Andy Baron

Ritka madarak tánca

Mini bohózat

Vonalhang, majd a tárcsázás csipogásai.

A nő: Jó napot, Hivatal vagyok!

A férfi: Helló, maga szórakozik?

A nő: Dehogy! Hivatal Lászlóné a nevem, a hivataltól van az ön telefonszáma...

A férfi: A férjétől?

A nő: Dehogy! A Közstatisztikai Hivataltól, ahol dolgozok! Felmérést végzünk a felnőttek pályaváltoztatási szokásairól. Ön felnőtt?

A férfi: Ha arra gondol, hogy a bilin ülve elérem-e a müzlis dobozt, akkor igen: el. Szóval szórakozik, de nem betyárkodásból, hanem hivatalosan. Hah!

A nő: Dehogy! Tisztázni kell a helyzetet, meg, hogy nővel, avagy férfival beszélek. Nem hagyatkozhatok csupán érzékszervi megfigyelésekre, mert ha maga férfi, ami még mindig kérdőjeles, akkor elvégezhető a mérés. Apropó, mérés! Ha maga nő, akkor hány kilogramm?

A férfi: Figyeljen aranyom, ha a telefonszámomat ismeri, akkor nyilván a nevemet is tudja! Kemény Antal vagyok, ez már csak eléggé férfias...

A nő: Dehogy! Én ismertem nagyon kemény nőket is és én magam sem vagyok egy lekváros tészta, de csínján az ilyen hasonlatokkal, amik a gasztronómia irányába vinnék el a beszélgetést és nem is nyitok vitát: legyen férfi! Az első kérdés: Hogyan valósította meg gyermekkori pályaválasztási vágyait (ha megvalósította egyáltalán), mi szeretett volna lenni és ehhez képest mi a foglalkozása végül? Visszajelzések (köztük néhány igen mérges visszajelzés) szerint a ”végül” kifejezés olyan végletes, de hát ez van ideírva! Én írtam.

A férfi: Nos, én gyermekként előbb tirannosaurus rex szerettem volna lenni, azután orvos. Ehhez képest (ahogyan maga mondja: végül) bérgyilkos lettem! Remélem kielégítettem, ha képes maga egyáltalán a csúcsra jutni...

A nő: Dehogy! Ez nem kielégítő, különben se keverje ide az orgazmust, az egy másik kutatás tárgya! Szerintem egy igen felesleges, gyakorlatilag haszontalan kutatásé. Nem találok a „bérgyilkos” kifejezéshez memoritert, fejtse ki!

A férfi: Ez egy igen ritka foglalkozás, de szakszerűen művelve nagyon jövedelmező. Általában titoktartással kezelem, de önnek elmondtam és úgy tűnik nem is lepődött meg. Most boldog?

A nő: Dehogy! A boldogság nem mérhető fogalom, sőt még statisztikát sem vezetünk róla! Nálam a jólinformáltság számít! Ha ön, aki (most már elismerem) igen férfias, szeretne engem jólinformálttá tenni, lásson el ennek a bérgyilkos szakmának az ismertetésével! Az Országos Képzési Jegyzékben szerepel? TEÁOR száma?

A férfi: A bérgyilkos pénzért öl embert, biztosíthatom, hogy semmilyen hivatalos szakmai jegyzékben nem szerepel! Nem is tanítják, rengeteg autodidakta gyakorlással válik az ember szakmailag hitelessé! Gondolom, maga is jó a szakmájában.

A nő: Dehogy! Én úgy gondolom, hogy mindig képeznünk kell magunkat, én például egy egész hivatalt vezetek, mégis újra és újra nekiülök a kérdőívek kitöltetésének, és lám: így találkozhatok olyan izgató, akarom mondani izgalmas emberrel, mint Ön! Rengeteg új információval lát el engem, ah! Személyesen is találkoznunk kellene!

A férfi: Most éppen dolgozok, de este találkozzunk! Rendben?

A nő: Dehogy! Már délután találkozzunk! Greenwich-i standard idő szerint 14.00 órakor az északi szélesség 47 fok, 29 perc, 12 másodperc és a keleti hosszúság 19 fok , 4 perc,  19,3 másodperc koordináták alatt, vagyis a Kiscsillag Eszpresszóban!

A férfi: Talán akad, aki nem kedveli az ön , a Te aprólékos pontosságodat, meg azt a fura „Dehogy!” szóhasználatodat, de nekem ezek nagyon bejönnek! Nagyon egyedi személyiségnek talállak!

A nő: Dehogy! Ez példaképem és néhai mentorom, a miniszteri biztos szóhasználata volt, de tökéletes taktikai időnyerő kifejezésnek tartottam, ezért beépítettem a szóhasználatomba! Néha eltöprengek: találtam én már ki teljesen egyedi jellemvonásokat magamnak? Hihetetlen, hogy így megnyílok neked! Van közöttünk egyfajta empirikus módon nem beazonosítható vonzalom! Statisztikailag előfordulhat, de nagyon ritka! A felmérést majd megejtjük személyesen, csak arra kérlek, hogy nagyon alaposan, keményen adagold nekem az információkat, ah!

A férfi: Így lesz! Az információkról viszont az jut az eszembe, hogy te az egész népességnyilvántartáshoz hozzáférhetsz, nemde? Néha jól jönne a munkámhoz egy kis súgás. Vagyis információ...

A nő: Dehogy! Dehogy mondok neked nemet! És ha jól értelmezem az eddigi adatmennyiséget, akkor te is segíthetnél nekem!

A férfi: Mondjad csak, kedves Hivatal! Ó, a keresztnevedet nem árulod el?

A nő: Dehogy! Vagyis dehogynem! Erzsébet, de szólíts csak Hedvignek. A barátaim is így hívnának, ha lennének.

A férfi: Akkor Hedvig, miben segíthetek, ölni kell?

A nő: Dehogy! Ez nem a korrektul principiált terminus a tennivalóra, nem elég egzakt. Inkább azt mondanám: kiiktatni. A férjemet, a Hivatal Lászlót kell kinyírni.

A férfi: Micsoda kapcsolat kezdődik miközöttünk! Személyesen majd mindent korrekten terminálunk!

A nő: Dehogy! Mindent nem lehet, az végtelen mennyiségű adat lenne, talán el sem bírnék annyit! De sokat-sokat, ahh!

A férfi: A mielőbbi viszlát, én Hedvigem! Hívjalak így, hogy én Hedvigem?

A nő: Dehogy! Júliának, ha kérhetem! Te drága, Kemény Antal, hát pá!