- Auh.

- Bocsásson meg…

- Semmi baj, nem az Ön hibája.

- Szörnyű ez a tolongás, lökdösődés.

- De kérem! Egy kicsit odébb húzódna? A sarka a gerincembe állt Őterjedelmességének!

- Elnézést, de láthatja, hogy mozdulni sem tudok.

- Na ne mondja, kedves, hiszen rajtam fekszik!

- Rajtam is fekszenek, ha nem látná, Őszikém. Micsoda szégyen!

- Nézze, most meg engem nyom szét a cikornyáival!

- A mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.

- Csak nem még egy verseskötet? Huppanj közelebb, testvér!

- Nem verses ő, az én rokonom. Saját soraival vigasztalódik – mást sem hallani tőle, amióta csak a pórnép közé vetették. Persze igaza is van – hiszen az evilági élet csak játék és mulatozás.

- Na, ezek jól egymásra találtak. Mormoljatok még egy imát, szentfazekak, mert közeledik a sor eleje.

- Ég a város, ég a ház is…

- Nézd, még valakinek dudorászni van kedve! Gyalázat, hogy gyerekkönyvekkel is így bánjanak. Ne aggódj, kicsim, csak kapaszkodj belém erősen. Lehunyja kék szemét… aludj el szépen…

- Hé, maguk kényelmesek odafönt! Mit látnak?

- Piros csodát, izzó leget, égő erdőt, kigyúlt eget.

- Fordítom: kémiai jelenség, éghető anyag fény- és hőhatással járó oxidációja. Közvetlen hatása…

- Lexikonok, már csak ez hiányzott! Akarja, hogy én lefordítsam? Azt mondja, jobb, amíg maga odalent a sötétben ücsörög a pacáin, és fogalma sincs róla, mi folyik odaát.

- Boldogok a tudatlanok, mert övék a mennyek országa.

- Blessed are they that have not seen…

- Szótárak, lexikonok, mennyi tudomány! A sopánkodás helyett inkább találjanak ki valami okosságot, de mielőbb!

- Te gyönyörű, jegeken győztes-örömű… öltöztess tündér-pirosba, röptess az örök tilosba…

- Ne vegye okvetlenkedésnek, de ez nem épp a helyénvaló megközelítés, akármilyen romantikus kéz által íródtunk is.

- Ahol a romantika sem segít, oda én kellek!

- Hogy pattog az önelégültje! Ugyan mit tudhat egy foszladozó, megsárgult füzetke? Nézzen magára, hiszen tiszta szamárfül!

- De még mennyire! Egy hétfejű sárkánykölök csúnyán összevesztek…

- Kérem, csak ezt ne kezdje!

- De hát a humor minden bajban segít.

- Az egyetlen szerencsénk, hogy a viccgyűjteményeket odébb hajították. Így csak magát kell elviselnünk, molyrágta istencsapása!

- Hogy maga mindig olyan elégedetlen! Mintha csak egy szakácskönyvet hallanék, abból is a sznob fajtát, tibeti meg délnyugat-chilei fűszerekkel! Pedig én jobbat is tudok! Azt ismeri-e, hogy – Dobd a tűzbe hamarjába. Jó meleg lesz a szobába! – Beledobtam, lángol, ég is…

- Hagyja abba, féleszű! Halálra rémíti a gyereket! Akkor legalább igazi humorral traktálnák a népet! Lassan már nem csodálom, hogy a máglyán végezzük.

- Sajnálom, de látva, amit látok idefentről, jobbra nem futotta.

- Ennyi értelem, ennyi érzelem egy rakáson, és mégis mind haszontalan! Hisz’ még magukon sem tudnak segíteni!

- Megoldom én magának a világegyetem képletét is, ha akarja!

- Negyvenkettő, nem kell ehhez függvénytáblázat. Sajnos azonban még ez sem ment meg minket az enyészettől.

- Csúnya dolog a tűzhalál, pedig boszorkányok sem vagyunk.

- Csak egyesek.

- Ó, nézd már, még magunk közt is diszkriminálna? Csak mert pár varázsló pálcákat suhogtat bennem, nem kell rögtön eretneknek bélyegezni! Gondoljon csak bele, hisz’ magával is épp ezt tették.

- Ez ám a sorstalanság…

- Tűzoltó varázslattal, ha szolgálna, lehet, hogy elnézném a faragatlanságát.

- Sajnos ebben a világban az nem hat.

- Setét egy világ ez. Setét, üres, határtalan kebel…

- Na, hallgassanak már el egy kicsit! Ide füleljenek mind!

- Már megint a szamárfüles? A maga helyében én inkább…

- Várjon egy vesszőnyit, kedvesem – ez tényleg tetszeni fog. Ezt hallgassa! Szomorú eső hull, csepereg cseppenkint, sáros a városom, nyálasan rám csettint…

- Esik eső, csepereg, az esőcsepp nagy sereg…

- Nagy nyalábokban, szélesen borul a szál, zizeg, aláhull…

- Jöjj, tégy velünk jót, irgalmas vihar, hadd lenne boldog part borától részeg már végre mind…

- Egy pillanat- a táj sötét azonnal, s az ég tüzet vad őrületbe hány…

- A vizek pedig áradának és egyre nevekedének a földön… és a legmagasabb hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt valának.