Recsegős férfihang visszhangzott a levegőben. Mindenhol hallható volt.
Szavait egy-egy lantpendítéssel kísérte. Lenn, a völgyben rengeteg ember
gyűlt össze, szinte taposták egymást. Középütt több vitéz szaladt, s
turbános janicsárok próbálták útjukat állni. Néha felharsant egy-egy
lelkes kiáltás a tömegből, de a férfihang rendületlenül beszélt tovább;
lelkesen kommentálva az utolsó perceket.
Ismét egy pályázatra írt szösszenet; kizárólag párbeszéd, és semmi egyéb, ez volt a kikötés. Szokás szerint nem könnyítettem meg a saját dolgom. Aki minden szereplőt felismer/megtalál, kap tőlem egy csokit.
Kurjantások, kiáltások vegyültek az
erdő hangjaival. A fokosok fejének összekoccanása messzire visszhangzott a fák
között. Két vadász feszült egymásnak. Két ember, kik végsőkig elszánták
magukat. Ez már nem holmi erőpróba volt a zsákmány fölött, hanem életre-halálra
vívott harc egy lány szerelméért.
Egyik kedvenc versem címét kapta ez az írás. Igaz, nem kifejezett történet, de... nem kitalált történet szülte e sorokat, hanem szubjektív és mély érzésekből gyökerezik.
A 2011-es évről is készítettem egy ilyen hangulat lenyomatot, ezért jöjjön most is. A fényképezőm és a telefonom memóriakártyáit túrtam át ezekért a fotókért, jó szórakozást!