A címben is igyekeztem megemlíteni, hogy (bár humoros tálalásban) egy horror jelenetről, egy borzongató novellínóról van szó, ezért érzékenyebb lelkűeknek, illetve kiskorúaknak nem ajánlom. Tűréshatár kérdése, szerintem nem nagyon brutális, de hátha erre jár az ORTT :)
– Hogy mit?
– Elmagyarázom még egyszer, jó? Megáll az autó a sorompónál, az érzékelő
leolvassa a bejáratnál felhelyezett rúnát, ami tartalmazza az érkezési
időpontot. Ezzel egy időben a képernyő közepén kiíródik, hogy a kedves
vendégnek mennyit kell fizetnie. Maga elveszi a pénzt, ami után
megnyomja ezt a gombot – látja, direkt más színű, mint a többi –, majd
átadja az elismervényt, és feltekeri a sorompót. Érthető?
– Értem én, kérem – jött a válasz az ork dereka magasságából, aki arra gondolt, hogy jaj mamám.
– Munkakezdéskor igényelhet az öltözőben egy párnát, hogy a székről jól lássa a monitort.
– Ez praktikus dolog. Úgy érzem, meg fogok barátkozni ezzel a kattogó
micsodával – paskolta meg a halknak nem mondható gépház titán borítását,
ami kongó hangot adott.
Méltató könyvbemutató. Friss olvasmány élményem alapján szeretném Nektek bemutatni ezt a zseniális, posztapokaliptikus regényt. (Ezt, hogy "posztapokaliptikus" mondjátok el hangosan, és gyorsan egymás után háromszor!)
Találtam néhány (régebben készített) rajzot a merevlemezemen. Eddig még nem voltak az írjunkon karikatúrák, hát legyenek! Ide fogom feltenni, ha még találok, vagy ha újat készítek.
– Hé, nem akarsz a véremből? – szólít meg a lány a lépcsőházban, ahogy kilépek a lakásomból.
Szemembe húzom a kalapom, és átlépem ernyedt testét. Szeme üresen mered a semmibe, rángatódzó ujjai saját alvadó vérét maszatolják a lépcső kövére. Nagyon elegem van már belőle, de lehetetlen tőle megszabadulni. Egyszer kiborultam, és lerugdaltam a lépcsőn, azt üvöltözve, hogy „dögölj már meg, te kurva!” Másnap persze ugyanott feküdt a vérét kínálgatva, a szomszédok pedig azóta nem köszönnek.
A VI. Lidércfény pályázat, avagy "Barlangi medvék, sámánok és hideg sör" humoros kategóriájának II. helyezett alkotása.
Szerény személyemen, és Bubun kívül, Morcos is helyi legendának számított, bár szerintem nem tartották annyira híresnek, mint engem. Ámbár aktívan közreműködött abban, hogy a fogadó nevéhez hozzákötődjön a csempésztanya kiegészítés. Ugyanis a múlt ősszel egy hét leforgása alatt nyolcszor kellett Bubuval kicsempésznünk a hátsó kijáraton, amikor folyton idemászkált keresni őt a felesége.
A kisfiú elmélázva nézte a tökéletesen fehér padlót. Aztán fölállt, közelebb ment az édesanyjához, és mosolyogva kijelentette: – Szerintem nem kell félni tőle! Nem hiszem, hogy behozta a rosszat. Tudod, milyen madár volt ez? – Na, milyen? – Egy igazi jóságmadár! Mira
fölnevetett. Elfeledkezett magáról, fölkapta Emreket, és összevissza
csókolta. Abban a pillanatban megszólalt a vészjelző. Átlépték a
megengedett érintkezési határt.
A sci-fi izé harmadik része, most már csak a befejezés van hátra... köszönöm a kitartást, és a türelmet! :) Fogyasszátok egészséggel, még friss és meleg! :D
"Kinyitom a szemem, csak homályos fehérséget látok. Pislogva fókuszálok. Ferde fémrúdról lógó, viseltes elválasztó függöny: a tábori sátorkórházban vagyok. Odakintről a hajnal erőtlen derengése szűrődik be. Távolabb, a félig elhúzott függönyön túl egy nő serénykedik, véres rongyot öblöget egy zománclavórban. Göndör hollóhaja fityula alá szorítva, de így is csinos."
Pufffról annyit érdemes megjegyezni, hogy varázsló volt, és beszélő névvel rendelkezett.
Egyesek szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy várfal előtt történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel vállszélességű terpeszben, majd lassan az égnek emelte két kezét. Szeme sarkából figyelte társait, s a hatás kedvéért halandzsázni kezdett, miközben próbálta megmozgatni a várfal termésköveit.
Tíz perc elteltével izzadni kezdett. Ezek után elmosolyodott, mivel érezte, hogy megmozdul valami. Persze nem a kő volt, hanem a mögötte álló törpe, aki elunta a dolgot, és kedvenc buzogányát lóbálva indult a fal felé, hogy majd ő mindjárt utat bont. Mikor ütésre emelte volna fegyverét, ráesett egy jókora kő a falból ilyen hangot adva: pufff.
Rövid agymenés. Nem tartom a legjobb írásomnak, mert gyengének érzem a humoros novelláimat, azonban Pintyő kedvéért mégis felteszem ide is, hátha elnyeri néhány kollega tetszését.
Megvert kutyaként osonok ide, hogy életet szívjak a határtalanságodból. Nappal, erőm teljében nem tűnsz fontosnak, még meg is mosolygom az ötletet, hisz annyira gyerekes. Most fáradt vagyok, kiégett. Sok volt ez a nap, jó most veled!
Sziasztok, ez a novellám 2 éve íródott. Azóta sokat fejlődtem, mégis elsőre ezt ajánlanám saját írásaimból. Meglátjuk lesz e érdeklődés a többi iránt ;-)
Mivel az írjunk.hu még eléggé belterjes (úgy értem, hogy nem látogatják még sajnos tömegek), így biztonságos megoldásnak találom ahhoz, hogy bemutassam Nektek a címlapot! Kábé egy hét múlva leveszem innen, addig mondjátok a véleményeteket!
Néhány interneten fellelhető, rajzok születését stop-motion technikával bemutató videó. Önkényes válogatás, nem is mind sci-fi vonatkozású, de addig is, amíg nem töltök fel sajátot (a harmadik magazinszám szerkesztése miatt most inkább abba rajzolok) ez egy látványos tartalom.
Elárulom. Ebben a novellában semmi extra nincs. Ha esetleg kivennénk belőle az elején lévő őskori részt, a múmiákat, a nagyizmu barbár harcost királyfira cserélnénk, a minotauruszt pedig sárkányra, esetleg a bosszú vágyat a királylányra cserélném le, akkor ez egy tündérmese lenne. Írtam egy történetet a mítoszok végéről és a történelem kezdetéről.
Mint említettem a bemutatkozásomban, ezzel a novellával indult el az írás felé vezető utam. Egyszer azon filóztam egy unalmas informatika órán, hogy mi lenne, hogy ha egyszer csak egy szuperintelligens komputer fogná magát és öntudatra ébredne?
És mi lenne, hogy ha ezt nem a szokványos első szám harmadik személyben, hanem első szám másodikban mondanám el?
És mi lenne, hogy ha ezt az egészet egy izgalmas akciódús sztori keretein belül, mondjuk egy marsi csata színhelyére tenném?
1. Milyen
fegyvert részesítesz előnyben szórványos zombitámadáskor, vagyis olyan esetben,
amikor az élőhalottak fajlagos sűrűsége nem éri el a tizenhat négyzetméter per
darab kritikus határértéket?