...most viszont én is kedvet kaptam ahhoz, hogy közzétegyek egy-két verset. Íme, itt van ez a kicsit borúlátó opusz, de a rám jellemző cinikus felütésekkel...
Ez a vers Arany János: Család kör című versének mintájára íródott. A nyolcvanas évek falusi kocsmájának hangulatát idézi. Mondhatnám; Arany János után szabadon.
"A lassan ébredező Géza valahonnan Közép-Európából származott. A gerillahadviselés alapszabálya a csapj oda, majd fuss el elv. Géza mindenesetre szaladni jól tudott. De a felszabadító harc minden eszméjével azonosult, úgymint az elnyomó rendszer végleges megdöntése, szabad cselekvési jog és szabad véleménynyilvánítás – legyen szó akár olyan csekélységről is, mint a mezőgazdaság reformpolitikája a kizsákmányoló spenótültetvényesekkel szemben."
Egy félbeszakadt verseny első fordulójára készült ez a novella. A feladat szerint: veszünk egy velejéig romlott embert, leírjuk, ahogy éppen valami hozzá illő gonoszságot követ el, és betekintést engedünk a gondolataiba, rávilágítva az indokaira. Lehetett ez csínytevés vagy egy elborult elme ténykedése - mindaddig, amíg maga a karakter gonosz maradt.
Önállóan is élvezhető részlet készülő regényemből. Időpont 1241 tavasza.
„Pont hozzám illene, szépek lennénk együtt! Átkarolná a derekamat, fejemet a vállára hajtanám… a fehér, csipkés blúzomat venném föl, a hajam kifésülve, egy kevés pirosító az arcomra… így sétálnánk a templomba. Lucát megölné az irigység, és megpukkadna, hiába van az a gyönyörűséges kék ruhája…”
Ekkor érezte meg a tapogatózó kezet a fenekén, és markolta meg durva férfikéz a mellét. Oszlár lopódzott mögé, és tette a szépet, a maga módján. Elől markolászó kezében ott billegett a gyöngyös hajpánt, hadd lássa ez a buta falusi leányka, milyen bőkezű világfi is ő.
– A tiéd lesz ez a kincs, és még sokennyi, csak tedd szét már végre a lábad. Ekkorát még úgy sem kaphattál ebben a szutyok faluban…
"Az engedelmesek csürhéjét nem büntetem gyávaságukért, de nem is jutalmazom. Ha elfogadták volna a szövetséget, a testvérünké válnak, akiért verekszünk, de nem ezt választották. Annyira nem kértek belőlünk, hogy a vademberek gyülekezetének neveztetek bennünket, pedig… – Csak egy szuverén ember véleménye volt, jogtalan mindenkit büntetni… – kiáltott valaki a szürkék közül, de hangja sikolyba fordult, amikor az egyik harcos odavágott a korbácsával. – Még egy szó, és megdöglesz, pincebogár! Ha a törzs főnöke beszél, a kutyák nem ugatnak! – Várkony helyeslően bólintott, és tiltón emelte fel kezét a harcos felé, jelezve, hogy nem kér további fenyítést. Elégnek érezhette a közbeszóló felhasított arcát, és az abból patakzó vért. – A mi világunkban tartalma van a szavaknak. A szürkék gyerek módján dobálóznak vele."
„Lehet vad az ember, kit nékem tartogatsz, Istenem, ha érzékeny lelkű,
és elfogadja bolondságaim. Naptól, széltől cserzett bőrű, és erős, ki
megvéd a bajtól, és gondoskodik rólam!”
"Meg kellene mindenkivel értetni, hogy értelmetlen ez a régimódi idegenkedés! Nem is tudom, hány nemzedék nőtt föl már a Levonulás óta. Tudatosítanunk kellene, hogy már más faj vagyunk! Valódi élelemre lenne szükségünk, legalábbis igazi fehérjére. Hónapok óta folynak a kísérletek, és az alanyok feltűnően jó kondícióban vannak. Igaz, egyet ki kellett végeztetnem mentális zavarok miatt, de mi, uralkodók, erős idegzetűek vagyunk, a delikvensek pedig, egyszerű testőrök lévén, nem képesek megfelelni ekkora kihívásnak. Őszintén elismerem, én magam sem tudtam ellenállni, és megkóstoltam néhány fogást. Uralkodói szavamra mondom, határozottan ízletesek. Kijelenthetem, a fűszersók csodákra képesek. Még a magamfajta ínyencekkel is azt hitetnek el, amit akarnak. De mi ez az ordenáré hangzavar?"
Nem éppen mostani írásom, és még kissé sablonos is úgy vélem a szerelmes sztorik közt, de ezek elkerülésén már dolgozom. :) Egy pályázatra készült ez a novella is, új évi fogadalom témában.
"az önzetlenségnek csak a korai társadalmakban van jelentősége, és ez a fejlődéssel fordítottan arányosan csökken. A XXI. században nincs rá szükség, de nem is létezik. Legalábbis társadalmi méretekben. A valamikori nemzetségben, rokoni kapcsolatban élők még törődtek egymással, ma már csak szülő a gyerekkel. Ha az utód felnő, elhagyja a családot, sajátot alapít, magára hagyva felmenőit, akikről az állam gondoskodik. Nincs tere az önfeláldozásnak. Sajnos, ez a fajta másokkal törődés csak a primitív népek sajátja."
"Ha egy idealizált lovag vetődne közénk, belenyomorodna a sok áldozatos tettbe, mégsem csiholna ki egy szikra viszonzást sem a modern emberből. Az élelmes, csak magára figyelő, mai zsivány röhögne a markába, gyűjtögetné a csóri pasi izzadságának cseppjeit, és eladná csodabalzsamnak. Sajnos teljesen életképtelen ma már az önzetlenség. Senki sem veti magát az ellenség elé. Nincs olyan nemes cél, ember, akiért feláldoznák magukat. A hősiesség nem trendi. Mekkorát röhögnének, ha rohamra vezényelné őket egy régimódi hős. "
"Se hősök, se lovagok nem várhatók. A francba, pedig ki tudnám bírni! Bezzeg őseink korában, amikor lovon élt a magyar! Odaálltak az ellenség elé, meghaltak, hogy társaik megmeneküljenek. Lószaguk lehetett… hm, vajon az milyen? Biztosan finom. Természetesen büdösek voltak az akkori srácok, de férfiasak, nem úgy, mint az én lehetőségeim. Illetve, ezek is büdösek, de legalább férfiatlanok, hihi. Kevés izom, sok duma. Hátha lecsusszan az a bugyi, pedig a frászt! Akkor és annak csusszan le, akinek én akarom."
A temetőben sokan összegyűltek. A család, a barátok, közeli s távoli
ismerősök. A tömeg apraja-nagyja felöltötte a fekete ruháját, szépen
kiöltözve jelent meg a szertartáson; kivétel nélkül egy emberként
hallgatták a pap szavait, melyeket a jelenlévőkhöz intézett, de arról a
valakiről szóltak, aki most ott feküdt a koporsóban. Az éjfekete láda
fedele még nyitva volt, s a benne fekvő békésen pihent… látszólag.
Néhány vámpírisztikus rajzot feltöltöttem. Kicsit szomorú vagyok, mert hasonló alkotásokban szerettem volna térdig gázolni, a pályázatra érke- zettek között, de ez nem jött össze. Így most egy kicsit magamat vigasztalom ezekkel.
Egy újabb 
Ezt a novellát Lijac Vuv-val 
2012 november 20-ai
A megegyező című
18+-os írás. 
Egy rövid stop-motion kisfilm a rajzom megszületéséről.
Illusztráció 
A Civil Rádió műhelyében
Újabb
Én valahol így képzelem a jövő politikusait, 
Egy apró írás a technológia 
Sci-fi 
Az első pakk
Néhány vámpírisztikus rajzot feltöltöttem.