, ötletes, vicces, és mégis elgondolkodtató.





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...