A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 19:29:17
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Remete [ Alkotás hozzáadása ]

Vámpírszerelem

Vámpírszerelem

Az autóbusz sebesen fúrta magát előre a vékony ködben Miskolc felé a Hármason.

A hátsó üléseken egyre féktelenebb lett a hangulat, a nevetés harsány röhögésbe csapott át, és azok fülébe is eljutott, akik nem voltak vicces kedvükben.

– Mi ez a ricsaj? – nézett rájuk zordan a karvezető, hátraérkezve a helyéről. – Ordibáltok, mint a bolondok, holnap pedig nem lesz hangotok a színpadon.

Kicsit csendesült a viháncolás.

– Juci rémisztgetni akar minket – anekdotázott nevetve az egyik lány. – Azt mesélte, a múltkor megtámadta őt egy vámpír.

Megint felcsapott a jókedv. Erzsike a kórus vezetője kelletlen fintorral fogadta a beszámolót.

– Ezért csaptok ilyen viháncolást? Nem ő az első a világon, aki vámpírokról beszél.

A választ jó mókának találta az amúgy is harsány hangulatú társaság, és ismét ellenállhatatlan röhögési inger tört rá egyesekre. Az egyik szöszi szépség, karmolásra nyújtott ujjaival, harsányan vijjogó hanggal közelített a barátnője felé, a másik a fogait csattogtatva imitálta a mellette ülő fiú nyaki ereinek átharapását.

A karnagy zord tekintettel nézte a felcsapó vidámságot.

– Elég legyen! – csattant a hangja, mire a társaság egy árnyalattal halkabbra fogta a hangját. – Holnap legyetek ilyen vidámak, amikor fesztivál zsűrije felvilágosít arról, hogyan kellett volna felkészülnötök erre a kórusversenyre!

A férfikar legidősebb tagja, Sárkány Laci védelmezően átfogta a mellette ülő Juci vállát. – Nem olyan nagy ügy ez! – mondta ellenkezve. –  Kis vidámságért nem jutunk a pokolra.

– Nehogy megtapasztald, hogy hová juthatsz! – felelte Erzsike, és morcosan visszabotorkált a helyére, az első ülésre.

A busz motorja csendben duruzsolt, és az utastér is elcsendesedett. Nem sok kedvük maradt szembeszállni a karnagyasszonnyal, a társulat vezetőjével.

 

Kettő és négyszemélyes szobákban kaptak elhelyezést az Egyetemi Város egyik kollégiumában. Sötétedés után érkezve alig tudtak tájékozódni a környezetükben. Egyesek ennek ellenére tettek pár perces sétát a panelházakból épített telepen, de mivel nem találták élvezetesnek a környéket, hamar hazatértek. Vacsorára már csaknem mindannyian a szobájukban voltak, és ruházatukat meg hajukat rendezgették, hogy elfogadható külsővel jelenhessenek meg az asztalnál. Kevesen hiányoztak csupán.

Az Avas felől fütyülve érkezett a kellemetlen, hideg szél, és a sötét, lombjavesztett erdőben való császkálás helyett inkább a fűtött éttermet választották annak ellenére, hogy a karvezető szigorú tekintete mindenhol dorgáló pillantásokkal igyekezett rendet tartani közöttük.

Még nem mindenki feledte a harsány nevetésre okot adó témát, és akadt, aki még mindig a vérivókról akart társalogni. Néhány lány berzenkedett az idegborzoló a téma ellen, de a fiúk élcelődve erőltették a beszélgetést. Sárkány Laci valahonnan elővarázsolt egy szilveszteri bulikhoz használható műanyag fogsort hegyes szemfogakkal, és időnként az ujjai közé fogva vagy műfogsorként a szájába téve parádézott vele.

Tábori Erzsi a főnök, szúrós szemekkel vizslatta.

– Dragon! – szólt rá a fiú becenevét használva. – Tőled a legkevésbé vártam, hogy ezzel bohóckodsz.

Sárkány, mintha komolyan tartana a karnagy haragjától, visszafogta magát, és eltette a vámpírfogsort.

Nem iskolai kiránduláson voltak, a kórus felnőtteknek minősülő fiatalokból állt, nem ellenőrizte senki, hogy ki, miképp csereberéli a szobákat, és kivel alszik egy ágyban. A szobák hivatalos kiosztásánál a nemek szerinti elkülönülés formailag rendben megtörtént, de aztán mindenki odament aludni, ahová akart.

Juci arra riadt, hogy valaki megzörgeti az ablakot. Nem akart ijedt kislányként védelmet kérni a párjától, csak fülelt.

Aztán megismétlődött a kaparászás. Karistoló hangot hallott a kissé avíttas fakereten, majd kellemetlen csikorgást, ami üvegen matató karmoktól eredhet. Megmerevedett, figyelt, ismétlődnek-e a zajok. Egy ideig nem hallott semmi nyugtalanítót, csupán a fel-feltámadó szél fütyült a sötét hegyoldal fái közül a város irányába lefelé vágtatva, de aztán megint hallotta a kaparászást, és ettől megborzongott.

– Hülye vagyok – gondolta magában. – Komolyan vettem a vámpíros marhaságokat, és rémálmaim lesznek. Közelebb bújt Sárkányhoz, mire a fiú megmozdult.

– Mi baj? – kérdezte félálomban.

– Semmi – fúrta be magát a lány a fiú vállgödrébe. Nem merte bevallani, hogy hallucinált.

Már majdnem elszenderedett, amikor megint hallani vélte a kaparászást. Mintha valaki be akarna kéredzkedni a szobába a hideg elől. Ez persze ostobaság, hiszen a harmadik emeleten voltak, és a csupasz betonfalon még artistáknak sem lenne könnyű feljönni.

Halk sikoly, és újabb karistolás az üvegen.

Juci megborzongott a meleget adó takaró alatt, és összerándult. Párja keze a válla köré kulcsolódott, és felnyílt szemekkel kérdezte megint. – Mi baj?

– Rosszat álmodtam – szégyenlősködött Juci, de az ablak felől érkező kaparászás megint hallatszott. – Te is hallottad? – kérdezte nyugtalanul a kedvesét.

– Egy ág verdesi az ablakot – morogta a fiú.

Juci megpróbálta felidézni a szoba helyzetét a házban, és nem tudott megnyugodni. Nem volt fa az épület közelében.

– Nézd meg, mi kaparászik az ablakban! – kérte Lacit.

Sárkány a haját túrva mászott ki az ágyból. – Képzelődsz – motyogta, de azért engedelmesen az ablakhoz kászálódott.

Senkit és semmit sem látott az ablak mögött.

– Nincs miért rémüldözni, kihalt minden – mondta, és indult vissza az ágy felé, de Juci nem engedte.

– Nézz ki, légy szíves! – kérte megint. – Kaparászást hallottam.

Dragon alig fordította el az ablak kilincsét, az hirtelen önállósodott, kivágódva eresztette be a sötét szobába a hegy felől süvítve vágtató szelet. A viharos légáramlat emelgetni kezdte a takarót, szétszórta a levetett ruhadarabokat, egy papír fecni pörögve keringőzött a szőnyeg felett tíz centivel, mint valami varázslóiskolából kikerült mutatványos kellék.

– Csukd Be! – kiáltott fel hirtelen Juci két kezét a fülére szorítva, de a lármát így sem tudta kívül rekeszteni a hallásán. A szél belekapott a hajába, tépte, cibálta; a hideg levegő bevágott hálóinge alá lúdbőrössé téve a testét. Két kézzel húzta volna magára a takarót, de ahhoz el kellett engednie a füleit, ezért inkább lemondott az alaposabb betakarózásról. Riadtan nézte az ablak kivágásában álló férfit, ahogy némán birkózik a váratlan vihar erejével, igyekezvén becsukni az üvegtáblát.

Juci haja egyre borzasabb lett, mintha nem is a szél, hanem egy század vadászrepülőgép összes turbinája az ő haját kócolná. Megpróbálta összerendezni a tincseket, mire a füleibe hasított a vihar vijjogása. Rémülten tapasztotta be tenyerével ismét a hallójáratokat, de erre újra a hajával gyűlt meg a baja. Mind ezek tetejében, a vihar félrelökte róla a takarót, és mellei, combjai között vágtatva, cibálni kezdte róla vékony hálóingét. Sikítani szeretett volna, de nem mert, félt, hogy idecsődít mindenkit az épületből.

A gyötrelmekhez valami újabb borzalom is társult. A szélfútta hajkoronát, mintha nem csak a vihar cibálná, hanem valami egyéb is. Halk szárnycsapkodást hallott, és rémült kaparászást a fejbőrén.  Mintha az imént, még az ablakban kaparászó madár, a hajába fészkelné be magát, vagy éppen abba gabalyodva, a szabadulás útját keresné.

Felnyögött. – Jaj! – Kapálózni kezdett. – Valami a hajamban van! – Már nem törődött a fülébe vonyító viharral, a haját kezdte vizsgálni, tényleg talál-e ott valamit, aztán egy tétova mozdulat után végigfutott a hátán a jeges rémület. Ujjai, valami hideg, bőrszerű dolgot érintettek.

Nem törődve a következményekkel, sikítani kezdett.

Elöntötte a pánik. A hajából a kaparászás lassan rendezettebbé, céltudatosabbá válva kezdett lefelé kúszni.

– Csinálj világost! – kiáltott rá rémülten Sárkányra. – Valami mászik rajtam.

– Mindjárt, csak becsukom végre ezt a rohadt ablakot.

Juci pánikba esett. A vergődő keresgélés a hajában, egyre közeledett a nyaka felé, a kis kaparászó karmok a füle hegyénél jártak. A kis teremtmény lehet, hogy gyorsabban haladt volna, ha tud, de a lány dús, kócos hajkoronája megnehezítette az utat.

Juci sikítva csapkodott maga körül, levetett pulóverét lobogtatva igyekezett elkergetni a frizurájába akadt valamit, de az egyre jobban beleakadt a kócos tupírba, és reménytelenül vergődött. Körmei időnként egymásnak verődtek, ilyenkor kellemetlenül csikorgó hang hallatszott, aztán pedig Juci fejbőrét karmolászták, és ez okozott jeges rémületet az áldozatnak. A lény parányi fejét mintha megpróbálná egy végső, minden erőt felvonultató rohamban a lány nyaka felé irányítani. Jucinak úgy tűnt, mintha az ütőereit keresnék a hegyes fogacskák.

Sárkánynak végre sikerült úrrá lennie a makacs ablakon, elült a szélvihar a szobában, és kívülre került a sivító hangú tombolás. Következő mozdulatával rácsapott a villanykapcsolóra, mire sápadt fény öntötte el a szobát.

– Eltűnsz innét! – mordult fogait villogtatva a lány felé, de nem Jucit akarta elkergetni, hanem a hajába gabalyodott toll nélküli madarat, egy denevért.

A hirtelen feltámadt fény elbizonytalaníthatta a bőregeret, mert kiszabadulva a lány hajából, kiszámított ívben felröppent, és bevágódott a szekrény mögé, ahol a lámpa fénye szerényebben látszott, és a homály jótékonyan elrejthette.

Mivel az ajtó előtt túl hangossá kezdett válni zaj, a fiú következő dolga az lett, hogy elfordítsa a kulcsot a zárban, és kinyissa az ajtót. Nem akarta beengedni a kíváncsiskodókat, de az áradatnak nem tudott ellenállni.

– Semmi baj – szabadkozott. – Juci rosszat álmodott.

A szinte tébolyodott lány zokogva borult a vállára. – A hajamban kotorászott – dadogta. – A nyakam felé kapkodott, mintha az ütőeremet keresné.

– Mi van itt? – csattant a hátuk mögül váratlanul a szokott szigorú hang. – Nem volt elég a buszon?

A karnagynő fekete bőrkabátban állt közöttük. Senki sem tudta, honnan került oda hirtelen, hiszen az előbb, még a folyosón sem látták.

Úgy látszott, hogy a ribilliót meghallva, hirtelen a kabátot kanyarította csak magára, hogy mégse hálóingben kelljen a társulat szeme elé kerülnie, ám Juci egy villanásra megnyílni látta a kabát két szárnyát, és elhűlve látta, hogy a főnökasszonyon a kabát alatt csak a meztelensége van. Fehér bőre, mintha vérátömlesztés után kiáltana még a félhomályos helyiségben is.

– Egy denevér akadt bele a hajamba – mondta kissé megregulázva ijedt, kapkodó lélegzését.

– Miért nem mindjárt egy vámpír? – kérdezte egy gúnyos hang a csapatból.

– Drak, te mit keresel itt? – nézett a karvezető Sárkányra, rövidítve egyet a becenéven. – Nem ez a te szobád!

– Számít az? – nézett a szemébe makacsul a fiú.

– Most számít! – csattant fel az érdes női hang, és a zsebéből váratlanul előhúzott papírvágó késsel az ajtó felé mutatott.

Mintha az iménti szélvihar jegessége támadt volna fel újra, a hangulat egy szempillantás alatt fagyossá lett. A ki tudja honnan előkerült karnagy semmiből elővarázsolt kése ezüstösen, és fenyegetően villant.

– Menj a szobádba! – parancsolta, aztán a többiekre nézett. – Ti is tűnjetek innen! Keressétek meg a saját vámpírotokat, ne a másét kolduljátok kölcsön.

Lassan szétszéledtek. Juci mellé visszajött az eredeti szobatárs, és riadtan elvackolódva aludni készült mindenki.

Nehezen jött álom a szemükre.

Mikor csend lett a folyosókon, Sárkány halkan kiosont a helyéről, leosont a Főnöknő szobájához egy emelettel lejjebb. Kopogás nélkül benyitott, és belépett.

Erzsike, a karvezető volt az egyetlen, aki egyedül aludt.

– Mit akarsz itt? – mordult felé a nő.

– Itt maradok éjszakára – mondta Sárkány. – Nem engedem, hogy bántsd!

 

Hajnali kettőkor megelevenedett a lombtalan erdő. A tévétoronnyal átellenes hegyoldalon, a Feketekőnél kis csoportosulás támadt.

A magasból érkeztek mind. Denevérszárnyakon, halk csapkodással. Leszállás után felmagasodtak, úgy léptek egymás mellé. Meztelen testükre felvett bőrkabátjukban hárman álltak a kő mögött, ruhájuk szárnyát csapkodta a viharos szél, de nem fáztak, és nem is szégyenkeztek meztelenségük miatt. Fehér bőrük, sápadtan derengett a holdvilágtalan éjszakában.

Ketten álltak előttük a kő másik oldalán. A kövön, mint természet adta asztalkán vagy pulpituson egy hosszú, fényes ezüst tőr feküdt közöttük.

– Miért háborgattok? – kérdezte halkan a középen álló.

– Megszegte a törvényeket – bökött a lobogósörényű nő kis ezüst papírvágó késével a másik felé.

– Hazudik! – felelte a megvádolt. – Féltékeny.

– Vérre volt szükségem – mondta megint a nő, kis kését villogtatva. – Enni akartam, és nem hagyta.

– Igaz ez Drakul? – nézett felé az egyik bíró.

– Az enyém az a nő! – horkant fel dühösen Drak.

– Ettél belőle? – kérdezte most a másik.

– Nem eszik belőle, csak szerelmeskedik vele! – dühöngött tovább a hosszú hajú asszony.

– Ezért vagy féltékeny! – villantotta rá gyilkos tekintetét a férfi.

Csend lett. A Bírák előtt nem tanácsos kérdezés nélkül megszólalni, s most mindketten úgy érezték, eleget beszéltek.

A Bírák tanácskoztak.

Múltak a percek, és a két civakodó csak állt egymás mellett, dühösen méregetve a másikat. Az égen vágtattak a fekete fellegek, itt-ott felrikoltott egy madár, de más zaj nem hallatszott. A nagyváros lejjebb mélyen aludt, bár néhányan, akik az ilyesmire érzékenyek, nyugtalanul forgolódtak a helyükön. Reggel majd szörnyű fejfájással ébrednek, és egy elrontott nap után talán a következő éjen nyugodtabban pihennek.

Végre szétvált a háromtagú csoportosulás, és visszaálltak korábbi alakzatukba a kő mögött.

A középső felvette az ezüst gyilkot a kőről, és felemelte.

– Döntöttünk – kezdte. – Nem tilos az emberek közé vegyülve együtt hálni valamelyikkel. Az sem tilos, ha többször egymás után tesszük ezt, de tilos érzelmeket táplálni irántuk, és vérüket megvonni társainktól.

A tőr most hirtelen előrevágódott, kinyújtott karjában a férfi felé mutatott.

– Arra ítélünk, hogy tested a lelkedtől megfosztassék, többé ne ölthess emberi alakot. Véred, a nőszemély közénk sorozásához legyen eszköz!

– Nem kelthettek feltűnést! – próbált meg kétségbeesetten ellenkezni az elítélt. – Ezt nem tudjátok riadalom nélkül végrehajtani.

– Ezt ránk bízhatod – mondta fagyosan az egyik Bíró.

 

– * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – *–

 

Az énekkar a nyugtalan éjszaka után persze leszerepelt a Második Miskolci Kórustalálkozón, amit a város Közösségi Házában rendeztek, de nem számított senki egyébre a történtek után.

Három hét telt el a baljós éjszaka óta, látszólag semmi sem változott.

Próbáról tartottak hazafelé. Sárkány vezetett, Juci mellette ült.

Nem tartott soká az egész.

Mintha földöntúli erők vették volna uralmuk alá a kocsit pár másodpercre. A kormány nem engedelmeskedett a vezető karjának, a motor felbőgött, és az autó egyre nagyobb sebességgel, irányíthatatlanul száguldott a közúti híd korlátja felé, aztán valóban egy villanásnyi idő alatt véget ért minden.

A kocsi hossztengelye körül megpördülve, összehorpadva, összetörve, oldalára fordulva feküdt az egy szinttel lejjebb lévő út burkolatán. A vezető nyaki verőere sérülhetett meg, mert dús sugárban spriccelt belőle a vér. A korábban mellette ülő lány, most alatta fekve nyöszörgött. Talán csoda történt, mert komoly sérülés nélkül megúszta a balesetet, ám a roncsba beszorulva mozdulatlanul kellett tűrnie, ahogy a habosan spriccelő vér, levegő után kapkodó ajkai közé folyik.

Az egyik bámészkodó egy hosszú, fekete bőrkabátot viselő, lobogósörényű nő volt.

 

– * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – * – *–

 

Persze bevitték Jucit is a kórházba. Kapott nyugtatót, és aludt. Másnap éjszaka ébredt csak fel egy rémítő pillanatra.

Sötét volt, mégis tisztán látta ágya mellett, meztelen testére húzott bőrkabátjában az előtte álló karnagynőt.

– Háromszáz évig fogsz engem szolgálni! – sziszegte vészt jóslóan. – Utána mehetsz utadra.



Forrás:

Csoport: Remete | Hozzáadta: Remete (2012-07-15) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 856 | Hozzászólások: 6 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 6
0   Spam
6 AndyBaron   (2012-07-17 08:32:03) [Anyag]
Persze! happy

+1   Spam
5 Remete   (2012-07-16 22:28:30) [Anyag]
OK!
Robotkutya beolvasás indul.
A részletekről, az adás idejéről küldesz majd egy mélt előtte?

0   Spam
4 AndyBaron   (2012-07-16 22:09:52) [Anyag]
...akkor nem is könyvlistát küldök, hanem elkérem a Family Frost autó sofőrjétől az árlistát és beszkennelem! biggrin
Legyen egy kedvenced, akitől hozhatsz részletet és ha van valami rövid hangjátéknak valód (pld. az ősrégi robotkutyás), akkor azt megcsinálhatnád!

0   Spam
3 Remete   (2012-07-16 16:20:13) [Anyag]
Fagyit nem lehet? Jön megint a kánikula smile
Nem azért írtam ám, hogy provokáljalak, de ha kapok valami érdekes olvasnivalót, ami nincs meg nekem, azért annak örülni fogok. Csupán ünnepelni akartam magam egy kicsit. A 250 mégiscsak egy negyed ezer! smile
Azt az augusztus 1.-t megpróbálom észben tartani. Készítsek valamit? A hátralévő két hét éppen elég lesz hozzá. Ha van valami felolvasni valód, pláne, amihez valami zenét is mellékelhetek, küldd át! Valami témakört mindenképp határozz meg, mert tényleg rémálom, milyen pocsék riportalany vagyok, ha csak úgy becsöppenek egy műsorba!
Attila

0   Spam
2 AndyBaron   (2012-07-16 13:41:02) [Anyag]
Küldök egy könyvlistát E-mailben (gyüjtögetem egy ideje antikváriumból, meg a nekem duplán meglévőkből) és abból válassz egyet! A mostani műsorhoz megvan a vendégem, azután elutazok (majd felvételt csinálok), és a következő hét szerdán (aug.01-én) gyere rádiózni, ha tudsz, akkor odaadom! Szegény Mickeynek is lógok eggyel! wink

0   Spam
1 Remete   (2012-07-16 11:59:39) [Anyag]
Nem tudom jól látom-e.
Bár nem törekedtem rá, úgy tűnik, elnyertem a kétszázötvenedik feltöltést. Ha igen, mi a díj? Kapok érte egy fagyi? biggrin





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...