Ha valaki ugyanazt a dalt, amit korábban Louis Armstrong lemezre vett a saját felfogásában újra elénekli, senki sem botránkozik meg. Gondoljatok erre, amikor véleményt alkottok az írásról, amelyet sajnos nem tudtam egy részben feltölteni. A HTML változat az ékezetes magánhangzók miatt annyira meghízik, hogy az Ucoz rendszer nem akarta egyetlen fájlnak elfogadni.
Damien: Egy letűnt civilizáció Ehhez készítette Andy Baron az illusztrációt, majd szokás szerint egy "Hogyan készült?" kisfilmmel fokozta a műkedvelők élvezetét...
Kyruga igazi
mezei boszorkány volt. Először lápi boszorkány akart lenni, de amikor másfél
évvel ezelőtt harmadszor ébredt arra, hogy a fáradságos munkával felépített
kunyhója ismét süllyedni kezdett, belátta, előnyösebb a mezei boszorkány lét.
Az éjjellátó szemüvegem vöröses színbe öltöztette a Nemzeti Múzeum hajnali szürkületben fürdő épületét. Vállamig érő deresedő hajamat a feltámadó tavaszi szél játszi könnyedséggel borzolta össze, ami lángnyelvként csapódott borostás arcom elé. Soha nem gondoltam volna, hogy szenvedélyem miatt idáig fogok süllyedni. Vagy inkább emelkedni, ha a bérház magasságát nézzük.
Ismét egy régebbi kedvenc. Akadnak benne vessző- és szórendi hibák szép számmal, de nézzétek el nekem, hogy most nem javítom. Késő van... mégis valahogy eszembe jutott ez az írás. :)
A szobában kellemes félhomály, halk zene és furcsán ismerős illat fogadott. Bevallom, kicsit zavarban voltam, életemben először mentem el masszírozásra… Illetve helyesebb, ha úgy fogalmazok, először mentem el hivatalos masszírozóhoz, a szerelmemmel régebben már részesítettük egymást ebben az örömben, de az más volt. Gondoltam, egy lazítós hétvége megkoronázása lenne egy ilyen kezelés.
Ismertető: A regény a tűz népéről, a hagurikról szól, akiket egy
ismeretlen, új ellenség legyőz, és majdnem teljesen kiirt. A
főszereplők, a haguri faj két túlélője, egy börtön-bolygóra, a
Léleknyüvőre kerülnek, ahol örökös tél honol. Ebben a részletben
megpróbálnak eljutni egy régi csillaghajó-temetőbe, hátha találnak egy
működő járművet, amivel elmenekülhetnek.
A mese befejező részében természetesen, amint az a címből kiderül, a hercegnő megtalálja az utat hazafelé, de megtalál valami mást is. Aki kíváncsi arra, mit talált a herceg kisasszony, az olvassa el a vendégségben élő királylány kalandjainak utolsó részét!
A nevem Victor André, és az Idő Szolgálat századosaként mindig is számíthattam arra, hogy a pihenőnapjaimon is behívnak. Így nem csodálkoztam különösebben azon, amikor hajnalban az ágyam mellett megjelent barátom és beosztottam, Pierre hadnagy. A barátnőm annál inkább meglepődött, és ijedelmét egy kristályváza gyilkos sikításban fejezte be. A hadnagy álcázó rendszere még apró kisüléseket produkált, amikor én már hozzávágtam az éjjeliszekrényt. A következő sikítás akkor hangzott el, amikor a szekrény néhány centiméterre megállt Pierre előtt, és lassan billegni kezdett a levegőben.
Az öreg porkoláb magában gyorsan búcsút vett az életétől és felkészült a legrosszabbakra. Az Imperátor galaxisokon átívelő gondolati látogatása általában semmi jót nem jelentett a felkeresett fél számára, ráadásul mérhetetlen mentális hatalmának sem páncél, sem gyors hajó, sem bármilyen erős anyagi fegyver nem állhatta útját. Ha el akart valakit pusztítani, csak gondolnia kellett rá, száz parszeknyi távolságból is bármikor bárkinek okozhatott pokoli fájdalmat vagy őrülettel sújthatja a bűnöst. Mit tehet az ember ily hatalom ellen?
A kis királylány ebben a részben még nem talál haza, erre még várni kell a következő folytatásig, de új barátokat sikerül szereznie - többek között egy kisfiút, akit egy gonosz mágus békává akart változtatni, de elfuserálta a mágiát, és a varázslat csak félig sikerült. A csáléra sikeredett varázslat nyomán a mesékben szokásos módszerrel nem is lehet helyrehozni a gonoszkodás eredményét.
"Pontos beszámolók hangzottak el kilesett titkos találkákról, intim méretekről, ágybéli ötletekről. Kibeszélték, hogy a férfiember egyáltalán nem normális, csupa gusztustalanságot szeret, viszont nagyon hálás tud lenni, ha bizonyos szokatlan dolgokat is megkaphat hites párjától."
Rexi épp a menyasszonyához
készült. Tudta az illemet; megtisztította fogsorát, meghempergőzött egy
oszlásnak indult dögben, mivel tudta, hogy a kedvesének sokat számítanak az
illatok, s mindenképpen jó benyomást akart tenni rá. Bár kapcsolatuk már
túljutott a kezdeti etikettszerű ismerkedésen, de azért lecsapott egy csapat
rágcsálóra, egy kövérebbet a szájába kapott, vigyázva, nehogy összeroppantsa a
gerincét, hogy még élve, melegen tudja átadni Neki, ahogyan szereti. A drágának.
Sci-fi regény, amely akár igaz is lehetne... Remete regénye, gyors, de azért követhető tempóban feltöltött folytatásokkal. Ehhez az alkotáshoz - így beszéltük meg Andyval - egy külön honlapot készítettem, egyszerűen oda juthatsz innen, és vissza is léphetsz!
Amit kínálok: ha megtagadja Istent, akkor biztosítom önnek az örök kárhozatot. Higgye el, a pokol nem olyan rossz hely, mint amilyennek a mennyei propaganda beállítja. Tudom, az ajánlatom első hangzásra meglepő, de kérem, hallgasson meg. Tudja, hány ember áll ott kint, hogy meghaljon és a csont és húsdarabkáit imádhassa? Mi ketten tudjuk, hogy ön csak egy bűnös és esendő lélek, de ők nem. El tudja képzelni, micsoda bálványimádást rendeznek majd a csontjai felett? Hogyan fogják könnyezve a sírját csókolgatni? Hogy mekkora bazilikát emelnek majd a csontjai fölé? Hogy azzal, hogy önző módon szent életet élt, hány egyszerű lelket visz majd ezzel a bálványimádásba? Az egész pedig csak egy hazugság, mert egy sem lesz közöttük, aki komolyan venné azt, amit maga. Nekik csak a csont-csókolgatás a fontos. Meg hogy egy kis szerencse jusson nekik. Az egész örökkévalóságban kólikás tehenekkel, csirkevésszel akar foglalkozni?
Ez egy közös munka Crazzal, neki van a törpés monológja, én pedig összefirkáltam, ebből lett a belső borító, mondván, hogy ez is van olyan érdekes, mintha egy karikatúra, vagy képes cikk lenne a helyén. A Facebookra már feltettem, de ott le van kicsinyítve, ezért ide egy valamivel nagyobb, élvezhetőbb méretben feltolom. Úgy hiszem, néha lehet egy-egy, a folyóirat aktuális számában megjelenő alkotást bemutatni, attól még marad elég újdonatúj olvasnivaló a hetvenhat oldalon...
Három fiú unokám mellett nagy örömömre cseperedik egy leányka is. Tavaly karácsonykor még éppen az utolsó pillanatban, mielőtt osztálytársai által megfertőződött volna Hannah Montanaval, még szinte az utolsó pillanatban adtam neki egy mesét. Nem vagyok nagy mesemondó, a mese nem az én műfajom, de ebbe az írásba sok szeretetet és gondosságot beleadtam. Ti majd eldöntitek, hogy tényleg benne is van-e az, amit én bele akartam adni. A mese hosszú, egy egész kis meseregény, most nem terhellek az egésszel Titeket, csak a harmadával próbálok szerencsét. Ha nem sokan fogtok érte átkozni, akkor felteszem a folytatást is. Azt előrebocsátom, hogy nem szeretnék Borikával konkurálni, versenyezni. Sokkal avatottabb írója a meséknek nálam. Ő inkább a felnőtteknek írja a meséit, én pedig ezt az egyet tényleg gyermek olvasmánynak szántam. Ha még figyelemre méltónak találjátok a folytatást is, utána tényleg elmondhatom, most már mese nincs, jönnek a felnőtt történetek. Ha az írásban előforduló hibákra figyelmeztettek, azt most is köszönettel fogom fogadni.
A lehetetlenre vállalkoztam. Szavakkal elmondani azt, amit az enyémnél hatalmasabb elme más módon alkotott meg. Balga vállalkozás, ámde vannak, akikhez közelebb állnak a szavak, mint egy lángelme által másképpen lefestett kép. Az ő tolmácsuk akartam lenni.
Tisztelt szerkesztők! Nem azért kezdek azzal az egyetlen írásommal, amelyik valaha is megjelent tőlem nyomtatásban, mert garanciának veszem az egykori Galaktikabeli szereplést, hanem azért, mert a Meztelen Ügynök nyitólapján arról olvastam, hogy nehéz vagy könnyű volt-e Kuczka Péternél kopogtatni, és nehéz vagy könnyű-e a mai kiadóknál és terjesztőknél kopogtatni. Harminc évvel ezelőtt ezzel az írásommal kopogtattam a szép emlékű Kuczka Péternél, és örök hálát érzek vele szemben amiatt, hogy akkor beengedett abba a csodálatos világba, ahol összeismerkedhettem néhány velem egykorú társammal. Az ő emlékének szeretnék tisztelegni azzal, hogy ismételt próbálkozásom első írása ugyanaz lesz, amelyik egyszer már megjelent a Galaktikában, és ami azóta minden bizonnyal a feledés homályába veszett. Meglehet, kissé poros a novella. A GPS világában már másképpen kellene írnom, de valószínűleg az is változtatna az elbeszélésen, hogy időközben lezajlott a világban a tamagocsi őrület is, és amint azt a gyerekeim pár évvel a novella megjelenése után megjegyezték, mintha megérzés dolgozott volna bennem, amikor az ötletet papírra vetettem. Hálás lennék, ha befogadnátok az írásomat, és további munkáimból is tölthetnék fel ide novellákat. Köszönettel: Demeter Attila.
A műben előforduló szereplők és karakterek szinte mind-mind csak mások képzeletének szülöttei.
Bármiféle hasonlítást köztem és a bizonyos mások között csak megtisztelésnek veszek.
Ezúttal fel tudok tenni 
Damien: Egy letűnt civilizáció
Egy régebbi, de kedves írásom. 
Egy színes rajz, 
Sci-fi, fantasy történet
Ismét rajzok, 
A kis királylány ebben a részben még nem talál haza, erre még várni kell a következő folytatásig, de új barátokat sikerül szereznie - többek között egy kisfiút, akit egy gonosz mágus békává akart változtatni, de elfuserálta a mágiát, és a varázslat csak félig sikerült. A csáléra sikeredett varázslat nyomán a mesékben szokásos módszerrel nem is lehet helyrehozni a gonoszkodás eredményét.
Sci-fi regény, amely akár igaz is lehetne...
Ez egy közös munka Crazzal, neki van a törpés monológja, én pedig összefirkáltam, ebből lett a belső borító, mondván, hogy ez is van olyan érdekes, mintha egy karikatúra, vagy képes cikk lenne a helyén.
Tisztelt szerkesztők! 